dr Nelli

A dr-i jelzőt megelőlegeztük, hátra van még egy pár vizsgaidőszak, de ebben a félévben már csak két aprócska vizsga borzolja az idegeket!!!
Szegény Nelli megint kikapta az esti pörgős, sűrű időszakot, amit Áron egy látványos emeletes ágyról való fejreeséssel fűszerezett. Mivel a testére játékból fel volt csavarva egy törcsi, és ebből kifolyólag a keze is "le volt kötözve", elég ügyetlenül esett, hatalmasatt koppant a feje, és hosszú percekig tornáztatta a dobhártyáinkat! Bevallom, én állatira megijedtem, pedig ez már a 4. leesés volt, de ilyen szerencsétlenül még sosem sikeredett. Szerencsére 10 perc sírás és riadalom után mindketten megnyugodtunk.

Firka

Már született egy-két "bejegyzés" Berci kitartásáról, arról, hogy milyen nagyfiúsan játszik. Tegnap délután 10 percig firkálgatott a mágneses táblára, szabályosan markolva a ceruzát, élvezve, hogy nyomot hagy. A fotón a legutolsó pillanatot csíptem el, mert bizony 9 percig csak pislogtam és nem hittem a szememnek!

Csipet-csapat

Kedd délelőtt meglátogatott minket Szidi és Dani, akik nemrégiben Pápa kertvárosából Pest sűrűjébe költöztek. Sok minden megváltozott az elmúlt hónapban a gyerekek életében, és bár a fájó történéseken nem tudunk segíteni, a jövőben remélem gyakran összejön a "csipet-csapat", és olyan jól érezzük majd magunkat, mint a minap.

Jövő héten (ha az aktuális monszun engedi) minimum egy hetet együtt töltünk majd a Balatonon, amit Boldiék és az ikrek már nagyon-nagyon várnak, rólam nem is beszélve!

Dolgos hétköznapok

Többször szerettem volna már megörökíteni, hogy milyen egy "szürke" hétköznapi délután a Háromgyerekkel. Íme egy kis ízelítő (remélem ez magyarázatot ad arra, hogy miért nem hallom meg sokszor a telefonomat...):

Közvetítés

Ez esküszöm, hogy jobb, mint a rádiókabaré!

Boldi éppen VP-vel fürdik a kádban, és "nagyfiús" témákról esik szó. Pl. miért pont az én hasamban nőtt nagyra Bobek?; mit jelent az elsőszülöttség?", felnőtt korában hol fog aludni? (ahogy hallom, reményei szerint visszatérhet közénk a nagyágyba)...

Nézzük a mondatfoszlányokat:

"Amikor olyan szőrös leszek, mint te, akkor elbúcsúzom az óvodától!"

"Szeretnék már iskolába menni, az óvoda nekem már túl uncsi!";

" A szőröcske egy ajtót csuk be és nyit ki, és amikor kinyitja, akkor gyorsan nő egy kicsit!"- magyarázza Bobek, hogy-hogyan nő VP arcán a szakáll, majd hozzáteszi:

"Ezt nagyon fárasztó volt nekem kigondolni, hogy így van!"

"Én is egy szőrös majom vagyok, mint te, csak még nem olyan nagy a szőröm... Mert ha ekkora lesz a szőröm, akkor már 1050 leszek!"

"Ezt a szőr kérdést alaposan kitárgyaltuk"- teszi hozzá VP.

(Ha nem hagyják abba, én elpusztulok a röhögéstől....)

"Amikor te megborotválkozol, akkor a szőrök kisebbek lesznek. Amikor kinyítják az ajtót, akkor megérezzük, hogy oda bemennek, kicsit megpihennek, máris újra kinyitják az ajtót, és kinőnek!"

"(a szőrök) oda bemennek, ide az arc közepébe, a vérhez, de nem félnek tőle..."

"Csak akkor fáj a hajvágás, ha valami ragadós van a hajamban, és azt levágják, szerintem az fáj!"

"A golyócskák szorongatása fáj, de amikor meglökjük, nem is tud kimenni, mert ez a zacskó itt nem engedi, hogy szétguruljanak." - vajon miről volt szó?????

Innentől átadom VP-nek:

Na persze, ilyenek a nők! Csak azt hallják, hogy a férfiak beszélnek, meg sört vedelnek, de az persze nem jön át, hogy milyen igen fontos dolgokról beszélnek!

Nekem napok óta az volt az érzésem, hogy Boldit foglalkoztatja az a beszélgetés, amit Dórival folytatott, hogy mi lett volna, ha nem a mi fiunknak születik, hanem máshova. Bobek nagyon pengeéles logikával mutatott rá, hogy akkor ő nem is hiányozhatna nekünk, lévén hogy nem is ismerjük, ami matekból ötös, de pszichésen azért mindenkiben benne maradt ez a "mi lenne ha érzés". A mai fürdőkádas beszélgetés központi témája az volt, hogy megbeszéltük Bobekkel, hogy ő nem születhetett máshová, csak ide hozzánk elsőszülöttnek.

"Mert olyan nincs, hogy egy gyerek ott nő anya hasában, aztán átmegy máshova, mikor nincs is luk az anya hasán, igaz?" - fogalmazta meg Boldi

És olyan sincs, hogy nem ő születik nekünk, hanem más. Nekünk és csak nekünk, Boldi és csakis Boldi születhetett meg. Még Áron sem lehetett volna első, mert az lásd első pont.

És persze utána hosszasan szőröztünk, de ott Bobeket már sokkal felszabadultabbnak éreztem, mintha megkönnyebbült volna.

Azt hiszem tényleg ez volt első igazi férfias beszélgetés apa és fia közt!

Panni első szülinapja és Boldi első íjászkodása!

Vasárnap Pannus egyéves születésnapját és keresztelőjét ünnepeltük, sokemberes, kültéri, sátras mulatsággal. Az ünnepélyes pillanatokról, úgy mint tortázás, ajándékdömping... nem tudok képekkel szolgálni, mert VP gondosan elvitte magával aludni Áront és a gépünket! Pancsurinak innen is nagyon boldog első szülinapot, és ha ilyen iramban fejlődsz tovább, jövőre a diplomaosztódat kötik egybe a második tortázásoddal!

Az égiek persze jól kibabráltak az ünneplőkkel és olyan esős időt küldtek a nyakunkra, hogy ihaj! Mivel egész nap szitált, a gyerekekkel sem volt könnyű.
Na de mit csinál ilyenkor egy igazi Nagyvadi?
Két zuhé között a kertben fellelhető fregolizsinórral és egy szomszédságában heverésző kampós fadarabbal csúzlisat játszik. Nagyvadi, ez megint zseniális volt!

Zsinór meghúz, elenged, bot röpül, becsapódik, gyerek távolságot saccol, Nagyvadi és Béla bácsi is tippel, Boldi tyúklépésben lelépi, megszámlálja, és mind becslésével, mind dobásával győzedelmeskedik, anya végig röhög!

(Nagyvadit aznap a "söfőrszolgálat" szállította haza...)

Vateráról

Múlt nyáron vásároltam egy kis csocsóasztalt a fiúknak a vateráról, ami sokáig a kacsaréti esték középpontját jelentette, és még ma is gyakran vesszük elő, igaz azóta van már itthon egy komolyabb darab.

Mint minden jó vaterás, hamar felvettem a kapcsolatot az "eladóval", azaz Csillával, s kezdetben a csocsóasztalról értekeztünk, aztán aktuális pocaklakóink kapcsán kezdtünk el írogatni egymásnak, akik (nálunk Berci, náluk Bálint) időközben megszülettek, ami újabb lehetőséget adott az eszmecserére, de akkor már egy kicsit a családról, gyerekkorról, a világ nagy dolgairól... És bár az "üzlet" a múlté, a barátság jelenleg is alakul! Fél év levelezés után cseréltünk telefonszámot, mivel egyre kevesebb időnk volt a hosszú irományokra, és bizony néha jól jött volna egy gyors "telefonos segítség". Tavasz eleje óta tervezgettük, hogy ha melegebbre fordul az idő, és egyik gyerkőc sem beteg, akkor végre személyesen is megismerkedünk. Múlt hét szombaton eljött a nagy nap, és Bogdányban végre találkozhattam Csillával, Bálinttal, Barnival és Gerzsonnal. Elbűvölt Barni kedvessége, Bálint baba nyugodtsága, Csilla jókedve, Gerzson családcentrikussága és hobbija! Napokig hallgattuk Bolditól, hogy "de kár, hogy a Barniék ilyen hamar hazamentek"! Reméljük hamarosan folyt.köv.!

Nem a "másik Gaskó Kriszti"

Áron rögtön tisztázta, hogy melyik Kriszti jön délután játszani, és bár egyik aranyosabb mint a másik, Áronom szíve az "igazi Krisztiért" dobban nagyobbat, bár a "másik Krisztivel" is jól eljátszott a minap!

A fiúk alapjáraton is kedvesek, de Krisztivel olyan édesek, hogy csak na! Áron sziporkázik, dumál, közben csapja a szelet (mindkét értelemben), puszikat osztogat, szerelmi vallomás kél útra ajkairól. Bercus is lelkesedik a maga nyálazós, rámászós, belecsimpaszkodós módján!

Természetesen Kriszti sem palástolja szimpátiáját!

Flóri 2

Szombaton megint buliba mentünk, Flóri második szülinapjára. Az öt Varga fiú tobzódott a gyerekszobában a vonatsínek és autóparkolóház fölött, és csak néha törte meg az elmélyült visítást egy-egy evészeti csönd. Időközben Magdi is feloldódott a társaságban, persze neki alkalomadtán meg kellene mondani, hogy nem minden fiú Varga...

A torta villámmekvínes volt, amit súlyos stílustöréssel egy szimpla késsel vágott meg Esztermari, ahelyett, hogy a flexet hozta volna.

A folyamatos gyerekfelvigyázás közben kettesben-hármasban a lakás különböző helységeiben próbáltuk behozni a beszélgetésbeni lemaradásainkat.

Éva nagymama látogatóban

A vacsinál feltett "mi volt a legjobb a mai napban?" kérdésre minden kacsaréti ifjonc és nagykorú egybehangzóan azt a választ adta, " hogy nálunk vacsizik Éva nagymama"! Évi néni gyere máskor is, még rengeteg társast ki kell próbálnod!

Berci a játékguru

Ez a Berci fiú igazi játékmester! Rákattan egy témára és nem ereszti, gyakorolja a mozdulatsorokat újra és újra! Pár napja a nagy műanyag kacsára talált rá, ami 5 éve része a gyerekszobánknak, de ezidáig még senki nem figyelt fel rá! Bercus nézte a kacsában pattogó golyókat, tologatta, húzogatta a zsinórjánál fogva, mindezt elmélyülten, 15 percig. Hogy mi vetett véget a nagy mókának? Ld. utolsó kép!

7-8

Bercinek 10 hónapos korára kinőtt a 7. fogacskája, és most növeszti a 8-dikat. Alul-felül 4-4!

Átlát

Tegnap délelőtt a szomszéd ház 3. emeleti teraszáról egy kisfiú egy zsinórhoz erősített repülőt röptetett, ami nekünk 30 perces bámészkodós programot jelentett. Kinyitottam a gyerekszoba erkélyének ajtaját, és a paradicsom ültetvényünk (az egyik tő magasabb, mint Áron!!!) tövéből kémleltük az eget. Árcsikám többszöri kérésem ellenére leszedett egy féltett zöld parit, amitől haragra gerjedtem, a gyerekeket visszavezényeltem a szobába, és zárt erkélyajtó mögül néztük tovább a műsort. Szó mi szó túlreagáltam Áron tettét, bizony az én idegrendszeremnek sem tett jót a 16 fokos lehűlés előtti dunszt. 10 percre rá Bobek csinált valami hülyeséget, és őt is leszúrtam, pedig apróságról volt szó. Erre az én önérzetes legnagyobbik fiam helyreigazított:

-Anya, Áron leszakított egy zöld paradicsomot, és nagyon mérges lettél rá! Miatta vagy ideges, és velem veszekszel??? Ne csinálj ilyet!

Hoppá!!! Micsoda tükör!

Egyébként meg sokat báboztunk pénteken, előkerültek a Marci nevű halacskatesók, és Boldi külön kérésére mindegyiket lefotóztam:

A golyós játékok közül Bobek új kedvence egy lap, melyet két tengely mentén lehet finoman, két tekerő segítségével fel s le billenteni, és egy kis golyót kell elmanőverezni úgy, hogy ne essen bele különféle lyukakba. (Áron a lelkes golyószedő, azt várja, hogy mikor ront Boldi, mert akkor neki pottyan ki oldalt a golyó!)

Kis színes

Bercust néhány napja arra a kunsztra tanítjuk, hogy a

-Hol a lámpa? - kérdésre viccesen nyújtogassa az ujját fölfelé és nézzen is arra, esetleg a "pa" szóvégzedményt vélhessük felfedezni a gagyogásában. Ha sikerül, akkor mi szülők is boldogan mondogatjuk, hogy
- Lámpa! Igen ott fent! Ügyes vagy Berci!

Nem akarok szerénykedni: ezen a téren rendkívüli sikereket értünk el. Ma családilag kivonultunk az IKEÁ-ba, ahol egyszer csak a lámpaosztályon Berci elkerekedett szemmel nézett körbe, nyújtogatta az ujját és boldogan gügyögte:

- pa!

Ebből persze Dóri azt értette, hogy "lámpa", de szerintem a gyerek inkább abba a mondatba kezdett bele, hogy

-(A)pa! Menjünk haza és igyál egy hideg sört, vagy egy pohár Takler-féle bort, amit Mária déditől és Sándor déditől kaptál, mert úgy látom ez rád fér.

Így aztán el is indultunk haza. Áront beültettem a kocsiba, bekötöttem a gyerekülésbe, mire őkelme elkezdett kiabálni:

- Valaki segítsen! Lekötöztek!

Aztán hazafelé már nem volt semmi izgalmas.

Jó látni!

5kor hazaérkezett Boldi az oviból, és a testvérek nagyon megörültek egymásnak. Boldi és Áron azonnal megölelték egymást, és Áron azt mondta:

-Úgy vártalak Boldi!

Aztán Bobek megpuszilgatta Bercust, aki boldogan gagyogott.

Végül a tesók lekváros kaláccsal ünnepeltek.

Az a bizonyos csend

Tegnap 13 nap betegeskedés után, Boldi elment oviba. Ismét megtapasztalhattam, hogy kettő gyerek az nem három. Alapjáraton sokkal nagyobb volt a nyugalom és a csend. Délelőtt nagy pokróccal vonultunk le a kertbe, mivel Áront még nem mertem gyerekek közé vinni a játszóra, gyakran fáj a hasa. Délután olyan édesen elmolyolt Áron és Bercus egymás mellett a szobájukban, hogy kijöttem a konyhába, főztem magamnak egy teát, csokit majszoltam, s közben csak az járt a fejemben, hogy szenzációsak a gyermekeim, micsoda nyugalom, sosem volt még ekkora csend Kacsaréten. Az ötödik kocka csoki után felébredt bennem a kétely, hogy ennyire azért nem lehet idilli a nap 16. órája... Mi történhetett a gyerekekkel? Rohamléptekkel mentem a gyerekszoba felé, nyugalmamat felülíró szívkalapálással lestem be az ajtón, hogy megtudakoljam a csend okát. Az alábbi látvány fogadott:

Mindkét gyerek az emeletes ágy tetején, és Boldi "szigorúan tilos" golyós játékát bütykölik. Felmerült a kérdés: Ki cipelte fel az ágy tetejére a hatalmas dobozt? Hogy került Berci a magaslatra?

Válasz: Áron kezében a dobozzal mászott a létrán, Berci pedig a csúszda felől közelített, imígyen: Ez az ágyramászós kunszt várhatott volna még egy picit..., bár mi tagadás büszke is vagyok az én leleményes 10hónaposomra!

Racionális

De jó lenne egy diktafon! Annyi mondat és gondolat hangzik el a gyerekek szájából, amit szó szerint meg szeretnék őrizni, melyet akkor és ott az eszembe vések, aztán eltelik a nap, és este, mikor a gép előtt újra és újra próbálom felidézni az elhangzottakat, szomorúan konstatálom, hogy elvesztek a belső jegyzetek!

Két napja este odabújtam Boldi mellé az ágyba, és kicsit sutyorogtunk még elalvás előtt. Cirógattam a buksiját, és közben előtört belőlem az érzés:

-Boldi, olyan jó, hogy te az én kisfiam vagy, én pedig a te anyukád lehetek! Úgy szeretlek. El sem tudom képzelni mi lenne, ha nem így lenne.

Erre Bobek:

-Anya! Ha nem én lennék a kisfiad, akkor valaki más lenne, és akkor neki mondanád, hogy "de jó, hogy az anyukád lehetek, szeretlek!". Te nem gondolnál akkor rám. Ha nekem másik anyukám lenne, lehet én sem gondolnék rád.

Aztán gyorsan megbeszéltük még egyszer, hogy milyen jó ez így, ahogy van!

Nekem meg ismételten leesett az állam, hogy miket meg tud fogalmazni az én elsőszülöttem! (Az esti pityergéshez pedig nem kellett romantikus dvd-ket néznem...)

Körtánc

Áron vonatozás közben karikákból és nekik megfelelő színű figurákból az alábbi formációt alkotta, majd hozzátette:

-Körtánc!

Férfisovinizmus

Este Boldi velem volt a fürdőszobában, miközben pisiltem. (Gondolom minden kisgyerekes szülőnél gyakori életkép...) Mostanában foglalkoztatja, hogy mitől fiú a fiú és lány a lány, hogyan születnek/fogannak a kisbabák. VP-vel igyekszünk minden kérdésre felelni, Boldi szintjén elmagyarázni a "tabukat", melyek nálunk nem azok. Boldinak tegnap - miközben állt mellettem a fürdőben - összeállt a kép:
- Mama, azoknak van puncijuk, akiknek lerobbant a fütyijük!

Zsibbadás

Áron a délutáni alvásból felriadva fancsali képpel jelent meg az ajtóban, majd sírós hangon közölte:
-Mama, megszédült a kezem!
Szemrevételeztem a szédületes testrészt, és láttam, hogy jól elszorította valamivel alvás közben, így valószínűleg elzsibbadt. Kis masszírozás, ölben bujizás, és helyre állt a világ rendje!

Kell ennél több?

A múlt hétvége olyan jóra sikredett, hogy pénteken, miután VP hazaérkezett a számára szanatóriumi nyugalmat jelentő osztálykirándulásról, ismét kimentünk a telekre. Bár most nem zuhogott az eső, de orkán erejű szél süvített, úgyhogy a gyerekek jól kiszellőztek a két nap alatt.

Ismét lubickoltunk az én kis kertem életérzésben, élveztük a nappaliból kilépek a zöldbe mozdulatsort, a nem kell elmenni forgalmas utakon a játszótérre helybenhintázásokat, esti sétákat.

A gyerekek bánatára a virágzó szederbokor ottlétünk két napja alatt nem érett be,

így csak mezei virágokat gyűjtöttünk, pillangókat hajkurásztunk, köveket hajigáltunk a Dunába, vágtuk a füvet.



Ez kell a fiúknak, s ebből kifolyólag nekünk is!

Álom, Áron