Boldi egy negyedévnyi mantrázás után elérte, hogy a heti egy úszás helyett focizni járhasson hetente háromszor a Marczibányi téri Mészöly focisuliba. Osztálytársai közül már Dofi, Radó és az új Áron is odajárt, így előre lemeóztuk őket.
Az első edzést én is megnéztem, szimpatikus a hely. Nagyon fiatal srác a telepvezető is és az edző is, de elég meggyőzőek voltak a gyerekekkel. Volt fegyelem, meg jó gyakorlatok, Boldi meg láthatóan repesett az örömtől, hogy focizhat.
A hétvégén a Decathlonban bevásároltunk focicsukát, fociszoknit, sípcsontvédőt, azóta igazi focistának néz ki. (Remélem csulázni nem tanul meg...)
Félévkor az edzők bekérték a biziket, hogy ha kell, akkor tudjanak hatni a focistáikra, de szerencsére Boldira nem kellett.
Dóri már előre utálja, hogy hétvégenként focimeccsekre kell járnia, de én leginkább csak irigykedem.
Boldi így hetente ötször másfél órát sportol (foci, röpi), és kétszer sakkozik.
szerda, január 30
Sorról-sorra
Mikor Boldival kórházban voltunk karácsony és Szilveszter között, 24 óra után már nagyon unatkozott/unatkoztunk, Boldinak nem volt türelme se mesét hallgatni, se kártyázni, csak tekergett az ágyában, én meg kérleltem, hogy ne rázza még jobban össze az agyát, de hiába...
Szerencsénkre eszembe jutott valami a gyerekkoromból. Sokszor játszottunk a barátaimmal mese/vers-írósat, méghozzá úgy, hogy miután leírtunk egy mondatot/tagmondatot, visszahajtottuk a lapot (hogy a másik ne lássa az irományunkat), és a társunknak csak a mondat utolsó szavát árultuk el. Aztán ő is írt, majd hajtott rajta egyet, s elárulta a végszót, stb....
Boldinak tetszett az ötlet, így született ez a mese:
Szerencsénkre eszembe jutott valami a gyerekkoromból. Sokszor játszottunk a barátaimmal mese/vers-írósat, méghozzá úgy, hogy miután leírtunk egy mondatot/tagmondatot, visszahajtottuk a lapot (hogy a másik ne lássa az irományunkat), és a társunknak csak a mondat utolsó szavát árultuk el. Aztán ő is írt, majd hajtott rajta egyet, s elárulta a végszót, stb....
Boldinak tetszett az ötlet, így született ez a mese:
- Hol volt hol nem volt, hetedhéthatártengerén túl, (B)
- él tegy hasfájós oroszlán (D).
- farkán túl volt egy királyfi (B).
- Ennek a királyfinak földig érő orra volt. (D)
- Egyszercsak kérdezi az apját. (B)
- Erre az öreg király szörnyű haragra gerjedt. (D)
- Elmennék a tizenhétfejű sárkányhoz, mert azt hallottam, hogy ott van a legszebb királykisasszony! (B)
- Ennek a kis asszonykának nagy volt ám a bánata (D).
- Elmegyek a bélrendszeremért (B).
- Pukkantott erre egy világraszólót (D),
- és legyőzte a sárkányt, itt a vége, fuss el véle.... (B)
szombat, január 26
Láva terem
A "saját ágyadba be, s onnan nem ki" éjjelen, Árcsit az ágyamban találtam hajnali négykor, mentségére legyen szólva, nem ébredtem fel arra, mikor átjött. Árcsi minden hajnalban monológokkal kedveskedik az alvóknak, folyamatosan álmodhat, legtöbbször valami veszekedős epizódba nyerünk betekintést/behallgatást.
Íme a mai:
- S akkor száműzlek a Láva-terembe!
Vajon ki lehetett álmában Áronom? Király? Hadvezér?
Íme a mai:
- S akkor száműzlek a Láva-terembe!
Vajon ki lehetett álmában Áronom? Király? Hadvezér?
12 karika
Boldi mellettem aludt az este. Mostanában újra mozgalmasak az éjszakáink, minden hajnalban népvándorlás van az ágyak között, van, hogy négyszer-ötször cserélek helyett egy éjjel az aktuális "anyahiányok" szerint.
Tegnap a kicsik verekedtek az este, s mivel ez is elég gyakori mostanság, elővettük a szülői szigort, és "saját ágyba be, onnan nem ki" jelszóval hamarabb elaltattuk őket, s lőn nyugis esténk.
Boldi mellénk került, amit egy cseppet sem bántam, hiszen neki is jár a babusgatás, örüljek, amíg kiskamaszom hagyja, ki kell élvezni minden bujizást.
Behergeltem a szobaantennát (elvi megfontolásból nincs TV-adásunk, csak készülékünk, de olykor-olykor egy szobaantennával zizisre behozható a 3 főcsatorna), jól esett volna egy péntek esti film, kicsi bambulás, lazulás. Boldi már félálomban volt, s mikor észrevette, hogy keresem a távirányítót, megszólalt:
-Miért nézel felnőtt filmeket? Csak rossz álmot gerjeszt, és nem leszel tőle okosabb.
Tegnap a kicsik verekedtek az este, s mivel ez is elég gyakori mostanság, elővettük a szülői szigort, és "saját ágyba be, onnan nem ki" jelszóval hamarabb elaltattuk őket, s lőn nyugis esténk.
Boldi mellénk került, amit egy cseppet sem bántam, hiszen neki is jár a babusgatás, örüljek, amíg kiskamaszom hagyja, ki kell élvezni minden bujizást.
Behergeltem a szobaantennát (elvi megfontolásból nincs TV-adásunk, csak készülékünk, de olykor-olykor egy szobaantennával zizisre behozható a 3 főcsatorna), jól esett volna egy péntek esti film, kicsi bambulás, lazulás. Boldi már félálomban volt, s mikor észrevette, hogy keresem a távirányítót, megszólalt:
-Miért nézel felnőtt filmeket? Csak rossz álmot gerjeszt, és nem leszel tőle okosabb.
kedd, január 22
Kokavai havasok
Elmentünk egy hétvégére síelni a közeli Kokavára. Bár végig cefetrossz időnk volt, azért nagyon élveztük, mert Berci is lécre állt és vigyorogva csúszkált a minipályán, sőt még felvonózott is. Áron meghódította a kék pályát, hóekében szépen kanyarog, Boldi két napon át tanította a kicsiket, és még Dóri is visszaállt a lécre, ráadásul saját magát is meglepte azzal, hogy mennyire nem felejtett el síelni.
Miki
Ez a délután a Hamburgerről szólt, a zsömle két felét lepasszoltuk a nagyszülőkhöz, és csak Áronunkra koncentrálva szervezkedtünk, és áthívtuk Mikit, akivel remekül elmolyoltak, épült csodagolyópálya is!
Audry
A klasszikus ovis szerelem, igaz Árcsi fél fejjel és 5 kilóval kisebb szíve választottjánál, de azért dúl a lámúúúúr.
Boldi névnapja
Január 6-án ünnepeltük Boldizsárt, mivel Boldizsár. Éva dédi és Dani voltak a meghívott díszvendégek, karácsony után nem is vágytunk nagyobb felhajtásra, s olyan jól sikerült ez így is.
Mese
Van egy család, négy gyerekkel, hatalmas lélekkel, életkedvvel, szeretettel. Eddig közel voltak, most messze élnek hatalmas lélekkel, életkedvvel, szeretettel. Kaptunk tőlük egy ajándékot, nem is sejtik mekkorát. Boldi másfél órán át el sem mozdult a gép elől, Eszter hangjának örült a leginkább. Hiányoztok, és nagyon köszönjük!
csütörtök, január 17
Emari
Még Szilveszter előtt ugrottunk össze, mint mindig, a három régi barát, férjekkel, feleségekkel és népes gyereksereglettel megtűzdelve. Boldi és Dóri a kórházazás miatt, Berci meg a vidéki turné ürügyén igazoltan hiányzott.
Magdolka idén is verses-zenés-táncos esztrádműsort tervezett-szervezett és adott elő,
Áronnak még kell gyakorolnia a kíséretet, de a legcukibb Misi volt, aki egész este a Szálljatok le, szálljatok le karácsonyi angyalokat énekelgette, miközben komoly arccal pöngetett.
péntek, január 11
Csak úgy jött...
Fürdetésnél észrevettem Árcsi karján egy jókora vágást/karmolást. Meg is kérdeztem tőle, hogy-hogy szerezte ezt a sérülést. Erre Árcsi:
-Én nem csináltam semmit, csak ott álldogáltam és jött egy seb.
-Én nem csináltam semmit, csak ott álldogáltam és jött egy seb.
kedd, január 8
BUÉK 2013
Az idei szilvesztert is a már jól megszokott csapatban búcsúztattuk. Luxi, Cili és Pivi mellett 
az afrikai kiruccanásukból 30-án hazatért Cervi és Marci is eljött,
igaz Marcit alig lehetett megismerni, mert elhagyott valahol 15 kilót, amitől határozottan visszafejlődött vagy 10 évet. /Cervi is karcsúbb, de ő eddig is bombicsek volt, így aztán kevésbé volt kontrasztos. Itt jelenteném be, hogy testsúly-fronton én is tisztességgel helytálltam az elmúlt fél évben. Hosszas szenvedés és küzdelem után inkább az elfogadás irányába mozdultam./
Na de vissza a jeles eseményhez: Dóri kedves, bohókás szokása, hogy azokat a kajákat főzi meg legjobbra, amiből aztán egy falatot sem eszik, lévén hogy undorodik minden csontos hústól, valamint olyan ételtől, amin LÁTSZIK, hogy állatból van. Van kivétel? Naná! A hal. Hiába nyálkás és undorító halszagú, meg jól láthatóan állat fejestől farkastól, mindenestől, hogy az ikráról és a haltejről ne is beszéljünk, Dóri azért szereti.
De idén sem kivételeztünk: Dóri oldalast sütött. A művelet pácolásból, kétnapi pácban forgatásból és röpke 4 órányi sütésből állt, aminek következtében az oldalas pálcikáiról leomlott a hús, miközben puha és zaftos maradt, bensejét pedig átjárta a babér, a fokhagyma és a rozmaring aromája.
Na ez volt a csúcs.
Meg a báránypörkölt. Azt nem Dóri főzte, de isteni volt. Mondhatnám, hogy én főztem, de ez csak féligazság. A teljes az az, hogy Nagyvadi kapta az egyik barátjától, aki szakács, és hogy nehogymá' elbarmoljuk, teljesen készre össze volt állítva. Én csak aládurrantottam, nyitottam hozzá vörösbort és félóránként megittam egy decit belőle, este 11 és hajnali fél3 között, míg el nem készült. (Azért csak ilyenkor lehet ilyet főzni, mert a család női tagjai szerint a birkahús, még ha bárány is: büdös.) Most mit mondjak erre én, aki azt tanultam, hogy az Alföldön nem szedik le a birkáról a faggyút, mert az úgy finom, ráadásul ha a forró perkeltre ráküldik a hideg homoki bort, akkor az ember szájpadlásán kicsapódik egy finom vékony rétegben a faggyú és annál nincsen jobb!
Azért volt egy apró gond a báránnyal is: valószínűleg a vágást-darabolást motoros láncfűrésszel abszolválták, így a tele lett apró csontocskákkal a leve, csak hogy a halászlé-fíling is meglegyen. (Marci, itt kérek elnézést, azért, hogy magamban piszmogással vádoltalak, mikor az ötven perce etted az egy tál birkát.)
Szóval éhen nem maradtunk, meg szomjan sem.
Vacsi után Marciék részletesen elmesélték madagaszkári kalandjaikat, fényképekkel gazdagon illusztrálva, hát szó mi szó, irigykedtünk.
Éjfélkor hiába vártuk az imbolygást a tv előtt, nem jött Pali bácsi szemben a képernyőn, ellenben mondott egy jó beszédet egy fiatal csaj, amit a hallók kedvéért szinkrontolmácsolt valami bajszos ember. Ezután köszöntöttük egymást annak alkalmából, hogy felálltak a járások és a tankerületek, nem kell már az iskolaigazgatóknak dönteniük semmiről, hiszen a wc-papír rendelés is Marekné Pintér Aranka hatásköre, de lehet, hogy ezt delegálja a tankerületek vezetőihez.
A gyerekekkel kapcsolatban áttértünk egy sokkal szülőbarátabb verzióra: ahelyett, hogy 10-kor aludni izmoztuk volna őket, orvul hagytuk, hogy ébren maradjanak, ameddig csak tudnak.
Amikor már nagyon aludtak volna, akkor Cili karmai közé dobtuk őket, aki társasjátékozással tartotta bennük az ébrenlét szikráit.
Másnap reggel aludtak is 9-ig!
Mi nagyon jól éreztük magunkat és jövőre, ahogy megbeszéltük! (Ha itt ott kissé töredékesek az emlékeim a történésekről, az azért van, mert sok pezsgőt ittak a többiek.)
BÚÉK 2013!
LucaCsani
Szilveszter délelőttjén átugrott hozzánk Luca és Csanád társasozni. Fergeteges Monopolyt játszottunk kártyával. A győztes eldurranthatott egy karácsonyi pukkantót, aki meg nem nyert, azé lett a korona. Lényeg a lényeg, mindannyian remekül szórakoztunk.
Kártyázás után még volt idő egy kis várostromra is.
Csanád és Berci, a két igazi Star Wars rajongó jól összemelegedtek.
Várjuk a következő fordulót!
hétfő, január 7
Téli napsütés, játszótér
Némi agyrázkódással és egy rollerrel felvértezve nekivágtunk a téli napsütésnek, ki kell használni minden sugarát. Boldi egy óriási tanyálással indított a betonon, igaz a feje helyett most a lábát és a kezét ütötte be, de ezután jobbnak láttuk letámasztani a kétkerekűt, és kicsit lassítani a tempón.
Ben és Boldi
Boldi egy hetes kényszerpihenője alatt Ben meglátogatott minket. Hiába, a barát, az barát. Capitalyztak egy kiadósat, s közben tömték az édeset, nem a sósat.
szombat, január 5
Lázár Ervin: A kék meg a sárga
Egyszer két festékpötty – egy kék meg egy sárga – egymás mellé esett a papírra. Egészen közel, a szélük összeért.
– Nem menne kicsit távolabb? – mondta ingerülten a Kék.
– Menjen maga – válaszolta a Sárga –, s különben is, talán köszönne!
Ezzel hátat is fordított volna, mert a Kéket parasztos színnek tartotta – csak hát ez a festékpöttyöknél nehéz ügy, mert sem odébb menni, sem hátat fordítani nemigen tudnak.
– Még hogy én köszönjek?! Egy Sárgának! – morgott fitymállóan a Kék, és bizonyára lebiggyesztette volna a szája szélét, ha lett volna neki.
– Talán csak nem azt akarja mondani, hogy nekem kellene előre köszönnöm?
– De azt. Ha nem látná, én a Kék vagyok!
– Engedje meg, hogy fölkacagjak – mondta gúnyosan a Sárga –, hiszen maga a legközönségesebb szín a világon, nem is lehet egy napon említeni velem… és legyen szíves, ne könyököljön az oldalamba.
– Először is maga könyököl az én oldalamba, másodszor pedig én színezem az eget, a tengert, a vizeket, a legszebb virágok kékek, és az emberi szemek közül is a kékek a legszebbek. Képzeljen el egy sárga szemű embert… brr… vagy sárga vizet! Egyáltalán, hogy mer megszólalni mellettem!
– Mindig tudtam, hogy nagyon közönséges, de hogy ennyire! Mégiscsak túlzás! Még hogy a kék virágok a legszebbek! Látott már maga kankalint? Meg őszi erdőt? Maga túl mohó. Beszínezi az egész eget meg a tengert, csupa kék mindenütt. Unalmas. Én mértéktartó vagyok, sohasem válok unalmassá… Kérem, ez mégiscsak disznóság, most már egészen belém mászik… Árnyalatokban rejtőzöm, kis foltokban jelenek meg. S egyébként is, ha nem tudná, én az Okker családból származom.
– Okker?! Erre vág fel! Az is egy család? Az én őseim sokkal előkelőbbek, például sohasem lenne közülük senki olyan tolakodó, mint maga! Tudja meg, hogy én Ultramarin vagyok.
– Hah! – kezdte a replikát egy színészi felkiáltással a Sárga, akkor különben már rég összefolyt a két festékpötty, de nem volt ideje befejezni a mondatot, mert a kisfiú, akinek az ecsetjéről lehullottak, meglátta őket, és így szólt:
– Nicsak, milyen szép zöld pötty!
– Nem menne kicsit távolabb? – mondta ingerülten a Kék.
– Menjen maga – válaszolta a Sárga –, s különben is, talán köszönne!
Ezzel hátat is fordított volna, mert a Kéket parasztos színnek tartotta – csak hát ez a festékpöttyöknél nehéz ügy, mert sem odébb menni, sem hátat fordítani nemigen tudnak.
– Még hogy én köszönjek?! Egy Sárgának! – morgott fitymállóan a Kék, és bizonyára lebiggyesztette volna a szája szélét, ha lett volna neki.
– Talán csak nem azt akarja mondani, hogy nekem kellene előre köszönnöm?
– De azt. Ha nem látná, én a Kék vagyok!
– Engedje meg, hogy fölkacagjak – mondta gúnyosan a Sárga –, hiszen maga a legközönségesebb szín a világon, nem is lehet egy napon említeni velem… és legyen szíves, ne könyököljön az oldalamba.
– Először is maga könyököl az én oldalamba, másodszor pedig én színezem az eget, a tengert, a vizeket, a legszebb virágok kékek, és az emberi szemek közül is a kékek a legszebbek. Képzeljen el egy sárga szemű embert… brr… vagy sárga vizet! Egyáltalán, hogy mer megszólalni mellettem!
– Mindig tudtam, hogy nagyon közönséges, de hogy ennyire! Mégiscsak túlzás! Még hogy a kék virágok a legszebbek! Látott már maga kankalint? Meg őszi erdőt? Maga túl mohó. Beszínezi az egész eget meg a tengert, csupa kék mindenütt. Unalmas. Én mértéktartó vagyok, sohasem válok unalmassá… Kérem, ez mégiscsak disznóság, most már egészen belém mászik… Árnyalatokban rejtőzöm, kis foltokban jelenek meg. S egyébként is, ha nem tudná, én az Okker családból származom.
– Okker?! Erre vág fel! Az is egy család? Az én őseim sokkal előkelőbbek, például sohasem lenne közülük senki olyan tolakodó, mint maga! Tudja meg, hogy én Ultramarin vagyok.
– Hah! – kezdte a replikát egy színészi felkiáltással a Sárga, akkor különben már rég összefolyt a két festékpötty, de nem volt ideje befejezni a mondatot, mert a kisfiú, akinek az ecsetjéről lehullottak, meglátta őket, és így szólt:
– Nicsak, milyen szép zöld pötty!
Megrázkódtatásaink
Dani nálunk töltötte a szünidő utolsó hetét. Boldi ragyogott, és Dani sem panaszkodott, a szokásos összhang az első pillanattól jelen volt, bár az első este nagyon ránk ijesztett egy baleset. Dani és Boldi kergetőztek a nappaliban, Boldi megcsúszott, beesett a karácsonyfa alá. Hatalmasat koppant a feje, és elájult. Mikor egy perc után magához tért, nem tudott felkelni, nagyon fájlalta a fejét, és nem emlékezett arra, hogy mi is történt valójában. Irány a kórház. Kórházban koponya-röntgen, neurológiai vizsgálatok, és egy diagnózis, mely szerint megúszta egy agyrázkódással, de minimum 48 órát bent kell maradnia megfigyelésen. Természetsen maradtam én is vele, kaptam egy széket az ágya mellé (nem olyan rossz egy nap koplalás és nem ivás Szilveszter előtt, gondoltam). A János Kórház dacára, a gyermekosztályra egy rossz szavam sem lehet. Az orvosok nagyon-nagyon jófejek, kedvesek gyerekkel és szülővel egyaránt, és a nővérkék is helyesek voltak. Mivel Boldi másnapra semmi újabb tünetet nem produkált, nagyon aktív volt, evett-ivott, megbeszéltem az orvosával, hogy haza szeretnénk menni aludni (nehéz pihenni egy négyágyas szobában, ahol frissen műtött, síró, vírusos... gyerekek fekszenek együtt), 2 percre lakunk a kórháztól, bármi aggasztót látok Boldin, visszajövünk. Beleegyezett, azzal a feltétellel, hogy másnap a kórházban kezdjünk, és Boldi lehetőség szerint otthon is feküdjön.
Boldi a téli szünet után nyert még pár sulimentes napot, és a múlt pénteki kontrollon azt mondták, hogy minden rendben vele, jövő héttől kezdve óvatosan sportolhat is. Boldi búcsúzóul mondta a doktorbácsinak, hogy ez volt eddig a legjobb kórház, ide jön majd legközelebb is. Erre a sebész:
- Ha legközelebb találkozunk, levágom a füledet és odavarrom a fenekedhez!
péntek, január 4
Zsuzsiéknál
A két ünnep között eljutottunk Zsuzsiékhoz. Számomra ez a solymári kiruccanás is évek óta szerves része a karácsonynak. Lizi művésznő a szokásos tündéri formájával tett-vett, csipogott, Berci pedig megalázó vereséget mért Vp-re legofociban. Visszavágót akarunk!!!!!
Áron és a lécek
A két ünnep között Árcsi síiskolába járt. Nagyon szorgalmasan és kitartóan rolózott hegynek fel és hóekézett lefelé, igaz a tányéros-felvonóval még ki kell békülnie. Kezdetnek nem is rossz, folytatásként pedig két hét múlva elmegyünk Kokavára, és Áron kipróbálhatja a tanultakat igazi havon.
