Levél a távolból

Jelentkezik a Titanic.... Mamu, Kisvadász na+ a Nagyvadász megérkeztünk a fedélzetre Kisvadász első repülőútjával a kora délutáni órákban kedden. A repülés igen nagy élmény volt, főleg amikor tisztáztuk, hogy a sasoknál magasabban, a Forma 1 -nél gyorsabban repülünk úticélunk felé a felhők felett.
A Titanic Hotel tényleg fantasztikus. Minden megtalálható amire egy gyermek a nyaralása alatt vágyik: akvárium, hívógombos 5 gyorslift üvegburában, medencék, csúszdák, fagyi, tenger sok dobálásra váró kaviccsal, gyűjtésre váró kagylóval, sült krumpli, kártya, na meg egy csomó étterem. És ne hagyjuk ki Mamut, Nagyvadászt. Imádjuk a csicsergő hangját, a konokságát, a vadságát, a kedvességét, hülyeségét és okosságát, humorát. A kis pofájára kell nézni azon a fekete-fehér képen ahol látszik a szemén az izgalom, és az öröm.

Most Nagyvadász, azaz én azon rugózom, hogy milyen módon fogok először képet szerkeszteni ehhez a pár sorhoz. Szóval amit szeretnék közreadni, az az elmúlt három nap képei:

(sajnos itt megszakadt az adás...)

Leltár

Mióta Boldi Törökországban nyaral második egész napja(!), azóta az alábbiakat állapítottuk meg:

• csönd van a lakásban
• apának nem lila a lába és nincsenek könyöknyomok a bordái közt
• éjjel tudunk aludni
• nem hallottuk két napja a pettyes szárnyú katicabogárt
• apa maga nyitja a garázskaput
• a locsolás 10 perc a 45 helyett
• nincs itthon se tejszelet, se túrórudi
• helyükön vannak egész nap a kisautók
• nincs vita az esti lefekvéssel
• anyának nem kell minden nap molylepkét szereznie, hogy belerakja a ragacs-csapdába
• apa nem játszik a tankolós játékkal
• anya nem ismerteti hangosan az autómárkákat séta közben
• nincs körbepisilve a fal a wc körül (ügyes vagy, apa!)
• anya délután nem Feketepéterezik
• reggel nincs hátvaki

Kicsit kibillent itthon minden, Áron nyűgös, a teendő kevesebb, és nagyon hiányzik Boldi. Már csak ötöt kell aludni. Hátha a mai kettőt ér majd...

Cili egy kávéra

Cili kihasználva, hogy férfiháreme megharmadolódott, a mai értekezlet után VP-vel ellátogatott hozzánk, ahol szintén nem teljes a fiúcsapat. VP rögtön főzött egy kávét a szülinapi masinájával, amit esténként maga tisztít, ürít, becézget, reggel meg jól kihasznál. (Egyébként jó kis gép, kávépatronnal működik és 12 féle kávé közül válogathat az ember, jelzem már aki, mert én életemben összesen 2 kávét ittam. Az elsőnél rosszul lettem, a második pedig szintén megerősítette abbéli gyanumat, hogy koffeinérzékeny vagyok. De aki szereti, annak ajánlanám: http://www.nespresso.hu/!)
Áron tegnap magához képest elég nyűgös formát hozott, VP úgy sejti, hogy mindezt Boldi hiánya okozhatja (nekünk sem könnyű), de a 30 fokos kánikulára is gondolhatnánk, bár a tesóvágy sokkal szívmelengetőbb gondolat, így maradjunk ennél.

Az áthidalhatatlan távolság feletti győzelem

Anikóval úgy 3 hónapja tervezgetjük a találkozót. Ma megtört a jég, és egy 20 perces pocakos tempójú séta segítségével leküzdöttük a két lakás közti távolságot, és végre láttam Magdit, aki nagyon barátságos egy csajszi, gyönyörű szemekkel ellátva.

Jó lenne gyakrabban összejárni, csak nehéz összehangolni Áron alvásait Magdiéval, valamint e kettőt Boldi oviból való hazahozatalával.

Áron, mikor megérkeztünk eléggé megilletődött, szorosan hozzámbújt, kicsit sírt, és kellett vagy 20 perc, hogy elhagyja "anya szoknyájának rojtjait", bár utána is végig szemmel tartott, és ha 3 méternél nagyobb lett köztünk a távolság, újra sírni kezdett. Boldi után olyan fura ez a mimóza lelkület. Mivel Adélnál bejött a lábcsók, Áron Magdi lábikóit sem hagyta szárazon.

Boldog szülinapot VP!

A nagy családi banzájt már tegnap megejtettük, ma pedig szolidan ünnepeltünk a teraszon. Mivel éjjel még küzdöttünk a vírussal, ma pedig csomagoltunk Boldi holnapi utazására, valamint orvoshoz mentünk, hogy utazhat-e a gyerek (igen!!!!), nem jutott idő nagy sütés-főzésre, ami utólag úgy tűnik, nem is baj. Boldi "ünnepelni akarta apát", és ez mindennél többet ért! Egész nap hörcsög volt, alig bírtam vele (3 napja ágyban fekvő, de már nem lázas gyerek szobafogsága B-pálya), de amikor apának kellett meglepit készíteni, szó nélkül segített, és akarta, hogy VP örüljön neki. Délelőtt meggyúrtuk a juhtúrós pogácsa tésztáját, amit délután Boldi nyújtott ill. szaggatott ki és kent meg tojással, szórt meg sajttal, közben hangosan mondogatta, hogy még nagyon sok dolgunk van mire apa hazaér (ezt természetesen VP-nek is kifejtette a telefonban, miszerint most nem ér rá beszélgetni, mert sietni kell a meglepi pogácsával, amit ő süt). Amikor a pogi a sütőben sült, én pedig a teraszon próbáltam teríteni és rendet rakni (Boldi külön kérésére gyertya is került az ünnepi virsli mellé az asztalra), Boldira bíztam a gyerekszoba ostrom utáni romeltakarítását. Szó nélkül megtette amit kértem, és olyan rendet varázsolt, hogy az állam is leesett, amikor behívott és elbüszkélkedett vele. Azt hiszem apa örült mindennek, és innen üzenem, hogy ne legyen depis a szülinapjain, mert nem csak a húsz éveseké a világ!!!!!!

Boldi bekapta a legyet

Délután ültem a gyerekszobában, és szemléltem, ahogy a fiúk játszanak. Boldi odajött hozzám, megsimogatta a hasamat, és azt mondta, hogy örül ennek a kistesónak is, őt is nagyon fogja szeretni majd! 5 perc autózás után egyszer csak Boldi berakott egy kis labdát a pólója alá, és 20 percet az volt a játék, hogy babát vár (először Samut, majd Bercit, végül Zsombor is megszületett). Járkált körbe-körbe, és mindenkinek meg kellett csodálnia méretes pocakját, sőt beszélgettünk a pocaklakójával, szeretgettük, babusgattuk. Boldi mama igazi biológiai csoda, 20 perc alatt szült négyet, melyből az utolsó ikerterhesség volt:

Visszaszámlálás

Bobek minden este azzal fekszik, hogy még hány napot kell aludni addig, míg Nagyvadásszal és Mamuval szállodában alszik. 16-ról indultunk, de ahogy közeledik a vége, úgy sürgetné Boldi is egyre jobban az időt. Az ötalvós estén sírós hangon reklamált, hogy az sok, és inkább csak egy van hátra, azóta meg esténként alkudozik, hogy most inkább alszik egy nagyot, mondjuk olyat, ami kettő. Most, hogy tényleg elérhető közelségbe került az utazása, már készülhetek arra, hogy Dórival mi is egymást kérdezgessük, hogy még mennyit kell aludni a Boldiig?

Le kellett volna kopogni...

Miután pénteken megírtam, hogy milyen jó is betegségek nélkül tengeni-lengeni a világban, estére Boldi belázasodott.

Az úgy volt, hogy már majdnem elértük Dunabogdányt, amikor a hátsó ülésről elhaló hangon, a "kicsit meleg vagyok, nem érzem jól magam" mondat kúszott előre. Nem futamodtunk meg, kimentünk Bogdányba, és bíztunk benne, hogy ez csak fáradtság. De nem. Bár a lázmérőt sikeresen otthon felejtettem, nem volt kétséges, hogy nem egy "36 fokos lázban égek" műfajról van szó. Az éjszaka priznicek közepette telt, és reggelre sem javult a helyzet. VP a falut, én a szomszédságot céloztam meg lázmérő ügyben, de sehol semmi. (Meg voltam győződve, hogy van kint egy hőmérő, de valószínűleg a nagy pakolás közepette múlt héten hazahoztuk...)

Szombat délutánra Botiékat vártuk volna egy kis sütögetésre, de a láz keresztbe húzta az eredeti terveinket, amit nagyon sajnáltunk!

Szerencsére Mária dédiék és Nagyvadász hajlandóak voltak besegíteni az előkészített húsok és saláták, süti elpusztításába, ezzel megkímélve VP-t a másnapi cipekedéstől. Nagyvadász még lázmérőt is hozott magával, így számszerűsíthettük balsorsunkat. Boldi tegnap este felé egy kicsit jobban lett (Nagyvadász jelenléte hatásosabb, mint a Nurofen), és kijött hozzánk a teraszra, de aztán hamar visszakerült a párnák közé...

Ma reggel láztalanul ébredt, úgyhogy megragadtuk az alkalmat és hazarobogtunk, délután viszont lázcsillapító után mértünk 40,1-et, amitől teljesen kétségbe estünk. (Mindenki drukkoljon nekünk, mivel kedd hajnalban indul Boldi Namuékkal Törökországba.) Hívtuk is az ügyeletet, hogy jöjjenek iziben, de megnyugtattak minket, hogy ez most egy nagyon fel/elkapott vírusfertőzés, ami 3-4 napig tart, és a magas lázon kívül nincs más tünete, úgyhogy ők ezért most nem jönnek ki, hűtsük a gyereket. Megtörtént.

Ezt a teherautót pedig az ovi lomtalanítása során ajándékozták nekünk, kicsit lemostam, és Áron nagyon élvezi. Platóját fölhajtva motorként használja, ill. platóban csücsülve tolatja magát.

Zsúr

Valiékkal a játszótérről ismerjük egymást, és mivel Csonginak Boldi volt az első "barátja", Boldi is hivatalos volt Csongi pénteki zsúrjára (bár nagyon rég találkoztak utoljára a fiúk egymással).

Igazi kerti-party volt, jó sok kisfiúval, és pocakos anyukákkal (6/4). Vali szülés előtt pár nappal vállalta fel a zsúrszervezést, amiért minden elismerésem és csodálatom, nekem már most sem lenne egy ekkora szabású hepajhoz lelki erőm.

Boldinak nem volt könnyű dolga, mert a gyerekek legtöbbje óvodai csoporttársa Csonginak, így egy összeszokottabb kis csapatba csöppent bele, de igyekezett tartani az iramot, bár láttam rajta, hogy párszor nem találja a helyét. Áron eközben békésen végigette a bulit, alma-pogácsa-szendvics menüpontok mentén.

Kis Lóri a nagy barát

Délutánra Krisztit vártuk Kacsarétre, de sajna lebetegedett ill. még mindig nem lábalt ki belőle. Én átérzem, és remélem hamarosan találkozunk!!! Kriszti kapcsán jutott eszembe tegnap a buszon, hogy a májust betegségek nélkül éljük, ami nagyon-nagyon jó dolog, más életminőség.

Helga és a kis Lóri átjöttek játszani, és az eddigi "bent gubbasztunk a gyerekek mellett" együttjátszás helyett, a 3 fiú több mint egy órán át eljátszadozott, mindenféle szülői segédlet nélkül. Ezt kihasználván Helgával kitárgyaltuk a kisgyerekes anyukák problémás hétköznapjait (főzés, ovi, jó játszóházak és játékok hiánya, fáradtság...), szóval igazi konyhai csevegésre nyílt lehetőségünk. Megkóstoltuk Kriszti szülinapi tortáját (ne aggódj Kriszti, jövő héten még finomabbat készítünk!!!), de a koccintást még halasztottuk.

Jó kis délután volt, bár az ünnepelt nagyon hiányzott!!!

Biztonságban

Ma az oviból hazafele jövet karambolozott a 22 buszunk egy suzukival. Mi ebből csak egy nagy fékezést éreztünk, 2 percig nem engedtek leszállni, majd kinyitották az összes ajtót. Szerencsére a budagyöngyei megálló előtt 20 méterrel történt az eset, így nekünk nem okozott kényelmetlenséget. Boldival persze még percekig ott kellett állnunk és néznünk, magyaráznom, hogy mi történt, ki volt a hibás. Elég ambivalensnek éreztem Bobek érzéseit, láttam rajta, hogy izgalmasnak találja a karambolt, de azt is éreztem, hogy bizony megijedt, és nem egyértelműen pozitív élmény egy összetört autó látványa. Este alvás előtt előjött a délutáni élmény, amit újra és újra át kellett beszélnünk. Én mellette feküdtem, közben fogtam a kezét. Alig bírta nyitva tartani a kis szemeit, és végül megkérdezte, hogy apa mikor fog lefeküdni aludni. Kérdeztem, hogy odahívjuk-e most magunk mellé. Bólintott. Hívtam. VP Boldi mellé feküdt, aki 2 mp alatt elaludt.

Apának is jó lehet lenni!

Gyerekszáj

Mióta Bobek elkezdett beszélni, azóta mindig van olyan kedvenc szavam, amit imádok hallgatni tőle. Kezdetben vala a guluguligaaaa, amivel nem lehetett betelni, de azóta is lelkesen gyűjtöm őket:

kosda (Skoda)
ahamra (Alhambra)
utaska (utacsaka)
foxvágen ranszporte (Volkswagen Transporter)
gázolóautó (autógázzal működő autó, amit a számítógépes játékban nem szabad benzinnel tölteni)

Persze amint rájön, hogy csak azért faggatom valamilyen témakörben, hogy a kedvenceimet halljam, rögtön megtalálja a módját, hogy ne mondja ki őket.

Front

Bizony nem kedvez a pocakosoknak ez a nyomott, viharos idő! Tegnap éjszaka pocaklakóm 15 perccel a vihar kezdete előtt már jelezte a közeledő felhőszakadást, aminek eredményeként egész éjjel nem aludtunk se ő, se én, ha meg elszenderedtem, jöttek a tetőtéri lakók beázási rémálmai. (Bár a közös képviselő megígérte, hogy nyáron újítják a tetőnket.)

Amióta borús az idő, én is nyomottnak érzem magam. Pocaklakóm két napot leginkább keresztben feküdt, amit onnan sejtek, hogy csúcsos hasam ellepényesedett, az oldalam meg többször megfájdult, és szerintem ma reggelre megfordulhatott, mert most leginkább gyomortájékon érzem a rugdosódást, ezidáig meg lent éreztem, valamint a hasam csúcsossága is helyrebillent. Remélem ez már így marad a szülésig!!!

Büdöske

Ma délelőtt Magdiékkal célba vettük a biatorbágyi Outlet pénzköltő helyet. A hétvégi motorozás alatti cipőnyüstölés meggyőzött arról, hogy érdemes beruházni egy komolyabb, strapabíróbb darabra, ami bár drágább, de ha azt vesszük, a "két hetente elmotorozok egy 4000 ft-os cipőt" műsorszámmal rosszabbul járunk, mind anyagilag, mind időben. Botiék a Geoxra esküsznek, amiről én is csak a legjobbakat hallom mindig mindenkitől, csak ezidáig az árával nem volt köszönőviszonyban a pénztárcám. Az outletben viszont elfogadható áron hozzájuthat az ember, ha éppen nem hiányoznak a 28 alatti méretek, így üres kézzel tértünk haza, de nem adjuk fel.

Egyébként nem is erről akartam írni!!! Miközben én cipőt néztem, Áronra Eszti vigyázott, aki a délelőtti ébredést követően már lesben állt a bilivel, nekem meg jött az sms, hogy Oborzillal ültettek egy új virágot a teraszra. Büdöskét. Szép szál virág volt, de az esti locsolását kihagyom.

Gratula Áronnak és Esztinek az első bilibe sikeredett remekműért!!!

Bár készült foto, VP-vel közös megegyezésre ennek feltöltését most mellőznénk.

A két motorguru

Mostanában többször előfordult, hogy a Zöldkő utcában spontán utcai összeröffenés alakult ki, ami abból áll, hogy egy nagyobbfajta gyerekhad (Boti, Beni, Csongi, Áki, Boldi, Áron) 2-3-4 kerékre pattan, és fel-le rajcsúroznak a járdán, a szülők meg az egyik lépcsőfeljáró előtt csoportosulva figyelik az izzó kerekeket, száguldó motorokat, kopó cipőket, fáradó fiaikat. Ilyenkor az egész utca zeng a "fordulj vissza!!!", "sarkon megállni!!!", "vigyázzatok egymásra" jellegű szülői áriáktól. A program általában keretes szerkezetű, legtöbbször motorozással indul és azzal zárul, közte pedig felvonulnak a biciklik, piros autó, szomorú autó meg egy kis birkózás a fűben.

Mivel a mai időjárás nem kedvezett a szabadtéri programoknak, áthívtuk Botit egy kis négy fal közti fiús játszadozásra. Nagyon egymásra találtak Boldival, azt hiszem ez már barátságnak mondható. Boldi (és Magdi elmondása alapján Boti is) egész lázba jött a találkozó hallatán, a lépcsőházban várta a barátját, és a búcsúzkodáskor (teljesen magától, mindenféle külső kényszer nélkül) egy nagy sárga legoautót adott Botinak (persze csak kölcsön, és rögtön megkérdezte, hogy "ugye majd visszahozzátok legközelebb?" - végül is jó az ilyet időben tisztázni :-)), a vehemensebb játékok közben pedig folyamatosan kérdezgették egymástól, hogy "ugye ez most nem fájt neked?".

Csuda helyesek voltak, folyt.köv.!

Etyeki

Lacusékkal már jó régen fixáltuk a hétvégi dátumot etyeki látogatás céljára. Pont jókor jöttünk, mert a következő hétvégén lesz a borfesztivál, amikor majd moccanni sem lehet a környéken. Ebből most csak annyi látszott, hogy a helyiek csinosítgatták a portájukat.
Megérkezésünk és az ottlétünk első két órájára esett Adél délutáni alvásvilágcsúcsának megjavítása, így aztán a kerti szaletliben helyezkedtünk el. Meleg is volt, a kert meg gyönyörűen karban van tartva, így jól esett egy kis szabadtéri ücsörgés, főleg azután, hogy vendéglátóinkat többször figyelmeztettük arra, hogy ne cikázzanak fel-alá újabb és újabb kínálnivalókkal, mert akkor nekünk Dórival egymással kell beszélgetnünk, ami nem baj, csak nem ezért jöttünk.

Vikinek van egy külön fűszereskertje, ahol az általunk ismert kerti fűszermakettek eredetijei vannak kiállítva. Vagy a másik lehetőség, hogy házigazdáink szegről-végről rokonai MZ/x-nek, és az ő segítségével termesztik az embernagyságú tárkonyt és társait. A gyepüket (Lacus minden szerénykedése ellenére) az irigységtől sárgulva gusztáltuk. Kopasz foltok nélküli, egyenletesen zöld, szúrós gyomoktól mentes pázsitjuk van.

Mivel Áron és Boldi is kellően kerthez vannak szoktatva, ezért kellemesen elbabráltak a szabadban, mialatt a nagyok meg tudták beszélni az áronos szülők közös témáit.

A Vikiék-féle Áron baba hozta a beígért tündéri formáját, bár a mifélénkre sem volt panasz.
Ezenkívül Oborzil ráérzett a motorozás ízére.

Időközben Adél is felébredt (némi apai közbenjárás hatására), és egy pár perces bemelegedést, ajándékbontogatást, pogácsa nyammogást követően ő is áthelyezte székhelyét a zöld gyepre.

Oborzilból előtört a szenvedélyes úriember, és lábcsókokkal kedveskedett az álmából ébredőnek.

Hazafelé meg kitárgyaltuk a kocsiban, hogy jó hely ez az Etyek, meg milyen kedves népek az etyekiek.

Unokacsokor

Délután meglátogattuk Éva nagymamát + Sanyi nagypapát, és mivel az összes unoka jelen volt, megragadtuk az alkalmat, és összetereltük az unokatesókat egy csoportképre. Szó szerint csak egy sikeredett, mert amint villant a vaku, öten ötfelé...

Bilizés

Namu bíztatására megkezdődött Áron pelusmentesítése. Hangos nyögések közepette csücsül Áron a kék bilijén,

de még semmi sem ömlött ki belőle.