szerda, szeptember 8

Áron és a beszoktatás

Ma először adódott, hogy én vittem Áront oviba. Bobek itthon maradt kifeküdni a vírusát, meg ment vérvételre mononucleosis gyanúval, amit a fiatal, lelkes kezdő ügyeletes doki"bácsi" vízionált, szerencsére tévesen.

Szóval elmentünk Árcsival az oviba. Jókedvűen mentünk, mintha a világ legjobb helye lenne, és nem pedig az a hely, ahol otthagy minket anya, egész nap bőgünk, aztán anya megjön és akkor lehet végre az örömtől bőgni.
Árcsus megmutogatta az összes szitakötőket, a fogmosópoharát, pisiltünk, aztán beültünk Boldi csoportszobájába, mert a mi óvónénijeink még nem voltak itt. Tettem egy kósza kísérletet arra, hogy a nagycsopis néninél hagyom őkelmét, de ezt már nem lehetett sírás nélkül bírni, így aztán visszakoztam. Végre megjött Saci és röpke 20 másodperces búcsú után távoztam. Áron nem sírt és én se.

Amikor értementem, akkor azért nagyon örült, mondta is:

- Nagyon örülök, hogy értem jöttél! - és ragyogott a pofija.
- Mi volt ma a legjobb az oviban - tereltem a szót az ovi frankózására, mire Áron rövid gondolkodás után:
- Az volt a legjobb, hogy értem jöttél.

Lent a cipőfelvétel közben Don Törpillo rendetlenkedett, mire megfenyegettem:
- Áron, ha nem veszed föl a cipődet most rögtön, akkor holnap nem hozlak el az oviba!

És a csodálkozó szülőtársak leesett állal konstatálták, hogy hatásos volt a fenyegetés az ovimegvonással. Hiába, no a pedagógiához is érteni kell.

A mai reggeli búcsúzás még meghatóbb volt. Áronnal lent vártuk Sacit, aki már jött is és kérdezte Áront

- Na feljössz velem?

Áron nem szólt csak bólintott, némán felkéredzkedett Sacira, és a búcsúzkodás alatt se szólt egy szót se, csak nyelt nagyokat, kicsit remegtette a szája szélét, bepirosította a szemeit, és bólogatott mindenre, amit mondtam neki, de nem sírt!

És láss csodát, mikor mentem érte, akkor örült persze, de mikor mondtam, hogy még nyugodtan menjen vissza rajzolni, akkor simán visszament. Azt hiszem kezd beszokni.

1 megjegyzés:

cili írta...

Egyébként, amit korábban a beszokásról írtál, az teljesen normális. Naná, hogy nem könnyű Áronnak sem, hiszen baromi jó neki otthon. Hiába vannak más játékok az oviban. Mindenesetre az nagyon szerencsés, hogy Boldi még maradt óvodás.Jó, h nincs nagy különbség korban a 2 tesó között.