Mellesleg

4 év 8 hónap 2 hét folyamatos szoptatás után, melyből két évet tandemszopizott Áron és Berci, "letettem a lantot", átadtam a pályát a kakaóval megtöltött cumisüvegeknek, olyat úgysem tudnék....

Szemrevaló

Nézegetik a gyerekek a buszon ülve, az orvosnál várva, a wc-n, az ágyban kuckózva elalvás előtt..., és közösen röhögnek, mutogatják egymásnak a képtelen képeket.

Olyan, mint a "Böngészők", csak sokkal viccesebb.

Tessloff és Babilon Kiadó

Rapid

Ahogy annak lennie kellett, mire kilábalt a Háromgyerek a kórokból, lerobbant a személyzet. Boldi hányós-f..ós vírusából kaptam egy jó adaggal, melynek köszönhetően szombat éjjel fogytam 2,5 kg-ot. Na, ezt csinálja valaki utánam a szűztea-kapszulával, vagy bármi egyéb fogyibogyóval!!!!

Némi émelygéstől és nulla étvágytól eltekintve a helyzet konszolidálódott.....

Testvérszeretet

Mivel az elmúlt két hétben Áron és Bercus derekasan és sűrűn gyepálták egymást, különösen jól esett a lelkemnek Boldi tegnapi hazatérése, ami már önmagában örömteli, de az, ahogy Boldi örült a kicsiknek, s viszont, leírhatatlan boldogsággal árasztott el.

A konyhában matattam, mikor hallom, amint Boldi azt mondja Áronnak:

-Áron, úgy vártam már, hogy így megöleljelek!!! Meggyógyultatok? Mik ezek a sebek az arcodon? Berci csinálta? Ebből is látszik, hogy rosszcsontok voltatok......

Délután maguktól elővették a Capytalit, és másfél órát játszottak vele a legnagyobb egyetértésben.

Tudom, hogy nem kicsit szirupos ez a bejegyzés, de jól esik...

Boldi az iskolában

Nálunk a Lauderben 20 éve van (részletes) szöveges értékelés minden tantárgyból, elsőtől érettségiig. Íme Boldi negyedéves értékelése, melyet két tanítója, Judit és Gábor írt:

Beilleszkedés, társas kapcsolatok:

Boldizsár nagy várakozással és kíváncsisággal kezdte meg az iskolát, lelkesedése, érdeklődése tartósnak bizonyul. A régi ismeretségek mellett könnyen köt barátságot új osztálytársakkal is. A tanórákon és szabadidejében nagyon intenzíven éli iskolai életét. Mindig tevékenykedik, nincs ideje konfliktusokba bonyolódni. Tévedéseit gyorsan belátja, ha kell, rögtön változtat magatartásán. Kapcsolataiban nyitott, közvetlen, játékban figyelmes, alkalmazkodó.

Szabálykövetés, rendtartás:

Változó sikerrel teremt rendet maga körül. Szívesen merészkedik el a határokig, de ritkán lépi át őket. Igazságérzete, önzetlensége biztos belső igazodási pontot nyújt számára. Pontosan tudja a dolgát, új iskolai feladatait önállóan, természetes kötelességtudattal végzi, megbízható minden területen.

Önállóság, tanulás:

Nagy kedvvel, aktívan vesz részt az órákon, a jó teljesítmény nagyon fontos számára. Biztos alapokkal érkezett hozzánk, gazdag, sokirányú ismeretei vannak. Boldizsár figyelme, munkabírása tartós, a gondolkodtató feladatokat nagyon kedveli. Ismeretei az együtt töltött időszak alatt gazdagodtak, nagyon jól halad a tananyag elsajátításában.

És most a szülői kiegészítések:

Bobek imád suliba járni. Reggelente fölkísérem a másodikra, a terméhez, de a kabátot már nehezen tudom leimádkozni róla, mert rögtön megy dumálni a haverokhoz vagy kergetőzni pingpongasztal körül. Gyakran vannak az udvaron, Boldit ott is könnyű megtalálni, mert mindig a focipályán van, és már a harmadikosok is tudják a nevét!

A hírek szerint nagyon jól megy a matek, van külön matekkönyve pluszfeladatokkal. Az olvasást is szereti, már hosszabb mondatokat kap gyakorlásra.

De ami a legfontosabb, hogy cseppet sem szorong, lelkes, és szeretik az iskolában a tanítók és a gyerekek is.

"Minden kezdet nehéz." Vagy mégsem????

Szívzörej

Miközben a kruppal kapcsolatban a doktornénink Bercit vizsgálta, némi szívzörejt hallott, amit ki kell vizsgáltatnunk. December 9-én délután szívultrahang. Elhatároztam, hogy nem görcsölök rajta. Dehogynem.

Doktoros

Ebben az egészségügyileg felfokozott hangulatban napi egy doktorosdi biztos bekerül a repertoárba. Páciensként én fetrengek a földön, fölöttem az orvosi team: Berci és Áron.

-Ha megiszod az összes betegtájékoztatót, akkor úgy lemegy a lázad, hogy semmikor nem megy fel!- mondja Árondoktor.

Aztán jött a horror:

-Kést is hozok, azzal váglak fel darabokra!

Sürget

Árcsi nagyon éhes volt ma este:

-Anya, kérek vacsorát!

-Rendben, mindjárt.

Befejezem a mosogatást, és azonnal nekilátok Áron vacsijának.

-Főznél végre gyorsabban????- türelmetlenkedik Áron.

Keverem-kavarom.

-Anya! Kapkodj!!!!!

Fenevad

Miközben ebédet főztem, próbáltam a fiúknak "feladatot adni", hogy időt és egy kis nyugalmat nyerjek a rántásnak és magamnak. Megkértem őket, hogy építsenek egy várat, de erős legyen ám, mert jövök, és csapataimmal támadásba lendülök:

-Nekem sárkányaim lesznek!!! -fenyegetőztem.

-Nekem meg lesz egy éhes hörcsögöm!!!!!!!!- vágja rá mérgesbogyó arccal Áron.

Fullasztó

Ma két hete ülünk a lakásban. Kezdek bekattanni a bezártságtól, a gyerekek már napokkal ezelőtt bekattantak. Igaz, ez a szmogos idő nem hívogató, de néha úgy érzem, ennél az otthon ülésnél bármi jobb. Egyébként szeretem az otthonülős őszi, ködös napokat, de egészséges gyerekekkel, és nem tizenhármat egymás után. Nagyon nehéz a fiúkkal, s valószínűleg velem sem könnyű. Fáradt vagyok, kimerült, kedvtelen, türelmetlen, s bár a napi átlag öt vészhelyzetet egész ügyesen és higgadtan menedzselem, estére teljesen lemerülök, és egy adagban szorongom ki életünk aktuális gondjait.

Bercus múlt hét szerda óta beteg. Először csak belázasodott, majd jöttek a krupprohamok, megállás nélkül, éjjel-nappal. Berci szürke volt, jobb esetben hófehér, nehezen vette a levegőt, többször az ájulás szélén lavíroztunk.

Csütörtökön, mikor nagyon aggasztó volt a helyzet, kihívtam hozzá is a doktornénit, aki azonnal kórházi folytatást tanácsolt, és 100 mg szteroid kúpot. Előbbitől elzárkóztam, utóbbit benyomtam a rongybaba Bercus popsijába, aki 10 perc múlva magához tért. Doktornénink ismét nagyon kedves, informatív, elfogadó és meghallgató volt, de ezt már megszokhattuk. (Mi meg bebizonyítottuk, hogy nem riadunk meg a krupptól, és ügyesen levezényeljük, Bercus együttműködő.)

Szerdától hétfőig egy skarlátos és egy folyamatosan fulladó gyerekkel múlattam az időt, éjszaka sem aludtunk túl sokat, rettegtem, hogy mikor kell Bercussal elindulni a kórházba, amitől többek között azért ódzkodom, mert a gégemetszésen kívül minden egyebet ugyanúgy csinálunk itthon, mint ahogy azt ott teszik, és egy kruppos gyerek napi 4 rohammal könnyebben nyugtatható hazai terepen..., valamint nekem is könnyebb itthon kezelnem ezt a helyzetet.

Vasárnap éjjel Bercinek 39 fölött volt a láza, ráadásul az esti fürdésnél észrevettem, hogy furán hámlik a talpa. Hétfő reggel újra kihívtam az orvost, Áron is rondán köhögött. A doktornénik újból megvizsgálta a fiúkat, és kiderült, hogy Bercus megkapta Árcsitól a streptococcus-fertőzést, s gyógyszer nélkül vigadnak benne a baktériumok, amire a hámló talpból és erős fénynél jól látható (ködös időben, félhomályos lakásban észrevehetetlen) hámló tenyérből következtethetünk. Így Bercus is elkezdte szedni a penicillint. Árcsi vizsgálatából kiedrült, hogy abban a 3 napban, amikor Árcsi már nem szedett antibiotikumot, Bercus pedig még nem, visszafertőzhette Áront, így Áronom egy hónap alatt jelenleg a harmadik adag antibiotikumát nyeli.

A skarlát gyógyszer nélkül 3 hétig fertőz, viszont penicillin szedése esetén a 3. naptól már nem. Ezt átgondolva evakuáltuk Boldit csütörtökön kacsarétről, hátha megússza. Hétvégén Nagyvadiékkal volt pancsiszállodában, és azóta is velük van, elviekben ma délután jöhetett volna haza (Berci és Áron is már bevett majdnem 3 napnyi antibiotikumot, én pedig egész nap fertőtlenítettem a lakást, beleértve a duplokat, Thomas készleteinket, fakockákat.....).

Tegnap este telefonáltak Nagyvadiék, hogy Boldi falfehér, rosszul van, feküdni akar...., VP átrohant megnézni, de nem lettünk sokkal okosabbak, azt viszont erősen sejtettük, hogy ebből még lesz valami. Lett is: Boldi 9kor hányt egy kapitálisat, amolyan falról folyósat...., hőemelkedése volt/van és rettenetesen gyenge. Reggel újra hívtam az orvost, aki megvizsgálta Bobekot, és azt mondta, hogy ez bizony vírusfertőzés, egyenlőre skarlátnak nyoma nincs, de azért holnap elmegyünk egy laborvizsgálatra.

Itt tartunk most, ezért nem született bejegyzés egy ideig, nem maradt rá energia.

Amikor napközben a gyerekek jobban vannak, résen kell lenni, hogy Berci ne sírjon, rohanjon, röhögjön túlságosan, mert befullad. Ez jelenti számomra most a legnagyobb kihívást, mivel Berci és Áron jobb pillanataikban őrjöngenek, igyekeznek egyvágtában bepótolni az elmúlt napok kényszerpihenőjét, minden sz..on összevesznek, pár napja Árcsi akkorát csapott Berci fejére, hogy Bercusom egy kis affektív apnoé segítségével a karjaimba ájult. Nem lehet őket egy percre sem egyedül hagyni, és lehetetlen 5 percnél tovább lekötni a figyelmüket....

S közben annyira hiányzik már Boldizsár!

Csend

Csütörtök óta Bercus nagyon beteg, lázas, kruppos, fullad....., se nappalunk, se éjszakánk....

Kórházba küldenének, de nem szeretnék menni, mert többször voltunk már ilyen tünetekkel, és őszintén szólva semmi mást nem tesznek bent, mint amit mi is csinálunk itthon.

9 napja nem léptem ki a lakásból, kavarog a fejemben minden, fáradt vagyok...

Árcsi skarlátja elmúlt, már csak egy kis "kötelező" köhögés van hátra belőle.

Délután leírom, ami kikívánkozik, remélem addigra valahonnan kapok erőt és jókedvet....

nem könnyű...

Utálok veszíteni. Mindig is utáltam. Mikor kicsi voltam, akkor őrjöngtem és dühöngtem átkozódtam és valami különös indulat töltött el minden egyes vereség alkalmával. Gyűlöltem a vigyorgó, önelégült győztest és utáltam az egészet. Amikor nagyobb lettem, felnőttebb, akkor sem változott semmi. Persze megtanul az ember fogak csikorgatása közben kezet nyújtani és gratulálni, de aztán hazafelé ledudálod azt a hülye marhát az útról, hogy rohadna meg, mé' nem megy már, és odavágod a cuccot a sarokba, és folyton mozizol, hogy mit és hogyan kellene.

Ha csapatjátékos vagy, akkor könnyebb, mert megint az idióta kapuson ment el az egész, vagy a Bazsun, aki csak hülyén vigyorog, de nem képes odapasszolni, pedig már ... de mindegy.

Persze a gyerekkel az más. Már előre vártam, hogy milyen lesz, mikor a sajátom megver pingpongban, sakkban, 33-ban, és gondoltam, hogy majd elérzékenyülök és könny szökik a szemembe, hogy igen, ez az én vérem, és milyen ügyes, sőt, ügyesebb, mint én ebben a korban, pedig én is fasza gyerek voltam ám, de ez, ez tényleg jól nyomja. Na jó egy kicsit hagytam magam, hadd örüljön, mert ha nyer akkor felragyog az arca, és boldog, hogy megverte apát, na tényleg, csak egy picit kell bénázni. És tényleg ilyen.

De aztán eljön az idő, mikor már nem hagyom magam, és hiába nyomkodom, és csúszok be, valahogy átmegy rajtam, és akkor jön az az ismerős érzés, és hogy mi a szar van ezzel a rohadt xboxszal, pedig tényleg odacsúsztam, akkor mé' megy át rajtam, ráadásul az a kurva kölök nem egyszerűen belövi az Ibrahimoviccsal, hanem átemeli(!) a kapusomat, amit én mutattam neki meg a múlt héten, és örül bazmeg, persze hogy örül, hogy belőtte, de nekem meg semmi sem jön össze, én meg odavágom azt a rohadt kontrollert az ágyra, mire Boldi rámnéz és azt mondja:

- Apaaaa! Ezt nem védhetted, ne bosszankodj!

És akkor 0-3-nál észreveszem, hogy nem húzza a gombot, amivel a játékosok futnak, hanem csak kocog a pályán, és direkt nem passzol tovább, hanem hagyja, hogy szereljem, és mindent megtesz, hogy az idegbeteg apja végre gólt lőjőn. Akkor tényleg elszégyellem magam és elérzékenyülök és könny szökik a szemebe, hogy ez a gyerek, ez tényleg jobb, mint én, és már csak egy kicsit rossz, hogy megint ronggyá vert a fociban...

(Csak megjegyzem, hogy múlt hét csütörtökön viszont szarrá vertem a Tottenhamet, igaz, hogy Bobek hagyta, hogy én a brazil válogatottal legyek, de akkor is a 4-2 az 4-2. Utána hagytam magam, hogy ő is nyerjen, elvégre nem vagyunk állatok, nem? hagy örüljön a kiscsávó, legyen karácsonya)

Szkéne, Pintér Bélával az élén

A hétvége nagy eseménye volt, hogy ismét eljutottunk színházba. A kollégám, Janó, lelkes színházrajongó, ráadásul abból a fajtából, aki a modern színházat kedveli, és mint önzetlen kolléga, a tantestülettel is megosztja tapasztalatait. Előre köszön neki minden alternatív színházas. Neki köszönhetem, hogy eljutottam olyan darabokra, amelyeket eszem ágába se jutott volna megnézni. Egy-egy ilyen megnézés kétféleképpen érhet véget.

1. Megfogadom, hogy soha többet nem megyek modern darabra, mert

a, nem értem, hogy miért kell egy szál átlátszó esőköpenyben játszani egy szerepet az arcomtól 1,5 méternyire

b, mit keres Gyabronka József seggében egy pávatoll

c, mitől mond többet a Mizantróp, ha a férfi-női konfliktus melegek közé helyeződik

d, mi a szar ez má' megint

2. Azzal jövök ki, hogy ez már megint állati jó volt.

Ilyen második típusú találkozásom volt korábban a Frenák Pál féle táncszínházi Nők c. darab, és igen, a mostani Pintér Béla jegyezte Szutyok is.

Edit barát szervezett be minket a Szkénébe, Janó szerezte a jegyeket, aki már látta ezt 25 vagy 35 alkalommal (ami szerintem túlzás, de ez nem az én dolgom), és mi meg remekül szórakoztuk. Szórakozás volt, de a szónak nem a sasjózsefes értelmében, mert a Szutyok igazából egy modern társadalmi dráma a mai idők Magyarországáról, benne az orvosokról, örökbefogadásról, cigányokról, faluról, zsidókról, félrekefélő férjekről, jobbikosokról, idióta Smittpálokról, azaz rólunk és rólunk. Keveset nevettünk, de azóta is dolgozik bennünk a darab.

Ja, és már meg is rendeltem a következő darabra 3 jegyet. Jegyezzük meg: Pintér Béla Társulat. Érdemes.

Kimenő

Múlt kedden belehúztunk Éva nagymamával az éjszakába, egy lemezbemutató koncert erejéig kimenőt kaptam kis családomtól. A lépcsőházban levakarhatatlan vigyor volt az arcomon, fülemben csengtek búcsúszavaim:

-VP! Ne felejts el kiteregetni, és jó lenne, ha fél 9 körül már aludnának a gyerekek. Majd jövök....

Vacsora előtt mondtam a gyerekeknek, hogy ma kicsit sietnünk kéne az evéssel, fürdéssel, mert utána időre megyek a városba. A fiúk szeme kikerekedett, és megkezdődött a lelkizés, először finoman:

-Anya, lehet az, hogy nem mész el???... Mert ha a gyerekek azt mondják, akkor nem szabad menni.

-Anya fel tudja venni a telefonját, ha hívjuk????

-De majd visszajössz??????

Aztán az indulás előtt mindent beleadtak:

-Anya! Most miért hagyod el a családodat??????

A zord anya ennek ellenére nekivágott az éjszakának, s ami a legszebb a történetben, bebizonyosodott, hogy VP is tud teregetni!

És ez még mind semmi, mert a Háromgyerek kurta 15 perc alatt vágta be a szunyát.

Márton nap

A zaba mellett kultúrálódjunk is! Ehhez egy kis mankó (Árcsi szájából is valami ilyesmi lóg kifelé):

"A legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában (mai Szombathely) látta meg a napvilágot 316-ban vagy 317-ben egy római tribunus (elöljáró) fiaként. A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett. Misszionáriusként sok jót cselekedett. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni. A monda szerint mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulva Márton rejtekhelyét. Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat."

"Egy másik változat szerint ez a hagyomány a római időkre nyúlik vissza. November 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja: megkóstolták az új bort és az új termés is kitartott bőven, így nagy eszem-iszomot tartottak, hogy jövőre is jó termés legyen mindenhol.A rómaiak Aesculapiust, az orvosistent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, amely a hadisten, Mars szent madara volt. (A madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv rajtaütésétől.) A keresztény naptárban is ez alapján kapott helyet: a lúd római neve “avis Martis” (Mars isten madara); régi szófejtéssel „Márton madara”-ként ünnepelték, így nem kellett eltérni a lúdlakomák évnegyedkezdő római szokásától. A reformációnak korában is folytatódott a hagyomány: a protestánsok Luther Márton neve napján emelgették a poharaikat ilyenkor."

ui.: A vegetáriánusoktól, állatvédőktől ezúton is........., nekem sem kell sok, hogy egy ilyen csontos, egykor volt állat romjainál beájuljak.... Boldival maradtunk a Márton napi spenótnál, a többiek meg szentté avatták Namut a lakomáért!

Zelk Zoltán: Őszi mese

Egy magas fa legfelső ágán élt a kis falevél. Mostanában nagyon szomorú volt. Hiába jött játszani hozzá a szellő, csak nem vidult fel.
– Miért nem hintázol velem? – kérdezte a szellőcske. – Láttam, most mindig egy kismadárral beszélgetsz. Ugyan, mennyivel mulatságosabb ő nálamnál? No, de találok én is más pajtást!
A falevél erre sírva fakadt.
– Ne bánts, szellőcske, tudhatnád, mennyire szeretlek, és láthatod, milyen szomorú lett a sorsom. Azelőtt reggelenként arany napsugárban fürödtem, és fecskesereg köszöntött vidám jó reggelt. Most se napsugár, se fecskék. Hová lettek, miért hagytak el? Nézd az arcom, a nagy bánattól egészen megöregedtem, már ráncos is, az esőcseppek naphosszat elülhetnek benne!
A szellő megsajnálta a falevelet. Megsimogatta, vigasztalta, de az zokogott, hogy leszakadt az ágról, és hullt a föld felé.
Nem baj, ha meghalok – gondolta – úgysem ér már semmit az életem.
De a szellő nem hagyta kis barátját: szárnyára vette, s azt mondta:
– Oda viszlek, ahová akarod! Merre repüljünk?
De a falevél bizony nem tudta.
Éppen akkor egy kismadár szállt a fára. Csodálkozott, hogy nem találta ott a falevelet; máskor már messziről integetett neki, alig várta, milyen híreket hoz.
– Ott van a kismadár – ujjongott a falevél, – akivel beszélgetni láttál. Ő megígérte, hogy hírt hoz a fecskékről, talán már tudja is, merre kell utánuk menni!
Odarepültek hát hozzá. A kismadár elmondta, hogy egyik pajtása látta, mikor a fecskék összegyűltek s elhatározták, hogy itt hagyják ezt a vidéket, s elindulnak tengerentúlra. Azt beszélték: ott mindig aranyos napsugár ragyog.
– Menjünk utánuk – könyörgött a falevél.
A szellő nem kérette magát. Szálltak hegyen-völgyön, erdőkön, mezőkön, míg csak a tengerhez nem értek. Azon is átszálltak, mikor egy fecske suhant el mellettük. Rögtön észrevette a kis falevelet, aki több társával együtt olyan kedves házigazdája volt. Örömében gyorsan összehívta a fecskéket; de mire odaértek, a falevél már nagyon fáradt volt. A fecskék szépen rátették a csillogó tenger hátára. Ott himbálódzott a ragyogó napsütésben. A fecskék énekeltek, a napsugár mosolygott, a szellő duruzsolt.
– Most már boldog vagyok – sóhajtotta a kis falevél, aztán álomba ringatta a tenger.

Anya újít a konyhában

A gyerekek nagyon keveset esznek mostanában, ráadásul Boldi és Áron esetében rejtett tartalékokról sem beszélhetünk, alapjáratban kilóg az összes bordájuk. Boldiról tudom, hogy az iskolában nem igazán eszi meg a menzakaját, így egész nap az otthonról hozott gyümölccsel, szendviccsel gazdálkodik. Elhatároztam, hogy igyekszem a legtöbbször meleget készíteni vacsira, Bercusnak úgyis főzök majdnem minden nap, így csak a mennyiséget kell növelni, és lehetőleg Boldi szájízéhez igazítani a menüt.

A minap bazsalikomos-sonkás-gombás-fokhagymás tésztát főztem, és a 40 dkg füstölthúsnak hála, osztatlan sikert arattam a fiúk körében.

Mikor letettem eléjük az asztalra a tálat, azt mondtam:

-Én a szívemet belefőztem ebbe a vacsiba, remélem elfogy!

Árcsikám lesápadt, és méla undorral kezdte vizsgálni a tál tartalmát, hogy hol is az anyai szív...

Aztán megbeszéltük, hogy bár az óvodáskori gondolkodás egyik sajátossága, hogy előszeretettel értelmeznek mindent szó szerint, néha mégis a szavak mögé kell látni...

Ezt megkaptam!

Fél füllel elcsíptem egy beszélgetésfoszlányt Árcsi és Boldi között.

-Apa nagyon okos, ő jár dolgozni, anya meg jól tud főzni!- mondta Bobek.

Lehet, hogy belekezdek a PhD-be...., VP-nek meg átadom a fakanalat. Jól járnánk?????

Skarlát vagy valami ilyesmi

Péntek este érkezett egy e-mail az oviból, ami arról tájékoztatta az érintetteket, hogy skarlátos megbetegedést jeleztek a nagycsoportban. Mi akkor még csak azzal voltunk elfoglalva, hogy Áron lázát csillapítsuk, és bizony nem volt túl nagy sikerélményünk, mikor egy kúp és a nurophen ellenére közelített a 39-hez... Szombaton is egész nap maradt ez a magas láz, rettenetesen fájt a torka, bágyadtan hevert. Ma reggelre apró kiütések jelentek meg a testén, a bőre száraz, és a torka egész furcsa, bevérzéses, apró hólyagos, még a szájpadlásán is. Eddig azt hittük, hogy mandulagyulladása van, bár furcsa volt, hogy Áron nem szokott ennyire belázasodni. VP felhívta az ügyeletet, és kérdezte, hogy mi a teendő, ha félünk, hogy skarlátos a kölök. Mondták, hogy vigyük el mutatóba, és ha megérkezünk, azonnal előreveszik, ez a protokoll. VP ölben vitte Árcsit, akit jó alaposan megvizsgált az ügyeletes orvos, és megállapította, hogy ez 50 %-ban skarlát, 50%-ban mandulagyulladás, vagy esetleg valami más. A bőre alapján skarlát, a torka inkább más fertőzésről árulkodik, a legjobb, ha holnap megmutatjuk a háziorvosunknak is (a tesókkal együtt). Felírt egy széles spektrumú antibiotikumot (egy hónap alatt a második adag lesz...), oszt viszlát.

Szó mi szó, nem voltam túl nyugodt, mert a "skarlát" az én gyerekkoromban még egy veszélyes, förmedvényes, karanténnal járó betegségnek számított, igaz azóta fordult párat a világ.

Gondolkodtam, hogy illik-e vagy sem, de aztán felhívtam a (csúcsszuper és mindig elérhető, segítőkész) gyerekorvosunkat, hogy megvitassam vele a történteket. Ő a telefonban azt mondta, hogy a bőrtünetek léte alapján valószínűleg skarlát (ráadásul az oviban is előfordult...), de ez esetben igazából a diagnózis másodlagos a tüneti kezeléssel szemben, kezdjük el az újabb bogyót, ami bármelyik feltételezett nyavalya ellen hatásos, lévén a széles spektrumú jelző, és holnapig drukkoljunk, hogy a többieken ne jöjjön ki! Mindig történik valami....

http://www.hazipatika.com/services/betegseglexikon/view/Skarlat?id=157

ui.: Azt hiszem a közeljövőben nem fogunk túl sokat sorban állni, VP kitalálta a varázsigét:

"Skarlátos gyerekkel vagyok, és nem félek használni!"

Kezdőőőődik

5 hetes torokszomorító életünket 2 hét egészségügyileg elfogadható állapot követte, melyet egy tegnapi, "gyerekeket hívunk magunkhoz" vendégséggel szerettünk volna megkoronázni.
Mikor elkészült az utolsó palacsinta, és a csokipudingok is már kint hűsöltek az erkélyen, megcsörrent a telefon, az oviból hívtak: Áron lázas, sír, rosszul van, fájlalja a torkát. Hurrrá......
Gyakorlott anyaként, első lendületből lemondtam a hétvégére tervezett más vendégségeket is (úgy sajnálom Sztike!!!), Zelmuskáéknál exkuzáltam magam a délutániért, és átadtam magam az ápolásnak... Árcsi láza estére elég rendesen felszökött, és éjszaka sem aludtunk túl sokat....
Reggel a fájó torkát mézzel rohamoztam meg, mire dr Árcsi:
-A méz azért jó, mert összeragadnak a bacilusok, ugye????????

Árral szemben

Szerdán Árcsiék színházban jártak az ovival, a Három kismalac és a farkas c. klasszikust nézték meg. Az óvónénik mesélték, hogy volt egy jelenet, mikor a mese szereplői viccesen püfölték egymást a színpadon, ami tetszett a gyerekeknek, mindenki kacagott, kivéve Áront. Árcsi felismerte, hogy bármennyire is vicces a látvány, valójában itt az egyik szereplő szívatja a másikat, ami egyáltalán nem szép dolog. Árcsi a nevető többiek felé/többiekkel szembe fordult, és haragosan rájuk szólt, hogy ne nevessenek, hiszen ebben nincs semmi vicces, ez valójában kegyetlenkedés.

Hát, nem egy konformista gyerek, az már biztos....

Mégis

Újabb találós kérdés Árontól:
- Mi az: szarszippantó,de mégsem az?
-Nem tudom- feleli Apa.
- Szarszippantó, mert csellel mégis behoztam!

Őszi versek

Boldiék pont az egyik kedvenc őszi dallamomat tanulják a suliban, meglepődtem, mikor egymástól függetlenül dúdoltuk a lakásban. Nálam az Ősz szele zümmög egész nap...




Gryllus Vilmos: Őszi falevél

- Hova mész falevél?

- Oda, hova visz a szél.

- Honnan jössz falevél?
- Fa ágáról hoz a szél.

- Fázol-e falevél?
- Hideg bizony ez a szél!

- Szállj tova falevél!
- Röpülök, ha fúj a szél.

Szilágyi Domokos: Ősz szele zümmög

Ősz szele zümmög
aluszik a nyár már,
aluhatnál falevél,
hogyha leszállnál.

Aluhatsz, falevél,
betakar a tél,
reggel a kacagás
az egekig ér.

Fogaskeréken a Gyermekvasútig

Bercussal ma kirándultunk délelőtt a Budai-hegyekben, helyesebben mondva, vitettük magunkat különféle járművekkel, melyek extázisba hozzák a városban élő kissrácokat. Pasaréti út-Budagyöngye-János Kórház-Széchenyi-hegy-Hűvösvölgy-Budagyöngye-Pasaréti út. Gyalog-villamos-fogaskerekű-Gyermekvasút-villamos-gyalog. Háromnegyed 10től -12ig, ami elég jó szintidőnek számít.

Valahogy így képzeltem el a történet végét: a kis kalandor hatalmasat ebédelt, és álomba zuhant. Helyette: egy falatot sem evett, és alig lehetett álomba lökni...... Azért egy percét sem bánom, s annyira szeretem, hogy karnyújtásnyira (legalábbis 10 perc tömegközlekedésre) lakunk ezektől a helyektől.

Solitaire Chess

A sakk és a solitaire találkozásából egy igen furfangos fejtörő született (a ThinkFun termékcsalád tagjaként).

Ebben a játékban két klasszikus játék, a sakk és a solitaire szabályi ötvöződnek: egy 4x4-es táblán kell sakkfigurákkal ( a sakk szabályinak megfelelően) lépkednünk úgy, hogy minden lépésünk során leüssünk egy bábut, és a végén csak egy maradjon a táblán.

60 egyre nehezedő feladvány. Boldi 6 évesen találkozott vele először, és igaz, bár a legnehezebb feladványok még megoldatlanok maradtak, nagyon élvezi a kihívás minden percét.

Pl. a legkönnyebbek egyikére:

Ez a táblán felállítva így néz ki:

Megoldás: Ló üti a bástyát, majd ló üti a futót, és így csak a ló marad.

Akinek van kedve, próbálja ki a bonyolultabbakat is! Egy pl. a középmezőnyből:

Egy a legnehezebbek közül:

Sikerült valakinek? Sakkra fel!!!!!

Fej fej mellett

Árcsi és Berci összenőttek, elképesztő édesen molyolnak együtt, természetesen elengedhetetlen kísérője az édes együttléteiknek a "gyepa", no de két kisfiú esetében nincs is ezzel gond.

Ma a kezdeti hisztisen ébredtünk zsörtölődést követően vonatoztak, építettek, autóztak, játszottak kutyusosat (Áron a gazdi, Berci az eb szereposztásban), és papás-mamást (Berci anyuka, Árcsi zordapa, 2 plüsspatkány a csemete), 2 órán keresztül csak vacsi ürügyén kellett megzavarnom őket.

Boldog szülinapot Éva nagymama!

A hétvégén meglepetésbulival ünnepeltük meg Éva nagymama egyik születésnapját. Szegényt átcsaltuk Kacsarétre azzal, hogy köhögnek a gyerekek, és aztán úgy megünnepeltük, hogy csak na. Eljött Éva dédi és Mária dédi, Namu Nagyvadival, Sándor dédi telefonon gratulált. Dóri csinált ünnepi tiramisut, ami zajos sikert aratott. A gyerekek is helyesek voltak, Éva nagymama nagyon meglepődött, kicsit meghatódott, és nagyon jól érezte magát, szóval mission completed.

Konyhai könnyek

Este hagymát pucoltam a konyhában. Nagyon nem szeretem, általában VP aprítja, mert nekem patakokban folynak a könnyeim tőle, még órákkal később is ég a szemem. Mivel VP nem volt kéznél, rám hárult a feladat...

Árcsi kilibbent a konyhába, hogy kérdezzen valami halaszthatatlant, de mikor álig csurgó szempillafestékkel a képemen ránéztem, szegénykém rémülten kérdezte:

-Neked miért olyan rossz pofád van??????

Most kenjek mindent a hagymára???

Az áruló

Őszi sanzon

Kiugrottunk Bogdányba szétszerelni az ugrálót és közben nézelődtünk, fényképeztünk.

ZOO