Bojka és a Háromgyerek

Lacapapa nagy bánatára, de a mi legnagyobb örömünkre, nálunk aludt Bojka. Még sosem láttam ennyi kedvességet, szelídséget, fantáziát és szépséget egy azon gyerekben. Amíg még legálisan lehet fiús családnál aludnia, kihasználnánk a dolgot, és alig várjuk a legközelebbi alkalmat!!!!

Peca

Ha a Balaton és Nagyvadi is a közelben van, akkor peca, kötelező jelleggel, de zsigeri lelkesedéssel. Nagyvadi, VP, Boldi és Áron kétszer is elmentek a közeli öbölbe horgászni, és bizony 10 centisekből nem volt hiány, sneci, kiskeszeg percenként akadt a horogra a kölkök örömére.

Azért a napi rekordot nem mi döntöttük meg, igaz VP segített a szákolásban:

Virágmészárszék

A kertünket virágszőnyeg borította, de aztán jött a fűnyíró, és átfestette a terepet fehérről zöldre.

A világ közepe

Tegnap egy mexikói maciról olvastam esti mesét a fiúknak. Boldi újabban imádja a térképeket, így azonnal előkerült egy atlasz, s már kerestük is rajta Mexikót. Utána Boldi mondta, hogy Oroszország a legnagyobb, majd Kanada, s kérdezte, hogy aztán hogy jönnek sorban. Én vakargattam a fejem, lementem alfába, hogy felidézzem a gimiben tanultakat, de semmi.... Aztán VP internetes segítséggel sorolta a legnagyobbakat, mi meg keresgéltük az atlaszban. Áron magától elkezdte sorolni a kontinenseket, háromig hibátlanul eljutott, a többit Boldi olvasta le a térképről.

Árcsi a kiterített Föld felett mélázva megkérdezte:

- És hol van a Bojka ezen a térképen?

Habzsi-döbzsi

Vonyarcon szombaton lovaskocsival vitték a jónépet egy balaton-parti piknikre. A szálloda túlnyomó részt nyugdíjasokkal volt tele, és mivel a kocsikázás előtt, alatt és után is ingyen alkoholt kínáltak, egy szekérnyi szalonspiccesen jókedéjű nénivel és bácsival eszegettünk együtt, s egyáltalán nem vették rossz néven, mikor Árcsi bájosan kivett a tányérjukról ezt-azt, majd megkérdezte, hogy van-e lilahagymájuk vagy puha kenyerük hozzá, mert úgy az igazi.

Málőr

Ma reggel Nagyvadiéknál ébredt a csipet-csapat. Tegnap Áron cipőjén szétvált a tépőzár (Árcsi hatékony közreműködésének hála). A szuper Nagyvadi hajnalban pillanatragasztóval igyekezett helyreállítani a károkat. Mikor a Háromgyerekből kettő oviba ment, leült dolgozni egy kicsit a gépe elé, ill. dolgozott volna, de itt jött a málőr: Nagyvadi gépe ugyanis ujjlenyomatolvasós, azaz a belépéshez a mutatóujját végig kell húzni egy "szem" előtt, s ha stimmel a barázda, övé a pálya. De nem stimmelt, mert a suszterkedés közben rácseppent egy kis pillanatragasztó a jobb mutatóujjára...., s bizony a pillanatragasztó nem a legbőrbarátabb folyadék a világon....., a B-terves kódokra meg ki emékszik már.....

Nekünk 8

Tegnap este hosszas szervezkedés és családi segítség igénybevételével sikerült elmennünk vacsorázni a Maharaja indiai étterembe, annak alkalmából, hogy 8 éve nősültem én, és Dóri is pont akkor ment férjhez. Telefonon foglaltunk asztalt, majd rosszul néztem ki a házszámot, ezért kis késéssel érkeztünk, de a kb 12 asztalból csak két másiknál ültek.

Miközben böngésztük az étlapot, már kezdődött is a műsor: a mellettünk lévő asztalnál egy hasonkorabeli pár osztotta egymást, meglehetősen hangosan. Hallhatólag kimenőjük volt az egy gyerek mellől, de ezt arra használták, hogy félig kioktatóan félig veszekedősen osszák egymásnak az észt. Nagyon vicces volt.

Dóri evett valami spenótos-chilis csirkét rizzsel, ami nagyon finom volt, engem meg rábeszélt a főúr egy picit csípősen elkészített bárányra, amit én sem bántam meg. Aznap.

Ami még említésre méltó: a mangós lassi. Ez egy hideg, joghurtos ital és nagyon finom volt.

Óbudai locsoló

Délelőtt meglátogattuk locsolás céljából Pannit és Francit Óbudán. Boldi kicsit szégyenlősen elmondta a hagyományos zölderdős verset, a lányok meg szégyenlősen igent mondtak a kérdésre, majd a csokik átvétele és egy részük magukba tömködése után végre kezdhettek fogócskázni meg focizni.

A fényképek sport utáni állapotban készültek, és a látszat ellenére Boldit nem itattuk pálinkával.

Bercus, vödör, lapát, Balaton

Berci egy lapát és egy vödör segítségével órákig elmolyolt a Balcsi partján. Bárcsak otthon is lenne egy ilyen nagy víz a kertben, (a vödör, lapát és Berci adott)....

Hinta

Szeretek hintázni, de még életemben nem volt olyan könnyed és simogató élmény, mint szombaton, Bercussal az ölemben.

Mária dédi és a tavaszi Balaton

Mária dédi a nyaralás alatt is nagyon ott volt a topon. Nyusziként 25 apró bonbont egyenként csomagolt be színes papírba;

a Balaton partján órákig gyűjtötte és rendszerezte a köveket Bercivel és Áronnal,

s mikor a strandon a homokozó padkáján ülve nagyon nehéz volt hirtelen felállnia, egy laza hátrabukfenc segítségével vertikalizálta magát a Szuperdédink (majdnem hanyat estünk),este, a vacsi után tanítgatta úszni Áront.....

Mária dédi, hoztad a szokásos formád, Neked mindegy, hogy Budapest vagy Vonyarcvashegy!

Utazás

Mindjárt indulunk Vonyarcvashegyre, és hétfő estig haza sem jövünk. Csomagolnom kéne, de én annyira gyűlölök csomagolni. "Be" még csak-csak, de "ki", azt tényleg nagyon utálom. Valami mindig itthon marad, idén mi lesz az? (Tavaly VP zokniai voltak a szerencsés nemutazók). Pótcselekszem, bejegyzést írok. Ez az én egyéni szoc.problémám, vagy másnak is gondot jelent összerántani az öttagú család 4 napos egységcsomagját??????? Lehet kánikula, de eshet is, lesz pancsizás, meg elegánsabb vacsi, homokozás, esti programok.... = semmi sem maradhat ki, utazik a gumicsizma, bikini, esőkabát, sort, vastag pulcsi meg a vékony, cumisüvegek, gyógyszerek, biciklik........ Nem számítok együttérzésre, mert utazni jó, csak a fránya csomagolás ne lenne előtte és utána...... Na, folytatom....

Pizzavacsi

A gyerekek napok óta rágják a fülemet, hogy vacsizzunk a kertben. A kerti vacsi azt jelenti, hogy rendelünk két pizzát, és az utolsó morzsáig egy nagy pokrócon nyam-nyam-nyam......

Viszünk tányért, meg innivalót, a szomszédok meg csorgathatják..., nekünk jó és élvezzük, nem törődve a kalóriákkal, olaszosan.

GPS, a barom

Két napja Pilisborosjenő GPS segítségével igyekeztünk eljutni. Biztos a legrövidebb, de annál zötyögősebb terepen vezetett keresztül minket a kedves hangú idegen. Mikor egy erdei úton, egy rét mellett mentünk vagy tízzel, jobbra lovak legelésztek, minden idilli volt, csak a főtengely tiltakozott volna az útvonalterv ellen, de nem tehette, mert a GPS-es férfihang a mindenttudó (,bár lehet vele veszekedni, s elég hamar megadja magát, és engedelmesen kreál egy új tervet). Szép lassan haladtunk célunk felé, mikor is egy hatalmas (kb.egy köbméteres) lósz--r állta utunkat. VP morgolódott, hogy nem akarja elhinni, hogy ezt lehetetlenség kikerülni.... Áthajtottunk, mint egy bukkanón. Áron hátulról:

- Ez a GPS-es bácsi elég "hüle", hogy lókakin vezet minket keresztül.

Hazafelé kikapcsolatuk a "menjen előre száz métert majd forduljon jobbra" fickónkat, és bíztunk az ösztöneinkben.

Ámátőr

Az elmúlt egy hétben annyi inger ért minket, hogy csak na. Zsúrok, vendégségek, kirándulások, kérdések, válaszok....., és amilyen szétszórtak vagyunk így tavasszal, a kellő pillanatban sehol egy fényképezőgép... ill. fényképezőgép kártya nélkül, vagy egy kósza kártya, de az ápárát at home, vagy kártya és gép, de aksi nullán..... Maradt az átélés, és a remény, hogy a barátok elküldik a közeljövőben a beígért képeket, mert azok nélkül hiába írnám le, hogy csillebérci-kalandpark, vagy elefántetetés az állatkertben, budakeszi kirándulás esetleg egy pilisvörösi-összeröffenés....puszta szavak, sehol egy vizuális kíséret......

2011. április 11.

Boldi múlt hét hétfőn hét éves lett. Számomra is hihetetlen, de így van, ennyi az annyi. Ízlelgetem, barátkozom ezzel a hetes számmal, visszaemlékezem, s próbálom megtölteni tartalommal, előretekintek, és igyekszem beleálmodni, hogy mi is vár ránk. Nem tudok meghatottság nélkül írni Boldiról, ő az, akiről ez végképp nem megy, talán pont az elmúlt két hónap közös tragédiájából kovácsolt erő az, ami miatt nem találom a szavakat, ha Boldiról kell hogy meséljenek. Helyén van a szíve és az esze. Tud és érez, kérdez és hallgat, erős és gyengéd, bízik és megbízható..... Csodagyerek, csodálom őt minden nap, szeretem örökkön örökké.

A szülinapos óhajának eleget téve, Gergőt is kiragadva az ovijából, ismét bevetettük magunkat az Elevenparkba, ugrabugra, móka, kacagás, egészen addig, míg Áronom 3 deci üdítő után, az ölemben csúszdázva sugárban hányt egy látványosan jókorát, így félbe kellett szakítanunk Boldi buliját, mert a résztvevők közül kettő tetőtől talpig........... Hazajöttünk, és itthon játszottunk tovább, s Boldi megértő volt, elfogadta, hogy a kistesó nincs a helyzet magaslatán, anya ruhája is elég visszataszító, így lépnünk kellett.

Nagyon jó volt Veled ez a hét év Boldi, csak így tovább!!!