Veronika 7 gyertyája

A legjobb szülinapi zsúrok a hausgemachte, sok ember egy helyen típusúak. Már tavaly csodáltam Györgyit és Gergőt, hogy milyen szuper összeröffenést szerveztek Veronikának, s ez idén sem történt másként. Bercus egész végig Klárival molyolt, egymás mellett ülve, tudományos pofázmánnyal átlapozták a "Hogyan születik a kistestvér" c. ismeretterjesztő kiadványt. Árcsi remekül elvegyült a nagyobbak között, igaz az ovis cimbora, Artúr is ott volt az ünneplő tömegben. A csokiszökőkút transzba ejtette, Gergő megnyugtatott, hogy nem mindennapos lakásdíszről van szó...Idén a "babatorta" helyett, egy emeletes finomság tetején kellett Veronikának elfújnia a 7 gyertyát, s miután a gyerekeket okosan jóllakattuk a puncsos-csokis tortával, a felnőttek nekiláttak a szilvásnak, ami leírhatatlanul finom volt, így természetesen egy második szelet is lecsusszant....

Boldi, Sylviával együtt élvezte az ex-zebrákat, olyan jó őket újra együtt látni. Mint ahogy az a nagykönyvben meg vala írva, olyan zsúron voltunk egy hete vasárnap! Boldog szülinapot Veronika!

Tilápia

Kere két éve elterjesztette családunkban a Pangasius-őrületet, de azért le kell szögeznem, a rántott fogasnál nincs jobb, főleg, ha Nagyvadi fogja és Namu süti, nekünk meg csak nyelnünk kell. Rengeteg halat eszünk, szerencsére a háromgyerek egyöntetűen rajong érte, így előfordul, hogy hetente kétszer-háromszor kerül valami halas finomság az asztalra. Mostanában több hal fogy, mint hús. Legújabb kedvencünk a tilápia, bármilyen szószos nyakonöntéssel megsütve hálás darab (és itt az ékezeteket zárójelbe kellett volna tennem). Kere, te már kipróbáltad????

Habfürdő

Boldi péntek éjszaka megérkezett, s azóta is csak mesél-mesél és mesél. A legnagyobb élménye az volt, mikor a medencét habágyúkkal lőtték (második helyezett, amikor jetskit vezetett):

Vízkór

Múlt hét közepén kilyukadt a házunk nyomáscsökkentője, így minden lakásban akkora nyomással jött a víz, hogy az rendesen megterhelte a berendezéseket. Nálunk csak hangosabb lett minden, de több szomszédnál beázás is volt a szétnyomott csövek miatt.

Péntekre aztán helyreállt a rend, mi is kihívtuk a bojlerszerelőt egy kis éves átnézésre, na meg azért is, mert elkezdett csöpörészni a kazánunk (egy éjszaka egy vödör hatékonysággal). A szerelő egy két méter magas szimpatikus fiatalember volt, aki szerint túl nagy a nyomás a házban. Telefon Közös Béla bácsinak, aki szerint 4,2 barral jön a víz a földszinten (ami a harmadikon már csak 3 körül lehet). Erre aztán meregette a szemét a bojleres, elment új szelepért, de ha már arra járt(apropó, tudta valaki, hogy a Kapy út tetejénél van egy SZERELVÉNYBOLT?), akkor vett egy nyomásmérőt, amit aztán rátekert a zuhanyfej helyére és diadalittasan hívott:

-Uram, nézze meg! 4 bar? ez 4 bar? Hát ez nyolc és fél! Ennyi! Miről beszélünk? Nyolc és fél!!! Éreztem! Hát ez nem négy!

Úgy örült neki, mint majom a farkának. Utána átvittem Béla bácsinak is a szerkót, nála 9-et mértünk. Summa summárum valahogy nem sikerült az a nyomáscsökkentés. Nálunk a hamadikon kellene olyan max. 4 és fél bar, ehelyett majdnem 9. A kazán és saját testi épségünk megóvása érdekében a szerelő nem is engedte visszakapcsolni a kazánt (se melegvíz, se fűtés), így 4 napra megszálltuk Nagyvadiékat.

Hétfőre helyreállt a rend, a vizesek lecsökkentették a nyomást, mi meg bekapcsoltuk a fűtést és a melegvizet, a bojler meg csöpp-csöpp-csöpp, megint rákezdett, ráadásul egy óra egy vödör hatékonysággal. Most ismét várjuk Anti egyszemélyes beosztott brigádját. Reméljük talál megoldást, bár a gyerekek élvezték, hogy kihagyhatták az esti fürdést....!

Miért pont Áron?

Eddigi tapasztalataink alapján úgy tűnik, hogy Áron a legsedrébb gyerekünk. Képes helyből hanyattesni, elbotlik mindenben. Ha a szoba közepén egyetlen darab puzzle van, amin el lehet csúszni, akkor Áron tuti rálép.

Csak idő kérdése volt, hogy mikor éri utol a balszerencse: 10-kor telefonált az oviból Saci, az óvónéni, hogy Árcsus elesett , beverte a fejét, ráadásul nagyon vérzik. Gondoltam magamban, hogy na én ezt megnézem magamnak.

Mire átballagtam, nagyjából elállították a vérzést, bár a pulóverén erősen látszódtak a nyomok. Áron akkorra már nem sírt, csak szepegett. Mint később kiderült törperjárás közben Árcsi nem előre figyelt, így aztán beletörpejárt az ajtófélfába. Az eredmény: egy C-betű alakú hasadás a bal füle fölött a hajas fejbőrön. Összesen 1 cm az egész, már púp nincs. Dokinak azért megmutattuk - inkább ötször feleslegesen, mint egyszer nem, mikor kéne.

Mikor visszatértem az oviba immáron Áron nélkül, Boldi pont ott volt az udvaron. Kérdezte tőlem félig sírva, hogy Áront elvitted? Na erre én is könnyekig meghatódtam, hogy hiába csépelik egymást és piszkálódnak vacsora közben, azért a testvéri szeretet, blablabla, de aztán kiderült, hogy Bobeknek az fájt, hogy Áront hazavittem, őt meg itthagytam. Szóval könnyek vissza, Boldinak megígértem, hogy délután őt is hazaviszem és már mehettem is vissza a dolgozóba.

Áron meg büszkén viseli a sebét, és mindig felhívja a figyelmet, hogy ne nyúlj hozzá a fájós fejemhez! Ja, és a délutáni szunyókálás közben annak örvendezett, hogy milyen szépen tud nyomdázni a tiszta lepedőre a még akkor is vérző sebével. ("Anya, nézd ez milyen jól működik???")

Miért pont velem 2. ????????

A gyíkos történet után esett meg az alábbi:

Bercus szopi után kapott egy harmad kocka csokit, tényleg csak az íze kedvéért, meg azért, mert sikerült úgy nassolnom, hogy kiszúrta, és bizony kérte a jussát. Miután megette, leültünk egymás mellé az ágyra, én a gépemen leveleket írtam, Bercus pedig nézhetett egy epizódot a Thomas-ból. Egyszer csak Bercikém előrehajolt, és sugárba hányt egyet, jófajta kakaós-ragacsosat, és amilyen jól célzott, beletalált a klaviatúrám közepibe. Már itta is be a gép a nedűt. Áramtalanítottam, rohantam rongyért, és törölgettem, itatgattam, próbáltam a billentyűk közül kipiszkálni.... Mikor pár óra múlva kinyitottam a gépemet, a monitorra száradt izé tudatta velem, hogy nem jártam teljes sikerrel, ráadásul minden megírt levél/bejegyzés után rohanok kezet mosni, mert okádék szagúak az ujjaim + ha elkezd melegedni a gép, hányás szagot párologtat, olyan elven, mint az ambi pur!

Na, itt be is fejezem a bejegyzésemet, mert kezdődik...........

Szabadság

Boldi török útja számomra is kikapcsolódás, bár nagyon várom már haza.
Hogy milyen két gyerekkel az élet, úgy, hogy a nagyobbik délelőtt oviban van?

Naggggggggyon laza!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Boldi és a törökök (ismét)

Boldi múlt hét péntek óta Nagyvadival, Namuval és Ilivel Törökországban nyaral. 33 fok, szikrázó napsütés, tenger.... Szegény gyerek.....

Ráadásul, amilyen az élet: múlt héten beszélgetek Eszter barátnőmmel telefonon, és kiderült, hogy ők pedig csütörtökön utaztak Törökországba, ráadásul pont ugyanabba a szállodába, ahova Boldiék. A jelentések szerint Boldi egész nap Pannival ökörködik, és bármilyen meglepő, állati jól érzi magát. Azért tegnap leadta a megrendelését: palacsinta, tejbegríz, tojásos leves! Elege lehet a tengeri herkentyűkből.....

Egy elégedett budapesti

A minap meglátogattuk Éva dédit, és közben az autóból meglestük a Lövőház utcát, ami nem is olyan régen sétáló utca lett, szökőkúttal, szép fákkal. Áron a hátsóülésből:

-Dönörű az én városom!

Bizony-bizony, végre egy elégedett budapesti.

Miért pont velem????

Múlt héten, mikor Boldi fájlalta a karját, és nem ment oviba, átsétáltam vele a közeli kertészetbe, megnéztük a teknősöket, vettünk árvácskát. Hazafelé szépen sütött a nap, és a kerítések repedésinél gyíkok sütkéreztek végig az utcán. Boldi a frissen vásárolt cseréppel igyekezett elkapni egyet, node "fürge, mint a gyík" mondják, és nem hülye a nép, tényleg nem könnyű becserkészni őket. Pont VP-vel telefonáltam, s közben láttam Boldi küzdelmét, a gyíkocska pedig felém menekült. Jófej anyukaként a gyík elé tettem a lábam, gondoltam így bekerítjük, és Boldi máris gazdagabb egy sikerélménnyel. Fél pillanat után lenéztem a cipőmhöz, de a gyík sehol. A francba, sikerült eltaposnom, rázott ki a hideg, óvatosan felemeltem a lábam, de nem volt a cipőm alatt semmi. Néztem előre, hátra, a gyík sehol. Belémhasított a felismerés, hogy bizony ez a gyík nem szívódhatott csak úgy fel, s milyen ciki lesz majd a nőgyógyászaton...... (ez a gondolat konkrétan sokkolt) Az amúgy máskor csendes utcában pont aznap a közterületfenntartók járda menti fűcsíkot nyírtak, söpörtek.... Mit volt mit tenni, első körben lerúgtam a cipőimet, hátha. De nem. Minden gátlásomat félretéve gatya le, és hála az égnek elég hamar sikerült kiráznom belőle a gyíkot. Boldi úgy nézett rám, mintha megzakkantam volna (nem sok hiányzott hozzá), egyszerre volt az arca döbbent, riadt és büszke. Mellettünk meg csak dolgoztak a fűkaszák......

Hát, itthon kinyitottam egy üveg bort, és nem sok maradt este VP-nek......

Őszi hangulat

Múlt hét végén, az özönvíz jellegű hideg és nyirkos időjárásnak hála, eluralkodott rajtam az őszi hangulat. Elkezdtem hallgatni az őszi zenéimet, őszi ételeket főztem hétvégén, elővettem az őszi cipőket, ültettem némi őszi virágot a teraszra....
Szeretem a rozsdás, sárgás színeket, szeretem a fáradt napot, szeretek kicsit borzongani, szeretem az avar illatát, de nem szeretem, hogy jön a tél és még inkább sajnálom, hogy véget ért a nyár. Az ősz lehet pörgős, mint Szalóki Ági éneke:



de most inkább mélabús, ennek megfelelően depresszívebb akkordokkal tömködöm a hallójárataimat. Pl. sokat hallgatom a "Most múlik pontosan" c. számot, ami bár eredetileg Qiumby (Kiss Tibor majdnem tragédiába fulladt élete ihlette), szerintem a Csík zenekar feldolgozása remekül sikerült:



A gyerekekkel pedig elővettük a Kaláka együttes + Gryllus Vilmos albumainak őszi dalait, pl. Őszi falevél, Ősz szele zümmög, ill. régi nagy kedvencem József Attilától az Ősz c. vers, amit a Kaláka zenésített meg. Ez egy nagyon régi felvétel, két vers egymás után, 1 perc 25 körül kezdődik az Ősz.



József Attila: Ősz


Tar ágak-bogak rácsai között
kaparásznak az őszi ködök,
a vaskorláton hunyorog a dér.

Fáradtság üli a teherkocsit,
de szuszogó mozdonyról álmodik
a vakvágányon, amint hazatér.

Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb
tollászkodik és hosszan elborong.
A kövön nyirkos tapadás pezseg.

Batyuba szedte rongyait a nyár,
a pirosító kedvű oda már,
oly váratlanul, ahogy érkezett.

Ki figyelte meg, hogy, míg dolgozik,
a gyár körül az ősz ólálkodik,
hogy nyála már a téglákra csorog?

Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog.


Van itt még egy "ősz dal", amit rengeteget énekelek a gyerekeknek, pólyás korukban mindhármat erre ringattam el. A felvétel minősége ennek sem a legjobb:

Diplomatikus

Mikor Boldi hirtelen itthon maradt, nem tudtam az ő szájíze szerint ebédet főzni, azt ettük, ami volt, nevezetesen őszibarackkrémlevest, amit mindenki szeret, de tudom, Boldinak nem tartozik a kedvencei közé.
Kérdeztem tőle:
-Na, milyen Boldikám?
-Nem az igazi, de finom!

Répasüti

Boldikám kedden megkapta a hatéveseknek járó vakcinát, amitől egy kissé lerobbant. Nagyon fájt a karja, hőemlekedése volt, gyengének érezte magát, így hát itthon maradt. Míg Áron ovizott, és Berci Pannival Namuéknál üdült, Boldival sütöttünk-főztünk, mivel holnap Zsuzskát és az ő Bercijét várjuk ebédre. Ez a gyerek annyira ügyes séf, hogy csak na! Míg én az emeleten ágyaztam, Boldi hibátlanul felverte a habot. Nagy szerencse, mert különben a fején landolt volna.

Boldi mindig is szeretett résztvenni a konyhai sürgés-forgásban. Amíg kisebb volt, a jelenlétét kézifékként éltem meg, már ami a sütés-főzés tempóját illeti. Viszont most 100%os partner, 22 perc alatt kevertük be a répás sütit és késztettünk egy salit is.

Nézzük ezt a répás finomságot egy kicsit közelebbről:
1 csésze cukrot (én kevesebbet használtam, nagyon édes volt a répa) kikeverünk 3 tojás sárgájával, fahéjjal, 1 csésze étolajjal, majd hozzáadunk fél kiló reszelt sárgarépát. Ehhez hozzákeverünk 2 csésze lisztet, egy zacsi sütőport, egy narancs reszelt héját, kicsi citromlevet, egy csipet sót, diót. Végül óvatosan hozzáadjuk a 3 tojásfehérjéből felvert habot. Előmelegített, 170 fokos sütőben kb. 40 perc alatt sül meg (légkeveréssel).
Ahogy azt a képek is bizonyítják, gyerekjáték az egész!
Félkész állapotban elég visszataszító a külleme, de nem kell aggódni, a végén jól sül el/meg a dolog. Fahéjas porcukrot a tetejébe!!!!

Legközelebb lesz hozzá narancslekvár is!!!

Firka

Azt a komoly pofázmányát...minimum műszaki rajz készül itten!

"szájtermelés"

Egy kiadós hiszti után könyörögve néztem Bercire:
-Szólalj már végre meg!

Erre Berci a szokásos "ka" szösszenetével odébb állt. Boldihoz fordultam, és elkeseredésemben megkérdeztem tőle:

-Boldi! Mi lesz, ha nem tanul meg beszélni?
-Ha felnőtt lesz, kell neki!
-Igen-igen, de ha ő mégsem fog????

-Akkor megnézzük a szájtermelését, és beraknak egy olyan gyógyszert, ami azt csinálja, "beszélj már"", és kész! - vázolta a megoldást Bobek.

Bilibe

Tegnap reggel, mikor levettem Bercus éjszakai pelusát, hevesen tiltakozott a tiszta pelenka ellen. Nem hiszti volt, hanem a maga nemverbális módján tudatni akarta, hogy most másra készül. Hát hagytam... Kiment a fürdőszobába, elővette a bilit, és belepisilt. Azóta háromszor ismételte meg ezt a mutatványt, és ahogy a képből is látszik, állati büszke magára! Hat és fél év után lehet, hogy lassan nem kell majd Pampers-re költeni????

Áron éjszakai élete

Áron az a gyerek, akivel lehetetlenség egy ágyban aludni, helyesebben mondva lehetséges, csak az ember reggelre nagyon belefárad. Egész éjjel mocorog, pöröl, szomjas, nem szereti a takarót, rengeteget beszél álmában.

Este családilag megnéztük a Mary Poppins-t, a 60 évek beli első verziót. Mostanában 50es-60as években készült meséket gyűjtünk, sokkal szebbek, lassabbak, bájosabbak a régi klasszikusok, mint mai öcsikéik, melyek között szintén akad egy-egy gyöngyszem (pl.SzörnyRt), de ezek inkább a felnőtt agyak tempójában tálalnak. Hiába, a mai rajzfilmek legtöbbje nem a gyerekeknek készül... De egy 54es Pán Péter, vagy egy első verziós Csipkerózsika a kisebbek számára is fogyasztható. Nem tagadom, hogy bár a TV csatornákat nem endegjük be Kacsarétre, a fiúk nézik a mai slágereket (dvd-n), úgy mint MrBean, Csodabogarak, Thomas, Dora, Hupikék törpikék, Napsugárrét, Kisvakond, Tesz-vesz város, Pom-pom, Ho-ho-ho horgász, Beatrix Potter: Nyúl Péter és barátai, Hunor major, Magyar népmesék nem horrorisztikus darabjai....

Hú, hol is tartottam? Visszatérve: Mary Poppinson beájult a család, így a fiúk az ágyunkban ragadtak. Egy idő után kínomban, alvás helyett fotóztam, ahogy Áron feje Boldi hasán, lába VP-én, keresztben az ágyban, nyitott szájjal, és nekem a fal melletti 10 cm-es csíkon kéne kipihennem magam, a fehér élére állított párna az én vánkosom.

Ilyenkor VP átmegy az emeletes ágy aljába, és jót alszik.

Füli, Samu és Artúr zsúrja

Vasárnap ünnepeltük az ex-zebrákkal egyetemben Füli, Samu és Artúr szülinapját, hogy az Isten éltesse őket! Nem is tudtam, hogy a Várban, a Bécsikapu mellett van egy ekkora zöld platz.

Répasali

Múlt héten, mikor mindenki beteg volt, és az eső is non-stop esett, úgy éreztem extra adag vitaminra van szükségem. Eszembe jutott kiskorom cukros-citromos reszelt répája. Ebből az emlékből kiindulva és Namura támaszkodva született meg az alábbi saláta:

Kb. 40 dkg reszelt répa (nálunk a piacon lehet reszelve kapni, szóval a munka java pipálva...), majonéz, tejföl, mustár, só, bors, esetleg egy kis cukor, 2 apróra kockázott gála alma (ne legyen kásás, vagy túl édes), és kb. 15 deka sajt, szintén apróra vágva. Érdemes délelőtt összekutyulni, mert akkor estére összeérnek az ízek. Frissít, laktat, egészséges. Mostanában ezt vacsizzuk VP-vel, mellőzve a szénhidrátokat.

Őszi nyavalyák

Itt van az ősz, itt van újra.... sajnos....pedig szeretem, csak ez a sok eső, köd ne lenne. Ősz+ovi=vírusfertőzés - képletünk ismét bebizonyosodott. Múlt hétvégén Boldit elvittük az ügyeletre, mivel 3. napja nem akart múlni a láza, és én nagyon tüszősnek láttam a torkát. Az ügyeleten egy fiatal doki vizsgálta meg, és a "szerintem mononukleózis, de nem vagyok biztos benne" diagnózis nálunk kivágta a biztosítékot. VP azonnal nekilátott átlapozni a netet, én inkább arra koncentráltam, hogy hátha mégsem az. Hétfő reggel azonnal riasztottam a háziorvosunkat, aki ismét fantasztikusan menedzselte az esetünket, minden segítséget megadott ahhoz, hogy mihamarabb kiderüljön, hogy valójában mi is a baja Bobeknak. Reggel összefutottunk az utcán, adott egy vérvétel-beutalót, majd koradélután felhívta a kórházat az laboreredményekért, így egy nappal hamarabb tudhattuk meg a megnyugtató hírt, hogy ez bizony nem mononukleózis, bár Boldi süllyeséde az egekben, ritkán látni ennyire magas értéket. Lilla doktornéni a leletek tudatában megvizsgálta Boldit, és a végén megszületett a már sejtett diagnózis: tüszős mandula. 7 nap antibiotikum és sok-sok pihenés után Boldi újra a régi. Lilla doktornéni felhívott minket hétközben, és érdeklődött Boldi hogyléte felől, + Bercusnak ajánlott egy oltást, amiről igazából már lecsúsztunk, de ő nyitott egy kiskaput. Nagyon jó, hogy olyan orvosunk van, akik törődik velünk, és maximálisan megbízhatok a szaktudásában, jó párosítás! Így is lehet ezt csinálni kérem szépen!

Áronnak hőemelkedése volt, és taknyos, köhécsel. Bercus kruppos lett a hétvégén, most is köhög, szinte egész éjjel, folyik az orra.

Mi van, újra itt az ősz??????Elő a propolisszal!!!!!

Áron beszokott

Ma reggel az oviba indulás előtt még félig kómában kóvályogtam, kerstem a kulcsomat, telefonomat meg a nem tudom mimet, mikoris Áron beszólt az ajtóból:

- Apa, mikor indulunk már az oviba?

A megérkezés után a csoportszobában még adott egy puszit, aztán ment a dolgára.

Szerintem beszokott.

Bizalom

Boldi nem az a bujizós típus, én sem voltam az kiskoromban, nincs is ezzel semmi baj. Ritkán ad puszit, és még ritkábban fogad el, nem ölelgetheti akárki, és nem szórja bókjait. Ezzel együtt nagyon-nagyon nyitott, szociábilis, barátságos kiskölök. Kriszti másfél hónapja nem járt nálunk (igazolt hiányzás), múlt héten viszont együtt hoztuk el Boldit és Áront az oviból, s utána Kriszti estig játszott a rajongóival. Olyan jó volt látni, ahogy Boldi Krisztinek dőlve oldja meg a fejtörőket...., ez kérem bizalom a javából!!!!

Bercus mindeközben épített egy gyönyörű pályát:

Az oviból hazafelé

Áron és a beszoktatás

Ma először adódott, hogy én vittem Áront oviba. Bobek itthon maradt kifeküdni a vírusát, meg ment vérvételre mononucleosis gyanúval, amit a fiatal, lelkes kezdő ügyeletes doki"bácsi" vízionált, szerencsére tévesen.

Szóval elmentünk Árcsival az oviba. Jókedvűen mentünk, mintha a világ legjobb helye lenne, és nem pedig az a hely, ahol otthagy minket anya, egész nap bőgünk, aztán anya megjön és akkor lehet végre az örömtől bőgni.

Árcsus megmutogatta az összes szitakötőket, a fogmosópoharát, pisiltünk, aztán beültünk Boldi csoportszobájába, mert a mi óvónénijeink még nem voltak itt. Tettem egy kósza kísérletet arra, hogy a nagycsopis néninél hagyom őkelmét, de ezt már nem lehetett sírás nélkül bírni, így aztán visszakoztam. Végre megjött Saci és röpke 20 másodperces búcsú után távoztam. Áron nem sírt és én se.

Amikor értementem, akkor azért nagyon örült, mondta is:

- Nagyon örülök, hogy értem jöttél! - és ragyogott a pofija.
- Mi volt ma a legjobb az oviban - tereltem a szót az ovi frankózására, mire Áron rövid gondolkodás után:
- Az volt a legjobb, hogy értem jöttél.

Lent a cipőfelvétel közben Don Törpillo rendetlenkedett, mire megfenyegettem:
- Áron, ha nem veszed föl a cipődet most rögtön, akkor holnap nem hozlak el az oviba!

És a csodálkozó szülőtársak leesett állal konstatálták, hogy hatásos volt a fenyegetés az ovimegvonással. Hiába, no a pedagógiához is érteni kell.

A mai reggeli búcsúzás még meghatóbb volt. Áronnal lent vártuk Sacit, aki már jött is és kérdezte Áront

- Na feljössz velem?

Áron nem szólt csak bólintott, némán felkéredzkedett Sacira, és a búcsúzkodás alatt se szólt egy szót se, csak nyelt nagyokat, kicsit remegtette a szája szélét, bepirosította a szemeit, és bólogatott mindenre, amit mondtam neki, de nem sírt!

És láss csodát, mikor mentem érte, akkor örült persze, de mikor mondtam, hogy még nyugodtan menjen vissza rajzolni, akkor simán visszament. Azt hiszem kezd beszokni.

Csak egyszer...

Árcsi ezzel fogadta Dórit az oviban:
-Csak egyszer sírtam, a többit lenyeltem!

Áron a kis szitakötő

Árcsi megkezdte óvodai pályafutását. Az egész egy ismerkedős délelőttel indult, ahol Áronom "bemutatkozott". Az óvónénik egy kis bábelőadással készültek a szitakötőknek, amit Árcsi megállás nélkül kommentált, és mikor az előadást megszakítva kérlelték, hogy maradjon már egy kicsit csöndben, csak rázta a fejét. Boldi is velünk volt, ő idén már nem zebracsikó, hanem szamóca, de az előzetes aggodalmak ellenére eddig élvezi a csoportváltást, igaz a legjobb barátja, Beni is vele váltott. Mielőtt hazaindultunk volna, Boldi 5 másodpercre lekötötte a figyelmemet, mialatt Áron kereket oldott. Kicsit pánikba estem, kirohantam a parkolóba, hogy nehogy az autók között bóklásszon a kis szökevény, Bolditól pedig azt kértem, hogy nézzen szét az oviban. 2 perc alatt megtaláltuk Áront, az óvoda vezetőjének ült az irodájában, és piszkálta a számítógépét. Mikor megkérdeztük tőle, hogy mi a fenét keres itt, teljes nyugalomban csak annyit mondott:

-Elküldöm a postáimat.

18an vannak a csoportban, Áron az egyik legfiatalabbak, a gyerekek zöme már betöltötte a négyet. Árcsi a cseresznye jelet választotta magának, hogy miért, azt nem tudom.

Egy héttel az ismerkedés után elérkezett az első teljes nap. Áron Boldi óvónénieit örökölte, nagyon-nagy örömünkre. Ebben az oviban nem szokás a hosszas beszoktatás. Első nap reggel nyolckor könnyes búcsú, majd 3kor vigyori viszontlátás. Kérték, hogy az a szülő vigye oviba a kicsit, akitől könnyebben elválik. No, nálunk ez a szülő éppen Csehországot járta, úgyhogy nekem jutott ez a hálátlan feladat. Bár treníroztam magam az elválásra, még így is nagyon nehéz volt, mindkettőnknek. Első nap Áron tartotta magát, de könnyes volt a szeme, második nap viszont szinte le kellett rólam hámozni. Hazafelé sírásgombóc volt a torkomban, és amire 2 éve vágytam, nevezetesen, hogy egy kicsit egyedül legyek (vagyis csak egy gyerekkel), az most elviselhetetlen tehernek tűnt. Alig vártam, hogy fél 3 legyen, repülőrajt, a kamaszkori randik előtti szívdobogással rohantam az ovi felé. Áron is várt már, sírva ébredt a déluáni pihenőből. Ez bizony mélyvíz mindkettőnknek, mivel ezidáig alig voltunk külön egymástól. Boldi tündérien pesztrálja az kisöcsit az oviban, állandóan átmegy Árcsihoz, vigasztalja, terelgeti.

Váraszói hétvégék

Az elmúlt két hétvégét hosszú kihagyás után megint Váraszón töltöttük. Előörsnek leküldtük Boldit Nagyvadival és Namuval, akik lehúzták a lakókocsit. Mi másnap mentünk utánuk a kicsikkel. Leértünk 10-re: sehol senki. A lakókocsi ajtaja nyitva, a horgászok sehol, Namu sehol, két árva bot belógatva a vízbe, az egyik sípol, ugrál. Kézifék be, ugrás, kapom ki a botot, és némi fárasztás után máris kiszákoltunk egy kétkilós pontyot. A maga nemében ez is világrekord. Közben a horgászok is előkerültek, akik fél10 felé elálmosodtak és kicsit még visszafeküdtek.

Nagyvadi nagyon lelkesen előkészített Áronnak és Boldinak is szerkót, de Áronkám egy kicsit félreértelmezte a feladatot, és az úszós botján teljesen megfeledkezve a jelzőről ütötte a bottal a vizet és közben óbégatta, hogy

- Kápás van!

Boldikám sokkal ügyesebb volt, bár neki is meggyűlt a baja a bottal, mert Vadi túl finomat szerelt neki, így gyakorlatilag kétpercenként csinált iszonyatos gubancot egy-egy óvatlan mozdulattal, amit aztán Nagyvadi kicsomózott.

Ezzel együtt Boldi termelte a törpeharcsákat, fogott vagy húszat igen takarékos módon, mert ugyanazt a három szerencsétlen csontit több hal torkából is kibányásztuk.

Ezek a törpeharcsák - mielőtt bárki sajnálni kezdené őket - felzabálják a tóban az összes többi hal ikráját, ráadásul jól el vannak szaporodva, ezért aztán kifogásuk kifejezetten jócselekedetnek minősül.
Bercikém csak a tó partján végrehajtott egyensúlygyakorlataival vívott ki magának nagyobb figyelmet.

Rákövetkező héten csak kanbuli volt: Nagyvadi, Boldi, Apa, és Laci bácsi, a sportriporter. Mivel Laci bácsi volt a vendég, átengedtük neki a legjobb helyet, de ez nem lesz mindig így!

Boldi lett az abszolút rekorder valami 40 hallal, ebből 35 törpeharcsa, 2 keszeg, meg egy 2 kilós ponty, amit igazából én akasztottam, de Boldi tekerte ki. Ha Nagyvadi átküldi a képet, akkor majd az is kiteszem, addig itt vannak ezek. Külön köszönet Nagyvadinak, aki a két hétvége 4 napja alatt egy percet nem horgászott, csak tolta alánk a szerkót, szerelt, kötözött, vagy ha egyiket sem, akkor csinált reggelit, ebédet, vacsorát, uzsit , hozott vizet és ami éppen eszünkbe jutott, vagy nem is gondoltunk rá!

Ármin bácsi, a helyi Matula:

Szemérmes

Nagyszülőknél nappali, romantikus filmnézés, happy end, templomi esküvő, hitvesi csók.

-Szerintem undorító dolog a szerelmesség, nem?-horkant fel Boldi.
-Miért?
-Mert nem szokás ember előtt csókolózni.

Tiszta apja.....

Altató

Hétvégén Namuéknál aludtunk. Nyolc óra tájban az egész család a nappaliban nyüzsgött, miközben odaszóltam Áronnak, hogy nemsokára megyünk aludni. Erre Árcsi a gardróbszobából elővarázsolt kerti párnákat, és minden felnőttet ráfektetett egyre, sőt be is takargatott minket különféle törülközőkkel, majd mutatta, hogy pszt, aludjunk. Odaguggolt mellénk, simogatta a fejünket, mi pedig engedelmesen horkoltunk. Pár perc után megkérdeztem Árontól:

-Árcsikám! És téged ki fog így lefektetni?
-Azt nem tudom drága jó anyám, majd később megoldjuk.- nyugtatott meg Áron.

Berci szülinapján

Az össznépi vigasságok után egy nappal elérkezett Berci valódi születésnapja, (ami hála Zsolti sógor különféle testes, és igen gyorsan egymás után felszolgált, éhgyomorra kóstolgatott borainak, egybeesett némi másnapossággal is). A kacsarétiek, kiegészülve Esztivel és Pannival egész nap éltették az ünnepeltet, akinek ez egyáltalán nem volt ellenére. Este a Duna-parton felvágtuk Berci aznapi tortáját, egy fél méter átmérőjű szalonnás lepényszerűséget.

Régebben minden szülinapon, sőt még a feledikeken is írtam egy kis összefoglalót, hogy mi és hogyan alakult, hol tartunk és hova tovább...., aztán kettőből Háromgyerek lett, a 24 óra pedig maradt 24, nem igazán futja belőle átgondolni, rendszerezni, és tálalni. Úgyhogy jöjjön egy kis turmix:

Bercus az elmúlt fél évben felnőtt a tesókhoz, sokszor egy szinten játszik Áronnal. Nagyon ügyesen mozog, gyorsan szalad, kétlábon ugrál, a finommotorikája is kiváló, ügyesen bütyköl, fog, tesz-vesz. Fantasztikusan gyorsan felismeri a dolgok funkcióját, átlátja az összefüggéseket, hogy mi mire való, hogy működik. Akár egy órát is képes eljátszani magában, autókat rakosgat, vonatokat tologat, gyöngyöt fűz, puzzle-t rak ki (12 darabosat!!!), vagy lerámol mindent a polcról, és lubickol a kiborított társasok tengerében.... Nagyon jó étvágya van, kis vasgyúró, "van benne anyag"... Rengeteget szopizik, napi hatszor biztosan, bár ez egyre kellemetlenebb nekem, mert nehéz "diszkréten kivitelezni", ill. közben túrja-fúrja a köldökömet, legújabban tologatja az autókat a hasamon.... Olyan kedvesek a szemei, mint Boldinak, nagyon sokat hízelkedik, bújós, rengeteg puszit kapok tőle. Mikor hisztizés közben kiborul nálam is a bili, és kiabálok, sokszor könnyes szemmel odahúzza az arcomat, és hüppögve elkezd puszilgatni, és olyankor annyira szégyenlem magam.

Viszont! Egy büdös szót nem szól, na jó két szava van, ami óránként elhangzik: "nem","jajajajajjjj". Ezeken kívül három-négy szótaggal navigálja (kitűnő hatékonysággal) a világot. Az ember néha könyörögve ránéz, és kéri, hogy "szólalj már végre meg", de erre Bercus bájosan mosolyogva csak annyit mond, "ka". Talán pont a nem beszéléstől nekem annyira kisbabás még, emlékszem, Áron ennyi idősen már "kisfiú" volt, Berci még "totyogós", de ezt egy percig sem bánom, sőt élvezem.

Bár nem mindig könnyű Háromgyerekkel, helyesebben fogalmazva általában nehéz, minden este, elalvás előtt elgondolkodom azon, hogy mivel érdemeltem ki három ilyen tökéletes lurkót. Büszke vagyok a családomra, szeretném nagyon odafigyelve, alázattal felnevelni a fiúkat, belőlük kiindulva, velük együtt lépegetni előre. Az elmúlt év döbbentett csak igazán rá arra, hogy mennyi mindent kell még megtanulnom tőlük/általuk.