Rakott bab és spárgás pangasius

A hét elején kreáltam két új ételt, és mivel egy este alatt elfogyott a 3 napra előre megfőzött adag, gondoltam leírom a receptet.

A rakott bab roppant egyszerű és gyors, semmi extra. Szükségeltetik hozzá 1 db sárga/zöldhüvelyű babkonzerv, egy csomag füstli virsli. A virslit felkarikázom és a kivajazott jénaiban összekeverem a babbal. Készítek egy besamel-mártást, azaz vajat olvasztok, lisztet pirítok, tejjel felöntöm (csomósodás esetén leszűröm, de kis kézi habverővel egyszerűen csomómentesre keverhető), teszek hozzá sót, borsot, szerecsendiót. (Ez eddig a Mamám receptje.) Innentől kezdve más, mint a klasszikus mártás: én nyomtam bele fokhagymát, és kevertem bele sok-sok petrezselymet, és tejfölt. Végül egy háromszögalakú "macisajt" szerűséget is beleolvasztottam (igaz az osztrák tesót és paprikás-füstölt sajtos ízesítésűt), és szerintem ezzel tettem a legjobbat. A szósszal nyakonöntöttem a virslis-babot, és be a sütőbe kb. 45 perc 170 fok körül, de sosem használok stoppert. Ha valakinek nagyon sok ideje van, reszelhet a tetejére sajtot, nekem most nem volt se időm, se kedvem, se sajtom...

Az étel kb. 20 perc alatt sütéskész állapotba hozható, becs szó!

Spárgás pangasius: Pangasiusról azt olvastam, hogy valami harcsaféleség, de ezen belül több mint 30 faj van, nem tudom pontosan melyiket esszük, én erre tippeltem (Nagyvadi! Te biztos lubickolsz a témában!!!):

A síszezonra tekintettel, itt egy a hófödte pangasius-hegyvonulat:

Múltkor póréhagymával készítettem el, és most is ez volt a szándékom. Vettem is egy gyönyörű példányt a közértben, de mikor megmostam, volt egy olyan érzésem, hogy nem elég egy puszta lötykölés, hanem szükségeltetik egy levelekre bontás utáni hosszas fürdő. Minden igyekezetem ellenére ez sem volt elegendő, s mikor fonnyasztottam az olajon a hagymakarikákat, valami hihetetlen bűz kezdett terjengeni a lakásban (az ilyenkor szokásos hagymaszagon kívül), mintha vegyszereket főznék. VP-vel 2 mp alatt döntöttünk, az "akkor ebből nem eszünk" mellett. Már majdnem elkezdtem mezei fokhagymás tejszínes szósszal sütni a halat, mikor eszembe jutott az egyik legkedvesebb zöldségem, a spárga, amiből mindig akad 10-15 kg lefagyasztva a családban. Előkerült egy bő fél kilós csomag (megpucolva, felvágva fagyasztjuk), melyet forrásban lévő vízbe dobtam, amit előzetesen megsóztam és kicsit megcukroztam (különben keserű lesz a spárga). 5 perc főzés után leszűrtem. Egy másik lábosban hevítettem olajat, bele fokhagymát, kis bazsalikomot, és a teraszról még a jó meleg nyáron leszüretelt és lefagyasztott snidlinget, sót, borsot, majd egy doboz főzőtejszínt, kis tejfölt. Ebbe a szószba kevertem a spárgát, majd a kivajazott tepsibe lefektetett és megsózott halszeletekre kanalaztam. Sütőbe vele, 170 fok, 75 percet sülhetett (először fólia alatt). Mindenkit arra biztatnék, hogy vegyen jázmin rizst, ami bár drágább (piacon érdemes venni, nem közértben), és tényleg követeli a kereszthuzatot, de nem tapad és az íze egy külön történet...

Reszkessetek halacskák!!!

Délután feljött Nagyvadi, aki átnyújtotta Boldinak élete első horgászengedélyét (tudta, hogy mi hiányzik Bobek életéből). Mikor megérkezett, hallottam a bejárati ajtónál a matatást, gyorsan beeresztettem, és azzal a lendülettel elbújtattam a kamrában. A gyerekek mit sem sejtettek. Visszamentem a gyerekszobába, és folytattuk a játékunkat. Egy perc múlva felkiáltottam, hogy "bújócskázzunk!!!", erre persze vevő minden aprónép, így ők számoltak, én meg osontam a fürdőbe, de mivel azonnal ott kerestek, Nagyvadi nem bukott le. Jött a második kör, itt már rutinosabban megzörgettem a kamra ajtaját, ami hatásosnak bizonyult, mert azonnal ott kerestek, és volt ám meglepetés, mikor Nagyvadit találták. 5 perces földön fekvős röhögés...

Közben megérkeztek Helgáék, és beizzítottuk a mini biliárdasztalt, mire Namu is megjelent. Aztán a nagyszülők elrabolták Boldit egy rántott husis vacsira, és már az ajtóban mondták, hogy nem valószínű, hogy még ma viszontlátjuk (és tényleg...). A nyugis este jól jött, mert átbeszélhettük VP-vel Boldi hétvégi síoktatását. Útrakel Apa és a legidősebb fia, irány Eplény, síelés és korcsolya. (A tervek szerint a vasárnapi hokira azért hazaérnek...)

Rend a lelke

Áron az alábbi kompozícióval fogadott:

Evészeti körkép

A sűrű hétköznapok és nem kevésbé eseménydús hétvégék pár hete a hogy/mit/eleget/hányszor/mikor/miért nem... eszik a gyerek örökzöld szülői sláger problematika köré szerveződnek. Vegyük sorra a 3 gyomrot, kezdjük a legidősebbel:

Pénteken szóltak az óvónénik, hogy Boldi semmit sem eszik az oviban, de ezt értsük szó szerint! Én mindig meg szoktam kérdezni Bobektól, hogy mi volt az ebéd/uzsi, ő kötelességtudóan válaszol, és hozzáteszi, hogy szépen evett. Mondjuk a múlt héten furcsállottam, hogy az ilyen "szépen ettem" után egy órával hogy a fenébe fér bele 6 kakaós palacsinta....

Boldi nagyon válogatós, két kezemen meg tudom számolni, hogy mit hajlandó megenni: tészta, csirkecomb, palacsinta, mazsolás süti, tejbegríz, rák, rizs, tojás minden formában, hal (szószok nélkül), rántott húsi, túrórudi, kinderpingui, vajas pirítós, virsli, esetleg kenőmájas. Imádja az almát és a nyers répát, ezeket mindig és minden mennyiségben hajlandó bekebelezni. (ÓÓÓÓ, 17 féle étel, mégsem elég a két kezem....) Inni csak és kizárólag vizet iszik, semmi üdítő vagy tea (ennek örülök!). Nehéz főzni neki, a csirkecomb rizzsel ill. tészta rákkal a favorit. A vasárnapi húslevesből ő csak a levestésztát kanalazza, amihez egy csepp lé sem érhet hozzá, ill. gyakori, hogy üresen eszi a rizst, minden egyéb "fúúúúj étel" nélkül. Nagyon finnyás, pl. kinderpingui után csak tiszta tányérból eszik rudit; az almán nem lehet egy milliméternyi barna pötty sem (szóval bio kizárva); a palacsinta sem kell neki, ha lyukas. Szeretném elérni, hogy legalább kóstolja meg a többi ételt, és ha utána "marad a jól bevált" kosztnál, hát mit bánom én.... Az óvodai koplalásra is kigondolok valamit, remélem holnapra elkészül a terv.

Jöjjön Árcsi: róla elmondható, hogy mindenevő, sokszor és sokat eszik, csak a hogyan felett hunyjunk szemet (bár ha úgy szottyan kedve, cseppmentesen bekanalazza). Egy hete egy tányér marhahúsleves landolt a földön. Még mindig szopizik, igaz a napi ötszöriről áttértünk a háromra. Észrevettem, hogy Áronnál a szopi sokszor puszta pótcselekvés, akkor kér "cicijót", ha unatkozik, ill. ha nem vele foglalkozom. Ezeket a próbálkozásait igyekszem leszerelni, és a szopit az alvás körüli intim együttlét perceire szorítani. Áronnál a legfőbb probléma a felállok/kiöntöm/ledobom/szétszedem/kiköpöm.... (pedig gyönyörűen tud kanállal/villával enni)

Bercus drágám okozza a legnagyobb fejtörést. Napközben sokszor keveset eszik. Nem tudom más hogy oldja meg, de nappal nem tudom Bercinek biztosítani az étkezések nyugalmát, mivel Áront egy percre sem lehet egyedül hagyni. Viszont amikor elkezdem szoptatni Bercit, Áron bepörög, vérszemet kap, és jobb esetben körülöttünk ugrál, hangoskodik, rosszabb esetben rajtunk. Számtalanszor előfordult már, hogy félbe kellett hagynom Bercus táplálását, hogy mentsem Áront vagy Árontól magunkat. Szegény Bercikém már ki sem akad ezen, csak én sajnálom tiszta szívemből. Bercinél nappal az 5 perces szopi már maratoninak számít, de nincs igénye hosszabbra, mert alig várja, hogy kémlelhesse, mozizhassa a mozgalmas környezetet. Megvan ennek a böjtje! 3 hete Bercus éjjelente óránként felébred, és legalább négyszer-ötször szopizik. Én azt hiszem, hogy nappal nem tud eleget magába szívni, és éjjel pótol, hosszasan, elégedetten szuszogva.
Abban reménykedtem, hogy a hozzátáplálás csökkenti majd az éjszakai kalandokat. Szülő tervez, gyerek végez... Berci fintorog, köpköd, és ha én adom neki az almát, előbb-utóbb dührohamot kap. (Max. 4 kanálig jutottam.) VPtől inkább elfogadja, de látszik, hogy egyelőre nem kedveli a táplálékbevitel ezen formáját. Nem esem kétségbe, hiszen Áronnal már átéltem, hogy az anyatejes csecsemő és az angolszalonnát faló lurkó között nincs átmenet.

Vázoltam a problémát, holnap agyalok a megoldáson, és kb. két hét múlva nekem lesznek a legszebben evő gyerekeim. Hmmm, hmmm, de tényleg...

Dédelgetés

Délelőtt igazán jó dolga volt Áronnak és Bercinek, mert Mária dédi fantáziája ölelte őket körbe. Áron cserébe főzött Dédinek egy igazi egy gombos kávét, és hatalmas puszival búcsúztatta a nagy(déd) Kedvencet.

Bújócskáztunk is, Áron olyan remekül elbújt, hogy alig találtam meg (a fényképezőgépemet, hogy megörökítsem a nagy rejtőzködőt), valószínűleg kaméleonnak képzelte magát.

Játsszuk azt...

Fürdés közben Boldi azt mondja Áronnak:
-Játsszuk azt, hogy ebihal vagy, és fáj a fejed!

Fél álomban is jól nevelt!

Boldit reggel fel kellett ébresztenem, odabújtam mellé, puszilgattam, és mondtam neki, hogy várja a reggeli! Erre Bobek:
-Anya, csak még 2 perc lusti!
Meglepődtem, mert erre még nem volt precedens, általában Bobk magától felkel, és lustizni végképp nem szeret (pedig milyen jó is az).

-Boldi nem szeretnél inkább most felkelni?
-Köszönöm anya, majd utána.


Azóta is horpaszt, pedig fél óra múlva kezdődik a judo az oviban....

Közel a nyolchoz

Méricskéletem egy kicsit: egy jókora toka nyaktájékon, pufi pofi, 2 fogacska, párnázott csuklók, tekintélyes pocak, 3-3 hurka combtőnél, narancsbőrös popsi, körbehízott térdecskék, és a többi szükséges alkatrész, az összesen annyi mint 7960 g Bercus.

A "barátom"

Boldi és Csongi, a két jóbarát legalább fél éve nem játszott együtt lakáson belül, és más gyerekek nélkül. A fiúk (Csongi, Ákos, Boldi, Áron) negyed órányi külön játéka (értsd: 4 fiú a nappali négy sarkában magában molyolt) után összeállt a csapat, és estig a legnagyobb összhangban bandáztak. Engem mindig meglep Csongi és Boldi harmonikus összjátéka, egymásra hangoltsága. Ákos hozta a formáját: non-stop evés közbeni szőlő túladagolás következtében fellépő hasmenést követő zuhanyozással egybekötött tetőtől talpig átöltözéses akciójával, fejre szoruló dobozával, fél órát épített torony egy mozdulattal való ledöntésével... De Ákosunk így tökéletes!!! Boldi Csongit úgy mutatta be Nagyvadinak, mint "barátját". Még most sem akarom elhinni, de 5 gyerek mellett 2 órát tudtunk nyugodtan beszélgetni Diával. Remélem a jövő héten folytatjuk!

Panni et les garcons

Ma délután együtt játszott a négy unoka, azaz Eszti áthozta Pancsurt. Boldi olyan gyengéden törődik Pannival, Áronnal közösen puszilgatták, jó volt ránézni a csipet-csapatra. Aztán a fiúk fergeteges táncműsorából kiburjánzó őrjöngése miatt, robbantottam a társaságot, és a délután hátralévő részében Boldival külön utakon jártunk (ld.előző bejegyzés).

Rákérdeznék!

Ma délután annyira felpörögtek az ifjak, hogy Boldit kiemeltem a trióból, és elvittem egy kis kültéri energialevezetésre. Sokszor annyira vágyom Boldira, szeretnék pár órát csak vele tölteni, az ő tempójában, az ő tevékenységeivel, vágyaira, gondolataira figyelve. Van, mikor hétközben ez a személyre szóló figyelem háttérbe szorul, mert délelőtt oviban van, délután pedig ott nyüzsögnek körülöttünk a kicsik. Nagyon jól éreztük magunkat a kihalt focipályán a bokáig érő hóban, rohangáltunk, záporoztak a gólok, nevettünk, beszélgettünk. Hazafelé barkobáztunk, én gondoltam, méghozzá Áronra.

-Anya, állat?
-Nem, nem az.
- Akkor autó vagy babakocsi?
- Nem, nem.
-Ember?
-Igen, hurrá!
-Néni?
-Nem néni!
-Akkor tudom! A Gál Peti bácsi!

Heves jeges

Nem riadtam vissza a délelőtti műsortól, és délután Boldival kiegészülve újból nekivágtunk a zimankónak. Áron pár perc markolótologatást leszámítva ismét végig nyűglődött, nem szereti hogy hideg, mély és süppedős, és hogy csúszik. Boldi bezzeg igazi kis eszkimó, imádja hogy mély és süppedős, élvezi hogy csúszik, és nem zavarja hogy hideg. Boldi, Csongi és Boti tesztelték anorákuk vízállóságát, és egy órányi kemény munkát követően, győztek a fiúk!

Első falatok

Pár napja azt vettem észre, hogy Berci, amikor körülötte eszik valaki, elkezd cuppogni, és le sem veszi a szemét az ételről. Aztán eszembe jutott, hogy 6 hónapos korban akár el is kezdhetnénk a hozzátáplálást. Mária dédi hozott nekünk vegyszer mentes almát, és Bercus életében először belekóstolhatott a nagyok eledelébe (leszámítva a tüdőgyulladás alatt adagolt antibiotikumot). 3 kanál után érdeklődés hiányában rátértünk a jól bevált szopira. Az első falat:

Hull a pelyes és a könny

Ma reggel erre a látványra ébredtünk Nagyvadiéknál:

Alig győztem kivárni, hogy a gyerekek befejezzék a tízórait, riasztottam Esztert és Francit, és máris nekiindultunk a téli tájnak. Hatalmas hó, tiszta levegő, szikrázó napsütés, és bőgő gyerekek. Áron szünet nélkül óbégatott, és Bercit sem a röhögés rázta a babakocsiban. Én nem értem ezeket a mai gyerekeket....

Mi lesz a délutáni szunyókálással?

Egy hete Berci éjjelente óramű pontossággal 60 percenként felébred és sír, igaz viszonylag hamar megnyugtatható, de azért én már reggel abban bízom, hogy hátha egyszerre alszik majd délután a két gyerek (Boldi ilyenkor még oviban), és akkor kipihenhetem az éjszakai műszakot. Berci tegnap délután rátalált a hangjára, és azóta lubickol benne, így jelenleg itt tartok az altatással, és már csak azért imádkozom, hogy Áron fel ne ébredjen.

Berci 6 hónapos

Berci szombaton volt fél éves. A közeljövőben készülök írni egy "mi minden történik fél év alatt" c. áttekintést, de addig is, azt hiszem ezek a felvételek jól bizonyítják, hogy félév sok mindenre elegendő.

Pontosítsunk!

Áron levest evett, és Namu kérte, hogy egye meg a nokedlit is, mire Árcsi:
-Az nem nokedli, grízgombóc!
(Tényleg az volt!)

Mindennapi játékaink

A minap átnéztem az elmúlt hetekben készített képeket, videókat, és rájöttem, hogy nem csak a különleges történésekről kell "blogolni", hanem a dolgos/játékos hétköznapokról is. Ezen felbuzdulva összegyűjtöttem azokat a játékokat, amiket Áron nap mint nap játszik és kedvel.

Pl. van egy kannája, ami kuktaként, lábosként, serpenyőként, tányérként funkcionál, és minden délután főz nekem benne valami finomat, általában nokedlit, most az a kedvenc...

A játékot úgy szoktuk elkezdeni, hogy adok neki pénzt, elmondom a bevásárlólistát, és elküldöm a piacra, a többi már az Ő dolga. Néha faggatom a receptről, és az egyszer biztos, hogy Áron igazi ínyenc, bár ki tudja, lehet, hogy a csokitorta tényleg párizsival az igazi...



Áron szeret babázni (Boldi feléjük sem szagol), sokszor mellémkuporodik amikor etetem Bercit, és ő is megszoptatja a babáját. Így történt múltkor ez az Ikeában egy frissen vásárolt békababával, aki ráadásul utána pelusából kivetkezve nagyfiúsan pisilt egyet.



Legkedvesebb játékunk a közös éneklés, mondókázás, táncolás. Van egy zsáknyi hangszerünk, amit kiborítunk a szoba közepére, és Gryllus Vilmos bácsi segítségével zajongunk vagy egy órát. Áron jelenlegi kedvence a triangulum. Árcsi hihetetlen iramban sajátítja el az új verseket, dalokat, és bár este egyre több a remix, a kádban mindig felharsan az aznapi kedvenc. (A második videónál a türelmesebbek 1.40-nél a "ha a gyomrom korogna" c. jutalomban részesülnek, de vigyázat, utána a kapitány nélküli hajó folytatja hosszú küldetését a Dunán! Ha VP itthon lenne, biztos megvágná...)

Árcsi szeret plüss állatokkal játszani, gyakran tart seregszemlét. Itt épp Berci toronyépítős játékába ültette bele a figurákat, s mivel azok nagyon éhesek voltak, kalácsot sütött nekik, leginkább a kis tigrist kényezteti.



Csúszdázni is szokott, méghozzá úgy, hogy az ölébe veszi Pepe babát, alul pedig a nyuszi kapja el őket (ha nem ugrik menet közben rájuk).



Sokszor gyümölcsözünk a délutáni játszás közben, a jószívű Árcsi megkínál mindenkit, még a telefonomnak is jut némi vitamin.

Áron gyakran rajzol, színez, és bár ez legtöbbször kimerül a firkálgatás szintjén, a csigabigája és a pont-pont vesszőcske törökbasája már egész figuratív.

Még említhetném a golyópályázást, könyvnézegetést, dobozrámolást...
Boldi után fura, hogy sehol egy labda vagy kisautó, viszont bővelkedünk a mintha/szimbolikus játékokban, pedig azokkal megvárhatná az óvodáskort!

Elapátlanodva

Tegnap reggel VP elutazott Ausztriába síelni, és hogy senki ne mondhassa "milyen disznóság, hogy 3 gyerek mellől elment", vitt magával másik 45-öt.

Letettem a nagyesküt, hogy minden nap írok a gyerekekről, és képileg is igyekszem igazolni az "itthon minden a legnagyobb rendben" állításaimat.

VP híján délután én mentem Bobekkal korizni, amire már régóta vágytam. Bercit és Áront leparkoltuk Dédinél, ahol Namuék vigyáztak rájuk. Áron kötelességtudóan átaludta az anya nélküli másfél órát, de Bercus gyakorlatilag az utolsó percig végigüvöltötte. Mire Boldival megérkeztünk, egészen be volt dagadva a szeme a sok sírástól. Miután a kezembe vettem Bercust, hatalmas vigyorral, gügyögéssel, arc harapdálással konstatálta, hogy anya visszatért. 6 hónap alatt most hagytam először egyedül (ill. kétszer elszöktünk este VP-vel 2 órára, de akkor már aludt), szó mi szó nem aratott nála nagy sikert.

Visszatérve a korira. Boldi az elején hatalmasakat esett, és bizony nem tartozik a nagyon ügyesek közé, mégis olyan de olyan jó volt nézni, meghajtom a fejem az akaratereje és kitartása előtt. Ez a videó pár hete készült, amikor Bobek még tök kezdő volt:



Azóta beáll hokizni, és bár még nem tudja felvenni az iramot Fülöppel, Samuval és Salamonnal, nagyon élvezi amit csinál, és csak ez számít neki és nekem is!

Pancsur

Végre valahára nemcsak a nagyszülőknél találkoztak az unokatesók! A jövőre vonatkoztatva kikristályosodott, hogy itt aztán nem lesz copfhúzás utáni sírás-rívás, mert Pancsur (ahogy ma elnéztem a dolgokat) helyre fogja rakni a férfi-szakaszt!

Szóval a kezdeti "mi lesz majd Pannikával a kacsaréti ifjoncok között" c. kérdést átfogalmazhatja a család a "mi lesz majd a fiúkkal, ha jön Panni, az amazon" cíművé.

Jó volt látni a hölgyeményt, aki 7 hónaposan már lépeget oldalra, megállás nélkül matat és hihetetlen barátságos.

Alsógatya

Áron a mai délutánt alsógatyában töltötte, ami száraz maradt, a bili viszont háromszor is megtelt! Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azért a kádba a vizen kívül csurrant-cseppent más is.

Nárcizmus

Miközben Áront fürdettem, Berci rábukkant a tükörképére, azaz egy szimpi babára a fürdőszobánkban. Anno Áron is imádta nézni magát a szennyestartóban, ha lesz egy kis időm, előkeresem az idevágó képanyagot! (A háttérben a mosógép zakatol...)

Este jó

Bobek ma reggel igencsak nyűgös hangulatban volt, ami leginkább azzal jár, hogy semmit nem csinál meg a reggeli rutinból, hiába kéri az ember. Ennek jó vége nem lehet, pláne, ha apa is ideges, mert nem akar elkésni, ráadásul sok dolga lenne. Így aztán reggel egy kiadós balhét csaptunk Boldival, aminek az lett a vége, hogy lerángattam 4 emeleten keresztül és a kocsiban se szóltunk egymáshoz. Az oviba beérve azért próbáltam békülékenyebb hangot megütni:

- Boldi, sajnálom, hogy ilyen lett a reggelünk- mire ez a kis hörcsög:
- Én nem sajnálom, én téged sajnállak!

Azért délután az első dolgunk volt alaposan kibékülni.


Este persze -okosan - megint kicsúsztunk az altatási határidőből, ezúttal azért, mert mikor elkezdtünk keménykedni, akkor Boldi mindig kitalált valamit dühében, iszonyúan magyarázott, közben meg összeakadt a nyelve, mi meg pukkadoztunk a röhögéstől.
Később megállapítottuk, mikor kérdezte, hogy miért nevetünk, hogy

- Azon, Boldi, hogy ez a nevelésünk csődje! - mire ő
- Nekem tudod hol van csőm??? Itt a szememnél...

Kék

Ez az igazi kékség, nem ám a lagúna! Franci Áron nyomdokaiba lépett, már ami a térden járás sajátos technikáját illeti.

Árcsi szép gondosan felvonultatta a lakásban fellelhető összes játékot, átlagosan egy percet játszva az aktuálissal, mindeközben Franci szép csendben figyelte Áron kirohanásait. Berci bebizonyította, hogy aki álmos, az bárhol képes aludni, egyébként pedig hozta a cuki manó formáját! Eszterrel való beszélgetésünk alapján egyre erősödik bennem a gyanú, hogy Attilából tényleg csak egy van a világon, vagy csak szoktatás kérdése az egész????

Palacsinta

Már régóta fontolgatom, hogy néha lejegyzek egy-egy receptet, csak az íze kedvéért. Szeretek sütni, főzni, jelen pillanatban ez jelenti a "kikapcsolódást". Előfordul, hogy mindenféle előzetes elképzelés nélkül látok neki a főzőcskének, az itthon fellelhető alapanyagok írják a receptemet, és amikor VP megdicséri az ebédet/vacsit, majd rákérdez, hogy-hogyan készült, minden emlékezőtehetségemet összeszedem, és felmondom a receptet, aztán mire elfogy az utolsó falat, elfelejtem, s legközelebb, mikor VP kér, hogy főzzem újra, én csak rázom a fejem, hogy nem megy. Szóval elhatároztam, hogy a saját fejlesztésű ételek, valamint általam nagyon szívesen sütött-főzött finomságok receptjeit leírom, apránként, tálalási sorrendben.

VP-től két hete kaptam egy szuper palacsintasütőt, amire már régóta vágytam. Anyukám mindig mosolygott rajtam, hogy tudok lángost, kalácsot, fánkot, tortát... sütni, csak a palacsinta nem sikerül, soha-soha. Bizony-bizony, próbálkoztam már vele, de sosem jött össze, és idő közben "mumussá" nőtte ki magát az ügy. De mivel (1) kaptam Mária déditől egy állítólag "tuti" receptet, (2) VP meglepett egy palacsintasütővel, (3) Boldi kedvence, kötelességemnek éreztem, hogy megküzdjek a gastromumussal.

Pár napja VP elvitte a két nagyobbat sétálni, és én már-már haldokoltam Bercivel a csöndes magányunkban, így nekiláttam a sütésnek. Az első riadalmakat leszámítva, majd némi szódával fellazítva sikerült is a palacsinta. Na, erre annyira belelkesedtem, hogy az elmúlt egy hétben már többször is sütöttem a családnak, a legutóbb túrósat, imígyen:

1 kg liszt, 1 evőkanál só, 1 dl olaj, 1 l tej, 5 egész tojás, szóda. Ez az eredeti felallás, szerintem elég vagy negyven palira. Én 40 dkg liszttel, és ugyanilyen mértékben "lebutított" többi hozzávalóval dolgoztam, igaz tojásból belekevertem négyet, olajból is több mint fél dl-t. Első körben az "adj hozzá annyi szódát, hogy palacsintatészta sűrűségű legyen" tanácstól rándult görcsbe az éhes pocim, és óvatosan csak belelöttyintettem egy adaggal, de amikor megsült az első gofri vastagságú palacsintám, rájöttem, hogy nem szabad sajnálni, majd 2 dl belemehet. A tésztát érdemes pihentetni sütés előtt. Az én verziómból 20 palacsinta sült ki. (Annyira egyszerű így utólag, és bő fél óra alatt kész az ember a sütéssel.)

Túró töltelék: fél kg túró, 4 tojás sárgája, mazsola (előzetesen forró vízbe állítva), reszelt citromhéj, ízlés szerinti cukor, 4 tojásfehérje habbá verve. Az alapanyagokat összekeverem, a tojáshabot legvégül, óvatosan, lentről felfelé keverve (köszi anyu!), hogy nehogy összetörjön (bár nekem ez mindig képzavar).

A megtöltött palik tetejére: egy tojás sárgája, tejföl, cukor kikeverve.
Kb. egy órát sütöttem a 170 fok körüli sütőben.

Petics és Timi kóstolta, azt mondták, finom!

Változatok egy témára: Gyerekkoromban a mamám kevert a tésztába reszelt almát, és állati fincsi lett tőle ill. volt, hogy spenótot kevert a tésztába, amitől gyönyörű zöld lett a palacsinta (állítólag nehezebb megsütni), és rántottával töltötte.

Ha már így belelendültem, leírom a gofri recepjét is, mert évek óta egy cetlin foltosodik, már alig látszik ki a rászáradt tészta alól, így nem kell többet keresgélnem, tisztogatnom a lapot.

25 dkg margarin, 25 dkg cukor + 2 van.cukor, 6 tojássárgája, fél kg liszt, kávéskanál sütőpor, fél liter tej, citrom héja, 6 t.fehérjéből hab. A margarint olvasztva szoktam elkeverni a cukorral, majd tojás sárgákkal, aztán liszt, ha kezelhetetlen a tészta adok hozzá kis tejet, majd a többit, citromot, és legvégül óvatosan a habot. Egy napot simán eláll a hűtőben, és ilyen összetételben nekem még sosem ragadt oda!

Úszás helyett

Mária dédi feláldozta a ma délelőtti úszását egy közös játszóterezésért. (Remélem nem bánta meg!!!) Áron cserébe sütött neki homoktortát, és elvitte egy tengeri kalandra, csak úgy dagadt a vitorla, ráadásul sokkal jobban megmozgattuk és lefárasztottuk, mint az uszi.) Hazafelé megtudtam, hogy nem minden aranyeső, ami annak látszik. Dédi, mi is a bokor neve????

Csak az egészség meglegyen

Halkan suttogva mondanám, hogy péntek óta mind a Háromgyerek egészséges, ami lehetőséget adott a baráti kapcsolatok ápolására (nem csak telefonon). A hétvégét Namuéknál töltöttük és Botival haverkodtunk, hétfő délelőtt Áron és Orsi játszottak együtt, délután pedig Lóri és Helga jött el hozzánk. Lórinak szerintem nagyon jól állnak a sötét, göndör tincsek, úgyhogy teljesen egyetértek vele, hogy kiveri a hisztit a fodrásznál... A fiúk kb. 3 hónapja nem játszottak együtt, ami bizony meglátszott a csapaton, sok volt a zsörtölődés, többször kellett közbeavatkozni, megakadályozni a "bepörgést", de mindezek ellenére jól érezték magukat, és mi is beszélgethettünk egy kicsit Helgával. Közeli folytatásban reménykedem!

3 + 1 változás

Berci az elmúlt napokban gyökeresen megváltozott: (1) Egyre ügyesebben kúszik, bár a módszer még mindig igen sajátos, leginkább pillangóúszáshoz hasonlít. Mivel nem vagyok a járóka híve (ill. lehet, hogy az lennék, ha a gyermekeim is azok lennének/lettek volna, de nálunk mindig hatalmas lázongásokat váltott ki a másfél x másfél méteres ketrec...), elővettem a vastagabb pulcsikat, és Berci szabadon közlekedhet a lakásban, amit nagyon élvez. (2) A fenenagy világhódítás közepette elkezdett hosszasan matatni, játszani, sokszor fél órát is elkúszik-pakolászik, vagy rakosgatja a játékokat a dobozokból, felfedezi, hogy a tárgyakon mit kell tekerni, nyomogatni, hogy érdekes hangot adjon ki, és ennek tudatában tekerget, nyomogat. 2 napja történt, hogy hatalmas puffanásokat hallottam a gyerekszobából, s miközben rohantam menteni a menthetőt, hangosan dorgáltam Áront, hogy már megint mit borított ki, tört szét..., pedig Árcsi ártatlan volt. (3) A harmadik fejlemény az, hogy bár eddig Berci a világ legbarátságosabb, mosolygósabb, közvetlenebb pelenkása volt, két nap alatt minden megváltozott, és bár a legszűkebb család tagjainak mindig örvend, az idegenektől (= akiket nem lát minden nap) bizony sírva fakad, és csak akkor nyugszik meg, ha kézbe veszem, és együtt ismerkedünk velük. Bizony eljött az ideje egy kis idegenfélelemnek. (3-4 hónapos korukra a csecsemők már felismeri és preferálják a család ismerős tagjait, de még az idegeneket is elfogadják. 6-8 hónapos korban ez a feltétel nélküli elfogadás megszűnik, és félelmi reakció jelentkezik az idegenekre = idegenfélelem.)

ui.: (+1) Bár 3 nagy újdonságról szerettem volna beszámolni, de míg megírtam ezt a bejegyzést, a körülöttem matató Bercus vagy ötször négykézlábra emelkedett és ringatózott (ezt talán "kutyázásnak" hívják, nem vagyok benne biztos).

Második

Berci megduplázta fogainak számát! Még mindig nagyon profin növeszti, szépen csendben. A fogacskák előbukkanásával meztelen csigánk szúvá alakult át, és egész nap rágcsálja a székek lábát, komódok alját, elővigyázatlan arcokat, lábakat.