Zsombi 2 hónapos

Panni 5 éves lett

Egy kis szülinapi vírusnak hála, egy héttel később, de második nekifutásra összegyűlt a szolid, kb. 60 fős társaság, hogy megünnepelhesse Panni ötödik születésnapját. A poharak ismét nem maradtak szárazon, no de mindent a gyerekekért! Eszti lovaskocsikázást is szervezett az aprónépnek és lelkes kísérőiknek (én újjászülettem, mikor a helyi járat egy jól irányzott gázfröccsel fogatunk elé vágott....)

A tortáról beugrott a Keresztapa trilógia idevágó jelenete.
Boldog szülinapot Panni!!!!!

Tábor at home

Kata felvetette, hogy mi lenne, ha a bolygós jóbarátok a naponta nehezen megközelíthető focitábor helyett Kata-táborban mulatnának pár napot. Ritkán tapasztal maga körül ekkora egyetértést az ember kilencéves kiskamaszai körében, az ötlet szerintük is remek, hajrá. Egy napra Kacsarét is kölcsönkérte a táborozókat, jó kis bemelegítés volt ez számomra, mivel a balatoni nyaralást 5 gyerekkel abszolváljuk majd.

Gúzsba kötve

Nyöszörgés hallatszott a gyerekszobából. Gondoltam, ezt megnézem magamnak: 

Hiába, a testvéri szeretet.....

Ben's party

Jó időzítéssel, a 36 fokos kánikulában rendezett Ben szülinapi csobbanós bulit. A skacok beleadtak apait-anyait, és a kert egy nyüzsgő hangyabolyra emlékeztetett leginkább. Csak egy ember nem tudott lazulni (ld. vízipisztolyos kölkök mögött, bokor alatt, széken ücsörgő VP), de az év végi hajrá már csak ilyen. Ben külön rendelésére az idei tortája gumicukorból készült, amit kevésbé kulturált "aki kapja, marja" módszerrel osztott el a társaság. Jól éreztük magunkat, de gondolom Kata aznap este kétszer is kiment ellenőrizni, hogy jól bezárta-e a kaput a vendégek után.

Árcsi ballag

Tavaly minden idegszálunkkal azon küzdöttünk, hogy Bercus szeptembertől jogosítványt szerezzen az óvodai közösségi létre. Nem volt könnyű, és bizony azóta is izzadunk családilag, óvodapedagógiailag, de az első évet végül is abszolváltuk, bár nem jár heti ötször, és naponta csak 4 órát "működik" húsz közül egyikként. Én közben megjártam egy teljes kardiológiai kivizsgálást, mert egy hónapja sikerült komolyabban magamra ijeszteni, de szerencsére semmi, csak egy "kis"stressz, napi fél bogyó, és gond egy szál se. 

Egy hete ballagott Árcsi az oviban. Még most is könnyes lesz a szemem ettől a búcsútól, melyet hónapok óta szerveztünk az anyukákkal és lelkesebb apukákkal (Miklós és VP bravoooo). Minden olyan szépen sikeredett, igazán meghitt volt a pillanat, sikerült szívből megköszönni Sylviának, Sacinak, Gyöngyinek, Editnek, Juditnak és Klaudiának a tartalmasan, de annál fürgébben elröppent három évet. Nekünk kellemes emlék minden perce, a kis szitakötőknek pedig nagyon jó és érzelmileg biztonságos alap ahhoz, hogy továbbszárnyaljanak. Áron jövőre iskolás lesz. Barátkozom a gondolattal, de jelenleg még csak az ovis éveket siratom. Pár napja beszélgettem Áron leendő tanítójával, aki pillanatnyilag szintén a negyedikes osztályát "gyászolja", és saját bevallása szerint majd valamikor nyár közepe fele tud majd lelkiekben ajtót nyitni az újra. Már csak egy ovis van Kacsaréten, de nehéz az iskolatáska...