vasárnap, április 6

A nagy kérdés

Apa talált egy olyan dobókockát, aminek 20 oldala van (nevezzük a nevén, ikozaéder, ezt már a Háromgyerek is tudja). Fürdés közben azzal szórakoztatta a kádban ücsörgő ifjúságot, hogy különféle kérdésekre dobták ki a választ. Pl. Boldi hány sakkversenyt fog még megnyerni az idén? Áronnak hány foga esik ki? Hány lány szerelmes Bercibe? stb... Aztán fordult a kocka, és most a szülőkről kérdeztük a "sorsot". A gyerekeket teljesen lázba hozta ez a racionálisnak nem mondható dobálózás. Áron fel is tette az ikozaédernek a nagy kérdést:

- Apának hány csaja lesz még, ha anya meghal???
(12 jött ki:-)))

A-Z

Árcsiék befejezték az ABC-t, minden betűt ír és olvas. Este kért tőlem egy lapot, hogy ő most írni szeretne. Én éppen a gépemnél tanultam, odatelepedett mellém, vett egy mély lélegzetet, megfogta a ceruzáját, és:

-Őőőőőőő, önéletrajz! - mondta, azzal írni kezdett.


Smink

Reggel állok a tükör előtt, és mentem, ami menthető. Belibben Áron, hosszasan bámulja, mit is csinálok, majd kijelenti:

-Minél szebb vagy, annál rondább!

Születés

Árcsi és Berci azt játszották, hogy Árcsi Berci gazdája, és Berci valami kicsi állat....

- Játsszuk azt, hogy kiszülök a tojásból, és te fogadsz! - mondta Berci Áronnak.

Szülői szigor

Igyekszünk kordában tartani az elektromos-kütyük használatát itthon, főleg hét közben. A zéró-tolerancia (tarthatatlan volt) felől elmozdultunk a napi max. fél óra (TV, X-box, táblagép...) felé, ráadásul a percek olvasással gyűjthetők össze, egy oldal 5 perc árért. És a fél óra az 30 perc, egy perccel sem több. Tudom, "dögök" vagyunk, s ezt Boldi is megfogalmazta a minap:

- Ezekkel a szabályokkal nem értek el semmit, csak azt, hogy boldogtalan gyerekeitek legyenek!

  

Talpraesett

Angliában csináltak egy kísérletet: kutyapórázzal a kezében egy ember odament a játszótéren gyerekekhez, és kérte őket, hogy segítsenek megkeresni a kiskutyáját, aki elszökött... A gyerekek közül 10-ből 9 elcsalható volt, azzal együtt, hogy legtöbbjük szülei meg voltak győződve arról, hogy az ő gyermekük nem fog elmenni a pórázos fickóval. 
Mi már beszélgettünk a Háromgyerekkel arról, hogy senkivel sehova... Gondoltam teszek egy kísérletet, még ha csak gondolati-síkon is:

-Árcsi, te mit csinálnál, hogyha egy bácsi odajönne hozzád a játszótéren, látnád, hogy póráz van a kezében, és arra kérne, hogy segíts neki megkeresni az elveszett kiskutyáját? Elmennél? Segítenél?
-Na, ááááááá, ez egy baromi kamuság. Vett egy pórázt, hogy gyerekeket raboljon. Dehogy megyek! Ha hozzám mer érni, akkor puff, csitt, csatt, megverem! - vágta rá Árcsi.  

Az "igazságos"

Boldi és Áron összevesztek társasozás közben, a konyhában hallom, hogy azon vitatkoznak, kinek is van igaza:
 -Mi vagy te, Mátyás király? - kérdezte ingerülten Boldi.
-Hogy lennék az, ő már rég meghalt! -  feleli Áron.

Zaci

Hétvégén Csömörön jártunk Esztiéknél (képekben majd később). Panni kutyát szeretne. Eszti mondta, hogy még átgondolják a dolgot, és ha lesz kutya, akkor azt menhelyről fogadják örökbe. Panni nem értette, hogy mi is az a "menhely". Eszti igyekezett elmagyarázni neki, de a kép még mindig nem tiszta, amolyan ovis egyveleg, de a téma nagyon érdekes, sőt rémisztő, így Panni azóta is agyal a dolgon:

-Dóri, te ezt a három fiút szülted vagy a menhelyről hoztad?- kérdezte tőlem Boldiék felé bökve.

Este én altattam Pannit, azaz együtt aludt a fiúkkal, de kérte, hogy míg elalszik, feküdjek mellé, és simogassam. Odafeküdtem és simogattam, közben megdicsértem, hogy milyen finom puha a bőre.
-Te is szeretnél egy ilyen tündéri kislányt a fiúk mellé, mint én?- kérdezte.
-Igen Panni, nagyon örülnék, ha lenne egy ilyen kedves kislányom, mint amilyen te vagy. - feleltem.
-Jó, akkor majd veszek neked az árvaházból, vagy tudod mit, majd lehetsz az én kislányom bébiszittere!!! - született meg a megoldás.

szombat, április 5

0-24

Az elmúlt hetekben az élet még gyorsabb tempót diktált, csak pörögtünk-pörögtünk, nem volt megállás. A végére elszédültem, kimerültem. A legelemibb dolgokra sem volt időm, s olyan úri huncutságokra, mint a blogírás, meg végképp nem jutott energia. Hiányzott. Nekem sokszor ez jelenti azt, hogy egy pillanatig meg tudom állítani a világot, megadhatom magamnak az időt visszatekinteni, bevésni, átadni, megosztani... Fontos percek ezek.
Csak gyűltek a cetlik a "gyerekszáj" rovatába, Áronnak kiesett még két foga (az egyiket kiverték), Berci jól működik az oviban, de itthon tombol, Boldi versenyről versenyre jár (sakk, matek, röpi, foci), az osztályban megválasztották polgármesternek... Az elmúlt hetekben szárnyaltunk (magas- és mélyrepülés egyaránt), de remélem újra visszatalálok a földre, a saját tempómhoz, megtalálom azt a ritmust, amelyre a legszebben táncol együtt a család.