szerda, szeptember 8

Váraszói hétvégék

Az elmúlt két hétvégét hosszú kihagyás után megint Váraszón töltöttük. Előörsnek leküldtük Boldit Nagyvadival és Namuval, akik lehúzták a lakókocsit. Mi másnap mentünk utánuk a kicsikkel. Leértünk 10-re: sehol senki. A lakókocsi ajtaja nyitva, a horgászok sehol, Namu sehol, két árva bot belógatva a vízbe, az egyik sípol, ugrál. Kézifék be, ugrás, kapom ki a botot, és némi fárasztás után máris kiszákoltunk egy kétkilós pontyot. A maga nemében ez is világrekord. Közben a horgászok is előkerültek, akik fél10 felé elálmosodtak és kicsit még visszafeküdtek.

Nagyvadi nagyon lelkesen előkészített Áronnak és Boldinak is szerkót, de Áronkám egy kicsit félreértelmezte a feladatot, és az úszós botján teljesen megfeledkezve a jelzőről ütötte a bottal a vizet és közben óbégatta, hogy

- Kápás van!

Boldikám sokkal ügyesebb volt, bár neki is meggyűlt a baja a bottal, mert Vadi túl finomat szerelt neki, így gyakorlatilag kétpercenként csinált iszonyatos gubancot egy-egy óvatlan mozdulattal, amit aztán Nagyvadi kicsomózott.

Ezzel együtt Boldi termelte a törpeharcsákat, fogott vagy húszat igen takarékos módon, mert ugyanazt a három szerencsétlen csontit több hal torkából is kibányásztuk.

Ezek a törpeharcsák - mielőtt bárki sajnálni kezdené őket - felzabálják a tóban az összes többi hal ikráját, ráadásul jól el vannak szaporodva, ezért aztán kifogásuk kifejezetten jócselekedetnek minősül.
Bercikém csak a tó partján végrehajtott egyensúlygyakorlataival vívott ki magának nagyobb figyelmet.

Rákövetkező héten csak kanbuli volt: Nagyvadi, Boldi, Apa, és Laci bácsi, a sportriporter. Mivel Laci bácsi volt a vendég, átengedtük neki a legjobb helyet, de ez nem lesz mindig így!

Boldi lett az abszolút rekorder valami 40 hallal, ebből 35 törpeharcsa, 2 keszeg, meg egy 2 kilós ponty, amit igazából én akasztottam, de Boldi tekerte ki. Ha Nagyvadi átküldi a képet, akkor majd az is kiteszem, addig itt vannak ezek. Külön köszönet Nagyvadinak, aki a két hétvége 4 napja alatt egy percet nem horgászott, csak tolta alánk a szerkót, szerelt, kötözött, vagy ha egyiket sem, akkor csinált reggelit, ebédet, vacsorát, uzsit , hozott vizet és ami éppen eszünkbe jutott, vagy nem is gondoltunk rá!










Ármin bácsi, a helyi Matula:




1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Gyönyörű a tavatok! Micsoda virágos,
kulturált környezet. Péter jól beoltotta a horgászszenvedéllyel családtagjait (a fiúkat), de amint hallom keményen megdolgozott érte. De még Namu is örömmel kibicel, ahogy látom.
Örülök Nektek, további sok sikert!
Mária N.D.