Az egyik legnagyobb csatánk Boldival, hogy erősen kerüli a megmérettetést minden olyan alkalommal, ahol nem biztos a győzelemben: ezt hívják kudarckerülő alkatnak. Ez egy bizonyos szintig egészséges önvédelem, de ha túlzásba esik az ember fia, akkor már gátja a teljesítményének.
A sakkal kapcsolatban is van - illetve remélhetőleg - volt egy ilyen problémánk: Bobek szívesen sakkozik velem, még szívesebben a Nagyvadival, sokat játszik a telefon sakkprogramjával, de élő kortárssal, na azt nem. Hiába van a suliban mindenféle korosztályú és szintű gyereknek sakkedzés, ahol mindenki a saját szintjén okosodhat, Boldi megmakacsolta magát, hogy ő bizony nem megy.
A suliban évente kétszer van sakkfesztivál, ahol az óvodástól a nagygimnazistákig kb. 200-250 fő szokott asztalhoz ülni. Már látványnak sem utolsó, mikor az aula, meg az ebédlő csurig töltődik sakkozó gyerekkel, meg vérmérséklete szerint csendben szurkoló, vagy háborodott fejjel őrjöngő szülőkkel, de szerettem volna, ha Boldi kipróbálja magát élesben is.
Ez némi lelki gyurmázás után sikerült: beneveztünk és annak rendje és módja szerint megjelentünk az eseményen. Boldi korcsoportjában az ovisokat és az első-másodikosokat összevonták (a játékban , de az eredményjirdetésben nem), így egy 54 fős mezőnyben játszott 7 partit.
Az első előtt gyorsan elmondtam neki a sakkóra működését, de valószínűleg még nem figyelt, mert pikkpakk kikapott egy szimpatikus kislánytól. A vereséget jól viselte, pedig kicsit féltem, hogy eltörik a mécses, de Boldi, mint egy igazi gentleman mosolyogva fogadta a csapást.
Második parti egy másik helyes gyerekkel, Boldi világossal 4 perc alatt szenvedett megsemmisítő vereséget, de mint kiderül Boldi kortársa 3 éve versenyszerűen sakkozik. Mosoly, kézfogás, mécses egyben, Dórival kórusban vigasztaljuk a vesztest. Na majd most!
Harmadik meccs, sötéttel, egyenlő erők küzdelmének látszik, aztán az ellen becsapdázza Boldi vezérét, még pár lépés, újabb vereség. Mosoly, kézfogás, mécses egyben. Most már egyedül vigasztalom-biztatom Boldit, mert Dóri közben ment a kicsikre vigyázni.
Negyedik kör: két eddig 0 pontos találkozója, Boldi söpör és simán nyer, gyakorlatilag kiirtja az ellenfél bábuit, és csak az fenyegeti a győzelmét, hogy nehogy beszorítsa pattra a másik királyt, de minden ok, az első győzelem. Mosoly, kézfogás és Boldin végre látom, hogy ő is megkönnyebbül, azért nyerni mégiscsak jobb!
Következő menet, az előző fiú húga, a koreográfia hasonló, csak még egyszerűbb a menet, már két győzelem a zsákban, Boldi számolgat, ha a hátralévő kettőt nyeri, akkor lehet dobogós?
Hatodik kör, az osztályomba járó Dani húga, Dóri az ellenfél, már előrébb tart, mint Boldi, de sokkal nem.
A papa viccel Dórival:
- Nehogy megverd, mert akkor a Dani megbukik matekból!
- Ne izgulj, ha nyersz akkor se buktatom meg... - viccelek én is.
Az elején Dóri alapos hátrányba kerül némi elnézések árán, de aztán Boldi egy lépésnél elkezdi fogdosni a vezér tetejét, Dóri szól neki, hogy azzal akkor már lépni kell. (Ez egyébként teljesen rendben van, a szabály így szól és Boldi is tud róla). Innentől bukik a vezér, benézünk még egy futót és vége, Dóri beviszi a mattot. Hosszú küzdelmes parti, mosoly kézfogás, mécses szóba se kerül.
Utolsó meccs, szintén egyenlő erők küzdelme, de Boldi szép lassan fölénybe kerül és nagyon szép játékkal kényszeríti feladásra az ellenfelet, aki menet közben kétszer is döntetlent ajánl, de Boldi nem fogadja el, így végül behúzza a harmadik győzelmet is.
Őszintén szólva nem számítottam ilyen erős mezőnyre, úgyhogy az elején rezgett a léc, hogy a terápia nem üt-e ki teljesen balul, de szerencsére végül úgy távoztunk, ahogy terveztük: jó élménnyel, jó emlékekkel. Ennek persze kedvez a sakksorsolás rendszere is, a mindenkori fordulókban mindig olyanok kerülnek össze, akik nagyjából ugyanott állnak, így nem véletlen, hogy három vesztes parti után jöttek a könnyebb ellenfelek.
A végén Boldi ki vagy bejelentette, hogy a többi sakk-kupára is eljön és szívesen lemegy Janó edzéseire is, ha az nem a foci idejében van. Kíváncsian várom mi lesz, de az most épp elég, hogy Boldi neki mert vágni a dolognak. Nem véletlen, hogy a Zöldkőben pezsgő és üdvrivalgás fogadta a hazatérő versenyzőt.
A díjakat Polgár Judit adta át a győzteseknek, mondom is Boldinak, hogy tudod a világ legjobb sakkozónője, nemzetközi nagymester, mire Boldi:
- Ja, tudom, az Olivér anyukája...
A gyerekszoba erkélye északi fekvésű, itt már nem olyan vidámak a virágok....,
