Parasztopera

Két hete, Janó jóvoltából megnéztük Pintér Béla Parasztoperáját. Hát ez állati jó volt, csakúgy, mint a múltkori Szutyok. Kezdünk rajongók lenni, már be is terveztünk egy "Anyám orrát" is. A Parasztopera tényleg egy opera, népdalokból, köztük népies recitativok, hol eredeti szövegekkel, hol pintérbélásítva. Van benne dráma, röhögés, meglepetés, szóval minden, ami kell.

Ajánlom!

Szolid

Bevezetés a polgári jóízlés alapjaiba. Dóri és Boldi idén karácsonykor is készítettek méhviaszos díszeket. A kiszabásnál még teljes volt az egyetértés, de a díszítőmotívumok használatában már látszik az életkor (:-) és ízlésbeli különbség.

Míg az elsőn változatos színek és formák orgiájával sikerül hangsúlyozni a karácsony ökomenikus jellegét, különös tekintettel a "lángos csillag" finom utalásával annak erőteljes keresztény gyökereire, eladdig az alsóbb képen a formalizmus, az elmúlt negyven plusz húsz év értékvesztett, sematikus, sivár és örömtelen egyhangúsága köszön vissza. A diszharmóniát fokozza a szimmetria teljes hiánya.

Jó lenne, ha némi gyakorlással, esetleg ízlésbeli neveléssel lehetne változtatni a még nem teljesen kialakult személyiségen annak érdekében, hogy jövő karácsonykor egységesebb, és nem félek használni a kifejezést - szebb díszekkel örvendeztethessük meg a családot.

Karácsonyi készülődés

A karácsony előtti hét kicsit zavarosra-viharosra sikeredett, mind a három gyerek itthon volt

betegen, de csak annyira betegen, hogy ne mehessenek suliba/oviba, utcára, viszont egymás idegeire annál inkább. A novemberről halasztott, és a továbbiakban halaszthatatlannak vélt ügyes-bajos dolgaimról igyekeztem nem tudomást venni, beletörődni abba az érzésbe, hogy majd csak lesz valahogy...

Rengeteget kézműveskedtem, legutóbb egyetemista koromban készítettem ennyi ajándékot, ünnepi hangulatot varázsoltam ide is oda is, és igyekeztem türelemmel viselni a gyerekek ámokfutását. No, ez utóbbi egyáltalán nem sikeredett, így elég olaszosan vártuk az Ünnepet.

Doboz

Vészhelyzet (egy hete nem mozdultak ki a gyerekek a lakásból, nyűgösek, betegek) esetére tartogatok egy hatalmas dobozt a lépcsőházban, tele játékokkal: kalózok, várak, hajók...

Amikor úgy érzem, már nem bírom tovább, és nincs kéznél semmi humán (segítő)erőforrás, akkor kerül bevetésre a nagy-nagy doboz, és tízből tízszer arat. Aranyszabály: ne élj vissza a varázsával és bő egy óra után dobozolj mindent újra össze..., így legközelebb is tuti a siker.

Birtokviszony

Tegnap előtt a kicsik elcsentek egy kocka csokit, és olyan szinten összemaszatolták az ágyunkat, hogy egész délelőtt moshattam. Nem szeretem, ha a konyhán kívül lakmároznak, szerintem együnk az asztalnál, lehetőleg ülve... Igaz gyümölcsöt szoktam nekik bevinni a szobájukba, de semmi mást.

Tegnap Árcsi a nappaliban szeretett volna túro-rudit enni, hogy evés közben nézhessen egy mesét. Kértem, hogy először egye meg az asztalnál a rudit, aztán nézheti a foteléből a Csipetcsapatot. Nem tetszett neki az ötlet, teljesen felháborodva kiabálta:

-Anya, ennek a földnek nem te vagy az ura!

Nem biza, de rudit akkor sem szabad a nappaliban enni.

Esik a hó!

Így, hogy ma esett egy kicsit a hó, már sokkal decemberesebb a december!

Hmmmmmmmmm

Tegnap, míg a kicsik a délutáni adagjukat aludták, Boldival sütöttünk némi karácsonyi linzert. Elmentem vaníliás cukorért a kamrába, s mire visszaértem, Boldi átszellemült arccal relaxált a pult tetején. Valami ilyesmire vágyom én is.

Álom, álom, édes Áron

Árcsi a délutáni alvás közben álmodott egy jókorát, melynek csukott szemmel hangot is adott:
-Anya-anya! Segíts, nem látod, hogy egy tüzes kard van a kezemben?

Végtelen történet

Szombat óta újra beteg mind a három.... Annyi mindent terveztem erre a hétre, és most úgy érzem, ha négy kezem, négy lábam, minimum két fejem lenne, akkor sem végeznék mindennel. Szelektálok. Az ajándékok idén sem lesznek becsomagolva, szokásos "játszásra kész üzemmódban" várják majd a fiúkat a fa alatt, ez így "zöldebb" és energiatakarékosabb. A rengeteg karácsonyra tervezett extraságot is a felére csökkentettem, mert az időm legnagyobb része az aktuális reggeli/ebéd/vacsora kivitelezésére fordítódik, a köztes időszakokban pedig igyekszem kordában tartani a három takonypócot. Ez van, de nem kell szeretni.

Sodródás

Sosem űztem a karácsonyi hangulatot, általában rámtalált egy ölelésben, versben, illatban, emlékben, dallamban... Idén nem találjuk egymást, pedig ölelem a gyerekeket, verseket olvasok, délutánonként narancs illat van a lakásban, elővettem a régi díszeket, dúdolom a dallamokat, mégsem...

Igyekszem kerülni az "ünnepi plázázást" (egy óra után pánikrohamom van a sok csillogástól, negédes zenéktől, nyüzsgéstől, ízléstelen kirakatoktól, ajándékoktól, "muszáj vásárolnunk" tömegtől), magam sütötte sütit teszek az asztalra, talán még jobban odafigyelek a gyerekekre, többször engedek teret és időt annak, hogy gyönyörködjek a családomban.

Nem hajkurászom többet az ünnepet, ha szeretne, majd rámtalál idén is, vagy nem, sebaj. Ilyen családban minden nap a szeretetről szól, az év minden egyes napja ünnepi.

A TV-ben láttam egy reklámot, valamelyik kávét népszerűsíti, és egy Szabó Lőrinc verset idéz. Régóta szerettem volna elolvasni a teljes verset, tegnap éjszaka sikerült, nem bántam meg:

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva
jött a nyári hajnal az égen át:
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor
házam elé ért, elmosolyodott,
körülnézett s a nyitott ablakon
nesztelenül beugrott a szobámba,
aztán könnyű ingét ágyamra dobva
bebújt hozzám a takaró alá.
Azt hitte, hogy még alszom s megölelt
s én mozdulni se mertem, félve, hogy
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok...és húnyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát,
s mintha egyetlen érzék erejébe
gyűlt volna testem-lelkem minden éhe
és szomja és a beteljesedés
minden ígérete, csak a tapintás
néma ajkával s vak szemeivel
szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem
az égi vendég ajándékait:
ujjainak játékában a napfény
lobogó lepkéit, karjában a
rét illatának harmatos husát
s egész testében az egymásbaringó
felhők mindenütt egyforma ölét.
Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul
feküdtem ott gyanútlan karokban,
de mikor végre álom s ébredés közt
félig tolvaj s fél-részeg öntudattal
megloptam az istenek gyönyörét,
nem bírtam tovább és csókolni kezdtem
és felütöttem a szememet...Ő
ép fölnézett rám: A kedves mosoly
megüvegesedett rémült szemén,
arcán elsápadt és kigyúlt a szégyen:
Te meglestél!... - sikoltotta s felugrott
és menekült, már az ablakhoz ért
és belefoszlott a hajnali égbe.
Én felültem és értelmetlenül
és soká bámultam magam elé:
szénaszag csapott be az ablakon,
messziről zúgott a hegyi patak,
a szoba még sötét volt, de a nap már
ágyamra tűzött, és a takarón
úgy pihent a fény tűzfátyola, mint
egy odadobott könnyű arany ing.

Rendeltetésszerűen

Az ikeás fürdőkádba való csúszásgátlónk elöregedett, kipurcantak a tapadókorongjai. Első felindulásomban megvettem helyette azt, ami szembe jött ill. szembe ugrált: két zöld békát, melyek ma debütáltak, osztatlan sikert aratva. A kép címe: "Psssszt, a békák alszanak!!!!"

Holnap irány az ikea, és veszek egy újabb uncsi, fehér téglalapot....

Futószemölcs

Szegény Boldit megint megkínozták futószemölcs leszedésének ürügyével. Szisszenés pisszenés most se volt, mert Boldi egy hőőőőős.

Szívzörej 2.

Múlt hét pénteken elvittük Bercust egy kardiológiai kivizsgálásra, mely szívUH-ot és egy EKG-t foglalt magába. Az időpontunkhoz képest bő egy óra várakozás után behívták Bercit. Az UHgép az első percben megadta magát, így EKG-val kezdtek, majd némi karbantartás után következett az UH. Bercus türelmesen, nagyon együttműködően viselkedett, örök hála érte.

Bár a doktornő is hallott a bal oldalon némi systoles zörejt, azt mondta, hogy ezzel nem is kell foglalkozni, ártalmatlan. Viszont az EKG-n tapasztalható synusos aritmia miatt továbbküldte Bercit az Országos Kardiológiai Intézetbe, ahol előreláthatóan 24 órára rátesznek egy holtert, leginkább arra kíváncsiak, hogy ez az aritmia alvás közben, tehát nyugalmi állapotban, egyenletes légzés mellett jelentkezik-e.

Próbáltak megnyugtatni, hogy valószínűleg a doktornő túl körültekintő, óvatos.... (én azt gondolom egy gyerekorvos legyen is az!), de nekem ez nehezen megy.

Napok óta kergetem az ünnepi hangulatot, de idén úgy látszik, várat magára.

Nevenincs

Árcsi ma reggel "nemakarokovibamenni"-hangulattal ébredt, majd bepróbálkozott a szülőknél:

- Anya! Egyébként én beteg vagyok, csak azt nem tudom, hogy milyen bajom van.

Áron kapott egy rágót

Én meg bezsebeltem egy rakat Áronos dicséretet:

- Anya, te kedvesebb vagy, mint egy ló! Te kedvesebb vagy, mint apa! Csak te leszel az én anyám. Én állatira imádom, te nagyszerű kedveském.

Mr Diamonds

Az ünnepekre már jó előre bespájzoltam egy doboznyi társasjátékot. Idén a tesz-veszről vásároltam a javát, "megadjaaniko"-tól (Rengeteg játéka van, és korrekten feltünteti, hogy milyen állapotban vannak az általa árult, leginkább használt, német társasok. Jelenleg ki van fosztva, de ha valaki szeret tesz-veszezni, az ünnepek után bátran...).

A legjobb játékokra sokszor nem a boltok polcain bukkan az ember, élvezem az internetről levadászott 20-30 éves matuzsálemeket, s bár a kivitel nem "legtrendi", a játék élvezeti értéke sokszor legyőzi a mai játékgyártók műremekeit.

Boltok, ahonnan szívesen vásárolok, ill. már nézelődni is megéri:

http://www.okosjatek.hu/ (rengeteg Think Fun játékuk van, jó áron, egyszemélyes, logikai)

http://www.boyonex.hu/index_h.html (gyönyörű DJeco játékokkal)
http://www.marbushka.com/ (legszebb, egyedi, imádom)
http://www.klasszikusjatek.eu/ (kedvenceim a Goki játékok, kirakók)
http://www.jatekforras.hu/main.html (nincs webáruházuk, de a boltban mindent ki lehet próbálni, itt a legnagyobb a választék és az eladók szaktudása, segítőkészsége, lelkesedése előtt le a kalappal, igaz nem ez a legolcsóbb hely a városban)

Ha valaki ki tudja egészíteni a listát, hajrá, én nagyon örülnék neki!

A Mikulástól kaptak a gyerekek egy társast, amit valószínűleg soha nem vásároltam volna meg, ha Áronom nem éppen a kincsesdobozpakolós, drágakőgyűjtős korszakát élné.

A játék lényege: egy műanyag táblára fel van ragasztva 16 drágakő (ezek elmozdíthatatlanok),

másik 26-ot pedig nekünk kell a táblára a játék kezdete előtt felhelyezni.

Felváltva húzunk a kövekből, s közben próbáljuk észben tartani (tapasztalatainkból okulva), hogy hol vannak a stabil, elmozdíthatatlan gyémántok. Ha sikeresen választunk, és megszerzünk egy követ, húzunk egy kártyát, amin különböző értékek szerepelnek, így lesz a kártyából és a kőből egy valamilyen értékű gyűrűnk. Kicsit még bonyolítható a dolog, mivel vannak tolvajkártyák is, de ezt itt most nem részletezem. A végén nem meglepően az győz, akinek a gyűrűinek az összértéke a legnagyobb. Ezt itt Bercus zsákmánya, elképesztő precizitással rendszerezte:

Kicsi memória kell hozzá, a többi szerencse dolga. Az én fantáziámat először nem mozgatta meg a történet, de a gyerekek nagyon élvezik, mert csillog, pörgős és izgi. Ma leültünk Bercussal játszani (előzetes félelmeimmel szemben, tökéletesen kivitelezhető történet volt, igaz a végeredményt nem ő adta össze), és be kellett lássam, hogy ez a játék tényleg élvezetes.

Sőt! Eszembe jutott, hogy milyen könnyen elkészíthető otthon egy műanyag tálcával vagy tányérral, egy marék hobbiboltos kütyüvel (kövek, fabábuk, gesztenyék, anyacsavarok anyái...) és pillanatragasztóval.

Áron alkot

Fogyóban

Vasárnap éjjel folyamatosan forgolódtam alvás helyett, aztán hajnalban már nem volt mit tenni, telefonáltam a nagy fehér telefonon. Úgy tűnik, hogy Dóri a saját vírusából félretett valamit, és nem hoztam elég gyorsan a papucsot neki este, így én is kipróbálhattam az új fogyókúrás metódust. Szóval a hétfőt az ágyban töltöttem, mint odadobott kupac, kedden már lábra tudtam állni, és végül csütörtökön ismét mehettem dolgozni. Menet közben két napig egy falatot sem ettem, aminek áldásos hatását a mérlegen tapasztalom.

Gondoltam is, hogy kellett volna egy vírusos nyálmintát félretenni, de erről lecsúsztam. Az érdeklődést és a jókívánságokat köszönöm, és szerencsére már nem úgy viszonozom, hogy


- Nagyon ürülök...

Mikulás

Idén is Esztiéknél állított be a Miki, és bár Boldi gyanakodott, hogy a Mikulás hangja ugyanaz, mint bulit lekéső Lalié, de végeredményben elfogódottan és megszeppenten ígértek meg mindent, amit csak a szülők kitaláltak és a Miki szájába adtak. Megint jól átvágtuk őket.

és idén ne vegyetek fenyőfát, mert ezzel megmentetek egyet jövőre!

Mesés

Van egy adventi naptárunk, benne minden napra egy kb. hatmondatos minimesével. Tavaly az volt a nagy szám, hogy Boldi fejből mondta a meséket belőle. Idén viszont felolvasta Áronnak a mait. 10 percig tartott, mire betűről betűre átküzdötte magát a szövegen, miközben Áron hol türelmesen, hol kevésbé, de hallgatta. Készült belőle egy filmfelvétel is, amit majd ide beteszek, leginkább azért, hogy meglegyen. Végignézni nem kell, de mi meg vagyunk hatva. Nagyon.

Hájaskozma

Vérteskozmai kalóriatúrán voltunk a kis menyeméknél, Zelmuskánál. (Az még nem fix, hogy melyik Varga fiú veszi el, de reméljük valamelyik megteszi.)

Kezdtük érkezéskor egy kis sajtos stanglival, majd kisvártatva egy nagy vájdling bruschetta érkezett (kevés darált paradicsom végtelen sok zúzott fokhagymával), persze előtte lecsúszott egy kis mákos-szilvás gombóc, á lá Borsitzky. Kisvártatva, rövid fokhagyma-szellőztető séta után nekiláttunk az ebédnek is: maceszgombócleves (benne főtt velőscsonttal, marhaoldalassal, pulyakacombbal és nyakkal), lenyomattuk zúzapörkölttel, és a végén egy kis székelykáposztával.

Közben a gyerekek is lerobogtak az emeleti béjblédezésből és futtából betoltak egy kis paprakáskrumplit.

Egy kicsit még dumáltunk, de aztán mivel több ennivaló nem volt a muffinon, répás sütin, gyümölcsön és maradék szilvásgombócon kívül, hazajöttünk vacsorázni.

Megint nagyon jó volt a buli, a házigazdák nagyon helyesek, szóval szuper jól éreztük magunkat, köszönjük!

Süni

A nyulak után Árcsi alkotott egy sünit:

7.20

Nehezen indulnak a téli reggelek. Nekem nem jelent gondot korán kelni, kávé sem kell ahhoz, hogy pörögjek hajnalok hajnalán. Berci is korán kel, rögtön aktív és aranyos. Bezzeg a másik három! Áron korán ébred, de pokróc, mindenért nyávog, semmi sem jó, csak a kakaó, az kell, méghozzá azonnal, pont annyi, pont olyan melegen, pont abban a cumisüvegben...

Boldit mostanában nehezen lehet felébreszteni, fáradtan kászálódik ki az ágyából az ötödik kérésre, kicsit bamba, de viszonylag kommunikatív és kedves, csak lassú, komótos. VP nehezen ébred, kávé előtt teljesen felesleges vele kommunikálni, próbál nem undokoskodni, pedig nincs jó kedve, hatodik kérésre kecmereg ki az ágyból, majd cél nélkül bolyong a lakásban.

A fénykép tegnap készült 7.20kor, amikor is megelégeltem, hogy én főzöm a kakaót, kávét, mindenkinek adom a ruhát, és rajtam kívül senkit sem zavar, hogy 8kor becsöngetnek Boldinak és VP-nek egyaránt. Fiúk! Szedjétek már össze egy kicsit magatokat!