Hölgyek

Csütörtökön, pénteken biza jó dolga volt a kacsaréti ifjoncoknak, mert zsinórban váltották egymást a nőnemű vendégek, akik női mivoltuk ellenére mindig kaphatóak voltak egy kis csocsóra, rugós focira. Elsőnek Kriszti érkezett csütörtök délben, akinek Áron jól megdolgoztatta a hasizmait, Kriszti pedig Árcsiét, aki egy órát röhögött a közös tornagyakorlattól (Kriszti lába hol csúszda volt, hol liftként üzemelt).

Kriszti késő délután átadta a kilincset Fanninak, aki végül nálunk aludt. Vacsira bundáskenyeret sütöttem. Nem tudom, más hogy van ezzel, de én kb. tízszer átgondolom, mielőtt nekiállok, mivel egészségtelen, büdös, fröcsög a forró olaj, állandó felügyeletet igényel (másik oldalról viszont nagyon-nagyon finom...). VP valamelyik nap azzal állított haza, hogy Boldi nagyon jó huzattal termelte befele az oviban a bundikenyeret, szóval engedtem a kísértésnek, és rotyogott a serpenyő, terjengett a bűz... Boldi az asztalhoz ülve teljesen kikelt magából, és lecseszerintett, hogy "Mama! Ez így nem teljes kaja! Ez így még nincs kész, ez így nem egész vacsora." Kiderült, hogy a bundikenyeret csak spenót mellé lehet szervírozni (Azt hozzátenném, hogy a spenótot még sosem ette meg, de úgy látszik ez valami kapcsolt csomag...)

Pénteken Nelli érezhette át a nagycsaládosok "estenyűgösgyerekekbepörögnek" c. műsorát, melynek csúcspontját az alább lejegyzett Boldi idézett képezte.

Hölgyeim! Azért remélem, jól érezték magukat!

Ödipusz

Mivel Boldi tegnap - hála a puha diktatúrának - sokáig volt fenn, így ma egész nap fáradt volt, nyűgös és ingerlékeny. Este a vacsora környékén valami nevelésen megsértődött és odahívta Dórit:

- Anya, mondd meg Apának, hogy tűnjön el ebből a házból, és szerezzen magának új feleséget!

Az ötletet 1 igen, 2 nem és 2 tartozkodás mellett nem tűztük napirendre...

Mary Poppins

Tegnap elalvás előtt Áron fülébe súgtam, hogy ma délelőtt remek játszótársa lesz Mária dédi személyében. Oborzil mosolyogva aludt el, majd reggel reklamálta Dédit, aki tíz fele meg is érkezett nagy esernyővel és fekete táskával, benne a tízórai. Két órán keresztül nem is volt rám szükség, és miközben csináltam a házifeladataimat, tudtam, hogy milyen állati jó most Áronnak, ha lett volna időm, talán még irigykedtem is volna.

Kacsaréten sokszor hangzik el Mária dédivel kapcsolatban a "hihetetlen jófej" kijelentés, és tényleg... (Bocsánat Dédi, de ez a legtalálóbb, max. megfiatalít!)

Mária dédivel jó kiállítást nézni, teát inni, ücsörögni a földön és játszani, Pilisszentlászlón a patakmederben gumicsizmázni, esetleg aranyat mosni (ki tudja, hátha szerencsénk lesz), egyetemi cikkeket fordítani, Operában ülni, fogócskázni, kakaós csigát falni hittan előtt az autóban, úszni a Balcsiban... Kavarog az elmúlt 30 év, és boldogság tölt el, mikor a gyerekeimmel látom a jelent.

Bercikém életében először egy órán keresztül eljátszadozott háton fekve, s közben felfedezte, hogy a talpai kézbevehetők, ráadásul így könnyen hempereghet. A nagy tornázás után aludt 3 órát az esőben a teraszon (a bölcsőre rászereltem egy esernyőt, s közben drukkoltam, hogy ne kapja fel az egész tákolmányt a szél.)

Azok a régi szép idők

Azt hiszem elértem a holtpontot, és mivel nem szándékozom belehalni, remélem mihamarabb átlendülök rajta... Minden nap kisregényt írhatnék az aktuális éjszakai történésekről, de nem teszem, csak összefoglalóan jelenteném ki, hogy bizony egy anyatigris is belefárad az iccakázásokba. Egy kis víz a legnagyobbaknak, néhány buksisimogatás a középmezőny fejére, másfél óránkénti kocaszopi a bölcsőben ringóknak, és napközben sincs ám megállás, egy percre sem. (Főleg, amikor mind a hárman itthon betegeskednek...)
Valamelyik délután egy kis relaxáció alkalmával megfogalmazódott bennem a nagy kérdés, sőt rögtön kettő: Mikor aludtam át utoljára egy éjszakát? Mikor fogok minimum 7-8 órát egyhuzamban horpasztani?
Az első kérdésre viszonylag hamar kiegyeztem magammal egy "minimum öt éve" válaszban, a másodikra adandón nem merek elgondolkodni, hátha megálmodom!
És az én drágaságos éjszakai vízivóm még így tízhez közeledve is itt csipog mellettem, hogy "mama, mit írsz???? te ilyen gyorsan tudsz írni???".

Birthday party

A hétvégén Pannushoz voltunk hivatalosak, aki most töltötte be a négyet. Ennek örömére Eszter és Attila nagyszabású szülinapi partit rendezett, nem kis bátorságról téve tanúbizonyságot. Ráadásul még vendégeket is hívtak, nem is keveset. Összesen megjelent 3*2 csajszi, míg a fiúoldalt 1*3 fő erősítette kis családunk részéről.

A gyerekek viszonylag ügyesen magukra találtak. Panni vezetésével többször körberohangásztak a lakásban, majd nekiláttak kipakolni azt a szekrényt, amire külön felhívták a szülők Panni figyelmét, miszerint bármit, csak azt ne. A nagyok elöl falaztak, míg Áron hátul bontott. Közben az ifjú ünnepelt tartott egy kis beszédet is a köré gyűlt ünneplőknek:
- Pisi, kaki, punci, bugyi. Ezeket a szavakat ne mondjátok!
A többiek bólogattak és tényleg nem is mondták egész este.

Áron is rátalált egy igazi hercegnőre,aki egy csók után átváltozott járművel együtt.
Persze Berci rögtön ráhajtott Áron nőjére
úgyhogy mondtam is Attilának, hogy a Varga fiúk békéje érdekében igazán bevállalhatnának még egy kislányt. Különben meg Franci túl öreg Bercinek.

Itt éppen Dórival választottuk szét a Franciért párbajozókat.
Végül aztán Berci egy szőkéért lemondott Franciról.
Áron ezek után rövid ideig Snoopy-fejet növesztett, ami abból állt, hogy letekerte magának Snoopyt, de aztán annyira megijedt attól, hogy mekkora a lufi, hogy heveny jajgatások közepette , mégis inkább elengedte.
A felnőttek közben óvatosan tapogatódzva ismerkedtek egymással. Fő téma a gyerekek és a világgazdasági válság hazai jelei voltak. Attila remek pálinkákkal traktálta a jónépet, amit én (vp) csak hallomásból tudok, mert kocsival voltunk.

Végre megismerkedtünk "Húgom"-mal is, aki Szandra és nem más, mint Eszter külhonban dolgozó tesója, aki egyszerűen fantasztikus volt a gyerekekkel: terelgette őket csoportképhez, kimentette a sírókat a sötét szobából és átadta jogos tulajdonosuknak, közben kínált mindenkit mindennel, és mindemellett még beszélgetni is jutott ideje. Külön köszönet, hogy induláskor Boldi nem-öltözök hisztijét pikk-pakk leszerelte, és Bobek észre sem vette, már úton is volt.

Azon kívül Eszter öccsét is megismerhettük személyesen, akiről annyit lehetett eddig tudni, hogy nagyon jó képeket csinál. (Jó persze van hozzá egy áááállat gépe, de az még kevés.) Ennek a bejegyzésnek a képeit nagyrészt ő csinálta, köszönjük.

Eszter nagyon helyes szendvicsekkel és túrós sütivel és egyebekkel készült, de a fő attrakció azért a csokis torta volt, rajta kis cukorgolyócskákkal kirakva Panni neve. A tűzijáték inkább hegesztőpisztolyhoz hasonlított használat közben, de a gyerekek így is csillogó szemmel nézték. Itt jelezném, hogy a gyerekek szívesebben vették volna, ha a szülők névválasztáskor mégis az Eufrozina-Rozália mellett maradnak, mert ahhoz több díszgolyó járna...
Szóval került torta a hasakba, szoknyára, szőnyegre, még az apukáknak is jutott.

Panni állati helyesen böngészte az ajándékot, amit Boldi vitt neki, egy fényképalbumot az eddigi közös fényképeikkel a fiatalkorukból.

Itt pedig három, Madonna gyerekkel témára készült képet láthatunk.

Jó kis buli volt ez, köszönjük. Boldog szülinapot Pannusnak!

Az Operaház fantomja

Boldit Nagyvadász és Namu elvitte az Operába (bátorságukért minden elismerésem!!!). Bobek csinosan felöltözött (öltöny alá nem adtuk), evett-ivott-pisilt, úgyhogy a helyszínen már csak a füleit kellett hegyeznie.
Boldinak nagyon tetszett a Hóferhérke és a 7 törpe c. balett, a legjobban "kuka törpe" figurája ragadta magával:
- Anya, a szemét nagyon jól táncolt, az a szemét srác.

FelNŐtt

Akár hisztitek, akár nem, a képen egy kis- és egy nagykorú látható. A Fannival töltött 5 óra alatt felerősödött bennem az érzés, hogy milyen jó lenne újra 18 évesnek lenni, még ha ez

egy 18 éves szemével elvetemült egy gondolat!

Ez a tél sem múlhat el krupp nélkül

Sajnos. Hajnalban Boldi elkezdett ugatni, nem tudta abbahagyni a köhögést, próbáltuk ébreszteni, nagyon nehezen sikerült. Kapott mézet, vizet, de semmi hatása nem volt, csak köhögött, rekedten. Aztán elkezdte húzni a nyakán a pizsamáját, és fogni az orrát, torkát. VP azonnal takaróba csavarta, sapka a fejbe, és irány a terasz, ahol fél óra levegőzés után oldódott a roham. Aztán inhalálás, és hajnalig ücsörgés....
4,5 évesen is elég rémisztő, remélem ma hajnalban nem nézünk csillagokat, bár szépek....

Egyensúly

Reggel Árcsi zakózott egy hatalmasat az étkező kövén, közben kiejtette a kezéből a tehénkét és a malackát. VP a fürdőből kérdezte, hogy mi történt, mire én odaszóltam, hogy semmi, csak Áron elvesztette az egyensúlyát, és elesett. Boldi odasietett, és felvette a földön fekvő malackát, majd odaadta Árcsinak:
-Tessék itt az egyensúlyod!

Hihetetlen összhang

Boldi szeretete azt öcsikéi iránt töretlen. Tisztelem a kedvességét és türelmét, hálás vagyok érte. Jó látni egy hosszú ovis nap utáni újratalálkozáskor a gyerekek arcán az örömöt, hogy maguktól megölelik, megpuszilják egymást. Bobek akár fél órán keresztül elgügyög Bercussal, büszkén újságolja, ha Berci megfordul, kúszik egy kicsit vagy éppen csak vigyorog. Külön-külön is szépek, no de így együtt????!!!!

Fürdőzők

Nyálgép

Berci legkedvesebb játéka mostanság, nyálának szájon belüli gyűjtögetése, majd berregő hangok kíséretében a termelt és gondosan halmozott mennyiség szájon kívülre történő juttatása, végül egy kis adag szájkörnyékén való megtartása mellett buborék képzés, habosítás.
Áron tegnap délután a hátára feküdt a gyerekszoba szőnyegén, és kérte, hogy tegyem Bercust a hasára. Bercikém éppen a szájüregen belüli nyálhalmozás végén tartott, és az első együttnevetés alkalmával elárasztotta Áron nyakát nyállal, aki azon nyomban lökte le magáról a Nyálgépet, és hozzátette:
-Fúúúj, a Berci lelocsolt!

Rajz

A délután egy részében (kb.5 perc) a Háromgyerek külön-külön, szép csendben játszadozott a szobában: Boldi és Árcsi színezett, Berci szőnyegrojtot és vonatot nyálazott.

Örülök, mikor Bobek ceruzát kér, mert bizony a rajzain még lehetne mit fejleszteni, kb. egy szinten alkot Áronnal, de sebaj, nekem nagyon tetszik ez a posztmodern stílus. Igazából Bobek még mindig nem törekszik arra, hogy a "valóságot ábrázolja", azaz firka helyett az alakok előre elhatározva hasonlítsanak is valamire. Boldi mostanában szinte minden nap hoz valami kedves rajzot az oviból, örülök, hogy a mozgáson és társasjátékokon kívül már ez is leköti. Eszembe jutott az a számtalan teszt, amiről az egyetemen tanultunk és a gyermek rajzkészségén keresztül mérik annak intelligenciáját, és következtetnek mindenféle irányban rengeteg dologra.

Szerintem, Boldi nagyon okos kisfiú (nem mintha okosság = IQ...), de kötve hiszem, hogy a rajz-teszteken ez jelen pillanatban tükröződne. Remélem, mire iskolás lesz, ez a vonal is eléri a kívánt szintet. (Nem lehet mindent egyszerre...)

Boldi megkapta

az influenza elleni védőoltást, Áron beteg, így csak jövő héten kaphatja, Berci pedig egy hónap híján fiatal hozzá.
A doktornéni megvizsgálta Áront, meghallgatta, megnyomkodta és belenézett a torkába, amitől Árcsi igen erőteljes öklendezésbe kezdett. Amikor végzett a vizsgálattal, mondta, hogy felöltöztethetem Áront, mire Árcsi felháborodva közölte az ágyon fekve:
-Szeretnék még vizsgálatot!

Csiribiri, diridongó házhoz

Magdi a két gyereken kívül ma egy gitárt is felnavigált hozzánk, és a gyerekszoba pár perc erejéig "csiribiri", "diridingó" esetleg "tücsökzene" foglalkoztatóvá vált. Mi rengeteget énekelünk, csörgünk-pörgünk, muzsikálunk a fiúkkal, de azért más a leányzó fekvése, ha egy vérbeli profi egyengeti fiacskáim zenei útját. Áron nagyon fogékony minden ilyesmire, Boldi maradt Botival (gondolom ő hallja otthon eleget) a vonatok mellett, így a kedves gyerekdalokba néha beletülkölt a "thomas-szignál".... Azt hiszem itt az ideje előkapni a fuvolámat, hátha már nem is olyan rémisztő a fénylő, hosszú, hangos cső.

Orsika

Áron bábozás közben legtöbbet "Orsikát" emlegeti, mindig Neki köszön először az aktuális figura.

Ma elmentünk egy közös sétára, és egy óra alatt leküzdöttük a félelmetes, kb. 300 méteres távot, egy részét kézenfogva:

Áron vásárol

Kis életkép fáradt gyerekkel az IKEÁ-ban. Jól láthatóan túlvagyunk már az emeleti utolsó gondolán, ahol plüssállatokat lehet kapni. Bónuszként az 0.59-nél fölbukkan a Bubuvadász!

Csokorhajsza

Boldi ma este is megnézte az esküvői videónkat, amit szinte már kívülről fúj (pl. sorolja, hogy a több mint 200 fős vendégsereg milyen sorrendben gratulál a polgári mulatságot követően...).
Van benne egy kedvenc jelenete, amikor "anya csokrot dob". A képsorokból és saját elmondásom alapján is kitűnik, hogy a csokrot Eszti kapta el, de a kiéhezett hajadonok egyike kikapta a kezéből, és üdvrivalgásban tört ki. Megbeszéltük Bobekkal, hogy bizony ez helytelen cselekedet volt a csokorbitorlótól, aki meg is lakolt, mivel azóta is hajadon, bezzeg az igazi győztes, Eszti rátalált Zsoltira, és 2 éve neki is alkalma nyílt egy csokordobálásra.

Lefekvés előtt Boldi elém állt, és megkérdezte:
-Anya, te melyik esküvőn kaptad el a csokrot?
-Semelyiken Boldi.
-Na de anya, te melyik esküvőn kaptad el? Tudod, azt a csokrot, amin veszekednek.
-Boldi, én tényleg egyiken sem kaptam el a csokrot. - Kicsit elgondolkodtam, majd magabiztosan hozzátettem.- Én enélkül is feleségül tudtam menni a Papához!
Boldi teljesen felháborodva:
-Anya, ez csalás! Te nem mehetsz férjhez!!!

Gyorsított felvétel

Délután menyasszonyainkat láttuk vendégül, akik teljes pompában érkeztek, mi tagadás Panni levette a lábáról anyós-após pajtását a lila szörmés dámakabátjában, hogy a legújabb piros miniszoknyájáról ne is beszéljek, na de Franci sem felejtette otthon a tengerkék szemeit! A fiatalok szokás szerint megejtették a kakirituálét, előbb Boldi, majd Pannus, bizony nagy az izgalom egy ilyen randin...

Nekem a délután folyamán végig olyan érzésem volt, mintha filmet néznék, de pörgetve. Inkább akciófilm volt, és biztos, hogy nem néma. Nagyon jól eljátszadoztak egymással. Áron ajánlott Francinak egy kötelező olvasmányt, már ha biztosra akar menni akaratának érvényesítésében.

Az este egy bábszínházi előadással zárult, amolyan modern, pörgős, érthetetlen darab volt, fura hangeffektekkel, táncbetétekkel, de azért tapsoltunk, főleg a végén.