Miért pont Áron?

Eddigi tapasztalataink alapján úgy tűnik, hogy Áron a legsedrébb gyerekünk. Képes helyből hanyattesni, elbotlik mindenben. Ha a szoba közepén egyetlen darab puzzle van, amin el lehet csúszni, akkor Áron tuti rálép.

Csak idő kérdése volt, hogy mikor éri utol a balszerencse: 10-kor telefonált az oviból Saci, az óvónéni, hogy Árcsus elesett , beverte a fejét, ráadásul nagyon vérzik. Gondoltam magamban, hogy na én ezt megnézem magamnak.

Mire átballagtam, nagyjából elállították a vérzést, bár a pulóverén erősen látszódtak a nyomok. Áron akkorra már nem sírt, csak szepegett. Mint később kiderült törperjárás közben Árcsi nem előre figyelt, így aztán beletörpejárt az ajtófélfába. Az eredmény: egy C-betű alakú hasadás a bal füle fölött a hajas fejbőrön. Összesen 1 cm az egész, már púp nincs. Dokinak azért megmutattuk - inkább ötször feleslegesen, mint egyszer nem, mikor kéne.

Mikor visszatértem az oviba immáron Áron nélkül, Boldi pont ott volt az udvaron. Kérdezte tőlem félig sírva, hogy Áront elvitted? Na erre én is könnyekig meghatódtam, hogy hiába csépelik egymást és piszkálódnak vacsora közben, azért a testvéri szeretet, blablabla, de aztán kiderült, hogy Bobeknek az fájt, hogy Áront hazavittem, őt meg itthagytam. Szóval könnyek vissza, Boldinak megígértem, hogy délután őt is hazaviszem és már mehettem is vissza a dolgozóba.

Áron meg büszkén viseli a sebét, és mindig felhívja a figyelmet, hogy ne nyúlj hozzá a fájós fejemhez! Ja, és a délutáni szunyókálás közben annak örvendezett, hogy milyen szépen tud nyomdázni a tiszta lepedőre a még akkor is vérző sebével. ("Anya, nézd ez milyen jól működik???")