Kriszti a megmentő!

Amikor a legnagyobb szükség van Rá, ő mindig itt áll mellettem a frontvonalban. Ezen az ónos esős, köhögős, VP nélküli, szürke szombaton is állta a sarat (jobban mondva a latyakot), és déltől este 8ig Kriszti volt a harmadik és negyedik kezem. Amikor megszületett Berci ill. eljátszottam a "három gyerekkel az élet" mozgalmas gondolattal, titkon reménykedtem, hogy számíthatok a barátaimra is. És tényleg!

Boldogság gyere haza...

Mostanában elég sokat énekelgetem magamban ezt a dalt, és azt vettem észre, hogy Boldi és Áron is megtanulta.

Tegnap Bobek legozott az emeletes ágy alatt, és hallottam, hogy ezt énekelgeti magában. Ma este pedig Áronnak vittem vizet a kiságyba, és kértem, hogy aludjon, mert nagyon "késő" van. Erre ő a sötétben az ágy legmélyéről elkezdte énekelgetni, hogy "gyeje haza, bodogság gyeje haza, késő van haza..."

Olyan giccsesen tündéri volt a jelenet, hogy belső hormonális viharaimnak teret engedve elmorzsoltam pár könnycseppet, és megállapítottam, hogy nekem bizony nem kell hívogatni...

Kacsaréten a helyzet változatlan

Úgy érzem újra indul a tavalyi kórház-teleregény...

Szerdán lesz 3 hete, hogy befészkelte közénk magát az a nyavalyás köhögős, torokfájós, lázzal járó vírus. Azóta elfogyasztottunk egy üveg antibiotikumot, 3 üveg köptetőt, 2 doboz teát, egy nagy üveg mézet, 2 üveg vitamincseppet, és a helyzet változatlan. Berci nagyon köhög, Áron ritkán, de akkor rondán, Boldi non-stop, ráadásul pillanatnyilag szárazon, ami a krupp miatt elég rémisztő. VP-nek kapar a torka, nekem is. Bobek természetesen nem jár oviba, így itthon mú(u)latjuk a napot, ráadásul nem mehetünk utcára, ami nagyon felpörgeti a gyerekek benti viselkedését és az én idegrendszeremet is! Fárasztó napok ezek!

A téma a lényeg

3 hete tönkrement a fényképezőgépünk, és ez a sajnálatos esemény jól tükröződik blogger-aktivitásunkon! Én szinte minden pillanatot megörökítenék, és mutogatnám, hogy napról-napra szebbek, okosabbak (bár a képeken csak az előző tükröződik) a skacok. Így történt, hogy elő kellett vennünk a régi gépünket, ami nem örvend a legjobb egészségnek, mivel VP annak idején megfürdette a Bodrogban, de a semminél azért jobb. Különben meg olyan jók a témák, hogy mit számít a minőség!
A Jézuskának pedig ezúton is üzenjük...

Andi és a meggyes

Ma délután Andi látogatott meg minket egy tepsi házi meggyes süti kíséretében. Mindkettőjüknek nagyon örültünk. Boldog voltam, hogy végre a családon kívül más emberi lényt is látok Kacsaréten, elég nehezen viselem ezt a betegesdis bezártságot. Andi most is az ujja köré csavarta a kacsaréti ifjakat (vagy fordítva???), bár Boldi tartott egy kis ízelítőt a dacolós-hisztizős botrányviselkedéséből (erről egy nagyon hosszú külön post regél, fortyog, sopánkodik majd). Andit látszólag nem félemlítette meg az incidens, bár az igazi bizonyíték az lesz, ha hamar meglátogat minket még egyszer.

És kaptam egy kritikát a bloggal kapcsolatban, miszerint kevés képen látszódom, ami számomra nem olyan túlzott baj, de Andi nem hagyta annyiban a dolgot:

Helyzetjelentés

Ez a mostani időszak nem kedvez a blogírásnak. Nem kedvez ez semminek! 3 gyerekből 3 beteg, és a szülők sincsenek a toppon...

Kedden háromgyerekes anyaságom legfárasztóbb napját éltem. Hihetetlen hisztisek voltak a gyerekek, a lakás romokban, az éjszakai ebédfőzésnek hála teljesen kimerülten ébredtem... Igyekeztem felöltöztetni a gyerekeket, Boldit elindítani az oviba, és titkon reménykedtem, hogy ma végre kiszabadulok a lakás fogságából. Áron és Berci dolgozott ellene rendesen, alig tudtam velük elindulni, s közben csak arra gondoltam, hogy "mi jöhet még???". No ebben a pillanatban csöngetett a kéményseprő és jött az évi ellenőrzés. Aztán végre sétáltunk egyet Nóriékkal és Mária dédivel, aki hihetetlen energiával dobált minket hógolyóval, ijesztgetett parkoló kocsik vagy éppen szelektív hulladékgyűjtő szigetek mögé bújva, az arra járók nem kis meglepetésére és Áron örömére. Az 50 perces út végére Árcsi igencsak köhögött. Szerencsére Mária dédi segített az ebédeltetésben, így Áront viszonylag korán le tudtam fektetni aludni, és utána Bercire összpontosítottam, aki szintén elkezdett köhögni, és csak sírt, sírt, sírt. Fél 2 fele ő is elaludt, és már majdnem leültem teázni, amikor csörgött a telefonom, a vízvezetékszerelőnk hívott, hogy bár tudja hogy elég későn szól, de 20 perc múlva jönne tágulási tartályt szerelni a csöpögő bojlerünk mellé. Én vettem egy mély levegőt, megnéztem, hogy van-e itthon pénz, és mondtam, hogy jöjjön, de csak halkan, és kapukóddal, mert alszanak a gyerekek. Így visszagondolva röhejes: kapukóddal jött (állati hangos a kaputelefonunk), a bejárati ajtó elől telefonált, hogy ne kelljen csengetnie, majd ajtót nyitottam és az első kérdése ez volt:

- Dórikám! Mikor kezdhetjük vágni a rézcsöveket, befúrni a bazinagy tipliket???...

Persze a gyerekek felébredtek, és folytatódott a kálváriánk: köhögés, sírás, hasfájás...

A szerdára tervezett oltásokat se Áron se Berci nem kaphatta meg, ráadásul éjszaka Boldi is belázasodott. VP holnap utazik, hurrá......

Ez most jó negatívra sikeredett, majd holnap "szépítek".

Bábszínház

Ma késő délután Boldi közölte, hogy nagyszabású bábelőadás lesz, úgyhogy váltsuk meg a belépőket,mert kezdődik a műsor. Előzetesen azt is mondta, hogy lesznek vicces részek is.

Miután elhelyezkedtünk a páholyban, Boldi megkezdte a műsort, rögtön előrevéve a vicces részeket, ami azt jelentette, hogy sorban bemutatta a szereplőket, de -viccesen - mindig mást mondott, mint ami a kezében volt:

- Ez itt a tehén - mondta, de közben a vakondot mutatta. Aztán ezt végigcsinálta még a bábkészlet kétharmadával is, ami egy ikeás lelkesedésünknek köszönhetően jelentős méretűre duzzadt a rengeteg ujjbábtól.

Röpke 3 perc önfeledt nevetés után végre rábírtuk a jövő Kemény Henrikjét, hogy csapjon a mesébe.

- Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy malac-kezdte Boldi. - Ennek a malacnak volt egy elefánt barátja- folytatta, majd - Ők ketten szerettek csúszkálni a csúszdán.- fejezte be. Ezzel ugyanis a két szereplő le is tűnt a színről, hogy átadja helyét két újnak, akikről szintén kiderült, hogy kicsodák (varázsló és királyfi, kalóz és rénszarvas, hal és rák, stb), micsodák (barátok), és mit szeretnek csinálni (repülni, focizni, golyós játékozni, bújócskázni, stb.)

Rövid öt felvonás után a szépszámú közönség (még a karzaton is lógtak) javaslatára véget ért az első rész és vacsoráztunk, majd utána folytatódott hasonló koreográfiával a második rész, persze meghajlásokkal tarkítva.Namármost.

Maga a sztori elég lapos volt, de ahogy Bobek ott állt a csúszda mögött, alul lázasan cserélgette a szereplőket, fölül meg hol igyekezett elbújni, hol meg előbukkanva szőtte a meséjének nem túl sűrű szövetét, hát meg kellett zabálni. Közben Áron is be-bekapcsolódott a mesébe, hadonászva a túlméretes bábukkal, amik időnként lerepültek a kezéről, de szerencsére Árcsi könnyen váltott bábjátékosból közönségbe, és viszont.
Szóval mi nagyon jól mulattunk.

Kit melengetek a keblemen...

Ma reggel szopi közben Áronom félbeszakította az evészetet, nagy boci szemekkel rámnézett, és belekezdett egy mondatba ily módon:
-Képzeld el...

Szürreális élmény volt. Bercivel ill. anno Boldival csak gügyörésztünk egymással, esetleg cuppogtunk egyet-kettőt.

Két dolgot szeretnék kérdezni Árcsitól. Az egyik, hogy meddig fog még szopizni? Jelenleg naponta minimum háromszor teszi ezt, bár ha nyűgös, akkor sokkal többször kér "cicijót". El is neveztem "kocaszopistának". (Egyébként amig van mit, és nem Bercus elől eszi el, szívesen adok neki is!) A másik kérdésem az lenne, hogy mikor fogunk szopi közben a relativitáselméletről diskurálni???? (Ha így haladunk, eljön még annak is az ideje...)

Távirati

Ma délelőtt elhangzott Áron szájából egy újabb 5 szavas gyöngyszem, igaz csak amolyan távirati stílusban:
-Namu viszket fütyi, vakard kicsit!

Jelenet

VP épp a reggeli kávéját kortyolgatva bepislantott a gyerekszobába, majd odaszólt Boldinak:
-Boldikám! Ugye rosszul látom, hogy a testvéredet egy kalapáccsal kergeted?

Jól látta... (((nyugalom, játékkalapács volt, de azért az is üt, ha jól forgatják...)))

Csenge, a bátor

Csengét nem riasztotta vissza a nálunk eluralkodott egészségügyi káosz, és tegnap este átjött hozzánk, nálunk aludt, ma pedig együtt töltöttük a nap nagy részét. 3 gyerek mellett egy negyedik fel sem tűnik az embernek, pláné, ha egy korosodó, 10 éves hölgyemény az illető, aki remekül pesztrálja az uncsitesókat. Én csak a közös étkezéseket élvezhettem végig, mert Árcsival és Bercivel itthon maradunk, kihagytuk a délelőtti kézműveskedést és bábszínházat, valamint a délutáni Szalóki Ági koncertet is, pedig állítólag mindhárom jóra sikeredett. Oborzilnak egész nap hőemelkedése volt, az éjszakánkról meg nem is beszélnék...

Berci hősiesen tűri, hogy néha hosszú percekig felé sem tudok nézni, mivel a nyűgös Áronban tartom a lelket. Szerencsére ma megérkezett Bercus vadiúj játszószőnyege (erről később), így az új ingerekben gazdag kárpótlást jelentett.

Pólógörcsök

Áronom a tegnap elkezdett antibiotikum kúrának hála, ma délután fájlalta a pocakját:
- Mama, fáj a pólóm! (S közben simogatta a hasát...)

Gyomros

Vasárnap Helgáéknál vacsoráztunk, ahol megint remek volt a menü, a társaságról nem is szólva. Helga érdekesen vegyíti a felvidéki konyhát az erdélyivel, no meg a stahljudittal. Ettünk savanyú-tárkonyos-kruplilevest, majd utána pulykaszeleteket répás-paprikás (nem piros, hanem tv!) szószban, igazi otthon készített knédlivel. Desszertnek jött a sajttorta. Hát nem volt könnyű annyit enni, hogy ne legyünk rosszul, és ez nem is sikerült. (Ha még azt is elmondom, hogy ebédre Namunál sült libát ettünk, ami puha volt és omlós, azaz egy cseppet sem száradt ki, pedig ezek a nyavalyás madarak hajlamosak rá, akkor aztán lesz nemulass!)

Lórival ismét sikeresen megvitattuk a a hazai gazdasági és politikai eseményeket, megoldottuk a világválságot is, de éppen mikor körbe akartuk küldeni a világ vezetőinek a részletesen kidolgozott tervet, akkor szólt Helga, hogy tálalva van.

Boldi és a kisLóri 37szer nyargalta körbe a lakást, eközben Bobek 1 db láb- és 1 db fejsérülést szerzett, melyeket kisebb pityergés után tettünk ad acta. Áron elegánsan kivonta magát a futkosásból és inkább kétszer repetázott a vacsiból, majd utána suttyomban nyomázgatta Lóriék tv-jét, de az meg minduntalan bekapcsolt, így Áron hamar lebukott.

Este hamar ágynak dőltünk és az igazak emésztését aludtuk.

Túlélő

Boldi napközben órákig eljátszik a golyópályáival, amiből már 3 félét is összevásároltunk. Tényleg szuper foglalatosság, csak kissé hangos ahogy a golyók (min. 20 egyszerre) végiggördülnek, majd diadaldallamok felharsanása közepette megérkeznek a célba, hogy arról a hangeffektről ne is beszéljek, amikor az egész összedől, mert Áronom rossz irányból nyúl, majd nem ereszt...

Boldi mostanában, amíg a két öcsike alszik délután, és neki némi csendes tevékenység van előírva, "túlélő jeleket" tanul. Amikor megvettem ezt a pakli oktató kártyát nem is sejtettem, hogy a borítón beígért "mindennapi életben való biztonságos eligazodás elsajátításán" túl ennyire jól fogunk szórakozni.

A túlélő kártyácskák tanulmányozása közepette én belehalok a röhögésbe. Szóval hiába minden, végem van...

Amikor először elővettem, gondoltam megtanulunk egy-két táblát, jelet. Letettem Bobek elé 5 lapot, és megpróbáltuk kitalálni (már amelyiknél erre egy 4,5 évesnek esélye van), hogy mit jelenthetnek, ill. volt köztük olyan (pl. "STOP" tábla), amit próbáltam elolvastatni vele. Aztán körülírtam a táblák jelentését, majd a legvégén megneveztem őket(pl. elsőbbségadás kötelező). Ötösével haladtunk, és Boldi a legnagyobb meglepetésemre 25 kártyáig meg sem állt, amiből 24-et másnap tökéletesen visszamondott (egyszeri tanulási fázis után). Ezután csak azokkal a kártyákkal "játszottunk", amit már ismert. Különböző szituációkat szimuláltunk (pl. útkereszteződést rajzoltunk, én pedig az adott kártyát a megfelelő helyre tettem, a tollaink hol autót, hol gyalogost játszottak, és Boldinak el kellett mutogatnia, hogy a közlekedési tábla mellett mi a helyes), előkerestünk tárgyakat, amelyeken megtalálható az a bizonyos jelzés (pl. méreg, robbanékony...), és különféle furfangos kérdéseket tettem fel (pl. mit csinálnál, ha "fürödni tilos" táblát tennék a kád fölé? Megbeszéltük, hogy ez esetben okként valószínűsíthető némi vegyszeres tisztítás vagy egyszerűen Berci kakilta tele a kádat.). Nagyon élveztük, és az ismétlés után Bobek újabb 10 táblát tanult meg.

Közben sokat röhögök Boldi magyarázatain, megfejtésein. Pl. ilyeneken:

"Akkor használjuk a vészkijáratot, ha széttört az egyik kijárat."

Kérdeztem tőle, hogy mit szoktak kiírni a vonatok és buszok ablakánál. Mire ő:

"Nem szabad kihajolni, mert megütöd a buksidat."

Vagy felmutattam neki, a "kórház jelet", mire ő:

"Akkor is kórházba kell menni, ha erős paprikát eszel (itt ökölbe szorította a kezét a nyomaték kedvéért), és fáj a mandulád."

Aztán felmutattam az "ártalmas anyag" szimbólumot, mire Bobek:

"Ha hozzáér a homlokodhoz, hasadhoz, hátadhoz, szemedhez, szájadhoz, hónod aljához, akkor mind megbetegszel."

Amikor először mutattam Boldinak a "vasúti átjáró sorompóval" táblát, és találgatnia kellett, hogy mit jelenthet, ezt tippelte:
"Nem szabad kitörni annak, aki erősebb, mint a kerítés!"

Ezt nektek vírusok...

Áron a délutáni alvást követően egy egészséges, másfél éves fenegyerek benyomását keltette, bár kissé light-osabb kiadásban annál, mint ahogy az szokott lenni. Játszadoztunk, ettünk-ittunk, és csak estére ment fel újra a láza. Küzd, mint egy oroszlán!

Forgatag

Bercikémet, harmadik gyerekként kissé szem elől tévesztjük. Míg az első kettőnél az ember a gyerek fölött szurkolta végig az első hasról hátrát, majd azonnal közhírrététette, a harmadiknál csak abból jön rá (kb. egy hétnyi gyanakvás után), hogy a bébi nem ott és úgy van, ahol hagyta. VP azt hitte, hogy én fordítgatom a hátára, én pedig azt, hogy ő. Tegnap este Bercust a nappaliban elhelyezett hatalmas párna mellett találtam a földön, és még akkor sem esett le, sőt magamban szidtam VP-t, hogy az rendben van, hogy a gyereknek egészséges egy keményebb felület, no de tél van és hideg az a parketta... Aztán VP mosta kezeit, és rájöttünk, hogy Bercus forgolódik. Ma résen voltam, és nem kellett sokáig várnom, hogy megmutassa legújabb bravúrját.

A másik újdonság a tárgyakért nyúlás és velük való játék hosszú perceken keresztül.

Oborzil beteg

Boldi már egy hete nem jár oviba (ami abból is látszik, hogy kedd óta nem volt időm bejegyzést írni), mivel köhög, igaz leginkább éjszaka, de azt hiszem mindenkinek jobb volt, hogy itthon maradt. Bárcsak minden szülő betartaná azt a szabályt, hogy "beteg gyereket nem viszünk oviba", ill. szerintem játszótérre sem ildomos. Nem jó ez sem neki, sem a többi gyereknek.

Áron ma reggel ébredés után kihagyta a "körbefutok a lakásban és mindent megnyomázok" szokásos reggeli 10 perces tornáját, és csak ült a kis foteljében, és hallgatta a zenét. Mondtam is VP-nek, hogy ez a gyerek bizony beteg! És tényleg... Felment a láza, és az én kis izgő-mozgó Oborzilomból egy óra alatt egy rongybaba lett. Délelőtt törökülésben ültem a gyerekszoba padlóján, a lábammal kialakított kis fészekben ringattam Bercit, karomban ringattam Áront, Boldinak pedig megpróbáltam szóban instrukciókat adni az előzetesen felépített vonatpályával kapcsolatban, de szegénykém nehezen viselte, hogy rá most nem maradt se kéz, de még egy láb sem...

Áronhoz végül orvost hívtam. Lilla néni tüzetesen megvizsgálta a 3 gyereket. Bercinek nem tetszett a kakija, de mivel mondtam, hogy ő csak ilyet tud, átugrottunk a kérdés felett és egészségesnek nyilvánította. Boldinak zörög hátul a tüdeje, köptetőt kap háromszor egy nap, valamint rekedtség ellen egy szérumot (ez a krupp miatt fontos). Áronnál tüszős mandulagyulladást diagnosztizált, antibiotikum, lázcsillapító, fenistil cseppek, köptető, normaflore...

Áron pont egy évvel ezelőtt volt utoljára beteg, remélem hamar túljut a másodikon is!

Retorika

Árcsi mostanában már nem is azzal kápráztat el, hogy 4-5 szavas mondatokban fejezi ki magát, hanem azzal, hogy milyen "felnőttesen" beszél. Ma Namu összegyűjtötte a délutáni altatás környékén elhangzottakat. Ezek a kijelentések az én másfél éves Áronom ajkait hagyták el:
-Namu, képzeld el...
-Namu, azt gondolom...
-Namu, adok neked puszit!
-Namu, szomjas vagyok!
-Namu elbújok, kukucs!

Az esti altatás ringatási fázisában az én tündérbogaram rámakasztotta azt az ártatlan tekintetét, és közölte:
-Megyünk játszótérre verni lányokat!

Három tojás?

A képeken Boldi, Áron ill. Berci napra pontosan 3 hónaposak! No de ki-kicsoda? Egy kis segítség: Nem hiába mondogatom, hogy Berci a legkövérebbik fiam, Áront általában "szembedicsérik", ill. Boldit Cérnagézának hívtuk anno!!!

Bók Panninak

Reggel, ébredés után Boldi megkérdezte tőlem:
-Emlékszel, amikor Eszti és Zsolti tartottak egy esküvőt, mert megtalálták egymást?
Aztán elkezdett játszani a gyűrűmmel, van egy, amit most kaptam VP-től, ill. egy nagy zöld köves "állandó kellék". Boldi mindig felpróbálja az ujjára, és néha megkér, hogy amíg felöltözik, nála maradhasson. Ma azt mondtam neki, hogy:
- Boldikám! Majd ha feleséged lesz, és lányotok születik, odaadom neki a gyűrűt, jó?
-Jó Mama, amikor megtaláljuk egymást. Én az unokatesómmal akarom!
Úgy látszik, nagyon szeretjük ezt a Panni babát????!!!!!

Bébiszityó

Ma, amíg hajatmostam, megkértem Boldit, hogy vigyázzon Bercire. Azért menet közben be-bekukucskáltam a nappaliba.