Kezdet és vég

Nincsen kezdet vég nélkül és ez fordítva is igaz. A szilveszer esténk ennél sokkal lazább témákat érintve, és egy nagy üveg pezsgőt bekortyolva zajlott. Délután Sztike és Csaba ugrottak fel, majd miután kibabázták magukat, hazamentek sütit sütni, és terveik szerint az éjfélt egy salsa buliban köszöntik majd. Vajon odaértek? Idén VP nem állt neki malacot sütni, amit nem is bántam, volt disznóság enélkül is. Előételnek sajtfondue-t ettünk, életemben először készítettem ilyet, bár pofon egyszerű az egész. Anno nászajándékba kaptunk a svájci barátainktól egy fondue-sütő szettet, majd ugyanezek a barátok 6 év múlva hoztak bele sajtot is, így végre felavathattuk a szerkentyűt. Az asztal közepére kerül egy nagyobb mécses, mely felmelegíti az edénybe helyezett sajtot. Mikor forrni kezd a sajt, bele kell tenni fokhagymát és borsot, majd kockára vágott kenyeret kell belemártogatni, hozzá savanyú, pálinka. Nem a legdiétásabb, utána már csak egy kis hurkára, sajttortára volt erőnk...

Éjfélkor koccintás, gyors búcsú 2008tól, és máris kezdetét vette 2009, ki tudja mit rejtegetve a napjaiban. 2008 jó évjárat, bár kicsit későbbre tartogattuk Bercit.

Szilvalekvárral a legjobb

A karácsonyi vendégségek záróakkordjaként Petiéknél gyűltek össze a barátok. Anikó és Peti megadták a kegyelemdöfést a napokban erőteljesen igénybe vett gyomrunknak, és 5 méteres konyhapultjuknak minden apró négyzetcentiméterét kihasználva erősítették bennünk az elhatározást, hogy majd az "Új Évben leadjuk"...

Nálam a szilvás bejgli aratta a legnagyobb sikert, VP-nél Peti sóletje nyitotta tágra a gyomorkaput, bár jobban átgondolva a dolgot, a céklasaláta is a dobogó tetejére ildomos.

Készítettünk Petiről egy "csak úgy" képet, majd bekapcsoltuk új fényképezőgépünk "smink funkcióját". Szóval ilyen volt előtte, ilyen meg 12 egységnyi smink után. Váooooooo!

A gyerekek jót rohangáltak, kihasználva Petiék lakásának körforgalmas jellegét, aztán megkíséreltük a szülők álmát, egy közös képet, "egy kupacban a gyerekek" címmel. (Boldi, Berci, Áron, Magdi, Flóri és Domi)

Próbálkoztunk hosszabb beszélgetésekbe elegyedni kedves barátainkkal, de az egyre növekedő gyermekszám egyenesen aránylik a félbehagyott mondatokkal...

Jó volt nagyon, és kérlek Peti, hogy küldd el a sólet receptjét, veszek egy mély lélegzetet, és kipróbálom, mivel VP-től azóta is csak azt hallgatom, "hogy mi ilyet miért nem soha???"! (Bár a velős csontot a tetejére nem ígérem...)

Ajándékokról

Az ünnepek előtt megrendeztük Vp-vel a "mit nem vennél karácsonyra szeretteidnek" c. házi ötletbörzét, és az orrszörnyíró győzedelmeskedett, így azt nem is ajándékoztunk senkinek!

Idén (is) az angyalkák igen szorgosan röpködtek a nappalink felett, melynek eredményeként a fa körül 15 nm-es körzetben moccanni sem lehetett. A gyerekeknél az alábbi játékok arattak osztatlan sikert: golyós ügyességi pálya, thomasos sínkészlet, aqua Thomas (vizet töltünk egy sínnyomdázó hengerbe ill. tollba, és a vonat egy speciális terepszőnyegen követi az általunk rajzolt útvonalat, közben nincs folt, nincs tinta), szájharmonika, lézertenisz.... Ez utóbbi a legszuperebb, alig várjuk, hogy a gyerekek elaludjanak, és máris indulhat a meccs... (Ha valaki éjszaka betekint az ablakunkon, ne lepődjön meg, amikor fénycsóvák száguldoznak keresztbe- kasul a szobában.)
A legjobban VP ajándékának örültem. 3 kép, melyeket Ő fényképezett Boldiról, Áronról és Bernátról, félig bekeretezett állapotban vannak, mivel a külső keretet majd együtt választjuk hozzá.

Nem tudok betelni a látványtól!

VP kapott egy kicsi, zsebben hordozható fényképezőgépet, mellyel ilyen jó fotókat lehet csattintani a boldog tulajdonosról:

.

A látszat csal

Namu délben elvitte sétálni Bobekot és Árcsit. A fiúk óhajára a séta (nevezzük inkább levegőzésnek, szmogozásnak) abból állt, hogy a domb legforgalmasabb kereszteződésénél állva szemlélték az autókat. Namu egy idő után felvette a jégtömbbé fagyott Áront, és könyörgőre fogta, hogy "induljunk már", de Bobek hajthatatlan volt. Ekkor odalibbent melléjük egy bundás, jól szituált középkorú férfi, és megpróbált pénzt tömködni a Mamám kezébe, mondván, hogy költse a gyerekekre. Namu visszakozott, "hogy ők nem azért állnak itt", a férfi zavarba jött és elsietett.

Igazából ez a történet a jószándékról, egy adományozó lélekről szól, de engem egy teljes napig nagyon-nagyon bántott a dolog. Nem tudom megfogalmazni, hogy pontosan mitől keseredtem el. Fájt, hogy az én mosolygós szemű manóimat és az Anyukámat kéregetőknek nézték (bár sajnos előbb jut az ember eszébe, hogy egy forgalmas kereszteződésben az autókat mustráló alak koldul, mintsem, hogy egy nagymama, aki szórakoztatja az unokáit), és eszembe jutott az a számtalan példa, amikor a kolduló szülők a gyerekeiket maguk elé tolva kéregetnek az aluljáróban vagy máshol. Ilyenkor a sajnálatomhoz mindig csapódik egy jó adag harag, hogy miért teszik ki ilyennek a gyereküket, vagy akkor legalább ne a bűzbe, bár a bűz körül van a sok ember, nem tudom... Nekem mindenesetre szemet szúr.... Nem vagyok kegyetlen, sőt túlzott szociális érzékenységem miatt volt már pár álmatlan éjszakám, de egyszerűen ezt a gyerekekkel koldulós dolgot elítélem.

Namuék gáláns lovagja jólelkű ember lehet, mégis mufurc a szituáció, egyszerre érzek szomorúságot, haragot és köszönetet.

Pannus és a fiúk

Karácsonytól Szilveszterig áthelyeztük székhelyünket Namuékhoz, élvezzük, hogy együtt a család, Nagyvadász egész nap játszik a fiúkkal, a karácsonyfa idén is meseszép lett, este borozgatunk, beszélgetünk, olyan kuckós ez a pár nap, visszatérés a gyökerekhez. Külön öröm, hogy sokkal többet találkozunk Pancsurral, tegnap még etethettem is, és a hölgyemény kitett magáért, kétszer annyit tolt be, mint szokott, én meg learathattam a babérokat...

Szidi és Dani

Az eredeti terv szerint mi utaztunk volna le Pápára, de Szidi és Dani is vágyott Budapestre, így ők jöttek, én pedig megkönnyebbültem, hogy nem kell kétszer 2,5 órát kocsikázni a 3 kis sajtkukacommal. Miután átadtuk Szidiéknek az angyalkák által tévesen hozzánk szállított csomagokat, azonnal felavattuk a Twister nevű játékot, majd kibogoztuk a végtagjainkat, és a gyerekek két órát minibilliárdoztak. Bolditól meg azóta is hallgatjuk, hogy "hányat kell még aludnom a névnapomig?", meg hogy "én olyanra vágyom, amit a Szidi és a Dani kapott"... Hú, és mindezt egy halom ajándék közepette panaszolja a kis telhetetlenje....

Nem jutott szék!

Boldi a karácsonyfa alatt az alábbi eszmefuttatásba kezdett:

-Amikor Anya és Apa esküvője volt, én is ott voltam az esküvőn, csak nekem még nem volt saját székem. Én még csak Apa fütyijében voltam.

Idén nem volt csata

Kriszti is eljött hozzánk az ünnepek alatt, és azt hiszem nem bánta meg, egyfelől mivel a fiúk körberajongták, másfelől Namu mentett egy adaggal Krisztinek az ünnepi somlóiból, ami igen népszerű a családban, és az utolsó adagért általában közelharcot vívunk. Boldog karácsonyt Kriszti!

Eckhardt buli

Idén is, mint minden évben 25-én, Kacsarét anyai vonalának felmenői és oldalágai gyűltek össze ünnepelni. Hosszú ideig a Zöldkő utca adott teret az aktusnak, de mivel évről évre nagyobb a család, 3 éve ezt a nemes (ám de annál fárasztóbb) feladatot átvállalták a megfelelő nappali mérettel rendelkező Gáborék, akiknél már mind a három gyerek "segítőkész" életkorban van.

Számomra ez a délután hozta el az igazi ünnepet, a hatalmas zsivaj ellenére a legmélyebb intimitást. 4 generáció, jó hangulat, házikoncert, finom ebéd, és 3 mosolygó arcocska a legkisebbek közül.

Vargas

24-én délután a GáborÁronban ért utol bennünket az ünnep! 6 unoka nyüzsgött a fa alatt, Évi angyalka pedig repdesett a halászlével, rántott finomságokkal, salátákkal. A képen 86,5 év korkülönbség látható.

A nagy ajándékbontogatósdi után ((mellesleg megjegyzem, hogy jövőre csatlakozom a "nem csomagolók" környezetbarát kampányához, mert a gyerekeknek tényleg nem számít, tépik, gyűrik, a papír pedig drága és fából készül. Szerintem nagyon gyerek- és környezetbarát megoldás, ha az ajándékokat játszáskész állapotban helyezzük a fa alá. (pl.: thomasos sínrendszert megépítve, nem elemenként becsomagolva)) közös játék következett, kisebb-nagyobb karácsonyi vitákkal fűszerezve, mert mint tudjuk, "veszteni is tudni kell", no de kinek????