Batman

Ez a hétvégénk sem volt "otthon-ülős", punnyadós, igaz nekem szombat délutánra újra elég magas lázam lett, és a vasárnapot vízszintben töltöttem, ami Háromgyerek mellett nem kis luxus, mondhatom. Bercussal még végig kúsztam-másztam a játszóházas zsúrt, de Áront már nem tudtam elvinni a délutáni mókázásra. VP fantasztikusan oldotta meg a logisztikai bravúrokat, elvitte a gyereket a buliba, Boldit szombaton és vasárnap is sakkversenyre, közben részt vett egy iskolai rendezvényen...., le a kalappal.

Árcsi helyett a zsúrból egy denevért kaptunk vissza, itt valami félreértés történt!!!!

Nálin

Nálin Árcsi egyik legjobb barátja az iskolában. 

"Szeretem mert nagyon kedves, nem verekszik és mindig mosolyog." És tényleg...  

Zabos süti

A recept Esztert dicséri. A vendégségben az első falatnál eldöntöttem, hogy reprodukálom itthon, igaz Attila pálinkájának hála a recept másolása közben ugrottam egy sort, és így kimaradt a liszt, amitől az első körös zabos sütijeim külcsíny szempontjából igen jól illeszkedtek múlt heti hasmenés projektünkbe (bocsi) (viszont belbecs dolgában a lisztmentes morzsahalmaz finomabb, esetleg joghurtba keverve..., csak hát mégsem ehetünk kiskanállal kekszet), de másnap egy kis telefonos egyeztetés után orvosoltam a problémát, és Bercussal megsütöttük a keksz állagú zabos csodánkat. Nagyon gyorsan összekutyulható, ráadásul gyerekjáték az egész.

Hozzávalók: 1 tojás, 10 dkg barna cukor, 10 dkg vaj, 5 dkg banán, 10 dkg liszt, 1 teáskanál sütőpor, 1/4 tk só, 1 tk vanília, 10 dkg zabpehely, 2,5 dkg kókuszreszelék, 5 dkg dió, 7,5 dkg étcsokidarabka, narancshéj.

Sütőpapírral kibélelt sütőlapra kanalazom, majd kicsit szétlapogatom a masszát, nekem két körben sül, egy sütőlapon nem fér el. 180 fok, 12 perc.

Hozzávalók szállítmányozása az "éheskamrából":

Mozsárban aprítottuk a tavalyi Mikulás fejét (engedélyezett agressziólevezetésnek sem utolsó):

Kit szeressek?

Áron és Boldi osztálya hamarosan vásárt rendeznek az iskolában. A portékákat maguk alkotják, árulják, a bevételből pedig osztálypénz lesz, ami a lelkes szülőknek hála mindig kitart év végéig, még reklámra sincs szükség, elképesztő a kereslet, mert mindenki olvadozik a kínálattól. Árcsi ennek megfelelően itthon mindennel kreatívkodik, diókat fest, pisztáciahéjakat gyűjt.... Egy kis dióbábuval a kezében elgondolkodik:

-Nem tudom eldönteni kié legyen. Magamé vagy másoknak teremtsek boldogságot?

Némi hezitálás után:

-Igen, szerintem ez a lényeg, hogy másokat boldoggá tegyünk! - mondja Árcsi.

-Meg magunkat is az osztálypénzzel.- fűzi hozzá Boldi.

"Éheskamra"

- Anya, kihozhatok valami finomságot az éheskamrából? - kérdezte Áron.

Fenyő család

Ez a barátság a játszótéri homokozóból nőtte ki magát, s a kezdetének van már 7-8 éve. Panni és Franci hatalmasat nőttek, bezzeg a felnőttszakasz nem öregszik egy percet sem, és el sem tudom képzelni, hogy Eszter konyhatündérkedése mellett hogy maradhat Attila ilyen slank. Bezzeg mi VP-vel jól nevelten toltuk a sajtost meg a zabost (ez utóbbiról külön posztban emlékezünk majd), mert ami jó, az jó. 

Stúdió K

Hétvégén színházban jártunk Áronnal. A Háromgyerek közül Árcsi rajong leginkább a színházért, s mostanában e lelkesedését meglovagolva igyekszem 3-4 hetente színházba vinni, ő mindig nagyon lelkes, én kevésbé, mert a legtöbb gyerekdarab nagyon színes, ripacs és fülsüketítően hangos. 

Az őszi kultúrsokkot a Városmajori Szabadtéri Színpad Csipkerózsikája jelentette számomra, aztán következett a Marczin vendégszereplő Veszprémi Színház Tündér Mírája, ami történetileg teljesen ok., a színpadkép is látványos, csak minden szájbarágós, hangos, tündöklő, "too much"... 

http://www.port.hu/tunder_mira/pls/th/theatre.directing?i_direct_id=20515

 Viszont nekem is és Áronnak is emészthető színházi élményt jelentett a Stúdió K előadása, Szamár a torony tetején címmel. A darabot láttuk már egy éve is, de ez egyikőnket sem zavarta. Gyönyörűek és barátságosak a bábok, befogadó a tér, egyszerűségében látványos a színpad, profik a színészek. 

http://www.studiokszinhaz.hu/gyerekeloadasok/szamar-a-torony-tetejen/

Következő célpontunk a A rettentő görög vitéz. 

http://www.studiokszinhaz.hu/gyerekeloadasok/rettento-gorog-vitez/

Összejön...

Írnék gyakrabban, ha...
... hagyná a rendszer, és rendesen működne a "blogspot.com"
... ha nem vacakolna folyamatosan itthon az internet
... ha nem szedtünk volna össze egy hányós-f..-ós förmedvényt, ami már 10-dik napja szórakoztatja az egybegyűlteket, nálam a lázhoz cuki kiütések is társultak, legszebb pubertáskori állapotomat múlom jelenleg felül
... ha nem mostam volna ki VP sígatyájával együtt annak zsebében a fényképezőgépünket (a kártya megmenekült, pedig én mindent megtettem = hosszú program, sok mosószer, 40 fok..., a gépnek annyi, megsirattam)
... ha nem lennék lendületben egy új tervemmel kapcsolatban, ami bizony iskolapaddal és sok olvasással jár együtt
... ha nem agyalnék a költözzünk? mikor? hova? ki fogja összecsomagolni a családot?
... ha nem nyomasztana Bercus viselkedése
... ha nem aggódnám félholtra magam, hogy mi baja van az Anyukámnak, mikor fogják műteni?
... ha nem vágynék leírhatatlanul egy csepp (na jó, egy hétvégényi) csak mi ketten (félre értés elkerülése végett: VP-vel) kimozdulunk valahova programra
... ha egyszer utolérném magam a hétvégi zsúr-sakk-foci- lecke- egyéb nyalánkságok futószalagon.

Ha egy üzlet beindul...

Boldog szülinapot Éva nagymama!

Szeretem, mikor négy generáció ül egy asztalnál. Jelen esetben Éva nagymama születésnapja volt az apropó.  

Vince

Íme egy újabb "jógi", nevezetesen Vince, akivel novemberben kétszer is összefutottunk némi szülői segedelemmel. És már megint a spontaneitásban a lényeg: mennyivel könnyebb a "van 5 perced, mert felugranék" műfaj a hetekkel előre tervezősnél, mert 5 perce mindig van az embernek, még egy igen sűrű napon is. Vince mindkét alkalommal hozta a tündér-baba formát, de Bercusról is elmondható mindez, hihetetlen gyengédséggel vezette be Vincét gyermekszobánk rejtelmeibe...

Tűzzománc és kirándulás

Októberben harmadszorra is elkirándultunk kedvenc kis repterünkre. Diáék is velünk tartottak, így öt kisfiúval felvértezve törtük meg az erdő csendjét. 

Dia fest és tűzzománc ékszereket készít, tanítja is mindezt. Érdemes megnézni a blogját, gyönyörűek a munkái, és közelegnek azok a kellemes ünnepek... 

www.lineornament.blogspot.com   

Töklámpás

Nagyon szeretjük a sütőtököt sütve-főzve, de faragva is! Ez nálunk minden évben amolyan apás-program. A fiúk rajzolnak, majd apa vág-fűrészel-farag, aztán a fiúk beleznek, s végül jöhet a mécses. Egyre hamarabb sötétedik, s be kell valljam, november nem tartozik a kedvenc hónapjaim közé, de ilyen lámpásokkal a teraszon kezdem megkedvelni. 

Őszi kirándulás a Mogyorókkal

Októberben szinte minden hétvégén eljutottunk a Hármashatárhegyi repülőtérre, a Mogyoró csoport óvodásaival kétszer is. Utóbbi esetben Hidegkút felől közelítettünk, így kimaradt az erdőben sétálós fél óra, viszont több idő maradt a réten hancúrozásra, ill. sziklamászásra.

La morte

Sajnos ez mostanában Bercus kedvenc para-topicja esténként. Igazán időszerű így november elején.
Pár napja búskomor arccal próbált meg elaludni, s mikor kérdeztem tőle, hogy mi bántja, ezt felelte:
-Félek, hogy meghalok egyszer, és akkor nem csinálhatok semmit. Nem lesznek álmaim.
Ma meg:
- Ha Apa meghal, meg te is, mi lesz velem? Ki csinál nekem vacsorát?