Boldi úszni tanul

Boldit heti kétszer viszi az ovi különbusszal úszásra a Csaba utcai Buborék úszóiskolába. Egy év alatt eljutottak odaáig, hogy a mélyvízben háton rugdalózva Boldi végigúszik egy hosszt, nem fél a vízben. Ettől még persze úszni nem tud, de az majd jövőre jön, reméljük! A kisfilm az év végi bemutatón készült.

Tükör

Múlt héten nem voltam ura a háromgyerekes anyaságomból fakadó faradtságomnak. Mindig is azt vallottam, hogy egy gyereknek tisztában kell lennie azzal, hogy anyuci nem droid, bizony nála is elszakad a cérna, elfárad, néha igazságtalan, olykor türelmetlen, mogorva, esetleg kesereg egy kicsit....

Emberek vagyunk, ő i, én is, esendőek, tökéletlenek, csak a koromnál és posztomnál fogva én már megtanultam uralkodni az indulataimon, késleltetni vágyaim teljesülését, elviselni a várakozást, úrrá lenni bizonyos elhatalmasodó érzéseken, legalábbis egy bizonyos szintig. Múlt héten sokszor éreztem, hogy elég, egyedül szeretnék lenni, és nem akarok uralkodni az érzéseimen, indulataimon, szeretném, ha az én vágyaimat is teljesítené valaki.... Bűn ez? Szerintem nem. 7. éve vagyok itthon, és három ilyen kicsi gyerek mellett nem igazán jut idő másra, magamra. Ez 6 és fél évig nem zavart. Félreértés ne essék, nem cserélnék senkivel, lubickolok a lurkók között, büszke vagyok arra, ami körülvesz, csak az a heti fél nap "más", na az hiányzik. Valami, amiből új erőt meríthetnék. (Persze a gyerekek rengeteget adnak, de le is szívják..., nehéz ugyanabból adni és kapni...)

Majd valamikor máskor, valahol máshol folytatom a "lelkizést", most következzen a történet, ami előtt csak azt szerettem volna jelezni, hogy múlt héten türelmetlenebb, és mogorvább voltam, mint ahogy az lenni szokott Kacsaréten. Meg is lett az eredménye. Hétvégén Budaörs irányába kocsikáztunk, és Áron már nagyon szenvedett az ülésében. Ilyenkor szoktuk bevetni a GPS-t, hátraadjuk Áronnak, aki a "bácsit ismételve" elnavigálja VP-t. A bácsi sokszor mondja, hogy "lassíts, átlépted a sebességhatárt!", amit Áron azonnal közvetít, "lassíts Apa, túl gyorsan mész"! És itt jön a lényeg: ezidáig Áron minden rászólás után, az első lehetséges alkalommal megdicsérte VP-t, "ügyes vagy apa, nagyon szépen vezetsz!". Most Áron hangja nagyon kemény volt, szinte ráripakodott VP-re, és elmaradt a szokásos dicséret. Akkor úgy éreztem magam, mintha tükörbe néztem volna: bizony túl sok volt a fegyelmezés, és kevés a "simogatás".

Köszönöm Árcsinak a jelzést, vettem az adást!!!

Áron kicsi lelke

Virágos kertben, hatalmas bottal a kezében üldözi a pillangókat, hogy jól "megcsaphassa" őket.

Miért van...? Azért, hogy ...

Áront toltam a babakocsiban, hátrafordult és megkérdezte:
-Anya, miért van orrunk?
-Azért, hogy érezzük ezeknek a szép virágoknak az illatát, hogy beszívjuk a levegőt, hogy....
-Anya, és miért van szájunk?
-Azért, hogy beszéljünk, hogy együnk, hogy érezzük a finom sütik ízét....
-Anya, és miért van szemünk?
-Azért, hogy lássuk egymást, a szép tájakat, bogarakat.......
Gondoltam most Árcsi következik:
-Áron, miért van fülünk? -kérdeztem.
-Azért, hogy kipucoljuk!

Láttam

Boldi legújabb ovis verse, nagyon szeretjük, elszavalja napi ötször!

Furcsákat láttam én

Láttam egy pávát: macskafarka volt
Láttam egy üstököst: hárfán dobolt
Láttam egy felhőt: belőle rózsa nőtt
Láttam egy tölgyfát: ott sétált házunk előtt
Láttam egy hangyát: épp felfalt egy cethalat
Láttam egy forrást: nyúllábon szaladt
Láttam egy tengert: sörrel volt tele
Láttam egy tükröt: nem volt üvege
Láttam egy házat: nagyobb volt, mint a hold
Láttam egy cápát: cipőket pucolt
Láttam, amint tüzet fogott a jég:
Láttam bizony, akár a hátam közepét...

Angol gyerekvers
fordította: Végh György

Kölyöknap

Vasárnap a Lauderbe mentünk Kölyöknapra. Ha előre tudtuk volna, hogy ez ilyen szuper, biztos riadóztatjuk a barátokat, de így csak pár gyerekkel együtt élveztük a Kaláka-koncertet, kalandparkot!

Fél 10 körül elsőként érkeztünk, így az össznépi programok előtt volt időnk drótkötélpályázni egy kicsit az iskola kertjében:

(VP drótkötélpályázását nem tesszük közzé, pedig nagyon tanulságos és mulatságos volt...)

Aztán összegyűjtöttük a kalandpark 12 akadályán beszerezhető matricák java részét, miközben én csak tátottam a számat, hogy az egyetemisták milyen profin megszervezték és lebonyolították ezt a Kölyöknapot! Nézzünk a feladatok közül néhányat:

• kivédeni a király rúgását
• virágot ültetni saját készítésű cserépbe
• megkeresni a szívecskéket a nagy képen
• csúszdás társasban legyőzni a nénit
• meséket hallgatni és érteni a lényegét
• gyertyaöntés
• gyümölcsfacsarás...

Aztán következett a koncert, de ezt a gyerekek már nehezen bírták, pedig én olyan szívesen végighallgattam volna, hiszen Boldival egyidős voltam, mikor először énekeltem, hogy "Bőrönd Ödön a Köröndön, ül a kövön, ül a kövön, fekete színű bőröndön..."

Berci Becze Gábor bácsi mikrofonjával babrált egy keveset, a szervezők legnagyobb örömére.

Kölyöknap ide vagy oda, végül hihetetlen hisztisen hagytuk a hátunk mögött ezt a szenzációs délelőttöt.....

Lépcsőn le freestyle

Pont, mikor indultunk be a kertből ebédelni, megjelent a csoki-osztogató-kedves-néni, aki amint meglátja a gyerekeket, pánikszerűen rohan a lakásba egy kis édességért. A fiúk természetesen hamar kondicionálódtak, és mikor meglátják a nénit, engedelmesen leülnek a lépcsője elé, míg megérkezik a manna. Így történt ez ma is. Csokival a kezében jött felém Berci, közben a másik oldalról Béla bácsitól kaptam egy szép csokor orgonát, és mire visszafordultam Bercushoz, nekivágott egyedül a lépcsőnek, és bizony leesett, megütötte a fejét, vérzett a szája, és szokásunkhoz híven a sírástól ájultunk is egyet... 

Volt egy olyan fázis, mikor miközben Bercit próbáltam visszahozni a sötétlila színárnyalatokból, a néni és Béla bácsi hüledeztek felettünk, hogy azonnal vizet, meg pofozgassam....... Én igyekeztem megőrizni a nyugalmamat, s mikor láttam, hogy Berci fogacskái a helyükön vannak, ill. némi horzsoláson kívül nincs semmi baja, Béla bácsiékat is megnyugtattam. Berci közben szorgalmasan tolta befelé a csokit! 

Telhetetlen

Délelőtt a kertben heverésztünk egy pokrócon, műzliszeletet falatoztunk, az ég kék, mindenhol virág, csivitelő madarak... Ebben a nagy tavaszi idillben Áronom felszólalt:
-Nekem az a bajom, hogy nincsen semmi bajom!

Mende

Boldi péntek délután Mendére utazott, ahol Csabiék tanyáján megbizonyosodhatott arról, hogy mennyivel jobb falusi gyereknek lenni, mint városinak. Fél 10re ért haza, és még sosem láttam ennyire fáradtnak.

-Mi volt a legjobb Mendén Boldi?
-Minden!

Minden: rohangászás, tyúkólból tojásgyűjtés, báránynézés, vezethette a "Niva-t" a földeken (ráadásul egy őzike ugrott elé), lovaglás (egyedül nagy állaton), pizza....

Gabi készített képeket, és amint megkapom őket, feltöltök egy párat, senki ne higgye azt, hogy ez csak mende-monda! 

Ördöglakat

VP szeret velük babrálni, és általában megtalálja a nyitjukat. Múlt héten is hazahozott egy kölcsönszerzeményt, a neve "sündisznó a ketrecben". VP fél óra alatt kinyitotta, de nem árulta el a trükköt. Én egy hétig, minden szabad öt percemben matattam vele, de semmi eredmény. Tegnap este, míg tápszert készítettem, Árcsi a konyhapult előtt strázsált, és megkaparintottta az ördöglakatot. Két perc alatt kinyitotta. Erről ennyit.

Millenáris Park

Hétvégén különböző zsúfolt helyeken tettük próbára idegrendszerünket, figyelmünket, és szükség esetén gyorsaságunkat. Pénteken a Millenáris Parkban alapoztunk, igaz csak két gyerekkel, de annál nagyobb tömegben. Eredetileg István könyvbemutatójára voltunk hivatalosak, de sajnos rossz épületbe mentünk be, és mivel a gyerekprogramok pont ott voltak, nem maradt esélyünk arra, hogy családilag tiszteletünket tegyük Istvánnál, így csak VP ment mutatóba. Berci és Áron másfél órát molyoltak a játszósarokban, ahol izgalmas és szép játékokat lehetett kipróbálni. Bercuson nagyon-nagyon meglepődtem. Azt mondják, hogy a gyerek és anyja között van egy un. láthatatlan póráz, a gyerek távolodik, de vissza-visszatekint, és ha túlságosan megnő a távolság, a szorongást megelőzve visszatér anyucihoz. Na, Bercinél ez nem igazán így működik, visszatekintésről szó sincs, csak gyors sprintről, és a 200 méteres távolság sem olyan frusztráló a számára, nekem annál inkább..... A játszósarokban többször otthagyott minket, belevetette magát a tömegbe, és amilyen mázlim volt, pont akkor tartott előadást Marék Veronika, szóval nem voltunk egyedül, rohantam utána, Áron (akinél a póráz kb. 5 cm-t enged) meg visított, hogy ne menjek el. Mozgalmas volt. 

Levezetésként kipróbáltuk a felújított Zöld Péter játszóteret, ami gyönyörűséges, de leginkább Boldi korosztályának való. 

Megint csúszik

Kicsalt minket a jó idő a Hajógyári sziget csúszdaparkjába. Szerencsére jó korán mentünk, de ezt igazán becsülni csak később tudtuk, m ire a benépesült az egész terep kis és közepesgyerekes családokkal.

A fiúk meglepően jól alkalmazkodtak a viszonyokhoz: se esés, se sírás-rívás nem volt. Boldi tündérien kalauzolta és támogatta a két kisebbet a csúszdán:

- Gyere Árcsi, nem kell félni. Na gyere ülj mögém, majd együtt lecsúszunk. Ne félj, foglak végig! - és tényleg terelte maga előtt Áront a létrán, és lehozat a a hosszú csőcsúszdán. Igazán nem rajta múlt, hogy Áron végül is inkább a kicsin próbálkozott, és csak a második félidőben csúszott le a hosszú nyitotton.

Boldi is újabb csúcsot hódított meg: lecsúszott a nagy piramisból mind a két félelmetes csúszdán. Ezt korábban még sosem merte bevállalni.

Bercus pedig egy teve elszántságával ment föl a meredek dombon és jött le hason a legrövidebb huplison, szinte pihenőt sem tartva.



Mire megtelt a placc, addigra mi nagyjából meg is éheztünk, el is fáradtunk, így aztán mentünk a kötelező ebéd után, a Nagy Délutáni Szunyálásba. (Kivéve Dórit, aki biciklit adott kölcsön az alváaideje alatt, hihihi)

Pacsirták

Negyed hatkor keltünk, fél nyolckor tízóraiztunk, kilenc előtt indultunk a játszótérre, fél 12kor ebéd, 12kor alvás.....  és Berci este 7 kor már nyűgös, egy perc alatt elalszik....
Azzal vigasztalom magam hajnalok hajnalán, hogy milyen jó lesz ez a napirend nyáron a nagy hőségben: mire igazán felforrósodik a hangulat, már itthon is vagyunk a délelőtti levegőzésből... Aztán, mikor hulla fáradtan az ablakból nézem a napfelkeltét, azt érzem, hogy ez sovány vigasz.

((ui.: A vigasz vagy vígasz ?????????))

Labirintus

Van nekünk két labirintusos társasunk. Az egyik egyszerűbb, a másik bonyolultabb. Az egyerűbb újabb szerzemény, ilyet még nem láttam másnál, a másik sokkal könnyebben hozzáférhető, közismertebb.

Nézzük először az egyszerűbbet. Azért szeretem, mert pörgős, és ezért könnyen bevethető elalvás előtti utolsó játéknak, akár 3 perc után is befelyezhető + egyedül is jól emolyol vele Bobek. Elviekben egymás ellen időre megy a játék, de én nem forszírozom túlságosan a versenyt, mivel ez Boldi egyik gyenge pontja. Általában egymás után, felváltva oldjuk meg a lapokat, és ha valamelyikünk elakad, vagy rossz választ ad, segíthet a másik. A feladat annyi, hogy minél gyorsabban számolja össze az ember, hogy hány kincsesládát tud összegyűjteni adott labitintusban. Először nem tudjuk kinyitni a különböző zárakat, de idővel (2-4-6 db jó megoldás esetén) megkaphatjuk az adott színű kulcsokat, és akkor már az ajtón túl is számolgathatunk.

A másikat biztos mindenki ismeri: kis lapocskákból születik a labirintus, benne a sok-sok kinccsel. Egy lapocskával (ami innentől kezdve a labirintus része lesz) toljuk arrébb adott sort/oszlopot, úgy, hogy a szellemünk eljusson ahhoz a kincshez, amit meg kell szereznünk. Általában együtt megbeszéljük, hogy mi lehet az okos tolás, a "másiknak keresztbe tenni" szint még odébb van. A játéktáblán 9 kis mező fix, így nem minden sor/oszlop tologatható. Azt hiszem ezt most nem igazán sikerült érthetően leírnom, de hátha a képekből világossá válik. Boldival 4 éves kora óta játszuk, egész hamar ráállt az agya!

Boldi ovis szülinapja

A szülinapos bejegyzések közül íme az utolsó. Múlt hétfőn az oviban is megünnepeltük Boldi szülinapját. Bobek azt kérte, hogy a zsúrjára mindenkit meghívhasson. Mivel tetőtéri lakásunk alkalmatlan ekkora esemény lebonyolítására, a pénztárcánk pedig játszóházak kibérlésére, gondoltunk egy merészet, kölcsönkértük az iskola tornatermét, és sportos, játékos délutánt szerveztünk a csoportnak, majd visszatértünk az oviba tortázni. Játszottunk tűz-víz-repülő-hamburger-pad alatt-palacsinta játékot, húzták a kötelet a fiúk a lányok ellen és viszont, futottunk zsákban, ügyeskedtünk lasztikkal, próbáltunk gólt rúgni a 2 méteres Máténak, de a legnagyobb sikert a floorball aratta. Köszönjük az óvónénik, Cili, Máté segítségét! Boldi boldog volt, így mi is!

Szabadtéri kiállítás

Mária dédi csatlakozott hozzánk délelőtt, így kapva kaptunk az alkalmon, és elmentünk a minimum 4 kezes Fenyves téri játszóra. Berci (és én) fel s alá közlekedett a 3 és fél méter magas mászókás-csúszdás egyvelegen, Áron pedig szorgalmasan gyűjtötte a vödrébe Dédivel a fakérgeket, és a végén a rönkökre kiállítást készített, a belépés díjtalan volt.