Boldi sakkozik

Itt a szeptember vége, ideje írni a blogba valami szeptemberit.
Boldi tegnap az MTK 4. csapatának tagjaként vett részt az MTK 3. elleni felnőtt csapatbajnoki házirangadón.

Ellenfele 1300 fölötti Élő-pontszámú volt és Boldi már rögtön a megnyitás 3. lépésénél hátrányba került, de szépen küzdött. Szabolcsi nagymester kommentárja szerint egy óra után: "Ahhoz képest, hogy a fiad katasztrofálisat lépett harmadikra, elég szépen tartja magát."

Majd 2 órás  kiegyenlített csata után, ahol Boldi végig ötletesen tartotta állását, végül ellenfele egy kombinációját úgy védte ki, hogy lenyerte annak bástyáját, így végül ellenfele feladta a küzdelmet. (Ezen a szinten, ahol Boldi is sakkozik, egy bástya előny, de akár még kevesebb is, gyakorlatilag eldönti a partit)

A fotón - bár megpróbálhattam volna úgy tenni, mintha a döntő pillanatot kapta volna le a fotós - a kezdő kézfogás látható...

Ez azért megnyugtató

Boldit elkapta megint valami nyavalya így év elején /azóta kiderült: atípusos tüdőgyulladás/, ezért a múltkori Bogdányi hétvégézésre nem jött velünk, hogy inkább Namuéknál kúrálja magát.

Mikor Dóri vacillált, hogy hagyja-e Boldit itthon, vagy inkább mondjunk le az egész programot, és ezen tépelődését megosztotta Boldival, a kis beteg segített a maga módján:

- Boldi, nem szívesen hagylak itthon Namuéknál..
- Anya, ne aggódj már, nagyon rendes, lelkiismeretes emberek!

Fügefa

Na tessék, ez van, ha megtalálom a fényképezőgép használati utasítását:

- Tudta, hogy ha a fényképezőgépet nem automatára állítja, hanem a másik állásba, akkor van rajta egy olyan funkció, hogy minden fekete-fehér lesz kivéve az a szín, amit kiválasztott?

- Nem tudtam.

- Még szerencse, hogy itt vagyok.

Sajnos Boldi sötétkékben jött.
Ja és azért fügefa a poszt címe, mert Petiék kertjében, ahol flekkeneztünk egy nagyot, található egy nagyon nagy fügefa.
Na miket tud a fényképezőgépünk!

Gálok, húsok, saláták

Peti barátomék haladó hagyományt teremtettek azzal, hogy rendeztek egy nagy kerti sütést náluk a nyár végén. Volt itt minden, ami kell: sok gyerek, jó kaják, kedves barátok, helyes szülők és nagyszülő (Klári igazoltan távol).

Kis kellemetlenség volt a nagy szél, de mi az nekünk, úgy sütöttünk, ettünk, ittunk, hogy meg se kottyant.

Szóval jó kis hagyomány ez. ÉÉÉÉÉrted, Peti, hagyomány!

Eper

Amíg mi a Balatonnál, meg Bogdányban hédereltünk, addig a teraszunkon beérett az eper. Ráadásul az egyik akkora nyúlványt eresztett, hogy az alsó szomszédig lelógott.

A mi teraszunkban az a legjobb, hogy Dóri tavasz végéig több ütemben felturbózza, majd mi pánikszerűen nyaralni megyünk, míg a teraszt váltott anyósokkal locsoltatjuk, hogy mire visszatérünk, már csak rövid ideig legyen szép.

Azt hiszem, a szembeszomszéd boldogsága miatt van az egész...