Miért pont velem????

Múlt héten, mikor Boldi fájlalta a karját, és nem ment oviba, átsétáltam vele a közeli kertészetbe, megnéztük a teknősöket, vettünk árvácskát. Hazafelé szépen sütött a nap, és a kerítések repedésinél gyíkok sütkéreztek végig az utcán. Boldi a frissen vásárolt cseréppel igyekezett elkapni egyet, node "fürge, mint a gyík" mondják, és nem hülye a nép, tényleg nem könnyű becserkészni őket. Pont VP-vel telefonáltam, s közben láttam Boldi küzdelmét, a gyíkocska pedig felém menekült. Jófej anyukaként a gyík elé tettem a lábam, gondoltam így bekerítjük, és Boldi máris gazdagabb egy sikerélménnyel. Fél pillanat után lenéztem a cipőmhöz, de a gyík sehol. A francba, sikerült eltaposnom, rázott ki a hideg, óvatosan felemeltem a lábam, de nem volt a cipőm alatt semmi. Néztem előre, hátra, a gyík sehol. Belémhasított a felismerés, hogy bizony ez a gyík nem szívódhatott csak úgy fel, s milyen ciki lesz majd a nőgyógyászaton...... (ez a gondolat konkrétan sokkolt) Az amúgy máskor csendes utcában pont aznap a közterületfenntartók járda menti fűcsíkot nyírtak, söpörtek.... Mit volt mit tenni, első körben lerúgtam a cipőimet, hátha. De nem. Minden gátlásomat félretéve gatya le, és hála az égnek elég hamar sikerült kiráznom belőle a gyíkot. Boldi úgy nézett rám, mintha megzakkantam volna (nem sok hiányzott hozzá), egyszerre volt az arca döbbent, riadt és büszke. Mellettünk meg csak dolgoztak a fűkaszák......

Hát, itthon kinyitottam egy üveg bort, és nem sok maradt este VP-nek......