Koszorú

Tegnap Solymáron jártam Zsuzskánál, akivel gimnázium óta dédelgetünk egy álmot, egy közös "kütyü-boltról". Bár a bolt még várat magára, elkészült az idei adventi koszorúm.

Kutyagolás

Tegnap Bercus estére berekedt, kicsit köhécselt, sápadt volt. Reggel, mikor még mindig nem találta az igazi hangját, jobbnak láttam, ha adunk egymásnak, 2 nagy kanál köptetőnek és a gyakori sós inhalálásnak egy napot, hátha megússzuk az újabb kruppot. Kutyagoltunk egyet az erdőben, hiszen ennek az őszi tavasznak minden cseppjét ki kell élvezni.

Ők már csak tudják....

-Mama, szerinted mennyi négy meg négy? -  kérdezi Berci.
-Nyolc. -válaszoltam.
-Nem, 19, mert azt hallottam az oviban! - rázza a fejét Bercus.

Cili és a fiúk

 Tegnap nálunk járt Cili, és pótoltuk, ami az utóbbi hetekben kimaradt: csoki, süti, pezsgő és egy kiadós csevegés. Árcsi és Berci ez alkalomból újabb remekművekkel gazdagította egyre tetemesebb ovis produktumaiknak tárházát:

Cili és Árcsi

Cili a hajón

"Gondos ház"

Áron rajzolt egy "gondos házat", ami valójában egy könyvtár, kulccsal, jelölt üléssel, alátámasztó oszlopokkal, tetővel és kéményfüsttel, valamint magával az Alkotóval kiegészítve.

Karol Krcmár

Vasárnap  Könyvünnep volt a Lauderben, ami a könyv- és egyéb csecse-becse vásáron kívül különféle kultúrális produkciókat is magában foglalt. Az iskola könyvtárában Karol Krcmár (a c-ről hiányzik az ékezet, hoplá) papírvágó művész alkotott. Cili találkozott vele a Pozsonyi Pikniken, meghívta, a művész pedig szívesen jött. 3 órán keresztül vagdosott a gyerekek megrendelése szerint, hattyús koronát, hörcsögös fejdíszt, kalózsipkát, nem ismert lehetetlent.  

Tomi

Az óvodai gazember szekció újabb tagja tett látogatást Kacsaréten. Senkit ne tévesszen meg a két angyalkaarc, mert a legdurvább forgószél jellegű páros látható a képen. Ha valaki találkozik velük, semmiképpen se próbálja egyedül megfékezni őket, hanem azonnal hívjon segítséget!

Sütőtökös muffin

Javában tart még a sütőtök szezon, melynek egyik hozadéka, hogy hetente legalább egyszer-kétszer főzök sütőtök levest. Idei újításom: a bazsalikom mellé zöldfűszernek még kakukkfüvet is teszek, tejföl mellett főzőtejszínt és turmix helyett botmixert használok.
De itt most nem a levesről szeretnék értekezni, hanem egy tök egyszerű sütiről, amit a levessel ellentétben még a Háromgyerek is boldogan majszol.

12 db muffinhoz: 20 dkg sült sütőtök, 1 tojás, 20 dkg barna cukor (szerintem bőven elég a fele), 1,5 dl tej, 1 dl olaj, 20 dkg liszt (teljes kiörlésű búzaliszttel sütöttem, s ennek megfelelően kicsit több tejjel), 1 csomag sütőpor, mézeskalács-fűszerkeverék (csak fahéj volt itthon), esetleg dió, citromhéj.

A sült tököt kikanalazzuk a héjából, botmixerrek pürésítjük, hozzákeverjük az enyhén felvert tojást, cukrot, olajat, tejet. Száraz hozzávalókat kutyuljuk össze egy másik tálba, majd keverjük a masszánkhoz. 180 fok, 25 perc.

Alkotói magány

Bercus hétvégén kruppos lett. Eddig ő volt az egyedüli a Háromgyerek közül, aki egész ősszel egészséges maradt. (Boldi köhögött és átment rajta egy hányós vírus, Árcsinak kétszer volt kötőhártya-gyulladása.) Bár hétfőn már nem fulladt, csak köhécselt, szörcsögött, jobbnak láttam, ha ezen a héten kihagyjuk az ovit, és arra koncentrálunk, hogy újabb 3-4 hónapot egészségesek maradjunk. Szerdán fura pöttyök jelentek meg Berci szájában, torkában, csütörtökre elborították az afták, szinte semmit sem eszik, nyűgös, 3-4 órákat alszik délután. Újabb kellemetlen vírusfertőzés. Azért betegen sem tétlenkedünk, kirakózunk, mesélünk, sütünk-főzünk, társasozunk, és előkerült az ujjfesték meg egy adag gyurma is. 

Színkeverés:

"Almafa" - A fa törzsét én rajzoltam, a többit Bercus pingálta.

Életbenmaradási verseny

Hétvégén volt a 22.Laokoón Életbenmaradási verseny, mely vérfagyasztó neve ellenére "csak" egy éjszakai teljesítménytúra. A dolog úgy néz ki, hogy a jelentkezőket vasárnap hajnali 2-kor egy busz viszi ki a verseny helyszínére, amiről csak azt tudni, hogy Bp 100 km-es körzetében van. Ott minden csapat kap egy térképet, rajta bejelölt állomásokkal. Minden felkeresett állomás pontot ér. Ezen kívül vannak kihelyezett bónuszok, amik kis tárgyak, melyeket az a csapat szerezhet meg, aki először jár az adott helyen. Hogy hol van elhelyezve bónusz, azt a főszervező által írott kis versikékből lehet megtudni.

A verseny 2-től tart másnap este 6-ig.

Na ezen vettem részt a hétvégén. A csapatomban volt 15 gyerek (11-12 évesek), akiket egy kollégámmal kettesben vittünk. Fél 3-től másnap délután fél4-ig voltunk terepen, mentünk kb. 30 km-t, mindezt mindenféle nyávogás és nyafogás nélkül. A verseny Pilisszentlászló és környékén volt, és  az időjárás idén kegyes volt hozzánk, mert éjjel nem fagyott, nappal pedig a Pilis a legszebb, legszínesebb arcát mutatta a verőfényes napsütésben. A gyerekek is nagyon elfáradtak, de másnap öröm volt nézni a büszkeségtől ragyogó arcukat, bár szokásukkal ellentétben elég csöndesek voltak...

A verseny nyitott mindenki számára, úgyhogy 2013. november 2. hétvégéjére már most be lehet írni!

BB

Ben és Boldi elég jól összehaverkodtak az elmúlt évben az iskolában és azon kívül is. Örülök ennek a barátságnak, szeretem Ben közvetlenségét, kedvességét, jókedvét, szeretem, ahogy szereti Boldit és viszont.  Pénteken Ben nálunk aludt, szombaton pedig elmentünk egy kis erdei sétára. Mivel szeptemberben kétszer is bejrátam a terepet, azt hittem, nem lesz gond. De a sárga erdő teljesen más, mint a zöld, úgy eltévedtem, ahogy kell. Egy idő után már nem volt feljebb, így elindultunk lefelé, s végül a két kilátóból egyet megtaláltunk, bő két óra alatt visszaértünk a kocsihoz, és csodák csodájára a gyerekek nem nyafogtak, sőt lelkesedtek. 

Miki látogatóban

Mikor nálunk járt Miki, a Háromfiam elég pörgősre vette a figurát, élükön Bercussal. Miki megpróbált felzárkózni a csapathoz, igaz egy nyüzsis délután nehéz elkapni a fonalat minálunk, és még nehezebb elengedni.... Miki, gyakorlat teszi a mestert, gyere máskor is! 

Novemberi terasz

Török és japán

Árcsi szeret fényképezkedni. Lefotóztatta magát törökülésben, majd japánülésben is. És ott van az átszellemült műmosoly is... Vérbeli blogger-gyerek...

Lekvár

Az említett túrós süti szerkesztése közben, mikor az alsó tésztarétegre kanalaztuk a baracklekvárt, belekóstoltunk az üvegbe, kizárólag ügyünk érdekében. Én bevallom, nagyon nem szeretem, mikor a lekvár "rostos" marad, és az ember a nyelvével érzi azokat a szúrós izéket..... Mondtam is Áronnak, hogy bár nagyon finom a leki, nekem ez gondot jelent, nem szeretnék többet enni belőle, sőt... Ő megvonta a vállát, és újból merített a kanáljával.
-Áron, téged ez nem zavar?
-Nem anya. Nekem a fogaim olyan kedvesek, hogy mikor a nyelvemmel megvakarom őket, lehúzzák a fás részt, és ledobják a torkomba. A torkom szétszedi, és ledobja a gyomromba. Nekem nagyon rendesek a szervezeteim.

Pénzpazarlás

Árcsi a hét eleljén nem ment oviba. Hétfőn megragadtuk a nyakunkba szakadt közös időt, és sütöttünk egy tepsi Rákóczi túróst. Áron imád a konyhában nyüzsögni, egy pillanat alatt felmászik a pultra, kezében a robotgéppel kever, adagol, kóstol. Sütés közben természetesen beszélgetünk, Áron ilyenkor szokta rendbe tenni a felnőtt világból csepegtetett legújabb gondolatmorzsáit. Pl.:

-Anya, a pénzpazarlás az az, amikor valamit megvett a kicsinyének és az meg kidobta.  

Magdi napja

Szombaton Magdi szülinapján voltunk. Áron a kötőhártyája miatt kihagyta a bulit, így aztán a 5 család 10 felnőttje mellé csak 11 gyerek került. Anikó és Peti a nagy nap előtt már jóval megkezdték a sütés-főzést, és mennyiségileg jelentős túltermelést sikerült összehozniuk  Anikó kencefronton villantott: hal-, padlizsán-, spenót-, cékla-, tojás-,  és sültrépakrémmel.  Ez most visszaolvasva úgy néz ki, mintha valami indiai alterbio parti lett volna, de a kencék fő tulajdonsága nem az volt, hogy egészséges, hanem az, hogy finom. Anikó beígérte a recepteket a blogjára, majd figyelünk ám!

Peti lencselevessel villantott, de azt már meg se tudtam próbálni, bocs.

A gyerekek remekül partiztak, és mi is megismerkedtünk az általunk addig nem ismert két házaspárral is (fiúk inkább a fiúkkal, a lányok a lányokkal), akik nagyon szimpatikusnak bizonyultak. 

Boldi, mint legnagyobb vezette a bandázást, és örömmel mondhatom, hogy a rettenetes leizzadáson kívül egyéb személyi sérülés nem történt.

Szóval mindenki jól érezte magát. Isten éltessen Magdi, és aztán ne kelljen a hatodikig várni a következő röffenésre!