Cenzúra

Kukucs

Szombat esti láz

Boldi a délutáni nemalvásnak köszönhetően bepörgött. Kb. hússzor szóltunk rá, hogy Boldi drága, vigyázz a függönnyel, ne ráncigáld... De Boldi se lát, se hall. Eredmény: karnis három darabban, párkány két darabban, Boldi szerencsére egyben; apa rohan Baumaxba vesz új karnist, majd anyázva szereli, anya csuklik.

Középpontban: a gyerek

Mint mindig. Igen, mi amolyan "gyermekcentrikus" család vagyunk, elméletileg és gyakorlatilag egyaránt. Divatos kifejezés. De mit takar? Olyanokat értünk ezalatt, mint pl. a gyermek fizikai fenyítése helyett személyiségének figyelembevétele, fejlesztése, az ahhoz való alkalmazkodás, vagy valami ilyesmi. Ez csak a tankönyvi sematikus blabla. Nézzük a valós életet, annak is egy pénteki napját. A gyermekcentrikus családban pénteken a reggelit a gyermek igényeihez alkalmazkodó nappaliban elhelyezkedő babzsákban szolgálja fel a személyzet, majd némi higiéniai intermezzo után irány a játszótér, pl. Apa iskolájában. Míg Apa a vakáció második napjának délelőttjén dolgozik egy kicsit, Anya a kerti drótkötélpályán csúszkál fel s alá elsőszülöttjével, visongatva, egymás ölében ülve (egy gyermekcentrikus családban az anya van alul). Aztán homokozás, mászóka, meg csúszda.

Csendesnek nem mondható játékunkra felfigyeltek a kerítés másik oldalának ovisai is. Boldi azonnal közölte, hogy át akar menni, mert sokat akar játszani a gyerekekkel. Remélem ezt az óhaját fenntartja a szeptemberi óvodakezdésig. Leginkább a nagycsoportosokkal elegyedtünk szóba. Benjamintól még szöcskét is kaptunk a kerítésen keresztül, igaz 3 darabban érkezett. A nagycsoportos ovisoknak mondtam, hogy ősszel majd kerítés körüli helycsere lesz, és kipróbálhatják a drótkötélpályát, mi pedig az ő jelenlegi kertjüket. Panni szerint még van remény az együttjátszásra, mivel augusztusban oviba jár, meg októberben is, szeptemberben viszont kicsit iskolába.

Aztán megszemléltük apa ujjának románcát egy megahernyóval.


Némi sültkrumplitankolás után irány Bogdány, ahol szokásos füvezésünk fáradalmait a Duna-parton pihentük ki egy újabb játszótéri csúszdán (korsó sör mellett),

majd roham a közeli vendéglőbe, ahol újabb gyermekcentrikus sültkrumpli hegyek vártak ránk.

Ja, és boldog névnapot Apucink!!!

Apafejnek is kitört a vakáció

Hogy ne unatkozzunk az első igazi vakációs napon, szerveztünk egy kis barátkozást. Reggel először Oszi barátkozott össze Áronnal.

Oszi amolyan igazi jólélek, és elsőre szimpatizált Áronnal, olyannyira, hogy már-már leendő vejének fogadta, mivel unokája 2 nappal fiatalabb nála, és nőnemű. Ezzel csak az az aprócska bökkenő, hogy Oszi igazából VP "exapósa". Jó-jó, majd lassan megbarátkozom az anyóstársam gondolatával... Oszitól kaptam egy nagy csokor virágot, ami csütörtök reggelről lévén szó igen váratlanul érintett, és jól esett, főleg, hogy "öreg nénis" csokorról van szó, ami egy külön műfaj...

Úgy fél 10 tájban Oszit felváltotta Eszter, aki egy írópalánta, természetvédős felhangokkal. Eszter nagyon hálás vendég, mert egy rakat jobbnál jobb képet készített nekünk a blogra. Szóval amikor épp nem Áront dajkálta, akkor fotókat gyártott. Íme néhány:

Azért mi is lencsvégrekaptuk, imígyen:

Aztán koradélután kiruccantunk a Mammutba, és vettünk VP-nek vincsesztert, meg 1 Gb-os kártyát a fényképezőgépbe. Sőt kapott két gatyát is. VP most boldog. Hogy én se szomorkodjak kaptam tőle egy szoknyát. Én is boldog vagyok. Nekünk csak ennyi kell hozzá...

Este beugrott Marci, és VP-vel együtt éltették "batá(:R)"-kát (ő a 320 gigás vinyo). Marci jóbarát, számítógépzseni, de nem kocka. Tanít a Közgázon, meg jár is oda.

A 101. bejegyzés

A mai Ági-féle baba-mama vircsaftra eljöttek Panniék is, aminek nagyon örültünk. Panni a nagy izgalomból kifolyólag a délelőtt folymán többször mutatta be a legújabb kunsztját, a wc-be kaki-pisit. Azért becsúsztak tévrisztások is.

Kicsi Áronnal nem sokáig élveztük Boldi románcát Pannival, mivel várt ránk a doktor néni a 3 hónaposoknak járó védőoltással. Annyi dicséretet kaptunk! Áron baba több mint 6,5 kg. A szokásos vizsgálkatokat mosolyogva tűrte, és a szurinál is csak egyet nyekkent, aztán elővette a vigyorgós figurát. Na, ettől a dokinéni dobott egy hátast, felugrott egy oktávval a hangja, és tovább folytatta a dicshimnuszt. Persze ez most nem azt jelenti, hogy epekedve várjuk a négy hónapos kori oltást.

Késő délután feljött hozzánk Mária dédi, és hozott egy tonna édességet Boldinak, aki cserébe megmutatta neki, hogy biztos olvasási alapokkal fog nekivágni jövőre az ovinak. (lsd. az előző bejegyzés)

ABC

Három apró kiegészítés a jobb érthetőség kedvéért:

F: Amivel elFFFFújjuk a gyertyát

N: Namu betű, a nagymamából, azokból az időkből mikor az volt az állandó vicc, hogy mit mond a tehén? Múúúú. És a nagymama? Múúúúú- mondta Boldi és nagyott mulatott

M: Ez az Anya betű, amikor még Mamának hívta Dórit. és itt már tetten is érhrtő egy kis diszlexiáranevelés...

És becsszó kapott vacsorát akkor is, ha nem a betűkkel játszott. Én kifejezetten tiltottam neki. Most persze dagad.

Ragyaleves

Kriszti nagyon szereti, ha viszontláthatja magát a blog virtuális hasábjain, így újra meglátogatott minket. A fiúk odáig voltak, olyannyira, hogy Boldi még a wc-re is elkísérte, majd ott leült a sarokba, és "te csak ne zavartasd magad" tekintettel figyelte, hogy mi fog történni. Én mondtam Krisztinek, hogy örüljön, hogy alvázmosás nélkül megúszta a dolgot, mert nekünk ez gyakran jut osztályrészül. Délelőtt kimentünk a játszóra, majd itthon közös ebéd következett. Boldi szetetetének nagyságáról tanuskodik, hogy Kriszti hagymalevesébe ő osztotta a levesgyöngyöt (ami nagy kedvence és féltett kincse Boldinak), és jutott bele gazdagon.

Boldi, amikor vendég van nálunk, és már fáradt, a búcsúzásnál általában mindenkinek a "szia Kriszti" formulával int pápát. Szóval Boldi fejében Kriszti "A VENDÉG".

Remélem mihamarabb megszületik az újabb közös kép és "bejegyzés"! Örülünk, hogy újra láttunk!

Útlevélképek

Az úgy kezdődött, hogy már-már kicsúszunk a határidőből, ami az útlevelet illeti, ezért beterveztük mára az akciót. Az iskolai elszámolás miatt én nem tudtam reggel sorbaállni a Máriaremete úti II. kerületi Lakosságszolgálati Csoport ajtajánál, ezért ezt Évi tette meg. Így lett időpontunk délutánra, ahol pontosan meg is jelentünk. Kissé idegesek voltunk, mert mikor fél éve Boldival hasonló ügyben szolgált minket a csoport, akkor feszült volt a hangulat, mivel Boldiról nem tudtak egyből elfogadható fotót csinálni a digitális kamerával. Mer' a Boldi, hiába kérik, hogy a gyerek nézzen előre a kamerába, egyenesen, az csak nem oda néz, vagy tekergeti a fejét, esetleg fintorog. Mondja is Erzsike kicsit ingerülten, hogy

- Én mondtam, hogy nem fog sikerülni! Ez így nem fog menni! A központ vissza fogja dobni. - szóval csupa pozitív kisugárzás volt a csaj.

Amikor meg végre sikerül, akkora gyerek meg nem várja meg türelmesen a lapok kitöltését, hanem zajong. Erre meg benyit a szolgálatos biztonsági őr, hogyaszondja

- Erzsike, segítsek valamit?- miközben fixírozza a gyereket

Persze, lője halomra, és akkor csend lesz, meg rend. Meg a fotózás is könnyebb.

Na ilyen emlékek tolultak, de aztán 5 perc alatt végeztünk. Erzsike kedves volt, de még kell javítóznia, ha nem akar bukni.

Azt persze most is elsütötte, hogy

- A gyerek nézzen előre a kamerába.

Ha meg a 3 hónapos nem érti, akkor hülye. Mondja meg neki a szülő. De Áron értette, belenézett, nem ficánkolt, nem aludt, nem óbégatott, nem böffentett oda kis túrógombócot, egyszóval úgy viselkedett, mint egy jó ügyfél. Jutalomfalatkának meg küldik az útlevelet. 5 napon belül.

Nóri és Guszti

most jártak először Kacsaréten. Mivel Boldi és Guszti remekül eljátszottak, és eközben a felnőttek sem untatták egymást halálra, gyorsan megbeszéltük a következő találkát. Guszti olyan jól érezte magát újdonsült barátjánál, hogy kakilás közben odahívta Boldit, és megsúgta neki, hogy lehet, hogy itt fog aludni, de fürdeni azt tuti. Szegény Guszti! Az ittalvást Nóri fúrta meg, az együttfürdésre pedig Boldi vágta rá a határozott "nemet", némi hisztivel nyomatékosítva azt. Pedig én egyiket sem bántam volna, mert irtó helyes ez a Gusztáv! Na, majd legközelebb összehozzuk neki mindkettőt. Nórihoz gimnázium alatt jártam magán németre, és már akkor nagyon egy hullámhosszon voltunk. Aztán Ő kiment Cambridge-be Phd ürügyén, most meg Brüsszelbe költöznek. Így van ez.

Virsli reloaded

A virslis témában újabb kaland van! Miután Boldi hiába kérte Ányát, hogy szeletelje föl a virslit, ezért aztán kénytelen volt saját maga megtenni ezt. Boldi akkurátusan egyforma darabokat harapott le a virsliből, majd kiköpte a tenyerébe és ízlésesen tálalta a tányéron, majd miután befejezte a szeletelést jóízűen elfogyasztotta a darabkákat. Sajnos csak a végére értem oda a géppel, de azért az utolsó darab előhalászása és az első megevése megvan.

Rögzítéstechnikai kisokos

Tirarira, van már gardróbunk. Mer' a Besenyőpistabácsi aszondta, hogy a gardróbot be kell szerelni a tetőtérbe, így aztán volt hova rendbe rakni a szerszámokat. Rövid barkácsolási periódusaimból, ami kétszer egy hét volt eddig, szigorúan a felújítás utáni állapothoz kötve, amikoris a Dóri ragaszkodott ahhoz, hogy a képeket saját kezűleg bevert szögekre akasszuk, - szóval, hogy szavamat ne felejtsem- ezen barkácsperiódusok alatt több stanyeclinyi TIPLI került birtokomba. Minthogy ezek egyrészt filléres darabok, ezért egyesével soha, inkább huszasával, ötvenesével kaphatóak, valamint igen szép színekben pompáznak, ezért van belőlük készletem, főleg a nagyméretű randazöldből. Akinek ilyenre van szüksége, akár ipari méretekben, satöbbi. De hamar, mert a tipli hamar megromlik és legendás rugalmasságát elveszítve mogorva, törésre és morzsálódásra hajlamos öregtiplivé, másnéven szemétté válik. Valószínűleg a boldog, falbajutott tiplire is ilyen sors vár, de őt vigasztalhatja, hogy egy jóképű, méretben épp paszentos csavar szorítja a falba.
Kicsit elkalandoztam, mert még azt akartam elmesélni, hogy semmit nem csináltunk konkrétan, direkt, hogy ne kelljen megint ctrl+c ctrl+v-zni a bogdányi fűnyírást. Vasárnap dettó. Azon kívül, hogy vettünk az erkélyre újabb növényeket, és a legszebbet Boldi cipelte haza gyalog a kertészetből, majd önszántából a Dédinek adta, aki ebédre volt hivatalos hozzánk.

Finalizmus2

Pár napja 32 fok volt a lakásban. Boldi elkezdte szorongatni a legmelegebb takarónkat. Megkérdeztem, hogy miért szedte elő, miért ölelgeti?

- Hogy hideg legyen, anya!

Szerintem zseniális!!!

Bankett

Alighanem minden idők legjobb bankettjét töltöttük szerdáról csütörtökre virradóra.

Minden közreműködő nevében, nagyon szívesen.

Zsuzsi a 2in1 táborban

Aki figyelmesen megnézi ezt a képet, láthatja, hogy Zsuszi 2 babát ringat. Alakul már ez a poci!!!

Nálunk Zsuzsi a gyerekek szobájának fő designer-e. Lakásunkban kiemelt helyen találhatók a made by Zsuzsi dísztárgyak. Szalvétatechnika, repesztőlakk, barkácsolás, lámpa készítés - nem akadály! El vagyunk kényeztetve! De mi lesz ezután?

Azért nagyon örülünk ennek a pocaklakónak, legyen az Stefán, Szofi, esetleg Anna vagy Marci....

Vihar után

Tegnap este kitört az égi rettenet, és elég jól ránk ijesztett. Boldi teljes lelki roncs volt, amikor a szél megadta (az amúgy Boldi által agyonlocsolt) teraszi növényeknek a kegyelemdöfést. Bármi furcsán is hangzik, az én kis focistám imádja a virágokat, mindig gondozza őket, és legtöbbször a locsolásban is segít. (Szeretete némiképp túláradó...)

A viharnak köszönhetően ma nem kellett attól félni, hogy a játszótérről kirohanó gyerekeket elüti az autó. Boldi a fa láttán csak ennyit mondott:

-Azt a büdös mindenit.

Dia, Csongi és Ákos baba lejöttek hozzánk a Torockó utcai játszótérre. Az egy éves Ákos baba természetesen itt is kibontakozott, és amire csak lehet felmászott. Lassan eléri azt a szintet, hogy félünk utánamászni.

Csongi és Boldi pékséget nyitottak a homokozóban. Az alsó képen Csongi éppen porcukrozza az áruját.

Aztán kezdetét vette a csúszdabuli, melyhez csatlakozott még egy Csongi és a tesója, Dávid. A fiúk látványos konfigurációkkal kápráztatták a nagyérdeműt.

A legegyedibb csúszást Csongi (a Dia féle) hajtotta végre, amikor haláltmegvető bátorsággal egy kis leveles ágacskát szorított a fogai közé.

Természetesen kint volt a Torockó utcai játszótér állandó gyöngyszeme, Réka is, akivel mellesleg egy házban lakunk, és Boldival múltkor kézenfogva sétálgattak hazafelé. (Ne izgulj Panni, ez csak baráti kézfogó volt!!!!) Nóriéknál (Réka mamája) egy hónapja született meg Réka kistesója, Orsi, így már nem Áron a házunk legfiatalabb lakója.

Dodo kacsa is voltam egykor

Igen, bár most már nem hagynám magamra aggatni ezt a becenevet. És ki nevezett el így?

A képen látható Adri, aki az általános iskolai legjobb barátnőm. A fénykép nem Colgate reklámnak készült, bár annak is remek. Rég láttuk már egymást, sőt Adri még a kis kacsákkal sem találkozott, így sürgősen meg kellett látogatnia a baromfiudvart, mielőtt a kicsik kirepülnek a fészekből.
Vannak dolgok, amik nem változnak még 14 év alatt sem.

Adri álmaim egyik munkahelyén dolgozik, a Nestlé-nél. Ez többek között annyit jelent, hogy bármikor kiruccanhat a gyár futószalagjaihoz, és belevetheti magát a jeges élvezetekbe. Esküszöm túlóráznék!

A két kis kakas

Miután megszeretgettük a kistesót,

átmentünk Geriékhez. Boldi és Geri kicsit több mint egy éve ismerik egymást. Hú, ezt most százszor végig kellett gondolnom magamban, hogy biztos csak egy éve-e!!??? Annyi minden közös élmény történt velünk ezalatt. Pl. Márti és Zsolti (Geri alattvalói) végigdrukkolták az ingatlan piacon tett kirándulásainkat, voltak Bogdányban (mi meg náluk Balcsin), Vadaspark, játszóterek, kertezés, Mikulás és még sorolhatnám. Kezdetben nagyon sűrűn találkoztunk, mostanában ritkábban, melynek egyik oka, hogy Geri bizony már oviba jár.

Azért igyekszünk minél gyakrabban megszervezni a kakasviadalokat. Geri és Boldi is igazi kis kos, domináns hímek. A találkozók alkalmával jól elszórakoztatják magukat és mi sem unatkozunk.

Így volt ez ma is:

Mire hazaértünk, Boldinak már csak egy kis hisztire maradt ereje, melynek csúcspontjának én azt a jelenetet szavaztam meg, amikor némi hidegvizes felfrissülés után a kádból üvöltötte, hogy

-Nem kell pizsama, a vizes alsógátyámat akarom!
Röpke 35 perc alatt át is lendültünk a dolgon. Jelenlegi állás: alsógatya szárad, gyerek pucéran alszik. (VP is tudja, hogy mikor kell bankettra menni....)

Bandázás

Ági ismételten bebabásította a kertjét.

Remek kis csapat gyűlt össze. Boldi korosztálya észrevehetően kezd felhagyni a "párhuzamos játékokkal", és az idő legnagyobb részében "bandáznak". Ennek legfőbb kelléke a motor. Először csak három motoros gyülekezett az ajtónál,

majd rövid időn belül a többiek is odasereglettek.

Mivel szerencsére a nagy kapu állati nehéz, és ráadásul befelé nyílik (viszont senki sem akart tolatni), a motorok a kertben száguldoztak.

Jaj annak a gyalogosnak, aki át akar kelni az úton!!!

Ákos baba a maga módján tett erre egy halovány kísérletet, de a motoros huligánok nem ismertek környörületet.

A motorozás fáradalmai után hűsítő fürdőt vettek,

majd kollektív pisilés következett. Ezt a játékot Boldi kezdte, de hamarosan a francia testvérpár is csatlakozott hozzá, végül Csongi és Huba (aki már 5 éves és szemérmes, így róla nem készült kép) zárta a sort. (A kertnek ezt a részét Ágiéknak nem kell meglocsolni ma este. Reméljük a gyep nem égett ki!)

Áron a délelőtt folymán saját kis baráti körével mulatta az időt

Laura pedig az autós üléséből figyelt:

Csongiról és Ákos babáról továbbra sem lehet azt állítani, hogy csúnyák lennének:

A legnyugodtabb baba címet ismét Petra nyerte el:

Na ez az a jelző, amit valószínűleg Boldi sosem fog birtokolni.

A kis Matilde egyre jobban hasonlít a tesójára: