Bercus hónapok óta számolja a napokat, hogy mikor lesz végre bulija. Ráadásul Namu szülinapjára való tekintettel az ünneplést elcsúsztattuk , de ami késik, az nem múlik.
Reggel pinatat készítettünk, ami egy nagy, jól becsomagolt papírdoboz, amit fára kell föllógatni és addig püfölni egy bottal, ütésenkénti váltásban, míg ki nem potyog belőle a beleszuszakolt édesség, amit aztán nem engedünk megenni a gyerekeknek. Magát a szétverős műveletet lejjebb lehet látni.
Dóri örömére lemondtam a nyúlsütésről, maradtunk a jól bevált gulyáslevesnél, de hogy azért izgalom is legyen, sütöttünk mellé roston pisztrángot. (Ebben már egész jó vagyok, köszönhetően annak, hogy jelentős mennyiségben sütöttem az utóbbi időben.)
Hogy a főzés jobban menjen ittunk mellé kis cseresznyepálinkát, benne félóráig ázó erőspaprika-karikával: minden külön értesítés helyett, aki szereti az erőspaprikát, annak érdemes kipróbálnia. Nem üti agyon a pálinka ízét, de ottmarad az ember torkában paprika csípőssége.
Közben lassan megérkezett a vendégsereg is, és Bercus is előkerült a hosszúra nyúlt délutáni szunyából.
Dóri ismét megrendezte a nagyszabású keresős játékot, hogy aztán Berci nevének megtalált betűiből ki lehessen rakni a nevét, bár azt addig is tudtuk.
Az ajándékok átadása előtt jött a pinata, majd a torta, amit ismét Kere szállított, Jodás és Bercis fotókkal. Joda személyesen is tiszteletét tette, egyik-másik képen látható.
Nagyvadi egy igazi nagypapás, kézzel díszített Lego Star Wars hotelt csinált Bercusnak, hogy legyen hol tárolni a figurákat. Igazán zseniális ötlet volt.
A nagyobb tesók is segítettek az ajándékok bontásában, főleg a távirányítós helikopter kipróbálásában, ami a későbbiekben okozott némi belvillongást.
De lényeg a lényeg: szuper kis ünneplés volt.
Hihetetlen jó érzés, hogy ezen a nyáron is együtt ünnepelhetett a négy generáció.
