Popsi-tepsi

Mivel mára jelentős mennyiségű hó szállott alá, gyalog mentünk vásárolni, és a helyi játékboltban (amit félkarú rablóhoz hasonlítanék) igyekeztünk beszerezni egy harmadik csúszkálási alkalmatosságot, csakhogy ki nem törjön a gyalázat!

Popsi-tepsiből létezik a szimpla mezei, vékonyka, de ma megismerkedhettünk a fantasztikus "légpárnással", ami árban is különbözik a kistesótól. (Ez volt a boltban, ennek is örülni kellett.)

Mikor látszott rajtunk, hogy "mi a fene kerül ezen ennyibe?" fejjel méregettük a hójárgányt, az eladó az alábbi szöveggel igyekezett a "vedd már meg!" döntés felé noszogatni minket:

-Ez a légpárnás azért jobb mint a másik, mert a vékonyabb mínusz 20 fokban egyszerűen kettétörik.

Na ja, mínusz húszban csemetéim egy domboldalon...... Azért megvettük......

"minurka"

Boldizsár újabban a "picit", "kicsit" szavak helyett a saját fejlesztésű "minurka" szót használja, például így:
-Anya, csak szeretnék gépezni még egy minurkát!
-Csak egy minurka csokit adjatok még nekem!
-Áron várj egy minurkát, mindjárt jövök.

Hát lehet ennek ellenállni? (Gépezhetett, csokit is kapott és Árcsi is várt türelemmel.)

Ági és Barnus

Ágit és Barnust már nagyon régóta vártuk! Sokszor eszembe jut Ági, aki már majdnem felnevelte a Hármat, szerettem volna tanácsokat kérni tőle, de a Háromgyerek mellett erre sajnos nem jutott idő... Így tényleg igaz lesz a mondás, "utólag okos az ember".

Áron, jó házigazdaként egy percet sem hagyta unatkozni a rokonokat, leginkább Ágit, Boldi pedig Barnus szórakoztatásáról gondoskodott, én csak a vacsit tálaltam.

Zebrák

A tegnap délelőttöt együtt töltöttük Boldival az oviban. Nagyon jól éreztük magunkat, kipróbáltunk minden ottani kedvencet, és végre közelebbről szemügyre vehettem az új barátokat: Noámot és Csabit, no és persze a régieket is.

Árcsit is magunkkal vittük, aki, míg mi Bobekkal és Edittel logopédiáztunk, VPvel tanította a kilencedikeseket. VP azt mondta, hogy pedagógiailag nem sokat segített Áron jelenléte a másodfokú egyenletek elsajátításában, mivel Árcsi az első 10 percben VP nyakában lógott, a második 10 percben, VP lábát ölelte, fenekében nyúlkált, aztán az óra hátralévő idejében táblát törölt, utasítgatta VP-t, hogy mit rajzoljon fel. Így történt, hogy Áron hamar visszajött hozzánk az oviba, és a délelőtt hátralévő részét zebracsikóként töltötte Boldi csoportjában. Saci marasztalta Árcsit, de ő hajthatatlan volt, és miután evett és ivott, hazajött velem. Elég lesz majd szeptembertől...

Szamuil Marsak: Zebrák (ford.: Weöres Sándor)

Zebrák, csíkos szép lovacskák,
afrikai vadlovacskák,
jól játszotok ti bujócskát
dús fűben a réten.

Csupa csík a zebra irha,
mint a megvonalazott irka.
Lábtól fejig vonalminta
rajzolódik szépen.

Egyéb sportok

Sérülés

A mai napot nem sorolnám életem legkönnyebb napjai közé. Este 9ig egyedül voltam a gyerekekkel, ami nem is olyan "nagy cucc", ha nem lett volna ma mindenki nyűgös, veszekedős, hisztis (sajnos én is....). Természetesen az ilyen napokon jönnek a balesetek. Semmi komoly, de ahhoz elég, hogy megijedjek. Bercusom az emeletes ágy tetején ugrált. Kétszer levettem, és kértem, hogy ne tegye ezt, mert meg fogja ütni magát. Nem rémült meg, folytatta. Egy rossz ugrás következtében lefejelte az ágy fa vázát, nagyon vérzett a szája, kicsit beljebb nyomódott két foga... Minden véres volt, ezt látva Áron megijedt.
Este, míg altattam az emeleten Bercust, Áron és Boldi lent játszottak. Mire leértem, Áron elvágta valamivel az ujját. Picit vérzett, így sebtapasz mellett döntöttünk, csakhogy a lelki béke helyreálljon. Mikor ráragasztottam Árcsi ujjára a tapaszt, Boldi felháborodva kérdezte:
-A Berci fogát miért nem kötözted be?

"Felnölök?"

Ma pizzavacsi volt, ami jutalomfalat kicsinek, nagynak egyaránt. Boldi bevágott 3/4 pizzát (a tegnap 6 virsli, egy pirítós, 2 puding után ez semmiség), de Árcsi is betolt 2 hatalmas szelettel. A vacsi végeztével Áronom:
-Nagyon szépen etteeeeem? De most felnölök?????

Lusta

Áron szeret levegőn lenni, csak az odáig vezető 3 emeletnyi lépcsőzést mellőzné, bár még ennél is utálatosabb dolog fáradtan felfelé. Ilyenkor záporoznak a szülőket puhító gondolatok. Pl. "nézzétek, milyen kicsik a lábaim", "fáradt vagyok és éhes", "kicsike vagyok, nem látod?", "nem bírják a lábaim, gyengék"......, majd mikor nem adja be a derekát a szülőtaxi, kezdetét veszi a megahiszti.... Ma lefelé menet Árcsi leült:
-Megyek majd, csak itt megvárom a buszomat!
Felfelé pedig:
- Nézd, olyan keserves vagyok!

"Én"

Délelőtt Árcsival és Bercussal játszottunk a szobában, mikor feltettem a kérdést:
-Ki jön le velem a kertbe havat lapátolni?
Erre Berci feltette a kezét, és az én néma leventém megszólalt:
-Én.

Lovagok

De jó nekem!

Boldi a hétvégi síelés után, tegnap, a jóéjt puszi közben átölelt, és boldog manó fejjel csukta be a szemeit.

-Mama én imádom a síelést, de téged még annál is jobban szeretlek.

Kell ennél több egy anyai szívnek??????

Reprint

Bercus feje fölött Boldi másfél éves korában készült fényképe lóg!

Ezt írd le, és ne a szennyest!

Tanácsolta VP, mikor közeledve az éjfélhez elmeséltem neki, hogy Áron micsoda fantáziajátékot játszott reggel. Pizsamában megállt előttem:
- Anya! Az én lábam rénszarvas, ujjamon katicabogár, kezemben egy kecske, karomban bárány. Fázunk és álmosak vagyunk!
Letettem Árcsi takaróját a földre. Áron az összes képzeletbeli barátját gondosan bekuckózta maga köré, és azt játszotta, hogy alszanak, majd hogy esznek, végül kandalló mellett rittyentett pikniken vehettünk részt, ahol lobogó tűznél melegedtünk, míg nem kerekedett egy hatalmas vihar, amit persze Áronom karddal kezében kergetett el.
Még nincs 3 éves, eszméletlen belső mozi!

Egy marék szennyes

A kétnapos hétvégi síelést követően az alaposan becsomagolt táskából ennyi került elő. Tudom, mindez csak azért, hogy megkíméljenek a mosástól..... Nézzük a jó oldalát: legalább alsógatyát cseréltek. Fiús hétvége volt ez....

Esti kérdés

- Amikor még senki nem születik meg, kivel kezdődik a születés?- kérdezte Boldi vacsora közben.

Anya válaszát csak azért nem írom le, mert nagyon hosszú volt, egyik végén Ádámmal, Évával, másik végén Darwinnal. Azt hiszem Boldi most már világosan lát ebben a kérdésben...

Szentjánosbogarak az éjszakában

Megismételtük a múlt hétvégi síelést Boldival. Megint hajnalok hajnalán indultunk, hogy korán odaérjünk. Ezúttal az új szárny nászutas-lakosztályát kaptuk, melynek nagy részét a franciaágy töltötte ki. Délelőtt síeltünk, délután pihentünk, kártyáztunk, gépeztünk, és szunyókáltunk, ez utóbbi kettőt jól felosztottuk egymás között.

Ezúttal sikerült rávenni Bobeket az esti sízésre. Nagyon be volt sózva, hogy milyen lesz. Magunkhoz vettük a fejlámpákat is, hogy a felvonó tetején lévő behajtani tilos táblát biztosan lássuk, nehogy rajta maradjunk a felvonón. Közben mondogatta Boldi, hogy "Nagyon izgulok, hogy milyen lesz!"

Végül több mint két órát csúszkáltunk, és csak azért hagytuk abba, hogy aznap este még billiárdozzunk egyet. (Erről majd később.)

Aztán már csak egy kis amerikaifoci fért bele alvásig.

Másnap Boldi megtanult a gyorsabb liften felvonózni és elérte az első baleset: egy csajszi letarolta hátulról. Bobek nem sírt, de látszott, hogy megijedt, úgyhogy biztos ami biztos leharaptam a csaj fejét, pláne mikor elkezdett jó tanácsokkal ellátni, hogy nyomkodjam meg a gyerek lábát, amiről addig még azt sem tudtam eldönteni, hogy törött-e. Szerencsére semmi komoly nem történt, a csaj meg mondta, hogy ő akkor talán átmenne a szomszéd pályára, amit én csak helyeselni tudtam.

A nagy ijedtségre még síeltünk egy nagyot és aztán este 5-kor már büszkén mutogattuk az itthoniaknak a sítudásunkat.

Még egy jótanács: járt sztrapacskát járatlan kolbászért el ne hagyj!

Induláskor Boldit még körbedöngte néhány balassagyarmati nagylány, hogy milyen cuki, és hogy Boldizsár és hasonlókkal. Mikor én is odaértem a lányok szétszéledtek (ki érti ezt?) , Boldi meg mondja nekem nagyon komoly pofával:

- Engem nagyon hamar megkedveltek ezek a nagylányok, igaz, apa?

Kezdődik

Egy középsős.

Kézenfogva csúsznak le egymás mellett két popsitepsin.

Ma hazafelemenet, Boldi magától bement elköszönni a középső csoportba.

Még nincs hat éves.

Mi lesz itt!?

Juhé, már másodszor a héten

Mária dédi ma is meglátogatta a dédunokákat, leginkább abból a célból, hogy átadhassa Boldi névnapi ajándékát. Bobek gyönyörű ceruzákat, zsírkrétákat kapott (gyerek kézre méretezve, nehezen törhető heggyel), kifestőket, rajzlapot. Mária dédi pedig megkóstolhatta Áronnal közös sütésű püspökkenyerünket. Dédi színezett, mesélt, társasozott.

A híres "nagyon szeretlek, mikor jössz legközelebb?" ölelés:
Lesz ennek még folytatása....

Maraton

A tavalyi tüdőgyulladásos 2 hónapot még nem szárnyaltuk túl, de ez a 6 hete tartó változatos vírus-baci arzenál nem semmi! Tavaly télen is volt egy időszak, mikor a blogunk leginkább egy kórházi teleregényhez hasonlított, hát most is így van ez. Már nem nevetek, és bevallom kezdem elveszteni a türelmem, elegem van, hogy mindig valakinek valami.....
Jelenleg: Boldi még mindig egészséges (hurrá!), Áron náthás és nagyon köhög, Bercus szintén, VP-nek fáj a torka, feje, én elkaptam a kötőhártyagyulladást, és fáj a torkom.
Ez van, de nem kell szeretni!

Beni

Szerdán végre eljutott hozzánk Beni, az ovis legjobb cimbora, Zöldkő utcai barát. A fiúk régóta vágyakoztak már egy családlátogatásra, de ezidáig a kicsik betegeskedése miatt ez nem valósulhatott meg. Bercusom köhögött, így őt száműztük a Nagyszülőkhöz (nagyon nem kell sajnálni), de Benivel ismét helyreállt a kacsaréti nemarány. A fiúk be voltak sózva, már a lépcsőház is zengett a csipogásuktól, Boldi házigazdaként kalauzolta Benit a hazai terepen, még azt is elmesélte, hogy Béla bácsi melyik lámpakörtét cserélte ki a minap. A fiúk tankoltak egy kis energiát, majd kezdetét vette a játék. Csocsó, biliárd, hoki, Thomas...

Volt egy halovány vacsipróbálkozás, Beni az idegen helyen is jól kiszámítható vajas pirítóst választotta (tiszta Boldi...), aztán némi málnás nyalánkság, és már rohantak is vissza a szobájukba. Sajnos a zord szülői tanács fél8 tájban véget vetett a mulatságnak, de remélem hamarosan folyt.köv. (terveink szerint egy pizsamabulival)!

Heves-jeges

Mária dédi elképesztő energiákkal büszkélkedhet! Másfél órán keresztül görgette a kertben hóemberünk különböző testtájait, előtte pedig a gyerekszobában varázsolta el a fiúkat.

Árcsi és Bercus nagyon élvezik a nagy havat. Árcsi, a lovag, a hős, a kertben is folytatja az elemek ellen vívott ádáz küzdelmeit. Órákig próbálja kiszabadítani a fák törzseit a gonosz hó fogságából, majd a bokorban rejtőzködő rút szörnyek nyakába hajigál hógolyókat, aztán botkarddal csatázik a kerti sárkányok ellen. Megnyugtató, hogy legalább a mókusokat eteti (tegnap mogyorókat nyomkodott a hóba, így sütött/fagyasztott nekik tortát)... Berci lapátol, leporolja a fatörzseket, járkál fel s alá. Mikor megunja, vagy fázni kezd, szó nélkül a lépcsőház felé veszi az irányt, csak érje utol az ember.

Végre volt időm és kezem fényképezni!!!!

Elkészült az idei első hóemberünk, igaz Áron + Bercus háromszor is lefejezték, de negyedszerre Mária dédi túljárt a fiatalság eszén.

A búcsúnál ismét záporoztak a "maradj még!", "mikor jössz legközelebb?" mondatok. Hiába, egy Szuperdédi az Szuperdédi télen-nyáron!!!!

Kezdődik?

Reggelre Berci szeme visszanyerte régi méreteit és színét. Gondoltam (csendben és halkan), meggyógyultunk.

Már majdnem belekezdtem a délutáni szunya ideje alatt a "hurrá egészségesek vagyunk" témájú bejegyzés megírásába, mikor Bercikém kruppos köhögéssel hűtötte le a lelkesedésemet. Szegénykém ült a kiságyában, és fogta a torkát. Valahogy így kezdtük egy hónapja is... Ez valami körforgás? Jön a nátha, köhögés, majd a hányás, hasmenés, kötőhártyagyulladás??? Remélem éjszaka nem lesz semmi....

Lefelé a lejtőn

Boldinak másodszorra volt léc a lábán, és büszkeségtől dagadó atyai szívvel és bepárásodott tekintettel bocsátom közszemlére az alábbi vágatlan felvételeket:






Miközben kint síeltünk, eszembe jutott, hogy még mindig tananyag-e Az alföld. Itthon meg is hallgattuk a youtube-on Latinovits előadásában. Maradjunk annyiban, hogy Sándor kicsit elvetette a sulykot, és biztosan nem tudott síelni. Még úgy is, hogy Kokava nem a Kárpátok.

Bók

Reggel ebédet főztem, és Áron asszisztált hozzá. Mikor elkészültünk, kaptam egy jókora bókot:
-Nekem olyan finomat főztél, amilyen finomat lehet! Betömöm a gyomromnak a pocakjába!

Téli sportok

Hétvégén Boldival megpattantunk a családtól és elmentünk Kokavára síelni. Az idő szombaton ragyogó volt, vasárnap kissé szürke, de ideális síelőnap volt mind a kettő. Boldi tavaly már síelt egy napot, most hozzátett kettőt.

Már tud felvonózni tárcsással, egyedül; lejön hóekében, fordul jobbra-balra, de nem ám csak ötletszerűen, hanem karók közt szlalomozva is! Ha fárad, akkor mellőzi a kanyarodást és csak úgy lobog le a hegyről, ilyenkor gyakoribb az esés is, de persze apa a hibás.

Aprés ski meg csocsóztunk, billiárdoztunk, néztünk "amerikafocit", közben szotyiztunk és söröztünk is. 1000 pontosnak nevezném a hétvégénket.

Töltök majd videót is, de most ízelítőül egy-két kép.