szerda, május 27

Szülinapom

Tegnap megint születésnapom volt. A gyerekek már reggel köszöntöttek, némi anyai segédlettel, és persze többször elismételték a kedvenc versszakukat, a megint egy évvel öregebb lettél-t.

Áron este zongorakoncertet adott, csak nekem, Berci meg az oviban gyártott egy pizzás nyakláncot, amit bent felejtett, de cserébe lefekvéskor hajtogatott nyaksálból egy szívet.
Hála a fb-nak kaptam sok szóbeli és írásbeli köszöntést, persze mindig az a nagy kérdés, hogy mi hány lenne ebből, ha nem lenne fönt az ember.

Este ünnepi családi vacsi volt, én meg közben arra gondoltam, hogy meglesz még ennek a böjtje, reggel a mérlegen meg is lett, de hát ilyen nap is csak egyszer van az évben.

Azt hiszem nagyon rendesen viseltem a nehéz órákat....

hétfő, március 23

Nem nő moha

Előkerült   a fényképezőgépből egy adag kép, ahol éppen Zozóéknál zúzunk. Nagy Zoli dobol, így aztán nem csoda, ha karácsonyra Zozó is dobszerkót kapott ajándékba a már meglévő elektromos gitár mellé. Ebből a mókából a mieink sem maradhattak ki, úgyhogy kellemes estét szereztünk a szomszédságnak. 









Áron 8

Áron éppen ma nyolc éves. Fontosságának teljes tudatában parádézott egész nap, és rutinosan fogadta telefonon a köszöntéseket. Bercivel már pénteken vettünk neki egy nagy legot, valami Grives tábornok forgókerekes mittudoménmijét, de nem is ez volt a nagy szám, inkább az, hogy Berci képes volt egészen a ma esti minibuliig titokban tartani, hogy mi az ajándék!

Az ünnepelt most már ágyban, hasonlóan a tesókhoz és nagyon várja, hogy eljöjjön a várva várt Nagy Családi Buli ideje.




hétfő, március 9

Boldi foci

Vasárnap Boldi Bozsik tornán vett részt a hajdani úttörő-olimpiák második kerületi fellegvárában az Ürömi úti sporttelepen. A salakpályák azóta beműfüvesedtek, de a hangulat a régi volt.

A hatcsapatos körmérkőzéses délelőtt teljes sikerrel zárult: Boldi lett csapatának legjobbja, az oklevél tanúsága szerint védőmunkája volt dicsérhető, ugyanakkor ő lett a csapat gólkirálya is. Hogy ennek ellenére Boldi mégis kissé elszontyolodva mondta, hogy inkább sakkozni kellett volna mennie, annak az lehet az oka, hogy csapata 5 vereséggel és 1-23-as gólkülönbséggel lett tökutolsó.

C'est la vie!

péntek, március 6

Áron káromkodik

Tegnap Áron felháborodva mesélte, hogy a purimi jelmezbálon kis barátja eltörte a műanyag pisztoly csövét.
- És bocsánatot kért? - kérdeztem
- Nem mert egy senkiházi, modortalan, undok seggfej! - mondta Áronom és nem értette, hogy ezen miért kell szüleinek hangosan röhögnie.

kedd, március 3

Sakk, sakk és sakk

Boldi továbbra is sakkozik rendületlenül. A XII. kerületi amtőr diákolimpia után megnyerte a budapestit is, ezt a szép kupát kapta érte, na meg azt, hogy mehet Miskolcra az országos döntőre.
(7 partiból 5,5 pont)
Ráadásként csapatban is bejutottak egy másik hétvégén: itt Élősök is játszhatnak az iskolai csapatokban. Boldi első táblán szerzett 7-ből 6 pontot.

Szóval sakk és sakk.

Mellette pici röplabda és foci.

péntek, január 23

Remittenda

Hónapok óta úgy nyitjuk a hűtőt, hogy előbb a szekrényajtót, majd a kezet alul befeszítve a résbe, nyitjuk a hűtő ajtaját, mert sehol nem lehet kapni beépíthető hűtőszekrény-ajtó-sínt, ami összetartja hűtő és a bútor ajtaját.

Ha lenne ilyen sín, akkor 1-2 hét alatt megcsinálnám, de tényleg!

Mesteremberek

Hetek óta vacakolt nálunk a melegvíz. Van egy kombi kazánunk, amiből jön a fűtés és a melegvíz is. Ennek a melegvíz adó része kezdte bemondani az unalmast. Az volt a tünet, hogy az ember kinyitotta a forróvizet, az megindult, mahd fél perc alatt szépen egyenletesen elfogyott, és a végén már alig csordogált.
Egy idő után eljutottunk oda, hogy háromnegyed óra alatt sikerült egy kádaljnyi meleget összeszedni, amiben aztán a háromgyerek után a kétfelnőtt is lefürödhetett, már ha volt gusztusunk ebbe a miniGangeszbe belemártózni, mert időnként nem lehetett lelátni a sekély aljába se.

Nosza hívjunk kazánost. Kijött Anti, lehúzta rólunk a szokásos karbantartós nyolcezret és mondta a tutit: Kazán jó, vizest kell hívni.

Felhívtuk régi jó emberünket Pálinkás Jancsit (cca 60 éves), aki a szakmájának szerelmese, tüneményes pasas, rengeteget beszél, de nagyon vicces. Kijött itt töltött fél napot, és megmondta, pontosabban bizonyította, hogy a csőben dugulás nincs, mégiscsak bojleres kell.

Telefon Antinak, aki megnyugtat, hogy akkor rendeli az új tartályt. Na ettől én ideges lettem. Történt ugyanis, hogy én már előtte érdeklődtem, hogy mennyi egy új tartály, mire kiderült, hogy 240 000 Ft, de csak akkor kell cserélni, ha lyukas, de az meg látszódna, mert földre folyna a víz. Szóval távgyógyász Antit lecseréltük, hívtuk a specialistát, Robit.

Robi telefonban megnyugtatott, itt dugulás lesz, kitisztítjuk és mindenki örül.
Ki is jöttek, tisztítottak, melegvíz sehol.

/Kis közbevetés: a melegvíz-csinálás úgy néz ki, hogy a tartályba bejön a hidegvíz, felmelegszik a tartályba benyúló forró csőkígyón, majd kifolyik egy, a tartályba vezetett csövön. Szóval maga a szerkezet nem egy gerontopresszionátor, hanem egyszerű, mint a faék./

Robi mondja, akkor dugulás a csőben, ide vizes kell. Nagy nehezen visszatartottuk őket, és szépen logikusan levezettük, hogy ott biza nem lehet, úgyhogy csak szedjék széjjel azt a kazánt, ne csak drótokat dugdossanak bele.

Másnap visszajöttek, mindent szétszedtek, semmi eredmény. A végén azt mondja Robi morgós társa:
- Sajnos nem tudom, mi lehet a baj, de levágok ebből a forróvíz-kivezető csőből 5 cm-t. Ettől ugyan elvileg nem változik semmi, de más ötletem jelenleg nincs.

Na ezért érdemes tanulni, szakember az szakember: azóta úgy jön a forró víz, mint az álom. Közben ha már erre jártak, kicserélték a bojler vezérlőpaneljét, az anódot, meg még kaptunk szénmonoxid-mérőt, így végül is olcsón megúsztuk a kalandot.
Hogy mennyit? 150 000 Ft-ot.

A számuk megvan, bár a feléért én is szétkapok bármit, csak szóljatok.

Fogyó

Lefogytam 8 kilót. Lénygében hasból. Olyan vékony vagyok, hogy csak na. Dórit az őrületbe kergetem, mert minden reggel és este állok a mérlegen, visszautasítok minden gyerekmaradékot, és salátát készítek tökmagolaj-öntettel. Ez mellesleg a prosztatának is jót tesz, a gyerekmaradékról nem is szólva.

Az igazi álom még mínusz 2 kg lenne, de ez egyelőre istenkísértés kategóriájába esik. De még nem adtam fel a reményt.
Szenvedni nem szenvedek (látványosan semmiképp), mert valahogy átkattantam: rájöttem pl., hogy ha ma nem eszem meg a második adag sült húst, mert már amúgy is jól vagyok lakva, akkor megmarad holnapra, és ha akkor még élek, akkor majd megeszem akkor. Egyelőre bejött a dolog.

Fogyjatok tük is!

Prix kapitány

Már megint nem írtunk régóta.
Pedig annyi minden történt.
Boldi nyert egy sakkversenyt a Budavári Grand Prix C csoportjában lett első 6,5/7 pont teljesítménnyel, így nyer egy igazi arany(színű műanyag) kupát.

Mivel én felvételin ügyeltem, ezért Dóri kísérte Boldit a versenyen, amit ő úgy abszolvált, hogy az ideges, teremben partikukkoló apukák híreiből értesült az elsőszülött vitézkedéseiről.

Volt egy-két izgalmas parti. Az egyikben Boldi rettenetes időzavarba került, így aztán a végjátékban csapkodott is rendesen, ezért az ellenfélnek elég lett volna, ha higgadtan húzza az időt, és leejti Boldi óráját (azaz hagyja, hogy Boldi elfogyassza a gondolkodási időt), de végül Bobek úgy mattolta be az ellent, hogy még maradt bőven egy másodperce az órán, az apukák meg szörnyülködtek, hogy micsoda kötélidegek.

Egy másik partiban, ahol Boldi szintén verve volt (tiszt és 2 gyaloghátrány), ügyesen ütésbe rakta a bástyáját, amit az ellenfél leütött, így Boldi vigyoroghatott, mert patt alakult ki...

Volt azért még másik 5 meccse is, azokat nyerte, így lett GP győztes.

Rá két napra csapatban megnyerték a 12. kerületi csapat diákolimpiát, úgyhogy jöhet a budapesti!

kedd, január 6

Boldizsár nap

Szegény Boldi, már 3 éves is elmúlt, mire rájöttünk, hogy nem tudjuk mikor van a neve napja. Aztán megnéztük és január elején. Ekkorra már telítődik a sok ajándéktól, de azért mégis jól esik, hza megünneplik az embert!





kedd, december 23

Téliszony

Bercust megrémisztette egy sötét lépcsőház meredek lépcsője. Elkeseredett hangon mondta:
-Nekem téliszonyom van!

Februárban már engem is elfog az érzés....

Önreflexió

Berci hajnalban kérdésekkel ébreszt:
-Mama,mama,mama, te rosszalkodtál már életedben?
-Persze.
-És mennyit?
-Szerintem nem túl sokat.
-Én kilencezermilliót.

vasárnap, december 21

Vad-kalandok

Az úgy volt, hogy az ünnepek alatt fellendült az iskolában a belső-kereskedelem, és ennek keretében hozzájutottunk (többek között) 2 kiló szarvashoz, amit a tanári mélyhűtőjében tároltunk átmenetileg, csak amíg a nagyszülőknél fel nem szabadul 2 kilónyi hely a fagyasztóban, hogy aztán Szilveszterig szarvasunk ott jegelje magát, majd onnan kerüljön az asztalunkra. Aztán jött a Könyvünnep a suliban, nagy felfordulással járt, közben valakinek s.o.s. szüksége volt a hűtőre, kidobálta belőle a fagyos tartalmakat, de sajnos elfelejtette visszarakni, és szarvasunk másnapra kiengedett. Ez volt december 18-án. VP két kilónyi "főzz belőlem még az este valamit" hússal érkezett haza, meg egy jó adag méreggel, ami csak akkor szállt el, mikor éjfélre elkészült a vörösboros, borókabogyós, korianderes, babérleveles, szegfűborsos vadpörkölt. Titokban két kanál mézet csurgattam bele a legvégén, de ezt VP meg ne tudja!!! Másnap estére vendégek is akadtak, és együtt lakmároztuk a vadat, persze biztos ami biztos, sütöttem mellé egy kis oldalast is, hogy a rozmaringos krumpliról ne is beszéljünk! (Mindezzel kellő gasztronómiai alapokra helyeztük a ránk váró egy hetes ünnepi gyomortágítást... )

Na végre!!!!

Kriszti, mi nagyon-nagyon várunk ám Téged minden alkalommal, légyszíves már most írj be a naptáradba egy januári látogatást, a doktori nem kifogás, jössz és kész!!!!. 



ui.: A Kisherceges társas zseniális, nagyon élvezzük családilag, köszönet érte!

hétfő, december 15

A nagy fogás, ho-ho-hóóóó

Még az ősszel jártunk Váraszón, ha minden igaz, erről VP már megemlékezett anno, csak a képek hiányoztak. 













vasárnap, december 14

Karácsonyi fények

















Süssünk, süssünk valamit....

Az adventi hetekben 2 nap híján mindig volt itthon beteg gyerek. Próbáltam alkalmazkodni a kruppos, torokfájós, lázongós decemberhez, és idén sem a plázákban hangolódtam rá az ünnepekre, nem szippantott be a karácsonyi-para. Az előkészületek minden percét élveztem, rengeteg időt töltöttünk együtt, nem csupán egy lakásban, hanem ténylegesen együtt tevékenykedve. Így sült meg a Háromgyerek hathatós közreműködésével kb. 25 tepsinyi (nem túlzás) mézes-diós-csokis-vaníliás... keksz, melyet dobozokba adagolva, kis kiegészítőkkel fűszerezve adtak át az óvónéniknek, tanítóknak... A recepteket majd közzéteszem, mert a narancsos-diós-csokis keksz csuda jó ám!