szombat, szeptember 29

Vargas

Többszöri beijesztés és halasztás után végre meglátogattuk Emarit és Jenőt, azaz a másik Varga családot. ott is sikerült a kezdeti 1:1-es fiú lány arányt eltolni a sokkal egészségesebb 3:1-re. A kis Flórit most láttuk először élőben. Domi időközben nagyon megnőtt és olyan Thomasos pályája van, hogy Boldi csak a nyálát csurgatta. Oborzil is, de ő nem a vonattól.

Berekedtünk

Szegény Boldira ma ebéd előtt rájött a szorulás. Ez úgy derült ki, hogy egyszercsak hangosan kezdett sírni a a wc-n ülve, miközben a produktum csak nem akart előjönni. Egyszerre ketten vigasztaltuk, és bizatattuk, de nem és nem és nem. Volt langyos vízben ülés, szappanozás
(- Apa, ne csináld! Ne húzogasd!), de semmi sem segített.

Végül Dóri kapott Nóriéktól glicerinkúpot. Ezek után jött a második kör. Kúp be, Boldi üvölt, kúp ki. Kúp megint be, Boldi üvölt, Apa kúpot helyén tart.
(-Apa, ne csináld ezt! NE CSINÁLD EZT! HAGYD ABBA!). végül Boldi hasonfekve belealudt az üvöltésbe, fenekében a mutatóujjam hegyén lévő kúppal. Fél óra múlva ébredéskor rögtön a wc-re ültünk és végre siker koronázta az erőlködést. Rég örültünk ennyire egy darab szarnak...

Este Dórival felidéztük a nap eseményeit, mikor megállapította: Áron gyorsabban kijött...

ui: Ezt a posztot nem színesítjük fényképekkel.

Papírforma

Kihasználva a szombati vendégségben rejlő mérlegelési lehetőségeket, lemázsáltuk a féléves Áron babát. 7,66 kg. Az Okosok szerint egy jól fejlődő csecsemő fél éves korára megkétszerezi születési súlyát (ami esetünkben 3,7kg). Ez megtörtént. Csak így tovább Oborzil!!!

péntek, szeptember 28

92

Csütörtök este összevont születésnapozást tartottunk: Dóri 28, Zsolti 29, én 35. Zsoltival közös anyósunk, Judit néni(?) most is kitett magáért. Nekem gyanús, hogy egy gyomorrepedés-foltozó sebésszel van valami közös üzletük. Először is előételnek ettünk túrós csuszát harcsapaprikással és/vagy zöld tésztát rákos-halas szósszal, majd aki életben maradt, az még ehetett rántott süllő-, és harcsafilét krumplisalátával, kukoricasalátával, tartárral.



És ezután jött a tortakülönlegesség:
Igen, túrókrém az ott alul, és gyakorlatilag nincs piskóta, csak egy lehelletvékony tésztalap, dúsan telítve házi eperlekvárral. Másnap a késői ebéd volt az első értékelhető táplálékbevitel nálam.

Az este további részében Boldit néztük, ahogy tornyot rombol.

Óh, az én papám fűtő

Pénteken délelőtt, hiába lógott az eső lába egészen a bejárati ajtóig, nekivágtunk, hogy megnézzük a Vasúttörténeti Parkot. Átkeltünk a Dunán a három Árpád sávon, végig a Frangepán úton, egészen le a sínekig, míg el nem értük a Tatai utat, aminek a vége felé, egy székelykapu mögött meg nem találtuk a kiállítást. Addigra az eső sem csak lógatta a lábát, hanem lejött ő is vonatokat nézni. Megkérdeztem Boldit, hogy maradjunk-e a kocsiban, míg az eső eláll, vagy menjünk be mi is? Boldi bevállalós volt, azt mondta, menjünk.

A Vasúttörténeti parkban rengeteg életnagyságú mozdony van kiállítva, ráaadásul úgy, ahogy a Thomasban is, egy nagy körben állnak, középen pedig ott a titokzatos Vonatfordító Rámpa, de sajnos Boldi elégedetlen volt: mindegyik mozdony koromfekete volt. Azt mondta:

- Piros nincs? Jó akkor menjünk tovább!

Apa hiába mutogatott, hogy nézd ott a 424-es, amit a Cseh Tamás bácsi is megénekelt, vagy hogy látod mekkora az a másik?- Boldi hajthatatlan volt, Apa nem.

Szerencsénkre volt ott egy piros vasúti kocsi, aminek a belsejében, az egész hosszában egy terepasztal volt, alagutakkal, Budavári siklóval, szuszmákoló mozdonyokkal, giccses műanyag kiegészítőkkel, Mikulással egyebekkel. Na ez bejött. A múzeumban töltött másfél órából majd egy órát itt töltöttünk két részletben. Boldi a vonatok mellett járőrözött, míg én a pályafelvigyázó segédtiszttel (bakter) beszélgettem. Közben - a két félóra közötti 10 percben - Boldit felkönyörögtem egy mozdonyra, ott csináltam két fotót (az egyik teljesen bemozdult), majd némi üvöltés után elindultunk haza. Útközben végig azt hallgattam, hogy:

- Apa, miért hoztál el a kis vonatok mellől?

Úgyhogy a jövő hét végén megyünk a Petőfi Csarnokba, mert ott konkrétan vasútmodellező kiállítás lesz. Anyával meg csomagoltatunk háromnapi hideg élelmet.

Hinta

Boldi táncol

csütörtök, szeptember 27

Gergő néző

Már nagyon rég óta terveztük a találkát, de a nyaralások, és most ez a 3 hetes betegeskedés közbeszólt! Annál nagyobb volt az öröm. Bár Geri két saroknyira jár tőlünk oviba, most mi látogattuk meg őt, és megcsodáltuk az épülő rezidenciáját, aminek az ékköve egy ugyanolyan csúszdás ágy lesz, mint Bobeké. Hatalmasat változtak a kakaskák (már nem is passzol ez a szó, csakúgy megszokásból hívom őket így), 2,5 óra közös(!!!) játék alatt egy összezördülés, hiszti, birkózás nem volt, pedig becs szó ugyanabban a lakásban játszottak.
Mi pedig végre kibeszélgettük magunkat Mártival, najó azért még legközelebb is lesz miről! Remélem mihamarabb!!!

szerda, szeptember 26

Jamie Nigestahl

A mai vacsorára Dóri kitalált egy vadiúj ételt. Ezt úgy szokta csinálni, hogy én elmegyek a volt osztályommal vacsizni, közben a gyerekek hamar lefekszenek, és ekkor Dóri betesz valami zenét (most Morricone) és alkot a konyhában, amit másnap este eszünk meg. Na nézzük mi a recept.


1 kg pulykacombfilé
hagyma
fokhagyma
gyömbér
curry
rozmaring őrölve+ friss ágacska
só, bors
gomba
bébirépa
borsó
tejszín
méz
mazsola

Hagymát donnyasztani, rá a pulykacsíkokat, aztán bele minden fűszert, persze ízlés szerint, végül az utolsó pillanatban a beáztatott mazsola nem került bele, mert az nem passzolt a többihez, főleg az én számhoz, mert én mindig pofákat vágok, ha a húsos kajához ananász, vagy mazsola kerül szóba. Brrrrr. Megfőzni és kész. Ugye milyen egyszerű??!

Szemünk fénye

Kedden voltunk kontrollon a dokinéninél. Oborzilnak még kell köptetőt szedni, de Boldit véglegesen gyógyultnak nyilvánították, mostantól a jövő heti oltásra gyúrúnk.

Ezen kívül az is kiderült, hogy Boldi talpától a fejéig a fény 1/299 792 458 másodperc alatt jut el, azaz magassága az SI hosszúságmértékével mérve éppen 1! Gratulálunk!

Ennek örömére ma Boldit ismét oviba adtuk. Délután, mikor Dóri érte ment, mintegy 3 perc alatt annyi rosszat hallott Boldiról, mint még az eddig elmúlt 3 és fél évben összesen:
Agresszív.
Lökdösődik.
Rugdos.
Tárgyként kezeli a többi gyereket.
Nem ismeri a színeket.
Káosz van a fejében.
Nem tart ki a döntései mellett.

Na, ezek után Dóri kétségbeesve hívott föl, alig tudtam megvigasztalni. Persze azért igyekeztem. Darabonként cáfoltam a gyerek ellen felhozott vádakat.

Agresszív. Hát tényleg az.
Lökdösődik. Itthon is.
Rugdos. Á, dehogy.
Tárgyként kezeli. Ezt honnan tanulta?
Nem ismeri a színeket. Na ez konkrétan téves, mert ismeri több, mint másfél éve. Még a narancssárga és a citromsárga közti különbséget is tudta, és ezt be is bizonyította, mikor Dóri tett próbát vele.
Káosz van a fejében. Egy olyat mutassatok, akinek nincs. (Lehet felnőtt is...)

Valószínűleg Boldi regresszív viselkedésének mozgatórugóját az oviba kerülés-Oborzilnövekedés- szeparációs szorongás témakörben kell keresni. (Ebben a megállapításban Dóri is segített.)

Én a magam részéről ammondó vagyok, hogy
1. majd beszokik
2. azért van óvodában, hogy megtanuljon közösségben létezni.
3. várom a párom
4. dont panic


Persze már reggeli indulásnál is gyanús volt, hogy az oviba bár szívesen megy, de azért az itthonlevést is szereti. Már teljesen indulásra készen voltunk, mikor Boldi ártatlan képpel javasolta:

- Most játszuk azt, hogy meg kell mérni, hogy nincs-e lázam!- Na erre kössön csomót, aki tud. Annyira rafkós, hogy azt már tudja, hogy ha lázas, akkor marad itthon. Ehhez képest bagatell, hogy a gyümölcsleves helyett rózsaszín levest mond az oviban. (Tirarira még hogy nem tudja a színeket, mi?)

Mivel ebben a posztban az elfogultság kicsit elhatalmasodott, azért a tények kedvéért szögezzük le, hogy Sylvy óvónéni is azt mondta, hogy ezeket a jeleket alapvetően a beszokás mellékhatásainak tekinthetjük.

De azért óva intek mindenkit Boldi kritizálásától! Nahát!

kedd, szeptember 25

Azok a fránya reggelek!

Boldi hosszú idő után először ma reggel elment az oviba! Ehhez persze időben kellett felkelnie, ami nem igazán akaródzott neki, és amikor félálomban öltöztettem az ágyában, csak annyit mondott, hogy "pszt! Ezt most azonnal hagyjátok abba!!!"- és ezzel visszadőlt aludni. Apa (aki 20 perccel a kép készülte előtt maga is hasonló események részese volt) résen volt, és mély együttérzéssel megörökítette a reggeli kínokat.

hétfő, szeptember 24

Áron fél éves

Igen, már fél éve írjuk a blogot!!!

Gyorsan szedjük össze, hogy mire képes egy 6 hónapos ünnepelt:
Igen jó iramban kúszni (sőt 2 hete már négykézlábra áll és ringatja magát); babakocsiban felülni; hangosan sikoltozni; hosszasan kacagni; mama egyik kedvence lenni; éjszaka ötször-hatszor szopizni; napközben kétszer fél órát aludni; cuppogni; fröcskölni a kádban; pépes almát enni; újságot nyálasztani; kitartóan sírni, ha valami nem a tervek szeirnt alakul; olyan ruhákat hordani, amiket Boldi egy évesen hordott; hangosan dobolni a lábával; fogatlanul vigyorogni; anya nyakát kiszívni; karnyújtással jelezni, hogy kihez akar kézbe menni....

Ilyes sokoldalú, ügyes, okos, imádnivaló gyermek ő!!!!

Volt torta, dínom-dánom, koccintás.
Nézzük csak ezt a napot!




Kommunikáció

Áron baba Nagymama-párti, és ezt mindig kedves kis kurjantásokkal is igyekszik az érintett tudomására hozni. Ha nem lenne kettejük között a rács, orrharapással is megpecsételné a szimpátiáját.
video

dr Spock

Gyereknevelésben nem vagyok az erőszak híve, de néhanapján, tudatos, előre megfontolt szándékkal, előzetes figyelmeztetés után, sohasem indulatból, bizony rá szoktam csapni Boldi kezére vagy lábára.

Nézzünk egy pédát. Boldi felpörög, jár körbe a lakásban, miközben én a kazánkarbantartó emberrel beszélem meg a cirkónk lelki életét. Amikor hozzám odaér, sípcsonton rúg, ezen jót nevet, majd elszalad. Fél perc múlva megint jön, rúg, megy. Ez a játék.

Én meg szólok neki.
"Boldi, ezt légy szíves ne csináld!"
"Boldi ne rugdoss, ez Apának nem jó."
"Boldi, hagyd abba!"

Szóval a 10. után szoktam azt mondani, hogy ha megint megrúgsz, akkor rácsapok a lábadra. és tényleg. Ez be szokott válni. Valószínűleg a Gordon módszer hívei most töröltek a mobiljukból, de nekem a pedagógia ötösömmel(tirarira) együtt se jut nagyon más az eszembe. Dórival szoktunk is erről beszélni, mert ő ilyenkor az elterelés híve, azaz a sípcsonrúgás helyett próbál egy új játékot kieszelni, de szerintem ez inkább megkerülése a problémának.

(Dóri közbevetése: Nem úgy van az! Én csak az agresszióra adott agressziót tartom baromságnak. A gyereket ne verjük. Még a pedagógus se... :-) Bár néha egy jó időben elhelyezett seggrepacsi hatásos lehet, mondta egy pszichiáter ismerősöm.)

(VP közbevetése: Akkor mi a teendő az adott szituációban?)

(A szerkesztő közbevetése: Itt félbehagyjuk a helyszíni közvetítést, hiszen megint csak a szokásos parttalan vita, és a személyeskedésektől sem menetes paidagogosz-pszichomókus pengeváltások következnek.)

(Vp közbevetése: A szerkesztő is én vagyok...)



Ami miatt elkezdtem ezt a posztot írni, az a két nappal ezelőtti reggel, amikor én a szokásos kómában ültem az ágy szélén, arra várva, hogy a kávé valahogy a kezembe kerül. Boldi, aki reggel is fitt és tettrekész, bejött a szobába, megállt előttem, kicsit gondolkodott, majd koboldvigyorral nagyot csapott a kezemre. Utána rögtön menekülőre vette volna a dolgot, de elkésett: Elkaptam, a térdemre fektettem és fenyegettem, hogy most beharapom az egész fenekét. Ő meg visongott, nevetett és azt kiabálta:

"Apa, ne! Fáj lesz!"

Ezen aztán mi is dőltünk a röhögéstől.

szombat, szeptember 22

Legyen vége már!!!

Ezt a bejegyzést most írom meg harmadszorra, mert a Mamám gépe ilyen állati jól működik… Húúúúúúúúúúúúú (nemcsak ezt mondogatom magamban)!

Már két hete itt kering közöttünk egy fránya, kitartó vírus, ami még a legkisebbeket sem kíméli. (Igazis szemét, szívtelen kis biológiai cucc.) Boldi hétfőn nem ment oviba, mert úgy köhögött. Kedd- szerdán hazaküldték orrfolyás miatt, csütörtökön mi nem engedtük el. Elegem lett a folyamatos taknyozásból, köhögésből, szemgyulladásból, így este elmentünk megnézni a doktornénit, illetve inkább ő nézte meg a fiúkat. Kiderült, hogy Boldi tüszős mandulagyulladással küzd, és Áron baba is beteg, utóbbinál egy doktor néninek kevésbé tetszős köhögés a vezető tünet. Kaptunk cseppeket, antibiotikumot (csak Bobek), jó tanácsokat. Aztán pénteken VP dőlt ki, olyannyira, hogy dolgozni sem ment, pedig ez nála ritka. Amikor a főnöke felhívta, és számára is hallhatóvá vált a torok-zűr, csak annyit kért, hogy ha igen a kérdéseire a válasz, akkor hörögjön bele egy jó hangosat a telefonba. Nekem is fáj, és főleg éjszaka fuldoklok. Szóval az egész család kiütve, de lesz ez még így sem…

Azért történtek jó dolgok is. Pl. a Mamám megvette az altatódalos Kaláka CD-t, ami igen magas tetszési indexet vívott ki magának Kacsaréten, csakúgy mint a Teljesség felé c. felnőtt album, pláné a 15 zsoltár.
Vagy: Végre találkoztam Zsuzsival és Bercivel. Utóbbi a pocaklakó, előbbi a pocakos. Bizony ez már a kilencedik (nem gyerek, hanem hónap). Alig várom, hogy a legjobb barátnőm is GYED-en legyen. Hajrá!!!

Az egyik oviból hazaküldős nap után elmentünk Boldival hintázni. Mivel állati éhes voltam, megkérdeztem Bobektől:
- Boldikám hinta-palinta mit ettél ebédre az oviban?
- Valami ebédeset és kókuszosat.
Az óvónénik szerint Boldi szépen mennyiségileg értve, azonban minőségileg egy kisdisznóhoz hasonlították. (pedig ez…

Közbevetés: Papám épp elújságolta Boldinak:
- Képzeld, nekem hasmenésem van!
- Hol???- kérdezte a Kisvadász.

… itthon pont fordítva történik. Alig eszik valamit, pedig nagyon igyekszünk. Kivételt képez ez alól a mazsolás süti, ami saját kreálmánya. Ebből a legnagyobbat mindig félre kell rakni a „Nagyvadászomnak”.

Keddig szanatóriumi magány…

szerda, szeptember 19

Kere kapta lencsevégre

Kere küldött egy-két remek fotót még az Esztiék esküvője körüli időszakból. Ezúton is köszönjük!
Az első két képen Boldi az esküvő utáni napon reggelizik, ha jól látom vajas kenyér a menü, a harmadik képen pedig az iszákos ikrek (unokatesóim) fognak belehátrálni a medencébe, csak előtte még pózoltak egyet a kamerának.

De Keréék sem menekülhettek a lesifotósok elől:

Ment a hűtlen....

ovi után a játszótérre, ahol fél órát löktem a hintában oly módon, ahogy Nagysága kívánta. Egyszer csak feltűnt Namu a kerítés mögött. Boldi rámnézett és lazán közölte:
- Mama, én most lecseréllek téged a Namura.

kedd, szeptember 18

Shining

Mostanában estefelé Boldi olyan furcsán viselkedik.

hétfő, szeptember 17

Újabb mérföldkő

Áronnal éppen délelőtti egészségügyi sétán voltunk, amikor Mr Hasizom felült a fekvő helyzetbe állított babakocsiban. Bárhogy próbáltuk visszafektetni, ő csak kepesztett az ülő pozíció irányába. Újabban csak úgy lehet vele kocsikázni, ha félig ülő helyzetbe állítjuk a háttámlát, ezzel biztosítva a "mozit".

vasárnap, szeptember 16

Szilíciumvölgy

Szombaton családos-gyerekes pikniket tartottunk Bogdányban. Az időjárás nem nagyon kedvezett nekünk, mert az Áprily völgyben egész nap süvített a cúg, ezért a kirándulás részt kihúztuk a programból. (ha nem lett volna rossz idő, akkor persze... de Knézy Jenő is megmondta anno, hogy a ha-val kezdődő mondatoknak nincs értelmük, ha kirándulásról van szó.)

Mire ebédre összegyűltek a kollégák, addigra megfőtt a gulyás is, ettünk is szépen, pedig sűrűre főztem.

A borozáshoz meg azt találtuk ki, hogy a címke hátoldalán lévő zengzetes dumákból csak a jelzőket olvassuk, és úgy iszunk. Ez is sikerült. Közben Attila is elindult az avogadrókrém-készítő versenyen, ahol végül is egy csipet sónyi hátránnyal Attila az előkelő második helyen végzett, míg Szonja utolsó előttiként.

Meg ne feledkezzünk Lindáról aki felejthetetlen zsúrtortát vagy tiramisut csinált.

A gyerekek meg eközben fárasztották egymást a füvön. A legizgibb (gyereknek-szülőnek egyaránt) az volt, mikor a babakocsiban tologatták Boldit a lejtőn rohanva, iszonyatosakat kanyarodva közben. Emma hamar megtalálta a közös nevezőt Boldival: együtt jártak pisilni, és ezt a jó kapcsolatot az se tudta lerombolni, mikor valami játékon összeveszve Boldi lelökte a lépcsőről Emmát. Szerencsére nem történt baj, mert Emma a fűre esett, ráadásul Boldi ártatlan képpel azt mondta, hogy nem ő volt. Azzal meg külön pechje volt, hogy legalább hárman láttuk az esetet. Volt kicsi sírás, aztán helyrejött minden.


Janó megpróbálta elérni Cintiát telefonon, de nem volt jó a térerő.

A társaság a délutánt is rágcsálással töltötte, így az i.tennek se akartak megéhezni, de miután be volt pácolva 3 kg hús, ez elegendő pszichés nyomást fejtett ki a résztvevőkre és mindenki azt állította, hogy kér enni. A fele végül így is megmaradt, amiből másnap a Gáboráronban egy hétszemélyes villásebéd is kerekedett.

Végül is rossz idő ide vagy oda jól éreztük magunkat.