csütörtök, január 31

Ikrek

Délután Boldival autókat rendezgettünk, szín és típus szerint. (Hátsó szándék: csoportosítson, képezzen halmazokat, értse meg a benne foglalási viszonyokat(Vp, ezt így hívják????), szóval nem minden játék, ami annak látszik!!!)
Miután készen voltunk a három szempont szerinti szortírozással (szín, nagyság, kabrió vagy zárt tető), Boldi észrevette, hogy van két teljesen egyforma, piros Ferrarink.
Mondtam is neki:
-Boldi, ez a kettő egyforma.
Ő meg azóta is mutogatja apának:
- Apa, nézd, ez a kettő forma.
Logikus: hogy lehetne kettő is meg egy egyszerre????

kedd, január 29

Új barátság születőben

Botinál nyert ügyünk volt, hála a gőzt fújó Thomasnak. Boti, Boldihoz hasonlóan autókkal és vonatokkal szeret a legjobban játszani (bár Boldinál a golyózás is dobogós, hogy a focit ne is említsem), és nagy örömére nálunk mindkettő fellelhető, méghozzá elég rendes mennyiségben.

hétfő, január 28

Egy, két, hár, na mi lesz már

Boldi imád számolgatni. Ha vendég jön, rögtön számolgatja, hogy hányan vagyunk. Ha nem jön vendég, akkor is:

- Egy, kettő, három, négy, itt vagyunk a teljes mindenki.
- Boldi! Hány fiú és hány lány van?
- Egy lány van és három fiú.
- Miből van több?
- Fiúból több, mert Bódi és Árcsi és apa. Lányból anya.
- És Boldikám, hány lánynak kellene jönni, hogy ugyanannyi lány legyen, mint fiú?
- Még kettő kell.
- ...
Hát ez a gyerek komolyan mondom [és innentől kezdve öncenzúra]!

A rózsaszín ruhás hölgy

Bizony nagyon régóta vártuk Pannit Kacsarétre, de az elfoglalt óvodások programjait nehéz összeegyeztetni, főleg az influenzajárványok idején. Pannit Boldi az örömtől a földön fetrengve fogadta, majd egy perc alatt eltűntek Boldi szobájában, és csak egy közös kakilásra jöttek ki. Panni Áron jóvoltából ízelítőt kapott a közeljövőjéből, mivel egy-két héten belül neki is lesz otthon egy saját bejáratú kistesója. Nehéz volt a búcsú, a fiatalokat alig lehetett szétválasztani, így, hogy mindenki jól aludjon az éjszaka, kilátásba helyeztünk egy jövő heti randit is.

Baleset

Már a tegnap este sem sikerült nagyon szerencsésre, mert Boldi lába alól kicsúszott a papucstorony és arccal beleszállt egy fadoboz élébe-sarkába, persze megint vigyázott rá valaki fentről, mert sem a szeme, sem a szája nem hasadt fel, csak az arcán volt egy kis horzsolás. A spontán apai és anyai szívújraindítás után lehetett kenyegetni az arcát és megnyugodni.

Ma reggel viszont beütött a krach. Boldi fáradtan kelt és egészen az oviba érkezésig nem akart oviba menni. Menjünk vissza, forduljunk meg, kanyarodjunk el. Még azt is megkockáztatta, hogy az ovit elvitték éjszaka a rossz emberek. Mikor odaértünk a kapu nyitva volt, így még az a kis öröme se maradt Bobeknak, hogy ő távirányítózhasson. Beparkoltam, kiszálltam, és látom, hogy a csíkon állok. Halk szentségelés, hogy a gyerek ne hallja, de visszaültem igazítani. Ez annyira jól sikerült, hogy csak na, de ennek következtében a másik oldalon már csak szűken lehetett elférni a bokroktól.

Kiszállásnál Boldi csak nem akart jönni, de aztán nagy nehezen mégis, de ahhoz, hogy ne a sáron keresztül menjünk, még be kellett csapni az ajtót. Tolatunk hátra ketten Boldival. Nézem közben a feje már nem lóg be, az egyik keze sem, a másik sem. Az ajtót belegyintem, de közben Bobi is nyúl, és éppen sikerült a középső ujját becsípni az ajtóval. De szó szerint, mert nagy szerencsére nem a csont került a fémek közé, hanem az ajtónak épp csak a rése csípte be a középső ujjának középső percét. Ajtó újra kinyit, de akkor Boldikám már sírt is. Némi szemrevételezés után nekem úgy tűnt nem tört el, de attól még fájt nagyon. (nekem is.)

Az oviban aztán kaptunk rá jeget, atrix krémet, apához bújtatást, zsebkendőt, szipogást, borogatást, árnikabogyót. Így nagy szerencsére, mire anya délben érte ment, addigra már csak egy kis duzzanat és a rossz emlék maradt.

Délután még telefonoztunk, és mondta Boldi, hogy
-Fáj, de már csak kicsit, apa!

Este mikorra hazaértem, mondom Boldinak:
- Na mutasd azt a fájós ujjad!
Boldi csak másodikra találta el, hogy melyik kézen melyik ujja is a fájós.

Az ágyban még egyszer megemlékeztünk az eseteről.
- Boldikám, annyira sajnálom, hogy becsíptem az ujjadat...
- Mikor?
- Hát reggel.
- Semmi baj, apa, semmi baj- vigasztalt a kis Boldi aztán nézte tovább a Tesz-vesz várost.

vasárnap, január 27

Tiszkéék

Sztikével és Csabával a múltkori találkozó Boldi láza végett elmaradt, de most pótoltunk. Kaptak egy kis ízelitőt a családi élet eseménydús esti óráiból: egy kis céklás vacsi, fürdetés, redőnymese, altatás... Mindeközben végigélvezhették a 115 km/h-ás szelet egy tetőtéri lakásban, ahol hangeffektekben, teraszkellékröptetésben és ablaküvegrázásban, pláné szagelszívórecsegtetésben nem szenvedtünk hiányt.

Boldi Sztikét Tiszkének hívja, de azért még nem parázunk a dyslexiától.

Unokatesók

Ma átmentünk ebédelni a Gábor Áronba, ahol az összes unoka azon igyekezett, hogy mozgalmassá varázsolja Évi nagymama és Sanyi nagypapa vasárnapját. Sikerült....



szombat, január 26

Jó estét, jó szurkolást!

Nagyvadász hét közben szólt nekünk, hogy ma délután Boldival vizilabdameccsre mennek. Reggel, amikor a dolog biztossá vált, elkezdtük felkészíteni Boldit, hogy délután nagy izgalmak elé néz, sok ember lesz, ladba, medence, izmos bácsik, és szurkolás ezerrel. A délutáni szunyókálásból sírósan ébredt, amit nem igazán értettem, mert az ilyen Nagypapás programokat mindig nagyon várja. Mondtam, hogy öltözzünk fel gyorsan, mert mindjárt indulnak. Erre ő pityergett, téblábolt. Azt hittem, hogy csak nehezen tér magához, vagy éhes... Pisilés közben megkérdezte, hogy én és Áron jövünk-e. Mondtam, hogy nem mehetünk, mert Áron félne. Kérte, hogy akkor kísérje el Apa is. Ilyet akkor szokott kérni, ha fél. Megkérdeztem, hogy mitől ijedt meg. Erre Bobek:
-Majd ott a bácsik meg fognak szurkálni?
Szóval jól összekavarodott benne ez a szurkolás-szurkálás, amire ráerősítettem Áron félelmével....
Tisztáztuk a dolgokat, de azért Apa is ment szurkolni. Boldi élvezte a meccset, erről VP ír majd, talán.

Normafa

Szombat délelőtt családi kirándulást terveztünk, és mivel Bobek fás terepre vágyott, meg sütire is, célba vettük a Normafát, ahol mindkettőből akad. Mire odaértünk, a sütis vonal erősödött fel Bobekban olyannyira, hogy a természet szépségei eltörpültek a réteses néni bódéja mellett. Végigkóstoltuk, nálam a szilvás nyert, de Bobek csak meggyesben utazik (mint mindig). Persze a rétesevésnek is megvan a saját technikája, ami abból áll, hogy ujjal, illetve csontig hatoló hideg esetén kiskanállal +anya által etetve kibányássza a tölteléket, a többi nem izgatja.
Rétesevés után sétáltunk egy picit, épp annyit, hogy mindenki nyakig sáros legyen, majd miután Bobek megfagyott, és Áront sem rázta a röhögés (mindez köszönhető az orkán erejű téli szellőnek), elindultunk haza.

péntek, január 25

Ezt még gyakoroljuk....


Reggeli fenyegetés

Áron baba elég mozgalmassá tette a hajnalt... Boldi ébredés után odament Áronhoz, majd közölte a várható büntijét:
- Áron! Apa elad téged ócskavasnak.
Áron baba most szorong.

csütörtök, január 24

Fogócska


Lóri, te vagy????

Boldi legjobb ovis pajtásának a neve Lóri, és a haja szőke. Szinte egész nap együtt rosszcsontkodnak. Viszont van nekünk egy másik Lóri barátunk is, igaz régen járt Kacsaréten. Boldinak mondtam, hogy feljön délután játszani a "kis Lóri", még képet is akartam mutatni, de ez idő hiányában elmaradt. Mikor megérkeztek Helgáék, Bobek épp a babzsákban ült. Lóri irtó helyesen rögtön odament hozzá köszönni. Boldi meg csak nézte-nézte, és megszólalt:
-Neked meg mi történt a hajaddal?
Aztán megbeszéltük, hogy Lóriból többel is barátkozunk, és innentől kezdve a Boldi és a fekete hajú Lóri együtt tologatták az autókat estig. Áron pedig teljesen odavolt Helgáért, pedig ilyen bujizás csak nekem járt eddig.

kedd, január 22

A szokások rabja

Ma kicsit túlterveztem az ebédet, és a pörki-noki-savanya trió után felhagytam túrógombóc készítési szándékommal. Este viszont a szokásos ebéd maradék (vp), ill. szendvics-rántotta-virsli (Boldi, én) felhozatal helyett, gondoltam kényesztetem a fiúkat és Krisztit, és megfőztem a gombócokat. Szóltam nekik, hogy "vacsora, gyertek!", meg ilyesmi. Boldi érkezett elsőként, először az asztalra pillantott, majd hihetetlen morcos képpel rám, és már nyílt is az a csöpp kis szája:
- Mama! Mi ez? Én nem erre gondoltam! Fúj, ez büdös!!!! Most azonnal dobd ki a szemétbe!!!!


Azért mi ennek ellenére leküzdöttük, Boldinak pedig elkészítettem a szokásosat.

Mindig az a legszebb perc, mit meg nem ád az ég!

19:02
- Apa, apa! Vetítsz nekem?
- Hát, ha akarod...
- Anya! Apa azt mondta, hogy akkor vetít, amikor akarom! Apa, akarom!
19:05
- Nekem csak az én apám vetít!

19:07
- Anya! Még egy kicsit játszom az autókkal. Egy perc.

19:09
- Anya! Még egy percem van.

19:10
- Apa! Mindjárt elpakolom az autókat, csak még egy percem van. Apa, te mindig nem vagy még pizsmában.

19:12
- Még egy percem van...

19:15
- Boldi, most már tényleg pakolj el!
- Anya, gyere segíteni pakolni!
- Most épp szoptatok.
- Apa, jöjjél akkor te segíteni pakolni!

hétfő, január 21

Canga

Valami tavaszféleséget véltem felfedezni reggel az ablakban, és egészen lázba jöttem, hogy sanszos a gyerekekkel egy kiadósabb levegőzés. Hétvégén Boldi az antibiotikum egyik mellékhatásának tekinthető fütyizűrökkel küszködött, így ma még nem ovizott.
Úgy 9 tájban elkezdte rágni a fülemet, hogy tanítsam meg biciklizni. Erre nyáron már tettünk némi kísérletet. 10 órakor pucolt biciklivel, babakocsival, lelkes Bobekkal felszerelkezve felvonultunk a Zöldkő utcában. Az első 25 percben bal kezemmel Boldit toltam, jobbal meg a babakocsit, de aztán Áron baba mintha meghallotta volna izmaim imáját, és elaludt, így a babakocsit leparkoltuk a garázs elé, és maradt a cangázás. Boldi küzdött!!!! Ráérzett a mozdulatokra, aztán onnantól kezdve nem volt megállás, másfél órát rohangáltam utána fel s le, közben üvöltöztem, hogy "kormányozz!!!". Mire Boldi szokásos stílusában kiabálta, hogy "nem szeretek kormányozni, soha-soha", és tekert, repesztett, izott az aszfalt.

péntek, január 18

Kormányzati negyed

Ez az a pillanat, mikor nyilvánvalóvá vált a Városrendezési és Engedélyezési Főosztályvezető számára, hogy a Kormányzati Negyed Költségvetésébe nem fér bele a tömegközlekedés és úthálózat átszabása. Pedig egész jó kis terv volt, háttérben a Játékügyi és Szoptatási minisztérium monolit rózsaszínű tömbjével...

Csúszdán

Ma délután (is) ittjárt Namu. Én pont a nappaliban tettem-vettem, mikor hatalmas kacagás hallatszódott a gyerekszobából, ezért:

Fanni a legjobbkor

Ma reggel 9 óra tájban úgy gondoltam ezt a napot lehetetlen túlélni, kint esik a dara, ködös és szomorú az idő, kedves kis lakásunkban pedig felváltva üvölt a két bloghős. Boldi (mivel már 9. napja kuksol itthon) non-stop velem szeretne játszani, és legtöbbször olyat, amiben Áron jelenléte nem túl kívánatos. Pl. golyópályás, társas, vonatozós ("de Áront vedd el!!!"). Ilyenkor megbeszéljük Bobekkal, hogy akkor tudunk együtt játszani ezekkel a játékokkal, ha sikerül elaltatni Áront. Persze Boldi azonnal jön és segít közös célunk elérésében: velem ringat, énekel, de aztán megunja és ökörködik, természetesen Áron baba ettől magához tér.....
Na egy ilyen végszóra toppant be Fanni és legjobb barátnője, Miri (akinek van otthon egy 5 éves öccse, úgyhogy tudta mi a dörgés). Boldi nem bírt betelni a lányokkal, folyamatosan magyarázott, irányított, és sorra játszották a "nagyfiús játékokat", én meg elaltattam Áront. Szóval minden jó, ha a vége jó!

szerda, január 16

Látogató

A betegeskedős szezonban lecsökken a látogatók száma Kacsaréten. Namu persze minden nap vizitel, de Boldi korcsoportjából a baráti találkák kényszerpihenőre ítéltettek. A bezártságot nem kedveljük, és egyre nehezebb elmagyarázni Bobeknak, hogy bár most éppen nem fáj a füled, de ha kimennénk ebben a trutyi időben.....
Ilyen kontextusban kiváltképp örül az ember a bátor látogatónak, pláné, ha két jókora palacsintás dobozzal a kezében érkezik.
Miközben Boldi és Kriszti társasozott, Áron székfoglalót tartott,

sőt csúcskísérletként még a kiságyba is be akart kapaszkodni, de ez szerencsére nem jött össze.

kedd, január 15

Narkolepszia


Lógok a szeren


Vááááááááá

Aztán mindenki rezeljen be!!!!!

Szövődmények

Vasárnap már-már abba a tévhitbe ringattuk magunkat, hogy Boldi meggyógyúlt, sőt, a hétfői ovizást is célként tűztük ki. Aztán beköszöntött az éjjeli fülfájás, amely legalább olyan mozgalmassá tette az éjszakát-hajnalt, mint a 39 fölötti láz. Másnap irány a Heim Pál fülészete, mert bár a közeli János Kórházban is működik ilyen, de attól "mindenkit óvjon a Jóságos", már-már babonából sem megyünk Jánosba, főleg, hogy az ügyeletes telefondoki is a másik intézményt ajánlotta.
Diagnózis: középfülgyulladás. "Kaludiánál" egész hétre visszamondtuk az ebédet, szóval minimum 5 nap szobafogság, antibiotikummal, fájdalomcsillapítóval, orrcseppel, nyűgösséggel, meg amit akartok.....
Itten szeretnék reklámozni egy fülmelegítő sapit, amit Nóriéktól kaptunk kölcsön (ezúton is köszönet érte!), és nagyon bevált, úgyhogy ma mi is beneveztünk egyre. Boldit megpróbáltam infrázni, de a vörös fény, forróság.... szóval nem igazán hagyta felmelegíteni a fülét, legfeljebb az én idegrendszerem izzott. Ez a csodasatyak olyan mint egy fülvédős sapka, és a fülvédő részénél van két zseb (oldalanként egy-egy értelemszerűen), amibe bele lehet tépőzárazni egy zselével töltött tasakot, amit előtte forró vízbe kell áztatni. Kb. fél órán keresztül tartja a 40 fokot. Én alvás közben húztam a "készüléket" Bobek fejére, de természetesen kevésbé hisztis gyerekek éber állapotban is hordhatják. Lelőhely: Margit körút - Horváth utca sarka Gyógyászati segédeszközök c. bolt. Az ára eléggé rázós, 3500 ft, de egy derekas fülfájós éjszaka után bármit bevállal az ember.

vasárnap, január 13

Mit tanult Áron baba egy hétvége alatt?

Áron az utóbbi időben nem csak a nagymozgások terén brillíroz, hanem pl.
  • visong
  • megtanult integetni (kulcsinger "pápá")
  • kérésre megmutatja a lámpát
  • ha apa kéri (nagyon szépen ) megmutatja az okos fejét
  • hangosan kiáltja, hogy "mem", közben hadonászik a dagadt ujjaival, ha rossz fát tesz a tűzre
  • megtanult biciklizni
  • tegnap többször mondta kérésre, hogy "mama", amitől totál beájultam
  • ha szólunk neki, "okosan" megy le az ágyról, azaz a pofára esés helyett letolat

Dagadok. De vajon melyik a kakukktojás?

In flew

A sok ovibajárásnak meg is lett az eredménye: Boldi szerda éjjel már köhögött erősen, s mivel már az első rohamnál odahívott maga mellé, a következőnél, fél négy magasságában miután megint túlesett egy hosszabb meneten, odasúgta a fülembe, nehogy fölébredjek:
- Apa! Csúnyán köhögök.

Így esett, hogy másnap már az ovit is kihagytuk. Napközben ment a köhécselés, de nem volt vészes, bár volt hőemelkedése, és még csokit sem nagyon akart enni. Délutánfelé már látszódott, hogy a neheze még hátravan, Boldinak felment a láza. Kapott egy lázcsillapító szirupot és elvonultunk aludni. 9-kor a láza felszökött 39 fok fölé, úgyhogy ébresztés és irány a hűtőfürdő, amit nem túl nagy lelkesedéssel abszolváltunk. A láza visszament, Boldi elaludt. Mi meg méricskéltük tovább Boldit 20 percenként és közben borogattuk. Éjfélkor megint ugyanez, láz föl, de akkor már folyamatosan motyorászott Boldi (láz)álmában:

- Nem kérek csokit! Nem szeretem a virslit! Mennyé innen! Egy, kettő, három, négy, öt, hat, nyolc, tizenkettő!

Na ennek már fele se tréfa, gondoltuk, de nemcsak a csoki miatt, hanem mert 39,4-et mutatott a hőmérő, Boldi szíve iszonyat gyorsan kalapált, a fürdőbe meg úgy vittük ki, mintha egy rongybaba lenne, nem is tudott állni miközben vetkőztettük. A második fürdő után, ami némiképpen sírósra sikerült, még egy kedves közjátékként nekem is sikerült fehéres zöldes színnel riogatni Dórit, ami a hirtelen vérnyomás és -cukor leesésének volt köszönhető, és majdnem Boldi mögé ájultam a kádba, de szerencsére csak majdnem.

A szerencsés fürdést kúppal ünnepeltük: míg én hátul bíbelődtem, addig Boldi elöl üvöltött, hogy:

- Apa ne csináld ezt! Gyere el onnan! - és csak nehezen lehetett meggyőzni arról, hogy ez miatta van és nem ellene. Onnanton kezve meg insruált, hogy
- Lassan, apa! Szúr! Most csak olvaszd!

Ezután megint félálom, és hajnali fél ötkor megint előről az egész. Láz, fürdő, kúp. Közben riasztottuk a Nagyvadászt és Namut, hogy jöjjenek át, részint, hogy Dóri ne maradjon egyedül a két gyerekkel, részint meg azért, mert álmában Boldi folyamatosan a Nagyvadászt hívta. És milyenek a nagyszülők: egy órán belül átöltözve, reggelivel állítottak be.

Én reggel elmentem a gyerekgyárba, Dóri meg kihívta a gyerekorvost, aki megállapította, hogy ez bizony influenza. Bingó! Miután azt is megbeszéltük, hogy ez a kúp lókakit sem ért, ezért felírt Nurofen kúpot. Péntek éjjel Dóri fönt aludt a gyerekekkel a Zöldkőben, ahol az éjszakai műszakot a Nagyvadász vállalta, félóránkénti hőmérőzéssel. Amint beköszöntött a 38 fok, Boldi kapott egy Nurofen szirupot, ami levitte a lázát és reggel láss csodát Boldi azzal ébredt fél 10-kor, hogy éhes és rákot akar enni. Szóval szinte gyógyultnak volt mondható. (Akkor már éppen két napja egy falatot sem evett.)

Szóval így robogott át Boldin az influenza, és szerencsére még a hőemelkedést is magával vitte.

Szocializáció

Boldi épp a nagyszülőknél lábadozott, és kérte, hogy kapcsoljam be neki a Minimaxot (Kacsaréten kábelműsorok száműzve, így a Zöldkőben ez csemege). Én neki is láttam, bár ez a szüleimnél nem olyan egyszerű feladat, mert rengeteg kütyüt szereltetett be Nagyvadász, szóval ahhoz, hogy látványos képet csaljak a TVképernyőre egyszerre vagy 3 távirányítóval kell bűvészkednem. Nem is ment a dolog. Mondtam Bobeknak:
-Hogy szokták ezt?
- Hát bekapcsolod, ügyes vagy, aztán kész.
- A csudába, ez nekem nem megy.
Erre jött a kérdés (kitől tanulhatta???????):
- Azért nem sikerül, mert te nő vagy???

szerda, január 9

Jó dolga van a fiúknak

Az ígéret szép szó, főleg, ha betartják.... Kriszti így is tett, és januárban is eljött játszani a fiúkhoz. (Nem VP-vel focizott a kertben.)
Természetesen most sem maradhattunk készségfejlesztés nélkül, és Boldi kapott egy olyan fa lapocskákból álló játékot, melyben számjegyek mellé kell a nekik megfelelő darabszámú állatot ábrázoló képet illeszteni. Boldi hamar rákattant, és szortírozott, párosított, számlált egész délután. Egy nap alatt eljutottunk odáig, hogy nagyság szerint növekvő sorrendbe rendezzük a számokat; meg tudja mondani, hogy ha adott számból elveszünk egyet-kettőt, mennyi marad; mi több minél; észrevette, hogy a 6 olyan mint a 9, csak pont fordítva.....
Szóval tiszta apja.

kedd, január 8

Újra a régi

Ma 2008-ban először eljutottunk az oviba, azaz sikerült időben felébredni felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. Boldinak állítólag jól sikerült az első nap, bár ennek délután itthon megvolt a böjtje. Átjöttek Rékáék, és Boldi a "Réka barátnőm" kedves hangnemtől az "üvöltve utálom környezetem tagjait" pogo számig mindent előadott. Közben Áron baba is résen volt, és amikor a nagyérdemű Boldi produkciója felé tátotta, kiharapott egy falatkát Bobek társosjátékából, majd szájzár jelleggel nem engedte kivenni fogai közül a zsákmányt, mely bár rostban gazdag volt, de a levegővételnek nem kedvez. Ilyenkor a VP-től ellesett orrbefogós, majd levegőért szájnyitós trükköt alkalmazom, melyet már első körben sem soroltam a humánus nevelési módszerek közé, de ami hasznos, az hasznos....

hétfő, január 7

Szentjánosbogárkák

Mostanában, ha leszáll az est, és a sötétség leple beborítja a Kacsarétet, elővesszük a fejlámpáinkat és világítunk, mint a szentjánosbogárkák. Boldit elég sok mindenre rá lehet venni ezzel a módszerrel. Pl. fejlámpa segítségével rakunk rendet a tök sötét szobában, pisilni is ezzel járunk, a falra akasztott képeket is ilyen megvilágításban szeretjük a leginkább szemlélni...
Az alapverzió természetesen Nagyvadásznak köszönhető, aki horgász cuccai között akadt Bobekkal a csodalámpásra, melynek segítségével jutottak fel a lépcsőn az ágyukban található barlangba.
A szembeszomszéd persze nem ért semmit....

Fanni

Fanni babázni vágyott, és mivel még csak 17 éves, megbeszéltük, hogy ezt a fajta vágyát egyelőre nálunk élje ki. Ki is élte, Boldi és Áron legnagyobb örömére. Boldi még egy kis maradék névnapi tortával is megkínálta, közben meg skalpolta a málnás tetejét, így holnapra már csak túrókrémes piskóta maradt.


vasárnap, január 6

Az első labdás edzés

Az énfejlődés és a labdaérzék együttes tréningje, jókedvűen:








A kapusedzést hátulról figyelik a csapattársak...





Levezetésként egy kis orrszusz, amiból később orrfújás is lehet.

jan. 6. Boldizsár

A mai napot Boldi nevenapjának szenteltük. Bobek fent aludt a Zöldkőben, és a hírek szerint már reggelihez is gyerekpezsgőt ivott, amit aztán a nap többi részében megismételt. Az ünnepi süllős díszebéden a cudar időjárás ellenére is megjelent Éva dédi, akit azért Eszti és Zsolti fuvarozott. Dédi a fájós, nemrégtörött kezével sütött Boldinak egy nagy doboz linzert, aminek Boldi annyira örült, hogy nekem kellett megenni a daubneres szedres charlotte szeletét. Nagyon nem bánkódtam, persze.
Este még ültettünk Boldinak snidlinget, ha már úgyis annyira szereti.Ameddig élt az őszi vetés a virágládában, addig cipőfelvétel közben Bobek el-elrágcsált egy-két szálat, csak a szagok végett. Utána be a kocsiba, hadd pácolódjunk a zárt térben. Még ha csönben lenne olyankor, talán még lehetne bírni, de vezetés közben folyamatosan instruál, hogy
- Apa, azt előzd meg! Ez milyen autó előttünk? Mi a rendszáma? De, mondjad!
Szóval ez a szag annyira hiányzott, hogy most lett egy kis cserepünk, benne magokkal.
Most éppen Bodi ágybatevése a program, mert mivel ma ő az ünnepelt, ezért még AKAROK NÉZNI MICIMACKÓT MÉG, de rosszcsokiapa kikapcsolta a dvd-t, úgyhogy sírás lett a vége. A holnapi ovibamenés nagyon gyenge lábakon áll, részint az időjárás, részint a késői lefekvés miatt.