péntek, augusztus 30

Bercus öt

Bercus váratlanul öt éves lett. Mondjuk május óta kérdezgeti, hogy még hány nap van a születésnapi bulijáig, és hogy kiket fog meghívni, de ahhoz képest, hogy nem rég született, igazán gyorsan öt lett.
Végül is nem telt unalmasan ez az öt év, volt kalandunk éppen elég, kezdve az ájulásos hisztitől a kruppon át a hosszas nem-beszélésig mindenféle, de azért sokkal inkább eszünkbe jut erről a kedves csibészvigyorú vasgyúróról, hogy milyen egy önzetlen, figyelmes, hihetetlenül jó humorú kis Husifül.

Jó nagy ünnepséget csaptunk neki, ott voltak dédik, nagyik, nagynénik, barátok, uncsitesók és együtt örültünk a már nem legkisebbnek a családban.










































kedd, augusztus 27

Svájc

Mikor annyi idős voltam, mint Boldi, Nagyvadi Svájcba járt dolgozni, ami akkoriban nagy szó volt ám. Onnan az ismeretség, és azóta a barátság.


hétfő, augusztus 26

Nem vicces

A hétvégén Váraszóról hazajövet a 21-es úton Hatvan mellett előzés közben kb.100 km/h-nál kaptunk egy bal hátsó defektet. A kocsi elkezdett hangoskodni, és bizonytalan lett a járása, így aztán gyorsan megálltam és aztán hüledeztem:

Mivel Boldi is ott volt és viszonylag nyugodtan szemlélte az eseményeket, majd a kereket meglátva megállapította, hogy tisztára mint a Forma-1-ben, ezért én sem kezdtem hisztérikus zokogásba, hanem megvártuk Nagyvadit, aki mögöttünk jött fél órával, és volt olyan kedves, hogy Boldit átvette, hazavitte, téli gumit berakta és visszahozta, amit én 3 perc alatt felszereltem (persze volt 2 órám, míg meglazítottam a csavarokat és emelőre tettem a kocsit.)
Közben Dóri is telefonált, hogy ne unatkozzak várakozás közben. Ő is humoránál volt, mert megkérdezte: Nem zavarlak?

Valami lehetett az úton, mert 4 km-en belül még két defektes autót láttam. Ha valaki szándékosan csinálta, akkor üzenem neki, hogy nem volt vicces.

Apropó: vennék 4 új nyárit, de nem tudok választani az 586(tényleg) ajánlat közül 11 000-től 74 000 Ft/db-ig. Ha valakinek van tippje, hogy hol érdemes mit venni, ne kíméljen!

vasárnap, augusztus 25

Szerencselovagok

Nem vagyok egy szerencsejátékos alkat, de amint 1 milliárd fölé kerül az ötöslottó, azonnal elkezdek játszani. Ilyen alkalmakkor, főleg nyáron, mindig van velem gyerek, mostanság legtöbbször Bobek.
Mindig elmagyarázom, hogy azért megyünk, mert nagyon sok pénzt lehet nyerni.
Rögtön a következő lépés, hogy alaposan megtervezzük, hogy mire költsük azt a sok pénzt, csak el kell előbb mondani, hogy a milliárd az hány millió.
Miután múltkor hosszan beszélgettünk erről, azért azt is leszögeztük, hogy jó eséllyel nem fogunk nyerni, mert arra nagyon kicsi az esély, majd megkérdeztem Boldit, hogy akkor minek játszunk? Mire Boldi hosszas tűnédés után azt mondta.
-Apa, akkor mi azért játszunk, hogy tervezgessük, hogy mit vennénk a nyereményből, nem?

De.

hétfő, augusztus 19

Szigetcsúcs

A Szentendrei sziget felső végénél, Kisoroszi határain túl van a legendás Szigetcsúcs. Évek óta nézegetünk át, és tervezgettük, hogy egyszer átmegyünk. Na idén végre összejött. Amúgy is el kellett menni Tahiig a Tescoba, mert fogyóban volt az éltető sör, így aztán útba ejtettük a szigetet is. Kisoroszi legvégén, mikor elfogy az út, letettük a kocsit és kiballagtunk a szigetcsúcsig. Valószínűleg a rossz oldalon mentünk, mert útközben először egy naturista nagycsaládba botlottunk, ahol a fiatal pár látványa ellen nem volt kifogásom, de a két nagyszülő próbára tette a legendás szépérzékemet, nem beszélve arról, hogy a nagypapa éppen intim higiéniás szakkört tartott: alig győztem Áronnak mutogatni a békát a part menti sekélyesben.

A szigetcsúcs kavicsos, kicsit zsúfolt plázs volt, a bokrokban ezer sátorral, és Dóri megállapítása szerint sehol egy mobilwc, így nem nagyon jöhetne szóba ott egy átvágás a bozótoson. A csúcson viszont hosszasan be lehet gyalogolni a Dunába hosszában!!! anélkül, hogy elsodorna, vagy ellepne a víz.
Mivel nagyon csinálni nem volt mit, ezért egy fél óra után elindultunk a sziget másik, Nagy-Duna ág felőli oldalán. Na ez a rész viszont nagyon király: homokos part, a víz kristálytiszta és ott is az első néhány méter homokos, utána meg finom apró kavicsos. Szóval nem bántuk meg. 

Visszafelé kihagytuk a nudit, helyette megtanultuk az okos visszautat a kocsihoz és mentünk haza. Na de nézzük a képeket, hiszen azért jár ide a látogató!