Országos cimborák

Áron a "ki a legjobb barátod?" kérdésre elég kitartóan az "Artúr" választ adja, igaz Artúr mellé becsúszik néha Izsák és Simon is. Másfél éve országos cimborák, ami zsenge 5 éves Áronunk életében elég jelentős időtartam, lássuk be.

Artúr annak a Fülöpnek és Samunak az öccse, akikkel pedig Boldi alkotott évekig triumvirátust az oviban, anno...

Artúr és Áron most értek meg az önálló családlátogatásokra, múlt pénteken Árcsi volt Artúr-háza-nézőben, hétfőn Artúr látogatott hozzánk, holnap Árcsi megy Artúrhoz, jövő hétfőn pedig mi várjuk Artúrt. Ha egyszer egy "üzlet beindul"..

Csak így tovább fiúk!

.

!

(Ja, és Artúr nem vetített az oviban, mikor azt állította, hogy madárpókjai vannak. VP köztudottan irtózik az ízeltlábúaktól, sápadva mesélte:

-Dóri, Artúrék lakása tele van szöcskékkel.

-???

-De csak azért, hogy legyen mit ennie a madárpókoknak.)

Kosár jó

Vasárnapi napsütés

Szombati játszóterezésünk olyan jól sikeredett, hogy a vasárnapi napsütés ismétlésre késztetett. A helyzet ismerős, kb. mint szombaton: süt a nap, süvít a szél, kicsit fázunk, torkom fáj, köhögünk, de élvezzük a fényeket!

Tavasz?

Boldit tegnap elvitték a nagyszülők Füredre egy kényeztető hétvégére. Ma napsütésre ébredtünk, és bár egészségügyileg még mindig nem vagyunk a topon, úgy döntöttem, hogy mivel 3 hónapja nem működik a "maradjunk itthon gyógyulni" forgatókönyv, egy százas zsepivel nekivágunk a beígért tavasznak. Idén először eljutottunk egy játszótérre (bár eredeti úticélunk a Margitsziget lett volna, de egy kakilni (Berci), pisilni (Áron) kell kánon felharsanása után jobbnak láttuk előbb leszállni a buszról, s végül maradtunk a közelben, de a gyerekeknek mindegy volt, csak a hinta meglegyen...).

Én lanyhmeleg tavaszra számítottam, de az orkán erejű szél nem engedte, hogy feltöltsenek a napsugarak, fáztam, mint a vadászkutya, de a gyerekek élvezték, nem akartak hazaindulni, így bár betegebb lettem, mint voltam, ezt a napsütötte délelőttöt nem cseréltem volna el semmiért.

Nincs időm gyógyulni

Múlt hét pénteken elég lázasan ébredtem, égett a torkom, fájt a fejem, szédültem. Aznapra hívtuk át magunkhoz Annipannit, helyesebben mondva csütörtökre, csak Áron olyannyira lütyő volt, hogy adtunk neki még egy napot, hátha bujkál benne valami. Olyan büszke voltam magamra, egész nap immunerősítettem a fiúkat, akik estére partiképes állapotba kerültek, még telefonáltam is Annipanniéknak, hogy teljes a siker, mehet a másnapi buli, aztán tessék a végén én robbanok le, és nem is késsé, hanem teljes szétesés. Bűntudatom volt, hogy most megint le kell mondani a vendégséget, pedig a gyerekek már nagyon várták, de mit tehettem volna mást, a reggeli kakaót alig tudtam elkészíteni a fiúknak. A Nagyszülőktől kértem a telefonos segítséget, és ők természetesen egy órán belül nálunk voltak, a gyerekeket elvitték magukhoz, engem meg orvoshoz. Kaptam antibiotikumot, és egy rámijesztést, hogy nagyon alacsony vérnyomásomhoz képet hihetetlen szapora a pulzusom, ami azt jelzi, amit már hónapok óta érzek, hogy elfogyott a tartalék. A doki szerint addig nem fogok meggyógyulni, míg így ver a szívem, feküdnöm kellene, csak semmi megerőltető.

8 év után először komolyan vettem magam, és 2 napot feküdtem, a nagyszülők és az időközben hazaérkező VP pedig őrjöngtek a gyerekekkel, közben én azon gondolkodtam, hogy ez jár nekem, meg azon is, hogy ez jár nekik?

Aztán hétfőn már nem tehettem meg, hogy ne tegyek semmit, így kedden újból fájt mindenem, s fáj azóta is, igaz a lázam már csak néha megy fel. Meg akarok gyógyulni, de nincs időm! Hogy adjak magamnak időt? Kitől vegyek el?

Boldog szülinapot Klári néni!

Klári néni 90.

Hetente kétszer eljár dolgozni.

Naprakész a napi eseményekben.

Néha trükkös tolvajok kipakolják.

Az optimizmusát ez sem veszi el.

Azt mondja, ez segítette ki mindig minden körülmények között.

Tavaly kocsival vittem valahová. Meglátta a GPS-t, kérdezte, az mi?

Elmagyaráztam. Megértette, és szerinte enélkül nem is lehet autózni.

Egyébként makacs és önfejű. 14 éves kora óta intézi az ügyeit.

Büszke az önállóságára.

Az első 30 éve nagyon nehéz volt, onnantól aztán jobb lett.

Most 90, de az első 30 duplát ér.

Boldog születésnapot!

Diplomatikus

VP-t a sítábor alatt leterítette egy vírus, és bár két napot végigcsúszkált lázasan, egy napra ágyközelben maradt, s vele együtt Boldi is, mert Apa nélkül gyerek nem síel, amúgy meg Bobekra is ráfért egy nap szünet. Este kérdezem VP-től a telefonban:

-És mit etettek ebédre?

-Hideget.- hangzik a diplomatikus válasz VP-től.

Erre Boldi lebuktatja Apát, csilingelő hangon közbeszól:

-Ebédre ettem két lekváros sütit és 4 szelet csokit.

Boldi síel

Szóval elvittem Boldit is síelni a sítáborba. Az eleje egy kicsit nehéz volt: Boldi a felvonón már sírós hangon közölte, hogy fázik a keze és a lába, ergo menjünk haza. Szerencsére kaptunk rögtön lábmelegítőt. (zseniális cucc: vasporos zsákocska, ami öt órán keresztül meleget ad). Ezzel együtt a délelőtt egy része arról szólt, hogy mikor hívjuk a Vadit, hogy vigye haza.

Aztán belöktem a gyereket egy csapatba, ahol nem én voltam a főnök, így Boldi is kevésbé hisztizett, de azért nem volt az igazi.

Ebédnél a hüttében Boldi nem akart enni. Rántott hús? Nem. Sült krumpli? Nem. Germknödel? Nem. Palacsinta lekvárral, leöntve csokikrémmel, rajta hab? Hmmm. Na jó.

A három paliból kettő eltűnt és vele Boldi mufurcsága is. Onnantól csipogott, és ez kitartott egész nap. Onnantól élvezte a síelést, csinálta a gyakorlatokat, jókedvű volt.

A lenti videó pénteki termés. Szerintem most zártuk le a tavalyi síbalesetet.

Éjszakai kérdés

Éjjel fél kettőkor Áron csukott szemmel felült az ágyon, és halaszthatatlan kérdést tett fel:

-Anya, a váraknak miért van várbörtönük?

Miről álmodhat ez a gyerek?

Csúcs

Egy húron

Kedden kölcsönkaptuk Pannit egy fél napra. Panni és Áron fél perc alatt egymásra hangolódtak, s gyakorlatilag önműködően játszottak egész délután, semmi keresnivalóm nem volt körülöttük, csak zavartam volna, egy jó anyának "tudni kell lelépni"..., úgy is tettem.

Van egy klasszikus elmélet, mely szerint a 3 gyerek egy családban veszélye, hogy kialakul egy erős pár, s a háromból egy magányosabb lesz. Én a saját háromgyerekemmel kapcsolatban nem igazán érzem ennek a gondolatnak a létjogosultságát (bár a 2+1 felosztás sokszor előbukkan, csak mindig más a páros két tagja, így szerencsére nem mindig ugyanaz a gyerek marad egyedül).

Panni, Áron, Berci trió esetén viszont nagyon érezhető: Berci mindig kiszorul, és ilyenkor nagyon nehéz vele. (Ha csak Panni és Berci találkoznak, remekül eljátszanak egymással.) Bercusom próbál csatlakozni, sokszor elég ügyetlen eszközökkel, s emiatt gyakran úgy sül el a dolog, hogy a "páros" felismeri Berciben a közös ellenséget, ami nekik remek apropó, hogy még összeforrottabban játszanak együtt, de Bercus dolgán csak nehezít.

Meg kell tanulni együtt játszani, nem is olyan könnyű feladat.

Alvás előtti elmélkedés

Este, miközben altatom a fiúkat, nézem az egyre nehezebben és lassabban pislogó szemeiket, szokatlanul merev tekintetüket. Vajon mire gondolhatnak? Milyen képekkel a fejükben alszanak el?

Árcsi tegnapelőtt este fél 10kor megjelent a gyerekszoba ajtajában, fáradt volt az arca, látszott rajta, hogy talán az elalvás előtti utolsó gondolat ébresztette fel újra.

-Mama, mitől van az embereknek árnyéka?-kérdezte.

(Boldi másnapi telefonos megfejtése: "mert Isten teremtette".)

Tegnap este a fent leírt jelenet megismétlődött, csak a kérdés változott:

- Anya, mikor kisbabák voltunk, nem tudtuk még ezeket a szavakat, hogy hülye, dög, pöcsfej.

Boldi síel

Magány

Az elmúlt 5 év alatt rengeteg téma megfordult már blogunk virtuális hasábjain, és természetesen szép számban vannak visszatérő topikok, de ha nem csal az emlékezetem, a "magány" szó még sohasem szerepelt a sorok között.

Vasárnap reggel, mikor VP és Boldi elbúcsúztak tőlünk, Berci integetett nekik az ablakból, de pusztán olyan szellemben, mintha iskolába indultak volna.

A vasárnapot Nagyvadiéknál töltöttük Panniékkal egyetemben, igazi olaszos vircsaftos együttlét, rohangászó gyerekekkel, roskadozó asztallal, össznépi sziesztával. Mivel Áront a héten nem viszem oviba (síszünet van, összevont csoportokkal), viszont hétfőn, kedden egész délelőtt Bercussal vagyok fejlesztő foglalkozáson (eufemizált nevén: "mini-ovi"), az tűnt a leglogikusabbnak, ha vasárnap este Árcsi a nagyszülőknél marad, én pedig hazajövök Bercivel, és akkor hétfő reggel nem kell kétfelé szakadnom, elmegyünk Bercivel a fejlesztésre, és délben majd találkozunk Áronnal.

Belegondoltam, hogy még sosem maradtunk éjszakára kettesben Bercivel, vágytam arra, hogy csak rá figyelhessek, ne kelljen osztozkodnia, ne kelljen osztódnom. Egyfelől vágytam a vele való önfeledt órákra, másfelől nyomasztott, hogy nem lesz együtt a család, csönd lesz, éreztem, hogy nem találom majd a helyem.

Bercus hazafelé már a kocsiban mutogatta felém két ujjacskáját, és biggyesztette a száját, számolta a maradék hármat, Boldi, Áron, Apa. Hazaértünk, kicsit játszottunk, de Berci nyugtalan volt, szomorkás. Egyszer csak felcsillant a szeme, és kijelentette, "bújócska". Elkezdte keresni a lakásban Boldit, Apát és Áront, benézett az ágy alá, a fürdőkádba, székek mögé... Próbáltam elmagyarázni, hogy hiába keresi őket, nincsenek itthon, elutaztak, de alszunk párat, és újra együtt a család, és akkor majd lehet akár bújócskázni is. Sírva fakadt, és megállás nélkül kérdezgette, "visszajönnek????", én meg igyekeztem mosolyogva válaszolni, hogy "igen", mosolyogtam, de mi tagadás nekem sem volt otthonos az otthonom. Steril volt és csöndes. Próbáltam kizökkenteni Bercit a búslakodásból, teregettünk, főzőcskéztünk, de közben annyira sírt, hogy "életünkben" először azt éreztem, kevés vagyok. Nem "rossz" vagyok, csak nem vagyok egyszerre négy ember, s varázsló sem vagyok, hogy egy 3 éves elmének érthetően elmagyarázzam a "még ötöt kell aludni és hazajönnek" mondat jelentését, ami a jövőre vonatkozik, de most a jelen elviselhetetlen, s bizony a magány rémisztő érzés még egy felnőtt számára is.

Összecsomagoltunk, és visszamentünk a Nagyszülőkhöz, Áronhoz, Namuhoz és Nagyvadihoz, és Berci nyugodtan aludt el aznap este (is).

Tudom, hogy sok anya azon rágódna ebben a szituációban, hogy egymaga miért nem elég a gyerek biztonságérzetének megőrzéséhez, megnyugtatásához. Én nem szorongok ezen, inkább örülök, hogy Bercus ennyire kötődik a testvéreihez és az apukájához, ennyire szereti azt a teljes közeget, amiben él.

Milyen más viselkedést várhattam volna el egy ötfős család ötödik tagjától?

Megérkeztek

Tegnap délelőtt Boldi és VP egy iskolai sítábor résztvevőjeként/szervezőjeként elindultak Gerlitzen havas pályái felé. Este érkeztek meg, az út idén szerencsére nem rejtett izgalmakat, a panzió is a régi, osztrák melegzsömlés, házilekváros.

Azzal nyugtatom magam, hogy a "villám nem csap kétszer ugyanoda", de azért egész nap görcsben a gyomrom.

Punk

A minap VP megfrizurázta Árcsi haját a kádban, igaz a taréj egy kicsit elcsúszott az esztétikailag kívánatos középvonaltól.

Árcsi, mikor meglátta magát a tükörben, elkezdett hangosan kotkodácsolni, pedig szerintem az összhatáshoz egy zúzós zenei aláfestés jobban passzolt volna (jön az majd 10 év múlva).

Hasfájósan

Betegesen hosszú téli kényszerpihenő után Mária dédi újból reflektorfénybe került Kacsaréten. Miután Bolditól és Bercitől eltanulta a "beyblade" pörgettyűk helyes kilövési technikáját, az időközben hazaérkező Áron fájó hasát ápolgatta szakszerűen.

Nagyon örültünk Neked Dédi, várunk holnap is!

Gyurma

Ma reggel össznépi gyurmázással kezdtük a napot. Berci nagyon szeret alkotni, Boldit viszont nehéz bevonni a kézműveskedésbe, ezért is örültem különösen, mikor másfél órát nyomkodta az anyagot, s bár pointilista stílusú labdázó gyurmafiguráival jól láthatóan nem erősíti családunk képzőművészeti vonalát, én teljesen elégedett voltam ezzel a teljesítménnyel.

Délutáni szunya

Egyre nehezebb Bercust ebéd után vízszintesbe tessékelni. Sokszor egy órás zsörtölődés után alszik csak el, de nem jó ez így egyikünknek sem. Boldi egész héten itthon feküdt, fájt a torka, közel 40 fokos láza volt, így minden délután végighallgatta az altatás körüli cirkuszunkat. Ma Bobek önként jelentkezett, hogy elaltatja Bercit (belső motiváció: szereti a tesóját és szeret nekem segíteni, külső motiváció: míg a kicsik alszanak, van időm vele társasozni). A forgatókönyv ismerős: először Berci felülkerekedik, majd nagyon lassan megadja magát. Különbség: Boldi nem akad ki Berci viselkedésén, bár konstatálja, hogy nem egyszerű a feladat, sokkal türelmesebb nálam!

Köszi Boldi, sikerült tükröt tartanod.

Sárkány-baj

Tegnap esti mesét olvastam Árcsinak, aki elgondolkodott, majd a végén megkérdezte:

-Anya, a sárkányoknak van nyelvük?

-Igen.

-Hú, az elég gáz. Anya, szegény sárkányoknak nagyon fájhat a tűzokádás, tudod, ott van a nyelvük is, és azt jól megégetik.

Ma rittyentek egy saját költeményt egy teflon bevonatú sárkánynyelvről....., hogy helyre billenjen Áron fejében ez a jogos dilemma...

"Növesszük"

Reggel Áron és Berci kertészeset játszottak, paradicsom magot ültettek cserépbe, majd locsolták, s várták a palánta növekedését, lehetőleg mindezt 2 perc alatt. Áron, a család nyelvújítója, a "növesszük" jól bevált magyar szavunk helyett előrukkolt egy sokkal izgibbel:

-Berci, a paradicsomot nődiccsük meg!

Afterparty

Egyre közeleg az ideje annak, hogy Boldival újra nekivágjunk a havas lejtőknek. A legutóbbi emlékünk nem kellemes, a baleset óta nem síeltünk, de akárhányszor beszéltünk arról, hogy megyünk,Bobek mindig lelkesen fogadta az ötletet.

Az elmúlt napokban viszont nem lehetett ráismerni. Nem akart jönni sícipőt venni, és hiába a kérlelés,nem használt.

- Ha nem jössz cipőt próbálni, akkor nem tudlak elvinni síelni! - szólt a következő fokozat, mire Boldi hetykén odacsapta:

-Akkor nem megyek, húzzatok ki a listáról!

Hétvégére ez már szöget ütött a fejünkbe: lehet hogy itt némi PTS-ről van szó? (Azoknak, akik nem nézték rendszeresen a dr House-t: poszttraumás stressz).

Mivel sok időnk nincs az indulásig, ezért az elárasztásos technika mellett döntöttünk, amit nevezhetünk a népi megfigyelés után Kutyaharapást szőrivel kúrának is. Egyszóval elvittük Boldit a szomszéd utca műanyag sípályájára, és belöktük egy csoportba. (Milyen jó, hogy erre is van szakkifejezés...)

A terápia fényesen bevált: bár odafelé volt bőgés és dac, hogy de nem megyek, ott már csak csak a csoportvezetőnek való megfelelés játszott, és egy óra múlva ismét a csipogós, síelésre kész Boldit kaptuk vissza.

(Csak az érdekességként írom, hogy a célszemély utólag sem gondolt a viselkedésére úgy, hogy ő FÉLT volna. Csak nem volt kedve... Még szerencse, hogy van pszichológus is a családban!)

Móra Ferenc: A kíváncsi hópelyhek

A nap éppen lement, mikor az erdő felett elkezdett esni a hó.
— No, anyó — mondta varjú apó a feleségének a nyárfahegyben —, azt hiszem, holnap fehér abrosznál esszük az egérpecsenyét.
Nemsokára a búzamezők fölött kezdtek táncolni a hópihék.
— Gyertek, gyertek — csalogatták őket a szántóföldek —, jó ám a vetésnek a jó puha hó. Az tart meleget a búzaszemnek, hogy meg ne fagyjon a földben.
A falu már rég elcsendesedett, mire a hófelhők odaértek föléje.
— No, ezt a falut megtréfáljuk — mondták a hópelyhek. — Reggel maga se ismer magára, olyan fehérre meszeljük, még a háztetőket is.
Voltak kíváncsi hópelyhek is. Messze az ég alján nagy világosság látszott. Ott a város lámpái világítottak. Ezek a hópelyhek a várost akarták látni.
— Majd meglátjátok, hogy megbecsülnek ott minket — mondták a falura, mezőre hulló testvéreiknek. — Még székkel is megkínálnak, talán hintóba is ültetnek.
Azzal elszálltak a város fölé, s ott lehullottak a háztetőkre, az utcákra, a terekre. Alig várták a reggelt, hogy szétnézzenek a városban.
De mire kireggeledett, akkorra a hópelyheknek beesteledett. Jöttek a hóhányó munkások, megkínálták a havat seprűvel és lapáttal. Aztán rakásra rakták, úgy hordták ki a városból. Mire delet harangoztak, locspocs lett a városi hóból. Az erdők, mezők hava pedig tavaszig megmaradt ragyogó fehéren.

Előrelátó

Boldi tavasszal, a szülinapjára a Nagyszülőktől pénzt kapott, hogy vegyen magának valamit. Azelőtt próbáltuk távol tartani a gyerekektől a "malacpersely gondolatát", de valamikor el kell kezdeni. Gyorsan kitaláltunk egy célt, hogy értelme is legyen a gyűjtögetésnek, így alakult, hogy Bobek fél éve egy új sílécre gyűjt, s állandó zsebpénz híján apróbb névnapi/szülinapi hozzájárulásokat kap ill. alkalmi melókat vállal, jelenleg hólapátolást 500-ért. Most, hogy aktuális lett a síléc-vásárlás, jobban szemügyre vettük a régit, és megállapítottuk, hogy az idei szezonra még pont jó méretű Boldi számára, így egy sícipőre csoportosítottuk át a malacpersely tartalmát.

Ma reggel, mikor említettük Boldinak, hogy vasárnap elmegyünk egy síbörzére, megkérdezte tőlünk:

-Anya, az nem lehet, hogy mégis ti veszitek majd meg az új cipőt,és akkor én a pénzemet félretehetem a feleségemnek, tudod, majd a házunkra költjük!

Isi bizi

Boldi lehúzta első félévét a Lauderben, és megkapta a félévi bizijét. Ez persze nem teljesen olyan, mint máshol, mert a (nem aláhúzósan, hanem kifejtősen) szöveges értékelés mellett egy félórás családos beszélgetésen vettünk részt, ahol a két tanító és Boldi mellett a szülők, és a nagyszülők képviseletében Nagyvadi vett részt.

Először négy lefordított képet fordított fel Boldi, és azokról kellett beszélni: alvás, öltözés, játék és étkezés témakörében.

alvás: Megtudtuk, hogy Boldi az isiben kora reggel is tevékeny, egész nap tiszta erőből csinálja a dolgát, és úgy tűnik sosem fárad el. A viselkedése alapján azt feltételezhetjük, hogy rendesen, időben kerül ágyba és kipiheni magát. Itt a szülők megemlítették, hogy otthon olykor van konfliktus a túl korai fektetés körül, és a hét vége felé már nem minden reggel indul nyűglődés nélkül, de a tanítók megnyugtatták az aggódó szülőket, hogy ez bent nem látszik. Nagy pipa.

evés: Boldi saját bevallása és a tanítók egybehangzó állítása szerint minden elébe kerülő ételt megkóstol, (ekkor kezdett el Dóri szeme messzire kidülledni) és alapvetően szívesen fogyaszt el mindenféle menzaételt. Ráadásul étkezés közbeni viselkedése példaértékű. Dóri kifejtette, hogy ennek nagyon örül, hiszen elsőszülöttünk otthon kizárólag néhány kitüntetett ételt hajlandó fogyasztani, és eme halmaz kifejezetten zárt, számossága pedig egy számjeggyel leírható. Nagy pipa (ott), nagy kérdőjel (itt).

Öltözködés: Boldi, az iskolai tapasztalatok alapján egyedül öltözik. Az öltözés sebessége rendkívül gyors (tanári tapasztalat a tesiórákra ill. az udvarramenési alkalmak előtti megfigyelésekből) és a tetűlassú (apa szeretné Boldit hazavinni, és megoldhatatlan feladatnak tűnik a szandál cipőre váltása és a kabát felvétele) között. Pipa (ott), pipa (apa itt).

játék: Boldi kiváló játszótárs. Mindenkivel szívesen és szívélyesen társasozik, nem nyomul rá a játékra gentleman módjára nyer és veszít, sokan említették a társak közül, mint kedves játszópartnert. Mivel itthon is hasonló a tapasztalat, leszámítva a vereség elviselését, amit viszont az apjától nem tanult meg, ezért itt teljes a konszenzus a pipa körül.

Ezután tértünk rá a tanulásra: Boldi nagyon szépen fejlődik magyarból, ügyesen olvas, nehezen indulva, de nagyon sokat fejlődve szépen és könnyen ír. (Nem úgy, mint Dóri, akinek a közértes cetlijét tízből tízszer csak telefonos segítséggel tudom megfejteni; és nem úgy, mint én, apa, aki az elsőben utolsóelőttiként kaptam tollat. Utánam már csak a Vitányi Dani volt, de ő tényleg kétmarokra fogta a cerkát, úgy írt. /ma már egyébként sikeres jogász/)

Matematikából még ennél is szebbeket hallottunk, olyanokat, hogy le sem merem írni, mert szinte túlzás. A számfogalom megvan, a tájékozódása túlnőtt (erősen) a húszas számkörön, érti, szereti a rejtvényeket, feladványokat, és amit a legjobb volt hallgatni, hogy egy-egy csoportos feladatnál általában leghamarabb végez, és utána úgy segít a többieknek, hogy nem elárulja a végeredményt, hanem rávezeti őket.

Hát ezeket hallottuk Bobekről. És most büszkék vagyunk rá, de nagyon. Lehetünk is. Vagyunk is.

Na nézzük azokat az értékeléseket.

magyar:

"Boldizsár éretten, érdeklődő nyitottsággal kezdte meg az első osztályt. Az órákon mindvégig komoly feladattudattal, jó tempóban dolgozik. Minden tevékenységét -legyen az önálló vagy párban végzett- nagy figyelemmel, kitartóan végzi, belülről fakadó tudásvágy hajtja. Kivételt csak a szomszédaival indokolatlanul hosszúra nyúló megbeszélések jelentik. Feladat értelmezésében, végrehajtásában teljesen önálló. Munkájához egészséges önkritikával viszonyul. Kiemelendő lelkes hozzáállása a munkához és segítőkész jelenléte a tanulási helyzetekben.

Az összeolvasás technikáját gyorsan elsajátította, biztonságosan alkalmazza. Betűismerete meghaladja a tanultakat. Néhány betűtévesztés (a-á, ú-ű) még előfordul. A második félév feladata a tempójának növelése.

A grafikus tevékenységek nagy kihívást jelentettek számára, a kezdeti görcsösség után nagyon szépen alakul írása. Betűalakítása megfelelő, a vonalrendszerben jól tájékozódik.

Rendkívül aktív az órán, lényeglátásról, jó rendszerező képességről árulkodnak órai megnyilvánulásai. Gazdag ismereteivel, bőséges szókincsével sokat tesz hozzá a beszélgetésekhez. Boldizsár igen gazdag, tartalmas félévet zár. Felmérésének eredménye: 92/85."

(Na ehhez a 85 ponthoz adalék: 6 pontot veszített Boldi azon a feladaton, ahol egy szövegben a madárhangokat (értsd magánhangzókat) kellett bekarikázni. Boldi mit karikázott be? Hát az "a" és "á" betűket. Érted! Madár!

És a matek:

"Boldizsár számfogalma már 20-ig kialakult, feladatmegértése kiváló. A számjegyek írását, olvasását elsajátította, a számokat nagyság szerint össze tudja hasonlítani. A matematikai jeleket felismeri, mindig helyesen alkalmazza. A tanult műveleteket (összeadás, kivonás, bontás) helyesen értelmezi és végzi. Gondolkodása gyors, világos, logikus. Szereti a kihívásokat, a versenyhelyzet ösztönzően hat rá. Önálló munkavégzésében alapos, pontos, önellenőrzésre képes. Páros- és csapatmunkában alkalmazkodó, együttműködő, remek ötleteivel a közös munkát mindig segíti. Írásbeli munkái egyre igényesebbek, de a füzete igen kaotikus!"

Hm. Kaotikus...

Na de mindent félretéve az a legjobb, hogy Boldi szeret iskolába járni, szeretik a tanítói és ami még ennél is fontosabb, a társai is.

Egy éve

Hétvégén rengetegszer eszembe jutott Boldi síbalesete. Olyan távolinak tűnik, erőn fölöttinek, amit átélt/átéltünk. Egy éve történt, 3-4 hónapig csak erről szólt az életünk, s nem csak a miénk, hanem az egész családé, barátoké. Sosem felejtem a mérhetetlen szeretetet és figyelmet, ami körülvett minket, Boldi kitartását, pozitív életszemléletét, együttműködését.

Jövő hét végén VP és Boldi Ausztriába mennek síelni, vettünk új bukósisakot, gerincvédőt (,és egy mély levegőt). Boldiban nincs félelemérzet, azt hiszem nem csak testileg, lelkileg is sikerült feldolgoznia a múlt év drámáját. Én aggódom egy kicsit, de az anyák már csak ilyenek...

Csocsó

Két hete újból bekerült a családi köztudatba a régi csocsónk, amit akkor vásároltunk, mikor Boldi Áron korú volt. S bár Bobeknek már kényelmesebb letérdelni a meccshez, édesen körbezsongják az asztalt.