Apaszáj

Boldi málnázik, előtte egy nagy tál gyümölcs és nyammog.

- Boldikám, vehetek a málnából?- kérdem
Rám se néz, úgy mondja
- Nem, ez mind az enyém.
- Irigy pöcs vagy - bukik ki belőlem a pedagógus, de Bobek végre rámnéz.
- Nem vagyok pöcs. Ez egy gonosz mondás volt!- és visszatért a málnához.

Katona dolog

Ébredés után úgy döntöttünk, hogy hagyjuk a délelőttre betervezett használt autó nézegetést, és inkább kimegyünk Bogdányba, ahol ráfért a kertre egy kis fazonigazítás. Sajnos már 2 hete nem jutunk ki (részint a zuhék, részint betegségek miatt), és ennek nyomát tükrözte a kert: a "fű" (=réti talaj lóherével, gazokkal, pipacsokkal) bizony megnőtt, ami igaz az ágyásban nevelgetett növényeinkre is. Ez az ültetősdi teljes csődöt mondott, nagy csalódás az egész. Tavasszal Bobekkal vagy 15 zacskó magot szórtunk szét a kertben, de alig nőtt ki valami a földből. A ház mellett tervezett virágsorral értük el a legnagyobb sikereket, de 2 hete VP nyírta a füvet a nagy benzinessel, és amikor az ominózus területhez ért (ahol én szoktam ollóval vagdosni), odafutottam, és mutattam, hogy ezt a sort ne. Erre ő bólogatott, és azzal a lendülettel letarolta kertünk leendő díszét, mivel meg volt róla győződve, hogy azt mutatom, hogy itt jó nagy a fű, ezt a sort gyaluld le. Én nem is értem.... Aztán ott a virágágyás, ami fölött órákat görnyedtem, és gyomoltam, meg locsoltam. A mai nap kiderült, hogy a karalábénak vélt növény nem az, és valószínűleg eddig az ehető dolgokat irtottam, míg a gazokat felhízlaltam, majd másfél méteresre nevelgettem. Jó-jó némi sárgarépa előbújt, ráadásul fel is ismertem, így ma Boldi kb5 cm-es répákat pucoltatott meg velem (ízre kitűnő), sőt 3-4 kukorica is elég szépen megnőtt az elmúlt két hét alatt. De azt hiszem idén sem konkurálunk a helyi zöldségesekkel.

4 órányi kertszépítés után (ma kizárólag VP ügyködött, és le a kalappal, hogy miből mit varázsolt, én tébláboltam, játszottam a gyerekekkel, és szörnyülködtem, hogy a bokám átmérője lassan eléri a combomét, melyből nem az következik, hogy vékony a combom...), megszavaztunk egy vendéglőzést, amit Pilisszentlászlón ejtettünk meg. A vendéglőben Áron nagyon rosszcsont volt, sikítozott, dobált mindent, Boldi is nyüzsgött, de a villámkezű szakácsoknak hála szűk 15 perc alatt beüzemelt a terülj-terülj asztalkám. Ebéd után Bobek végighasalt a padon, és a párnával együtt beesett az asztal alá. "Jó ebédhez szól a nóta", zengett a vendéglő, Bobek hősiesen üvöltött, mindenét fájlalta. Mondtuk neki, hogy csak a hátán látszik egy kis sérülés.

Erre ő:
-Apa! Én nem látom a hátamon a morzsolódásomat!

Jár a baba jár

A beígért "arányfordulat" (4kézláb/két lábon; 3/1) bekövetkezett, és Áron 3 napja szinte mindenhova két lábon járva, felegyenesedve közlekedik, közben levezényel egy operát a kezeivel, de ettől még sokkal cukibb az egész.

A járás mellett a bútorra mászásban is igen jó iramban fejlődik, ma 5 mp alatt esett le az egyik komód tetejéről, valamint úgy tűnik, a konyha bútor is igazi kihívást jelent, melyet "falmászós" technikával hódít meg.

Piros-fehér-zöld helyett

Ma volt az utolsó óvodai nap, és mivel csőtörés volt az éjjel, alig akadt gyerek az épületben, akit tudtak, hazavittek a szülei. Boldi kivételesen a keménymaghoz tartozott, mert rengeteg dolgot kellett ma elintézzünk VP-vel, akinek végre elkezdődött a nyári szabadsága.

Egyre Áronostul érkezett a család Bobekért az oviba. Hazafelé a kocsiban Boldi mesélte, hogy ettek fagyit:

-Mama!Volt még fagyi is, csíkos. Volt fehér, csoki meg piros. Ugye ez nem a magyar zászló????

Túl kicsi vagy hozzá...

Reggel, mikor Boldi indult az oviba, talált 150 ft aprót az asztalon. Első körben mondtam neki, hogy elrakhatja, és délután majd veszünk rajta valamit. Pár másodperc után (bemelegedett a reggeli "motor") rájöttem, hogy egy 4 éves gyereknél nem jó a "pénzezés", az ilyen zsebpénz szerű kérdéskörökkel megvárjuk az iskolás kort, pont elég volt a múltkori szerencsepénz a csúszda tetején. Gyorsan Bobek után mentem, és kértem, hogy ezeket az érméket rakjuk be abba a dobozba, ahol Apa szokta gyűjteni az aprót, és megbeszéltem vele, hogy majd együtt vesz a család belőle valami finomat, ha elég sok összegyűlik. Közben elhangzott az ominózus mondat, amolyan magyarázat félének szántam, csak bénára sikeredett:

-Boldi, légyszi tegyük inkább ide a pénzt, úgy gondolom, te még túl kicsi vagy a pénzhez.

Erre Boldi kérdően rámnézett, letette a százast és az ötvenest maga mellé:

-Mama, nézd! Én nem vagyok kicsi hozzá, sokkal nagyobb vagyok, a pénz a kicsi.

Pannilesben

Ma végre láthattam Pannit, sőt foghattam, ringathattam, böfiztethettem, puszilgathattam, csodálhattam. Tudtam, hogy majd megérint a találkozás, de szó mi szó teljesen elolvadtam. Áron után olyan picike volt, pedig nekem még Árcsi is egy mini-kiadás. El sem tudom képzelni, hogy a pocakom hasonló méreteket rejt, hogy nem sokára Kacsaréten is lesz egy ilyen csöppség. Olyan nyugodt és boldog volt körülötte minden és mindenki. Az én lökött hugicámból, Esztiből anya lett, Zsoltiból meg apuka, és jól áll nekik az új szerep, az egyszer biztos.

Panni nagyon szép és nyugodt, hihetetlen kecsesek a kezei és lábai, nem is tudom, hogy lehet ilyen hosszú ujjacskákat növeszteni.

Boldinak is tetszett az (unoka)tesó, bár leginkább attól jött extázisba, hogy odefelé (a 35 fokos, tűző napos kánikulának, valamint jelenlegi állapotomnak köszönhetően) Sharan taxival utaztunk.

Bobek napok óta (max.6) várta a látogatást, állandóan nyúzott minket, hogy mikor megyünk már Panni-nézőbe???? Hát ma elmentünk!

Boldi pogózik

Boldi tánctudása hagy némi kívánnivalót maga után, elég sajátos stílusban ropja. Focizni becs szó jobban tud!!!

Hab a tortán

Boldi boldog gyermekkorának kulcsfigurája Nagyvadász, akivel igencsak komálják egymást. A függés kölcsönös, mi pedig örülünk VP-vel, hogy Boldi így tud szeretni, na meg hogy ennyire szeretik. Nagyvadász holnap elutazik pár napra Svájcba, aztán pedig mi a Balcsihoz, így elengedhetetlen volt egy mai "búcsútalálka". Boldi frissen szüretelt paradicsommal várta öreg barátját (ne akadj ki ezen a jelzőn Papa, csak a Boldi 4 év körüli cimboráihoz képest értendő!!!!!!!!), majd kezdetét vette a kártyaparti, amiben már megint Nagypapa vesztett, de Boldi kárörvendő kis pofija kárpótolta mindenért.

Adri barátkálváriája

Bizony-bizony, aki évente egyszer látogat haza Franciaországból, az készüljön a sűrű programra!!!

Adrival évekig végeztünk együtt egy kutatást a sváb-hegyi Fejlődésneurológiai Osztályon, majd a 4 év összefoglalásaként született két szakdoli (és közben Boldi). A 4 év alatt rengeteget találkoztunk, végeztük a vizsgálatokat a csecsemőkkel, fordítottuk a szakcikkeket, konzultáltunk, és tartottuk egymásban a lelket (leginkább Adri tartotta az bennem), hogy bár nehéz a témánk, meg tudjuk csinálni.

Jó volt ma az angol cikkektől, statisztikai számításoktól, figyelemvizsgáló berendezésektől függetlenül találkozni, így is akadt témánk bőven.

Adri kapott egy kis ízelítőt a kisgyerekek kánikulához való viszonyából, és bár Bobek hősiesen küzdött a lakásban uralkodó 30 fokkal, Áront megviselte a meleg ill. az egyszeri rövidke alvás, amiből sírva ébredt.

Nagyon nehezen állunk rá a napi egy alvásra. A 6 óra körüli ébredésből kifolyólag nem bírja ki ebédig, hanem 11kor gyakorlatilag beájul, de nem alszik sokat, és este nagyon nyűgös. Ha viszont leteszem 9kor, és alszik egy nagyot, akkor ebéd után nem akar aludni, és úgy is nyűgös este. Szóval amolyan se veled se nélküled állapot...

Piknik

Mivel délre Áron belázasodott, nem terveztünk különösebb programot délutánra, csak egy kis otthoni lötyögést. Viszont a lakásunkban egyre csak emelkedett a hőmérő higanyszála, a gyerekek nyűgösek voltak, így áthidaló megoldásként kitaláltuk, hogy levonulunk a kertbe egy pokróccal, rebarbara-pitével, cserkóval, gyerekpezsgővel, és csapunk egy pikniket. Boldi teljesen lázba jött az ötlettől (így volt ezzel szegény Áron is). Kiterítettük, megettük, megittuk, hűsöltünk az árnyékban, és megállapítottuk, hogy tényleg süti a lakás tetejét a nap. Időközben megérkezett Nagyvadász, melynek köszönhetően Boldi megdöntötte a 100m-es sprintvilágrekordot. Nagyvadász elrabolta Bobekot egy kis Zöldkőzésre, ahol Namu távollétében férfiprogramra volt kilátás. Az uriember Boldi szedett egy mezei csokort Namunak.

Mini-relax

Miután eldöntöttük, hogy nem megyünk ki Bogdányba (ebben a döntésben sokat segített Boldi pénteki láza ill. mindkét fiú szombati köhögése), sőt még a nagyok sem ugranak ki kertészkedni, elkezdtük felszámolni az elkövetkezendő hónap feladatait. Szombaton autókereskedésekben mulattuk az időt (jelenleg a használt német- új francia vonzalmunkat a használt japán váltotta fel), vasárnap pedig az Ikeaban próbáltuk felmérni a terepet ill. közelebbről szemügyre vettük a komód- és ágyválasztékot. (Nem könnyű tetőtéri szobába használható bútort venni!)

Természetesen az Ikeából nem térhettünk haza üres kézzel, így az elengedhetetlen mécsesek, alátétek és svéd kekszek mellett, vettünk Bobeknak egy relax-fotelt, hogy teljes kényelemben nézhesse kedvenc mesefilmjeit. Örült neki, és fel is avatta.

Pizsi buji

Ma reggel viszonylag sokáig aludt a család, hála VP Áron rácsos ágya előtti földön alvásának, valamint Áron hajnali evést követő jókedvű és csendes játszadozásának. (Szóval Boldi és én jól aludtunk fél8ig.)

Ébredés után a büszke Apa fiaival (hova fér majd a harmadik????):

Tébolyda

Két napja úrrá lett rajtam a pánik, amolyan fészekrakási ösztönkésztetés féleség, csak nulla energiával. Berci mostanában felébreszt éjjel kettő körül, viszont 12 előtt nem hagy elaludni, ráadásul csak a bal oldalamon feküdhetek, mivel ha jobbra fordulok őrületes rúgkapába kezd, ha a hátamon fekszem akkor szédülök, hason meg pillanatnyilag csak libikókázni tudok, de aludni azt nem.
Két gyerek melletti pocakos mivoltomban sajnos be kell lássam, az utóbbi napokban igencsak hiszits lettem, bár magamat ismervén ez a kialvatlanság záloga. Hajnali 2től 5ig elárasztanak az alábbi gond(olat)ok: az elkövetkezendő egy hónapban kell vennünk egy autót (és ebben a témában nem vagyunk túl járatosak) + eladni a jelenlegit, kéne szereznem egy kiságyat (mivel Ároné még foglalt), kell csináltatnom egy komódot ill. ezzel együtt be kell rendezni egy szobát Bercinek, ahol nekem is szükségem lenne egy fekhelyre, be kell szereltetnünk a klímát, fel fogják újítani a fejünk felett a tetőt, nincsenek újszülött nyári ruhácskáink...
Ha egy átlagos 30 napos határidőről lenne szó, akkor don't para, de 40 fokban, 2in1 állapotban, 2 gyerek mellett, hulla fáradtan nagyon rémisztő a lista.
A gyerekek is turbo-üzemmódba kapcsoltak, Áron totyog, és mindenre felmászik, mindent a szájába vesz (két napja a kiságy fölé akasztott képet dobta le a földre, majd kipiszkálta a szöget a falból és azt ette; tegnap VP követ talált a pelusában, nem is olyan kicsit), Boldi pedig állati dacos. Én meg gyakrabban vesztem el a türelmemet, többször kiabálok velük, ami csak fokozza a hangulatot, de nem hatásos.
Olyan sok minden kikívánkozik, de azt hiszem okosabb dolog befejezni ezt a bejegyzést és elmenni aludni, hátha holnapra helyre áll a világ...
(Nem azokat a reklámokat tekintem etalonnak, melyekben a béna kisfiú ráönti fehér pólójára az ebédjét, és a kisminkelt, lebarnult, ránctalan anyukája csak mosolyog az incidensen, s közben XY márkájú mosóporában bízik. Azt hiszem én jelenleg nem lennék jó reklámarc!)

Érdemes volt felmászni

Mivel még ma hajnalban is köhögött Bobek, ismételten hármasban maradtunk itthon. Áront ma először nem altattam délelőtt, így 9kor már a játszótéren randalíroztunk, és a "ki korán kell aranyat lel" bölcsesség keretében Boldi talált egy 100 forintost a mászóka tetején. Nagyon büszkén mutogatta mindenkinek a zsákmányát, majd zsebre vágta, de apának már nem tudunk elbüszkélkedni vele, mert hazafelé kért tőlem egy ötvenest, és vett egy gombóc fagyit (majdnem saját pénzből!!!). Így van ez: könnyen jött, könnyen megy...

Ezekben a percekben

A testvérem ezekben a percekben válik anyává, úgyhogy mindenki szorítson Esztinek, Panninak és Zsoltinak!!!!
Pannira Boldi úgy tekint, mint édes testvérére, mindenkinek azt mondja, hogy neki már 3 tesója van, köztük Panni. Most ábrándítsam ki????
Nagyon várunk Panni, jó helyre pottyant a gólya!

Kruppal indult és Krisztivel fejeződött be

Ma hajnalban arra ébredtem, hogy Boldi ugatva köhög. Bár a krup előfordulása novembertől januárig jellemző, a tegnapi párás hidegfront hatására produkáltunk egy nyári rohamot.

Boldi másfél éves korában kórházba is került ezzel a betegséggel, ami minél nagyobb egy gyerek, annál kevésbé veszélyes, bár szerintem korosztálytól függetlenül rémisztő az egész. Összeszűkül a gége, és a levegő nem akaródzik se kifelé se befelé menni, szóval olyasmi, mint az asthma, csak a kilégzés is nehézkes.

A szteroidokon kívül jó ellenszere a hideg pára (pl. beülni a gyerekkel a mélyhűtő elé), ami azért fura, mert pont hideg és párás időben fordul elő a leggyakrabban.

A reggeli köhögések után oviszünetet rendeltem el. Az is a betegség egyik jellemzője, hogy leginkább éjszaka jelentkeznek a tünetek, nappal viszont gyakran tünetmentes a gyerek. Így volt ez ma is (némi rekedtségtől eltekintve).

11 után megérkezett Namu, és addigra Boldi már úgy felpörgött a lakásban, hogy nyomban elindultunk egy spontán kis kalandra. 20 perc kocogás után "fülön csíptük" a fogaskerekűt, ami feldöcögött velünk a Széchenyi-hegyre, ahol Boldinak az az ötlete támadt, hogy lefelé gyermekvasútazzunk. Megkerestük a végállomását, az indulásig játszótereztünk egy fél órát, és már pöfékelt is Thomas-jellegű vonatunk Hűvösvölgy felé. Boldi nagyon-nagyon élvezte a kirándulásunkat, bár a kisvasúton non-stop az előttünk álló alagútról kérdezgetett, ugyanis valamelyik mesében egy vonat beszorul egy hasonló alagútba az utasaival. Mit szépítsem, be volt tojva rendesen. Amikor a mumus-alagúthoz érkeztünk, a vonaton utazó iskolás csoport hangos kérésének eleget téve, a vezető lekapcsolta a lámpákat, ezzel megadva Boldinak a kegyelemdöfést, aki utólag nagy mellénnyel és viccelődve mesélte Apának a történteket (de az alsógatyákat én mosom).

Kalandjainkban kicsit elfáradva, Bobek levágott egy jókora hisztit hazafelé a közértben, de mire Kriszti megérkezett hozzánk, újból előkapta a tündérbogár jelmezt.

Délutánunk az autóversenyzés (csendesnek nem mondható) remek programpontja köré építkezett. Élvezték ezt kicsik s nagyok....

Áron már 3. napja nem hajlandó délután aludni, így lassacskán át kell álljunk az egyszeri alvásra, ami tekintettel a nyárra nem is nagy baj, mivel mostanság pont 11 és 3 között szokott ébren lenni, ami viszont a nagy melegben és napsütésben nem igazán kedvez a kinti programoknak, és bárhogy kenem őket az 50-es faktorral, jobban örülnék, ha nem a déli napon sétálgatnánk fel s alá.

A jövőnk (csak rózsaszínben)

A pomázi összeröffenés melegében megbeszéltük a "nagycsaládosokkal", hogy "majd jöjjenek fel valamikor". Ezek a "valamikorok" a legveszélyesebbek, mert könnyen "semmikorrá" fajulnak. Esztiék kb. 2 percre laknak tőlünk kocsival, ráadásul a lányok 2/3-a a szomszédos utcában működő oviba jár nap mint nap. Egy éve mondogatjuk, hogy jövet-menet majd összefutunk, de ezidáig nem jött össze. Tegnap konkretizáltuk a "valamikorokat" egy ma délutánban.

Nagyon sasoltam, hogy hogy is működik ez 3 gyerekkel??!! Működik, az egyszer biztos, bár szerintem Esztit sem kell altatni esténként.

Boldi teljesen belemelegedett a lányokkal való játékba (akik nagyon rendesen kaphatóak voltak egy kis autósorbarakásra), először gatya nélkül rohant ki a szobájából, majd az ingét gombolta ki, kivillantva adoniszi felsőtestét, azt az izmosat!!!

Berci debütál Kacsaréten

Ez a Berci nem az a Berci, bár nem bánnám, ha a hasam hasonló fizimiskát rejtene. Berci legutóbb pocaklakóként cipeltette fel magát ide hozzánk a 3. emeletre, de Zsuzsi szerint most sem volt könnyebb felhozni. (Mi már edzésben vagyunk!)

Boldi és Áron tündérbogarak voltak Bercivel, elhalmozták játékokkal, simogatták, puszilgatták. Ismételten lepetéztem, hogy az én buldózer jegyekkel is megáldott elsőszülöttem milyen gyengéden viselkedik egy kisbabával. Remélem hasonlóan fest majd a mi Bercinkkel is a kép, mert ez így elég harmonikusnak tűnt:

Jó látni Zsuzsit anyaként, úgy vettem észre, hogy élvezi a dolgot (mondjuk egy ilyen mosolygógépezet mellett nem is csoda). És elárulhatom, hogy a Berci (Bernát) név iránti vonzalmunkat is nekik köszönhetjük!

Körpecsenye

Boldi ma reggel is az iskolában kezdett. Míg én az érettségin nyüzsögtem, addig Bobek Gábornál vendégeskedett, de most nem kősót nyalogattak, hanem az iskolai körpecsételést gyakorolták. Így aztán mikor Boldit átvittem az oviba, akkor boldogan hozott két lepecsételt cetlit és a lelkemre kötötte:
- Apa, a két pecsenyét rakd be az autóba, majd anyával értejövök.

Egyre ügyesebb

Úgy érzem, Áron rákapott a járás ízére és a benne rejlő új lehetőségekre. Pár napja egyre többször járva közelíti meg a kiszemelt objektumot (általában engem). Nagyon édes ahogy feláll, megtántorodik, stabilizálja az egyensúlyát, majd nekilódul, jó széles terpeszben, dülöngélve, karral hadonászva, szóval igazi kis totyogó módjára. Kézen fogva percekig teker, méghozzá elég jó tempót diktálva. Azért az esetek 70%-ban még 4kézlábazunk/térden-járunk, de szerintem ez az arány hamarosan a járás javára fordul.




Persze előfordulnak klasszikus pofára esések is:

A beszédprodukció terén is haladunk: kristály tisztán mondja, hogy lámpa, gomb, labda, pedig ezek babáéknál nem a legkönnyebb szavak.

No de 15 hónap az csak 15 hónap!!!

Pomáz 2008

Eszterék 2007ről 2008ra nagycsaládosok lettek, és még ez sem riasztotta őket vissza attól, hogy idén is megszervezzék barátaiknak a már-már hagyománnyá vált pomázi kerti bulit. Évről évre egyre többen vagyunk, és azt hiszem idén a gyereklétszám úgy megugrott, hogy a felnőttek kisebbségbe szorultak, de ezt nem bánja senki, bár így egyre nehezebb hosszabb beszélgetésekbe elegyedni a barátokkal. Boldi végig a focipályán rohangált, hozzám meg többen is odajöttek, hogy milyen állati ügyes ez a gyerek. Jól esik az ilyen a gyermek anyjának. VP mondogatja, hogy nagyon jól mozog, focizik Bobek, node neki ez háztáji kötelessége. Objektívebb vélemény ennél a barátoké, persze a legobjektívebb az ellenségek dicsérete lenne, de azokkal meg minek is járna össze az ember a szabad vasárnapján???!!!

Szóval Bobek ügyes, és nagyon élvezi is a focizást, mindenki láthatja:

Viszont!!! Amint akad egy gyorsabb, ügyesebb, rögtön dührohamot kap, sírva fakad, és kiabál a vetélytársnak, hogy "te csalógép!". Már írtam róla, hogy Boldi mindenből versenyt csinál mostanában (még abból is, hogy reggel ki pisili a habosabbat Apa vagy Ő), és nem szeret alulmaradni, ami érthető is, csak hát a nagybetűs az nem mindig fenékig tejfel és győzelem...

Tegnap Ábelben (6 éves, ügyes és gyors) testesült meg a "legyőznivaló", és bizony zengett Pomáz a kicsi adrenalinbogaram csatakiáltásaitól.
Ez a versengő szellem még várathatna magára pár évet, de mit tegyünk, ha Boldinak most születnek a kistesói.....

Áron is élvezte a pikniket, gyakorlatilag végigette. (sütit, pogácsát, cseresznyét, homokot, levelet, majd jó étvággyal megebédelt)Rátalált Adél motorjára, ami már Etyeken is bejött neki.

Idén először Petiék is hoztak magukkal egy saját gyereket, mi pedig megállapítottuk VP-vel, hogy igencsak jól mutat Magdi Peti kezében.

VP evett egy kis pörköltet Boldival, majd Áronnal is. (Már értem, hogy alig várja a 3. gyereket!!!)

Sajnos 4kor elindultunk hazafelé, mivel 5től Boldi és VP lauderes kertipartira voltak hivatalosak, ahol Boldi több mint egy órát nézte a góllövő versenyt, majd este fél nyorckor focizott egy nagyott Apával az üres tornateremben.

Autómámor

Már fél éve foglalkozunk az autócsere gondolatával. Sajnos 3 gyerekülés nem fér be a jelenlegi "kosdába", ami ráadásul lassan már 10 éves. Kezdetben a használt német kocsikat favorizáltuk, és fújoltunk a franciákra, de menet közben betojtunk a használtautó-vételtől, viszont a 7 üléses új német elég drága, így a mai napunk egy Renault autószalonban indult.

Boldit teljesen megbabonázta a hely, minden kiállított darabot alaposan megvizsgált, de a fénypont a nagy autók közti kis autók tologatása volt, amibe úgy belefeledkezett, hogy a grand senic tövéből az utolsó pillanatban hagyta el száját az alábbi segélykérő mondat:

-Mama! Azt hiszem az én bepisilésem mindjárt elkezdődik!

Szerencsére még nyakoncsíptük a dolgot.

Elapátlanodva

Szerda délután felcuccoltunk Namuékhoz, hogy míg VP a Balatonnál kirándultatja az osztályát mi se unatkozzunk ill. ne maradjak egyedül a pocakommal és a két lurkóval. Boldit felmentettem e hétre az ovi alól, gondoltam jó lesz nekünk egy kis délelőtti motorozás-biciklizés-séta meg miegymás. Titkon nagyon reménykedtem a nagyszülőknél töltendő 2 nap pihenőben, de hála Áron hihetetlen kiságyhoz való ragaszkodásának, kicsit zűrösen alakult minden. A nap nagy része altatással telt, és mivel Namuéknál nincs kiságy, órákig kellett sétálgatni Árcsival, aki amint nagyágy+vízszintes szagot szimatolt, magához tért, és játszani kezdett. Így már az első nap szétfeszítettünk minden korlátot, ami egyikünknek sem volt pihentető.

Boldival rengeteget motoroztunk, meg bicikliztünk, és többször csatlakozott hozzánk a szintén óvodakerülő Boti.

A rég vágyott barátnőzés is rámköszöntött, és egy délután alatt találkoztam Zsuzsival (végre valahára!!!!), Sztikével, Magdival.

Pénteken Apa vonata is begördült, így este már Kacsaréten és kisággyal mulattunk.

Termésünk

Boldi ma délelőtt leszüretelte a teraszon az első, saját termesztésű paradicsomunkat. A városi gyerek örül az ilyennek, imígyen: