Áron közlegény megmentése

Áron kúszik. Szép szimmetrikusan használja a jobb és bal oldalát (ez főként a neurológia miatt fontos). Közben hol nyög, hol meg vigyorog. A boldog emlékű honvédelmi napot juttatja eszembe, mikor a pasaréti laktanyában honvédelmi vetélkedő keretében kúsztunk pár métert, majd a nyeles fa kézigránátot be kellett dobni a karikába.

Szegény Áron, ebből ő már kimarad. Mondjuk kiképzésen azért részt vesz, mert Boldi, mióta rájött, hogy Áron képes helyváltoztatásra és a papírtársasjáték elfogyasztására, azóta igencsak szemmel tartja és fegyelmezi az öccsét. Az egyik leghatékonyabb módszer a ráfekvés. Van még az Áron fülébe sikítás, az eléfekvés, a lábánál való visszahúzás (főleg parkettán működik), az arcnál fogva hátratolás, különbözö játékokkal fejbeütés (amiket aztán lehet szortírozni aszerint, hogy jól fejbeütős vagy nem.), a kézmegszorítás, illetve a játékdoboz teljes tartalmának nyakbaöntése.

Ha viszont látja, hogy figyelünk, akkor csak azt mondja:
- Áron, nem szabad! -
Esetleg nekem kiabál,hogy
- Apa, fogd meg Áront!

Hát itt üzenem, Boldikám, hogy látunk mindent, hiába vagy te a nagy testvér!

Halloween helyett Helló Magdi!

Boldival van egy egyezségünk, miszerint ha nem verekszik az oviban, kap hazafelé valami finomságot. Ma azzal fogadott, hogy odafutott hozzám, az arcomat a kezébe fogta, bűbáj arccal rámnézett, és a következőket mondta:

- Volt egy kis lökdösődés, de szerintem mehetnénk sült krumplizni.

A hazafelé útnak van egy lassító szakasza, nevezetesen a Budagyöngye oldalában található autómosó-közért-McDonald's háromszög, ahol néha fél órákat töltünk el vagy sült krumpli evéssel, vagy hisztivel, hogy nem eszünk sült krumplit, vagy közértezéssel, esetleg az autótisztulás áhítatos szemlélésével. A mai nap Eszti hozott minket autóval haza az oviból. Mária dédi leadta a drótot, hogy van maradék tortája, amit nem kellett kétszer mondania, első utunk oda vezetett. Boldi ragaszkodott hozzá, hogy a piros tetejű kedvenc tortáját (málnás-túrós a Daubnerből) a dédszülők társaságában fogyassza el, így felcsörtettünk és ettünk-ittunk.

Délután Gergő és Márti jöttek kacsarétezni. Gergő és Boldi átépítették a nagy daru segítségével Bobek szobáját, és a nagy munkában annyira megéheztek, hogy benyomtak egy nagy csomag Füstlit, én meg csak áldom a nevét a virsli szülőatyjának!!!!

Márti mesélt az új munkahelyéről, Gergő és Boldi pedig bebizonyították, hogy a két kis kakas a múlté, érett férfiakká nőtték ki magukat, kérem szépen!

Ja, és a nap legnagyobb híre-eseménye:
Végre megszületett Peti és Anikó Magdija. Örülünk, nagyon!!!

Kapaszkodva áll

Igazából ez a vasárnapi nap termése, csak Áron baba rosszul időzített, és kora reggel, az ágyba kapaszkodva mutatta be először legújabb tudományát. Én meg csak szorongattam a kispárnámat, kurjongattam örömömben, de képtelen voltam elmenni az asztalon fekvő fényképezőmasináig. Azóta többször gyakorolta az ácsorgást, igaz max. 10 mp-ig, pl. VP mellkasába kapaszkodva. (Jelezném, hogy ennél már sokkal peckesebben is működik a dolog, csak nehéz fotózni, és elkapni egyszerre.)Sajna a fotó nem a legjobb, de majd igyekszem jobban elkapani a pillanatot.
Szárnyalunk (na azt azért még nem!) a "nagy mozgások" terén!!!!

Azok a régi szép idők!

Késő délután eljött hozzánk Dani, akivel együtt töltöttem gyermekkorom legjavát! Egymás mellett laktunk, egy suliba jártunk, sőt még közös edzésre is. Szóval amolyan reggeltől-estig sülve-főve barátság volt a miénk! Jó is az!!!

Dani mindig leveszi Boldit a lábáról, már egészen pici kora óta (mármint Boldi pici korára gondoltam). Így volt ez ma este is. Éppen a pizsi-ráimátkozási fázisnál tartottunk az esti evés-fürdés-mese-lefekvés-evés-mese-lefekvés füzérben, mikor megszólalt a megmentő kaputelefon, és a pizsi még vagy másfél órára visszakerült a csúszdás ágy tetejére. De ez még nem minden! Dani ajándékot is hozott, mindenkinek személyreszólót. Boldi vagy százszor letesztelte a memóriáját (és a miénket) ezügyben. Örökre bevéstem az agyamba: apának bor, anyának kicsi tuja, Boldinak dudu autó, Áronnak csörgős játék.

Vacsi alatt Boldinak folyamatosan mozgott a szájszerve (no nem rágott, hanem beszélt!!!).

Az alvást megelőző "redőny-mese" szinkronhangja is Dani lett, amit mi VP-vel igen élveztünk a konyhából borozgatva.

Tudom, hogy dr Dani nagyon elfoglalt, de jöhetne gyakrabban!!!!

Hogy mik vannak?

Áron baba a mai nap 2 új dolgot fedezett fel:

1. képes felmászni a lépcsőn

2. van fütyije

Rötyögős

Ez olyan mint a hétfogás, én sem bírom ki röhögés nélkül!

"Az én szép kis Pannusom"

A délutáni alvást/nem alvást követően átjöttek leendő rokonaink látogatóba, mert nagyon ijesztőnek találták, hogy az utóbbi időben Boldi oldalán számos "nő" tűnt fel a Blogon (és itt nem Namura gondolok), sőt legutóbb egy másik Pannival fényképezkedett a csúszdás ágy alatt, ráadásul egy érettebb hölgyről van szó. Én nyugtattam őket, hogy Boldi hűséges tipus, de jobb megelőzni a "bajt".

Ma ovi után mondtam Boldinak, hogy átjönnek Panniék. Itthon meg kellett mutatnom a blogon Panni fényképét, mire Boldi az autóját tologatva maga előtt mormogta:

- Az én szép kis Pannusom.

Panni szokásos rózsaszín eleganciájával tűnt fel a lépcsőházban fél ötkor, ahol Boldi már várta. Boldi egy kis lovaglásra invitálta szíve hölgyét, majd megmutatta a csúszdás ágy alatt található két, képzeletbeli kis rókáját (ha nem lennének 4 év alatt mindketten, még a végén rosszra gondolna az ember!?!?), aztán babzsákozás következett. Panni barátkozott a gondolattal, hogy nem sokára neki is lesz otthon egy saját bejáratú kis tesója, vagy lehet, hogy már az önálló családalapítás gondolatával játszadoztak?

Míg az ifjú pár teljes összhangban mulatta az időt, a még nagyobbak pedig ettek-ittak, Áron portyázott egyet a lakásban. A babzsákban felejtett pogácsaromok felkutatása után,

kedvet kapott egy kis sörre. Mindenki az "ez túl nagy neki, úgysem rántja magára" tévhitbe ringatta magát, csak én sejtettem, hogy Áron babában ott szunnyadnak a rejtett tartalékok, és megszerzi, amit akar. Szerencsére még épp idejében kaptam el az úthengerré avanzsált hordót, és lemondtam a fényképezésről. Képek nincsenek, Áron van!

Székrekedés

Csigator

Mióta Cili szülei a napfényes, és 1346 óta fennálló Zsebeháza megacityből a kis porfészek Budakeszire költöztek, azóta nem nagyon volt részük abban a szerencsében, hogy igazi (sőt IGAZI) disznótorost egyenek. Na ezen segíthetünk, gondoltuk magunkban, hiszen Dezső kései leszármazottja immáron egy hete az örök moslékmezőkön próbálja elfelejteni az utolsó zavaros perceket, míg a porhüvelye...

Summa summárum, hurka, kolbász, krumplipüré, toroskáposzta (farokkal, az ínyesmester kedvence), sok savanyú, pár. káp, bilagit menüt szolgáltunk föl Cilinek és Istvánnak és persze magunknak is, hogy a pezsgő nehogy a fejünkbe szálljon. Nem akarom nagyon fényezni magunkat, de isteni volt. Még Máténak is küldtünk kóstolót, aki visszaüzent, hogy ez még jobb volt a Petro sültkolbászánál is, aki pedig ősfradista, mint Máté.

Az est folyamán Dóri tanácsot adott, hogy kit is kellene meghívni a könyvünnepre (Szalóki Ági), amit Cili megfogadott. Ezen túl jókat röhögtünk, fölidéztük a közös ismerősöket stb.

Ez a kép már a vacsora után készült. István véletlenül ráfeküdt a hormonzavaros katicabogarunkra. Cili a fotó kedvéért imitálja, hogy kéri az ötödik muffint is, hiszen négynél megállt, hogy férjen be pogácsa is. (Ezért a mondatért persze mérges lesz, de mivel nem tudja használni a megjegyzés rovatot, ezért ez nem fog látszódni.) Négyet????
Példamutató hétfő volt. Pláne, hogy másnap se volt munkanap. Fini!

NagyPannus

Vasárnap meglátogatott minket Móni, Gábor és Panni. Boldi egész délelőtt sürgött-forgott a konyhában, krémeket kóstolt és rendezkedett, de megérte a fáradtságot: a gofri remekül sikerült. Végül a sütést azért anyára bízta, mert Pannival nagyon el voltak foglalva a csúszdás ágy körül.

Áron a konyhai munkában még nem vett részt, de a padlófényasítést már rá lehetett bízni.

Panni most lesz hét éves (szinte hihetetlen), és egész este a színét se láttuk, annyira jól elvolt Boldival. Boldit először egy kicsit megzavarta a Panni név, hiszen a menyasszonya is Panni, de végül a mostani Panniból NagyPannus lett, így elhárult az akadály a közös játék elől, ami azért sikerült jól , mert Panninak végtelenhez tartó türelme volt Boldihoz.

Az est folyamán remek fényképek készültek pl a Móni takarásban című, vagy a Gábor hátulról, előnytelen pózban, illetve Vp kidugja a hasát, miközben vakaródzik című. Ezek közlésétől most kegyeleti okból eltekintünk.

Önimádat

Spontán szombat

Reggel Bobek és Apa elmentek a vásárba fél pénzzel. Szerencsére nem hoztak tyúkot, de sok minden került a szatyorba. Boldi a piacozás első fél óráját a fel-le rohangászós játékkal kezdte, és közben lökte a szombat reggeli tömeget kíméletlenül. Kész nyereség volt ez a gyerekkel piacosdi. Kaptunk aszalt ananászt, mandarint, répát, és mindezt ingyé, a két szép szeméért. Szép az biza!!!

Én közben telefonáltam Esztinek, aki hagyott csapot-papot, és úgy döntött, hogy az unokapöcsikkel tölti a napot (igazából Eszti spontán szombatjáról szól ez a bejegyzés). Elmentünk játszóterezni, ahol a csúszdázás és némi unatkozásból kifolyólagos rosszcsontkodást követően fociztunk egy kiadósat, ami abból állt, hogy ki kellett "csellózni" Apát, aki nem hagyta magát, de aztán egy kis "üsd, vágd nem apád!" (de az!-vp) csapatmunkával megszereztük a labdát!

Az ebédet és terasztakarítást követően (melynek során megdöbbenve tapasztaltam, hogy egyes növényeimet már csak a levéltetvek tartják össze) meglátogattuk Éva dédit, akinek egy hete eltört a karja.

Az első ülésszak

Áron épp a szokásos napi fényképezkedését végezte (hátha akad egy kis blogravaló), amikor kedvet kapott egy kis üldögélésre (kb. 2 mp), én meg csak fókusz, meg lélegzet visszafojtás. 2 mp után lefejelte a parkettát, az utolsó képen már túlvan ezen.

Minden csoda 7 napig tart!!!

A múlt heti zűrmentes ovizás után, tegnap a férfiszakasz újból köhögősre vette a figurát, és Boldi az ugatós-fajtával vérfagyasztott, így ma egyenletes szobahőmérséklet mellett próbáltam a maximumot kihozni a napból, bár én nagyon utálom a szobafogságot.
Nézzük a kis beteg gyötrelmeit:




Szenvedtünk itthon, mint a kutya!!!

Műalkotás

Boldi ma büszkén mutatta az oviban készített remekműveit. Nem túlzás, bizony azok!!!

Só-liszt gyurmából készültek, és rengeteg kincset nyomkodott beléjük. 4 is született, így joggal fogadott azzal, hogy "mama, én ma sokat dolgoztam".

Menza

Boldit az oviból hazafelé mindig kifaggatom, hogy mi volt az ebéd, ízlett-e neki. Így történt ez ma is. Megtudtam, hogy ma "borsós ebéd" volt, és utána kaptak "kókuszos bibírcsókot". Guszta lehetett.

Ásó, kapa, gereblye

Délután találkoztunk "Pannussal" és Esztivel, meg egy helyes kis pocakkal. Boldi egész lázban volt, hogy viszontláthatja az ő Panniját. A randi elején jól nevelt gyermekek benyomását keltették, amibe még egy kis nyálbuborék fújdosás is belefért. Aztán Boldi valódi énje felszínre tört (természetesen az óvodának betudható fáradsága következtében), amikor Panni kölcsön merészelte venni a lila gereblyét, pláné, amikor még a kék pöttyös labdába is bele akart rúgni. (Erről a gyenge idegzetűek kedvéért nem készítettem illúzióromboló képeket.) Panni sem hagyta sírás nélkül az ügyet, mi meg csak vígasztaltuk a fiatalságot. Szóval van még mit csiszolni a boldogító igenig. Áron-csomag a kocsiból szemlélte a nagyok románcát. Az utolsó 10 percet leszámítva remek délutáni szórakozás volt.