szerda, szeptember 28

Lázár Ervin

Mostanában Boldi Lázár Ervin mesékre szeret elaludni. Előtte olvasunk, jelenleg Nils Holgerson kalandjait, de utána kéri, hogy tegyem be a Hétfejű tündér c. hangos könyvet. Jó ízlése van!



Lázár Ervin: Két reggel

Egyszer két Reggel találkozott a Tejúton.

– Jó reggelt, Reggel! – mondta az egyik, s megemelte halványkék fényekből szőtt kalapját.

– Adjon isten! – mondta a másik barátságos, rubinpiros mosollyal.

Hova-hova? – kérdezte az első, és megigazította magán fénylő, drágaköves köpenyét.

– A Földre. A Földre megyek – mondta a másik átszellemülten.

A fényekből szőtt kalapú erre elkomorodott, még a kalapja is halványabb lett hirtelen, s a drágakövei mintha elfelejtették volna a csillogást.

– Még hogy a Földre! – mondta baljóslatúan. – Ne ám, hogy úgy legyen!

– Márpedig az úgy van! Ma lesz a Földön május első vasárnapja, igaz?

– Igaz.

– Nahát akkor! Ma én fogok lent derengni és pitymallani.

– Azt szeretném látni – kiabált a társa –, május első vasárnapjára én megyek! Még hogy derengeni és pitymallani! Kerengeni és nyilallani fogsz, édes barátom. Ma én ragyogok fel a Földön.

Ezzel futásnak eredt. De a másik sem volt rest, elgáncsolta, puff nagyot esett, csak úgy porzott a Tejút. Nosza, összeverekedtek, tépték egymást. Hajnaldarabok, pitymallatrongyok, derűfoszlányok röpködtek körülöttük. Végre aztán az egyik győzött – ki tudja, melyik; a verekedés előtt egyforma szépek, daliásak voltak, utána meg egyforma rongyosak, töpörödöttek -, s ment a Földre, hogy fölváltsa az éjszakát.

Az emberek meg kinéztek az ablakon, és azt mondták: „Hű, de ronda reggelre virradtunk!” És nem is lett jókedvük egész nap.

Maszkabál

Reggel Berci lázasan ébredt, Áron sem jár még oviba, szipog, folyik az orra, köhög, és én sem voltam a helyzet magaslatán. Közkívánatra bekapcsoltam egy dvd-t, és hagytam, hogy tehermentesítsen... Választásunk a Maszkabálra esett, Áron egész délelőtt színházasdit játszott, a lovagnak palástot kötöttünk,
tigrises pizsire tigrises köntöst húzott, közben kilógott a szájából a síp, rajta triangulummal....

hétfő, szeptember 26

Beszarás

Hétvégén Namuéknál vendégeskedtünk. Gyermekeink egyre növekvő létszámával fordított arányos számban kapunk meghívásokat vendégeskedés céljából. Érthető ez, hiszen szó ami szó amortizálnak rendesen, no de a nagyszülők örömmel vállalják a velünk járó kockázatokat.
Ezen a hétvégén is kitettünk magunkért: míg én a kertben autótakarítás közben eltörtem Namu porszívójának gégecsövét, Bercus egy kis botot süllyesztett bele a bejárati ajtó zárjába, semmi esélyt sem hagyva a kulcsnak. VP hústűvel próbálta kipiszkálni (sikeres akció), én meg a törött porszívó működőképes részeivel igyekeztem kiszívni (kevésbé hatékony akció), közben Namu a hátunk mögött hangot adott félelmeinek:
-Gyerekek, mi jön még?????
Erre Áron:
-Hát az, ami a beledben van, az jön!

vasárnap, szeptember 25

Mint régen

Múlt évben, mikor még Boldi is ovis volt, gyakran tartottunk összejöveteleket délutánonként valamelyik ovistárssal, vagy Pannival, Gergővel... Most, hogy Boldi suliba jár, negyed nyolckor indul a csapat (VP, Boldi, Áron), és fél 5-fél 6 előtt sosem érnek haza. Boldi minden tanszerét bennhagyja a suliban, csak heti egyszer, pénteken hozza haza az iskolatáskáját, benne azokkal a könyvekkel, füzetekkel, melyekben dolgoztak azon a héten. Boldiéknál negyed 9től 4ig tart a tanítás, nincs ki- és becsengetés, a gyerekek tempójához igazodik minden. A leckét is bent készítik el fél három és fél négy között, így nem kell a vacsi közben stresszelni a hulla fáradt kölköt és a család többi tagját....

A hosszú nap eredményeként Boldi tudása gyarapszik, viszont teljesen ki van purcanva mire hazaér, fél nyolckor pityereg, hogy nem szeretne fogat mosni, mert annyira fáradt.



Hétvégén igyekszem pótolni a kimaradt közös időket, rengeteget társasozunk, kirándulunk, focizunk a kertben. Nehéz megszoknom, hogy ilyen keveset van velem, és tudom, lesz ez még így se...

Múlt hét csütörtökön Luxi és Cili látogattak meg minket, s igaz Judit néni nem tudta megvárni Boldi érkezését (majd pótóljuk), Cili maradt estig, olyan jó volt beszélgetni, nevetni, egy kis társadalmi életet csempészni újra a hétköznapokba.

Ennek örömére az ananászos sütin is újítottam egy kicsit: eper került a közepére, ami esztétikailag és kulinárisan is emelte az élvezeti értékét.

Battery low

A Háromgyerek mindig is korán kelt, de ezt az elmúlt hetekben eluralkodó 5 órai ébresztőt kicsit túlzásnak tartom. Bercus kukorékol először, s mivel pelus nélkül alszik, rohanunk, pisilés után fél hatig próbáljuk ágyban tartani (lehozzuk az emeletről és közénk fekszik), összebujizunk, könyörgünk neki, hogy csak suttogva, mert a többiek még alszanak: Áron hatig, Boldi fél hétig, tekintet nélkül arra, hogy hétköznap vagy hétvége van-e.
Este Boldi 8 tájban, Áron és Berci 9 körül alszanak el. Ha mi is kivonhatnánk magunkat a forgalomból 9-kor, azt gondolom, semmi problémát nem okozna a hajnali kelés, de a főzés, mosás... legtöbbször az esti-éjszakai műszakra marad, így a 8 órányi alvásból jó ha sikeredik 5.
Ezt tetézve a gyerekek lassan három hete betegek. Áron kezdte, aztán Boldi folytatta a kruppal, majd újra Árcsi (az oviból kellett hazahozni mert annyira fájt a hasa, hányt), ezen a hétvégén Bercus volt kruppos (éjszakai betegség), és Árcsi is taknyos, köhög, ráadásul én is megkaptam tőlük.
Merülünk.

szerda, szeptember 21

Almaszüret

Tegnap Áron Pomázon járt almát szedni az ovisokkal. Büszke pofázmánnyal hozta haza a zsákmányát:

"Anya, tizenegyet szedtem ennek a családnak, szép ducit is. Kedves vagyok... szerintem..."

"Azért ilyen nagyon sokat szedtem, hogy a család bazi-egészséges legyen!!!"





Kányádi Sándor: Alma

Alma, alma
piros alma
odafönn a fán.
Ha elérném,
nem kímélném,
leszakítanám.
De elérnem
nincs reményem,
várom, hogy a szél
azt az almát,
piros almát
lefújja elém.

kedd, szeptember 20

Őszi terasz

A vénasszonyok idén kitettek magukért, a virágaim hálás köszönetet nyílnak ezért!

hétfő, szeptember 19

Igazolt hiányzás

Bár Boldi iskola iránti lelkesedése egy cseppet sem lankadt az elmúlt 3 hétben, ma kényszerpihenőt kellett beiktatnunk, mivel a hétvégi kruppból jócskán maradt még tegnap estére; szegény Bobek megállás nélkül köhög, fáj a hasa. 2 hete kering közöttünk egy felső légúti fertőzés, szinte mindenkinek jutott már belőle valamilyen formában.
Az aktuálisan beteg gyereket persze jó lenne elszeparálni legalább a tesóktól, ami könnyebben menne, ha nem szeretnék ennyire egymást. Mérlegeltem: mit bánom én, ha a szeretet farvizén evez még egy kicsit ez a vírus?!

vasárnap, szeptember 18

Kőketánc

Ma délelőtt annyira "elevenek" (értsd kezelhetetlenül rosszak) voltak a fiúk, hogy a két kisebbel lementem a Marczira a Kőketáncra. Boldi a heveny ugatós köhögése miatt otthon maradt, de nagyon nem bánta, mert egész délelőtt társasozott Dórival a teraszon, anélkül, hogy a kicsik belematattak volna..

Áron, miután megtudta, hogy lesz igazi zenekar is, lelkesen hozta a dobját. Berci is örült a lehetőségnek, őt a tánc ígérete csábította el.

Leértünk, a beugró 600/fő, így kilónkénti áron nekem volt a legolcsóbb. A lenti nagyteremben volt a buli. A háromtagú zenekarban ott fújta a furulyát a Pettson hasonmásverseny közép-kelet-európai első helyezettje is, a gyerekek nagy örömére. (lopott poén)

Áron azonnal beült a dobos mellé segíteni. Ott volt Micó is, aki szintén a zenekart támogatta kezében egy dorombbal, bár az igazi hangszere a léghegedű volt.

Egy konyharuhás jóasszony próbálkozott népi körjátékokkal és hasonlókkal, igen jó hatásfokkal azokra a gyerekekre értve ezt, akiket nem én vittem. Berci állandóan a kör közepén járkált és ugarbugrált, ami csak akkor változott meg, ha Áron megunta a dobolást, mert akkor ketten művelték ugyanezt.


A legvisszafogottabb kritika Tamástól (Micópapa) érkezett:

- Nem mondhatni nagyon konformistának a fiúkat...
De szerencsére azért nem volt nagyon cikis a helyzet, így aztán maradtunk a déli zárásig. Berci még rajzolgatott egy kicsit
és felfedezte, hogy körforgalomban is lehet rohangászni, Áron meg rettenetes komoly pofával dobolt a zenekarban.


video video

szombat, szeptember 17

Már megint kirándulunk...




Délelőtt ismét a hidegkúti repteret céloztuk meg, Boldit krupp miatt kihagytuk a buliból, de indulás előtt két perccel villámmal leigazoltuk a csapatba Éva nagymamát is, aki bevallása szerint járt már erre, de nem ilyen messze. A fiúk ezúttal nem hisztiztek, Áron oda-vissza összeszedett egy fél köbméter fát, hiába az apai intés, hogy gázzal fűtünk, ő addig cipelte a botokat, míg az egyikkel kis híján kibökte a szemét.

A reptéren meg a sárkány nem akart rendesen repülni, minduntalan hanyattvágta magát, így aztán csak a vitorlázó sporttársak rajtjaiban gyönyörködtünk ebédig.


csütörtök, szeptember 15

Dinnyésháti kaland


A hétvégén Nagyvadi meghívott minket a Tiszára horgászni. Még sosem voltunk ott, de hallani már rengeteget hallottunk a helyről, a nagy harcsákról, kapitális süllőkről, és a horgászatot kísérő hatalmas bulikról. Azzal a tervvel mentünk, hogy valami nagy-nagy halat fogunk, ehelyett sneciből volt csak nagy forgalmunk, de egy cseppet se bántuk:
Azon a részen jártunk, ahol a Tisza kiszélesedve Tisza tóvá alakul, és Nagyvadi motorcsónakjával csatornákon, lagúnákon áthaladva nézegettük a fantasztikus tájat. Amerre szem ellát csak víz és erdő, emberkéz nyoma csak a nagyfeszültségű távvezetéken. Igazi romantikus táj.

Semmit nem fogtunk végül, de Bobek vezette a motorcsónakot, megtizedeltük a sneciket és egy felejthetetlen napot töltöttünk a vízen. Nagyvadi, köszönjük!
video

Duplo

A héten minden nap duploztak a kicsik. Egy évig felé sem néztek, de most valahogy elkapta őket a lendület, elképesztő kreativitással és kitartással építkeznek, s szövik hozzá a körítést. Tegnap labirintus készült, nagyon veszélyes csapdákkal tűzdelve, ma először a kincsesládájukat falazták be, aztán Áron mérnöki pontossággal tornyot épített, s büszkén számlálta az emeleteket (a 29 után huszonharminc következett).

Geszteny-e?

Áron ma sem ment oviba, még mindig fáj a torka és saját bevallása szerint a "nyelőcsöve", egész éjjel forgolódik, én már hulla vagyok, nem tudom ő hogy bírja....
Ma délelőtt elmentünk gesztenyét gyűjteni, elvégre most van szezonja. Gyűjtögetés közben azon gondolkodtam, nem emlékszem, hogy valaha is rövid ujjú pólóban és papucsban szedtem a földről a gesztenyéket.

Bercus egész ügyesen pelusmentesítette a családot, igaz éjszakára még felkerül egy biztonsági játékos, de az esetek többségében reggel szárazon vesszük le. Kisebb-nagyobb balesetek előfordulnak, pl. önállóan kaki a bilibe, s miután kiörvendeztem magamat, vettem észre, hogy jutott a szőnyegre is..., de pelus nélkül járunk-kelünk az utcán, alszunk délután...

Ez a mai gesztenyézés bekavart egy kicsit, mert a fiúk hazahozták, és 10 perc alatt szétszórták a lakásban a zsákmányt, én meg rémülten kérdezgetem magamtól, hogy "gesztenye-e" az a kósza barna izé az ágyon, asztal alatt, szőnyegen...

Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefa levél

Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét.
Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét.

Ha az arcom elé tartom,
látom, nagyobb, mint az arcom.
Ha a fejem fölé teszem,
látom, nagyobb, mint a fejem.

Hogyha eső cseperegne
nem bánnám, hogy csepereg,
az óriás nappal - éjjel
óriási tenyerével,
befödné a fejemet.

(Megzenésítve a Gryllus Dániel- Szalóki Ági: Sárkányapó c. lemezen hallható. Gyönyörű.)

hétfő, szeptember 12

Szutykos

Bercikém játszótér után, fürdés előtt:

Helyzet van

Árcsi napok óta elég sápadt és fájlalja a torkát. Szombaton és vasárnap még elmentünk kirándulni, de mikor tegnap délután 6kor alig tudtam felébreszteni a szunyókálásból, már sejtettem, hogy a nyári szünet után újra indíthatom a beteges topicot a blogon. A reggeli ölelgetés közben melegnek éreztem, amit Áron is diagnosztizált saját magán, imígyen:

-Fogd meg a fejem, hogy hőmérsékletem van!

Kicsit bágyadt, kicsit lázas, kicsit köhög, kicsit fáj a torka...

vasárnap, szeptember 11

Szitakötő rajzás

Vasárnap délelőtt ovis kiránduláson voltunk Solymáron, a Rózsika-forrásnál. Szeretem ezt a helyet, elképesztő, hogy bár szeptember közepe van, a gesztenyefák kivételével semmi sem árulkodik arról, hogy itt van az ősz. Árcsi Izsákkal és Artúrral bandázott végig, s a triumvirátust elnézve, bizony nem irigyelem az óvónéniket.... A kis szitakötők repkedtek a löszfalon, patakban, fák törzsein, dombra fel és le....


Illúzióromboló volt, mikor a rétre kiérve 20 parkoló autó látványa fogadott. Az erdei út eleje sorompóval védett, igaz könnyedén kinyitható...., no de akkor is, mi a túrónak kell bejönni az erdőbe autóval, és miért nem lehet a rétig vezető kb. 50 métert gyalog megtenni?????? Tavaly óta az is újdonság volt, hogy egy hatalmas szemeteskonténert telepítettek a patak mellé a réten piknikezők maradékainak tárolására, de ahogy láttam, nyár eleje óta nem ürítették, ennek ellenére az okos turisták halmozzák rá/mellé a szemetet, ami minden kis résen ömlik a patak felé...., pedig nem hiszem hogy olyan nehéz hazatúráztatni egy üres üditős palackot... Furák az emberek.....
Eszembe jutott egy a Kaláka nóta, a "Nálatok laknak-e állatok?" c. albumukról:

" Ha állat lennék, soha nem tartanék embert a lakásban, mert lármázik, piszkot csinál és egészségtelen!" Ágai Ágnes

Köszönet Micóéknak a fuvarért!!!

Eszes anya

Este Áronnak kakaót viszek az ágyba, mire Árcsi dicséretként:
-Anya, neked van eszed, neked van eszed!!!!!!!!

Szombat, hiszti, reptér

Szombaton reggel elmentünk sétálni a hidegkúti reptérhez. Boldi otthontól a reptérig hisztizett, Áron meg onnan hazáig. Berci végig bírta (csak egy picit hisztizett útközben.) Pedig ettünk kiflit, szedtünk makkot, játszottunk célbadobóst, eregettünk sárkányt, láttunk hernyót, és röptettek ott vitorlázógépet is.

Ki érti a gyerekeket?








szerda, szeptember 7

Ki gondolta volna...

...tíz évvel ezelőtt, hogy egyszer majd egy jó időben, jó helyre el/kihelyezett nagy kupac sz..-nak ugrálva fogok örülni egy szép reggelen.

Bercus bilizik, kis- és nagydolog tekintetében egyaránt, én meg látványosan örülök, szurkolok, tapsolok..., ha eredményes a projekt. Hány csomag pelenkát vásárolhattunk az elmúlt hét és fél év során??????????? Ágyő Pampers, keress magadnak más balekot!

Editbarát bogdányi kálváriája

Jónéhány nyári eseményről még nem emlékeztünk meg (viszont Boldi összes könyvét és füzetét bekötöttem tegnap), pedig sokat jelentettek számunkra.
Edit augsztus 14-én látogatott meg minket Bogdányban. Azért emlékszem ilyen pontosan a dátumra, mert pont aznap lett Bercus 3 éves.
Egy elvetemült ötletünk folytán Editnek autóból próbáltuk megmutatni azokat a helyeket, ahova nap mint nap jártunk kirándulni a nyáron, köztük a homokos strandot, pisztrángos tavat, tanyát, Visegrádon a játszóteret.... A gyerekek imádják Editet (és mi is) + ezeket a helyeket is kedvelik, de aznap valahogy mind a háromra rájött a hoppáré, és gyakorlatilag végighisztizték a mi kis idegenvezetésünket, nem számított a kérlelés, lelkifröccs, beígért seggrepacsi.
Így utólag megfelelő taktikai lépésnek bizonyult, hogy némi pogácsát a hasukba tömve, ebéd nélkül tettük le aludni a kicsiket, s mi felnőttek bár kis késéssel, de kényelmesen megebédeltünk, tudtunk beszélgetni, és a gyerekek is kialudták a dilinyót.
Edit elhalmozta őket minden földi jóval, a délután folyamán retiküljéből előkerültek vízbombák, zsákbanfutáshoz zsákok, agyat frissítő logikai játékok (Boldi aláásta az önbizalmunkat), hangulatvilágítás és még sorolhatnám,... Mary Poppinsos érzésem volt.


Editbarát nagy lélek, annyit segít/segített Boldinak (is), minden alkalommal megbabonázza Bercust (akiből egy "Edit"-kezdeményt is kipréseltünk, ami Bercusnál nem semmi ám) , Árcsiról nem is beszélve.

Bercit felköszöntöttük egy epres fagyitortával, a nagy családi buli egy hetet váratott magára.