Pókfarm

Holnam purimi buli lesz az oviban. Mivel a hétvégi tüdő-, mandula, és egyéb gyulladások megakadályozták, hogy részt vegyünk Petiék jelmezbálján, ezért családostul bejelentkeztünk az óvódaiba. Ma délután ennek tartottuk a főpróbáját: három kis keresztespók rohangászott föl-alá a lakásban, na persze, mint pók a falon, és ijesztegette Mária dédit, aki átjött póklesőbe. Buli után belevágunk a kölcsönzőbizniszbe: illő bérleti díjért kiközvetítjük a kis pókokat gyógyulni vágyó pókfóbiásoknak.

Defekt

Árcsit félálomban vittem az ágyába. Betakartam, megpusziltam.
-Anya, én nagyon fáradt vagyok, kipukkadtak a kerekeim! - mondta a cumija mögül.

Sárkányfog-vetemény

A meleg hatására kikeltek a tojásból a kis sárkányok:

Séró-báró

A mai nap igen korán indult. Éjszaka Boldit prizniceltük, 2 adag lázcsillapító mellett is alig tudtuk 39.5 alá nyomni a lázát, aztán hajnalban megérkezett Áron, aki 4kor úgy döntött, megunta a henyélést. Bercusom fél ötkor köhögött néhány krupposat és sírt, majd szopizott, amit fél perc után kihányt, nem tudtam visszaaltatni. Közben Boldi újra belázasodott, így történt, hogy 7re már megfőtt az ebéd!

Nap közben Namu segített tartani a frontot, így nem is volt olyan vészes, sőt, még fodrászhoz is eljutott Bercus:

Maszkabál

Hétfőn rendezik az oviban jelmezbált, ahova reményeim szerint már eljutunk Boldival. Ha az óvónénik beleegyeznek, Áront is elviszem, mert nagyon készül a jelmezbálra, de a holnapi családos meghívásnak sajnos 5ből 4 ember okán nem tudunk eleget tenni, pedig a jelmezeink mosva-vasalva...

Árcsi ma gyakorolt, és felvette a tigris-gyúnyát, rá a pók-jelmezt, majd a legtetejibe került a páncél és a kard, így indult a csatába. Csak a cumi árulkodott...

Tavasz és tüsző

Ma zsebkendőt mostam. Először káromkodtam, aztán balszerencsém apropóján kijutottam a teraszra, hogy az újramosás előtt kirázzam a mosógéptöltelékeket. Hálás vagyok ennek a zsepinek, mert a teraszon állva megérintett a tavasz, a fény, langyos meleg, zöld aljzat. Eszembe jutott, hogy ilyen is van még. De rögtön utána rámszakadt a felismerés: hiányozni fog a tél, a sok hó..., mikor fog Boldi legközelebb síelni, Áron szánkózni? Nem volt időnk megélni, legtöbbször csak mint egy színpadi előadásban gyönyörködtünk, és a négyfal között nyaldostuk aktuális sebeinket. "Aktuális": Boldi tegnap fejre esett, ami máskor is előfordult már, de most sírt, és non-stop montogatta, hogy fáj a homloka. Elalvás előtt még megcsináltuk a gyors-teszteket (pl. csukott szemmel érintsd meg az orrodat), majd első körben szülői felügyeletet írtunk elő, azaz közöttünk töltötte az éjszakát. Reggel elvittem Áront vérvételre (hős volt!!!), és mikor hazaértünk, Boldi még aludt. Nem rázott a röhögés. 10kor ébredt, nagyon-nagyon lázasan és fájlalta a fejét. Negyed óra múlva kijött a doktornénink, és 20 percet vizsgálta Bobekot, akinek meg sem kottyant egy adag nurofen... Első körben nem látott a torkában semmit, így jött a neurológiai vizsgálat. (Ezt a 10 percet az ellenségemnek sem kívánnám.) Második körben, mikor már egy kvázi reflektorral világított bele Bobek torkába, rátalált a láz okára: sok tüsző a mandula alsó felén, amit egy mezei "áááááá"-nál nem lehetett kiszúrni. Soha az életben nem örültem ennyire egy szimpla mandula-gyulladásnak! Boldi másként látja a dolgokat...

Mester és tanítványai

Február 10-dikén volt Boldi judo-bemutatója. Rég szórakoztam ilyen jól. Bandi bácsi fütyül, utasít, 30 kis sajtkukac pedig szót fogad, csinálja, élvezi. Bandi bácsi fogalom az oviban, Boldi csak per "Bandi" emlegeti itthon a Mestert.

Következzen sok-sok videó, rajta gyakorlatok, versenyek...

A kedvencem, mikor a "tűz-víz-repülő" játék Bandi bácsi által kiegészített elemeként a gyerekek "hamburgereket" alkotnak, azaz hárman egymásra fekszenek. A palacsinta sem rossz, mikor fekve megfogják egymás lábát (lábtól fejig fekszenek), és végiggurulnak a termen...

Boldi megnyerte a "tűz-víz-repülő" játékot, és a bordásfalon lógást (hogy én ezt hogy utáltam), így hazahozhatta a "vándorérmet".

Egy kis erősítés:





"Tűz-víz-repülő" (egy kicsit másképp):



Esések (Boldi könyökét törné terepen..., pedig már jött úgy haza, hogy "akkorát tompítottam, hogy összedőlt a város".):



Változatok egy témára...:



Tigris-fogó:



S ide jön majd egy "lógok a szeren" videó is, ahol Bobek bírja a legtovább. (A youtube 12 órája képtelen feltölteni...)

Melyikkel kezdjem?

Ma az orvosnál kaptam egy jó és egy rossz hírt. Kezdem a jóval: Berci meggyógyult. A rossz: Áronnak tüdőgyulladása van. + Nagyon fáj a térde, holnap megyünk laborba....

Kijózanodva

Két alkesz

És az egyik még a sapkámat is lenyúlta...

Idő van

Szép napom volt ma.

Reggel indultam varratszedésre a Jánosba. Nagyvaditól kölcsönkaptam az automata Volvót, így egy lábat lehet spórolni vezetéskor. A kapuban már rögtön fenn is akadtam, mert a kórház területére való behajtásnál 600 Ft behajtási díjat kell fizetni. Megálltam a kapunál, jön is az ember, aszondja

- 600 Ft lesz.

Mondok neki

- Varratszedésre jöttem, Achilles-ín műtét után vagyok.- Erre koma néz be a kocsiba, mutatom neki a gipszelt lábam, mire ő:

- Ha rendőr lennék, most elvenném a jogosítványát!

- Miért?

- Mer így nem lehet vezetni!

- De ez automata, nem kell hozzá bal láb.

- Na, ha vezetni tud, akkor fizetni is!

- Mondom varratszedésre megyek!

- Na jó, akkor menjen, de pedig fizetni kéne!

Spóroltam ezzel 600+100 Ft-ot (park+kávé), és bebicegtem a váróba. 3/4 8, ötödik vagyok, fasza.

9-re már 15-en voltunk, ember még nem fogyott, közben mondta az egyik betegtologató, hogy 9 előtt orvost még nem látott itt, és tényleg. Negyed 10 felé futott be az első doki, rögtön kifüttyentette a tömegből a 15.-nek érkezett csókosát és elvonult. Hasonlóképp cselekedett a következő doki is, de sebaj előbb-utóbb földi halandó is be fog jutni. És tényleg, 10 kor engem is behívtak. Leszedték a sínt és végre megnézhettem a sebet, de bár ne tettem volna: A sarkam tövétől a vádlim aljáig, egy bő arasz hosszú vágás, ami 14 öltéssel volt összevarva, nem mondanám valami szép látványnak. (Dóri kérdezte: beájulnék, ha látnám? De be ám!)

Mondjuk tojok rá, ha ez kellett ahhoz, hogy utána rendesen működik majd, legfeljebb tangás fürdőgatyót veszek, hogy tereljem a tekinteteket. A varratokat kikapták (5 perc) és már mentünk is a gipszelőbe. Ott 10 perc várás után behívtak, de előtte mondta a dokim, hogy szeretne ottlenni a gipszeléskor, de most elszalad egy fél órára műteni, addig én meg feküdjek bent a gipszelőbe, hogy ne telítődjön vérrel a lábam. Egy fél óra, az teljesen kibírható, hát legyen.

Na most a fél órából konkrétan 3 és fél óra lett. Semmi bloggeres túlzás, tényleg annyi. Közben kiolvastam másfélszer a nálam lévő neveléstudományi könyvet és figyeltem magam, hogy mennyire szar érzés ennyit ott feküdni, kiszolgáltatottan, elzárva a hírektől. Néha jött a gipszmester és mondta, hogy várunk a doktor úrra. Hát vártunk.

Fél három magasságában megjött a doki, azt mondta, elnézést, két műtét volt. Mire én leüvöltöttem a fejét, hogy mit képzel magáról, több, mint 3 órája várok, ez mégiscsak hallatlan, de hangosan csak annyit kérdeztem, hogy kaphatok-e könnyített gipszet. Így esett, hogy a doki paraszolvenciáját könnyített, jajpiros színű gipszre költöttem. (10 perc) Apropó, tudja valaki, hogy mennyi a borítékja egy Achilles-műtétnek? (Remélem nem centire van megadva...)

Igazából a doki tök rendes volt, biztos beesett két műtét egymás után, de nehezen hiszem, hogy ne lehetne azt másképp szervezni. pl. miért az az ügyeletes a műtőben, aki 25 beteget rendel vissza kontrollra, tervezhetően elfoglaltságot gyártva magának? Így végül a nettó 15 perc elfoglaltság eltartott 3/4 8-tól majdnem 3-ig.

Közben az egész nagycsalád ugrásra készen állt, hogy a kiscsaládunk Kacsaréten egyesüljön újra, és nem csak én vártam plusz 4 órát arra, hogy végezzek, hanem még vagy öten. Végül feltornáztam magam a négy emeleten és boldogan gusztálom az új gipszemet, ami tényleg remek.

Most egy hét sebgyogyi, aztán kontroll. Ha minden gromek, akkor jövő héten madárszökdeléssel már mehetek dógozni, de rálépni még nem lehet a gipszre. 3 hét után gipszcsere, jó eséllyel 3*2 hét járógipsz, súlyosbítva fokozatos Achilles-feszítéssel, nyár végére a gyógytornának is vége és kezdődhet az őszi fociszezon. Addig is jó tanács, főleg korombelieknek: ne szakítsd el az Achillesedet, főleg, ha van még három gyereked is, mert az oltári nagy szívás, főleg mindenki másnak. A lelkiismeretfurdaláson meg segít a Tátrai tea...

Keddi program

Ez a kedd sem telhetett el Mária dédi nélkül! Mivel Boldi "felmentést kapott" az ovi alól, megtaníthatta Mária dédit a boszorkányos társasra, és bizony Dédi banya-kacaja már-már vetekedett az enyémmel. Aztán a kicsik véget vetettek a játéknak, és miután mentettük ami menthető, Boldi és Dédi kézilabdáztak egy kicsit. Végre nem csak Áron és Berci élvezhette a Mária dédis keddet, hanem a legidősebb dédunokának is kijutott a jóból!!!

Gyógyulj meg, aztán fel is út, le is út...

Ma egy hete költöztünk ideiglenes a Nagyszülőkhöz, és bizony itt kicsúszik este a kezünk közül az irányítás. Ami otthon olyan gördülékeny, az itt nehézkes. A gyerekek érzik, hogy többet szabad, VP ágyhoz van kötve, és Nagyvadi esti hazatérései sem könnyítik meg, hogy időben elaludjanak. Ma viszonylag jó időben (8kor) túl voltunk a vacsin és a fürdésen, és elég keményen ágyba tereltük a csapatot. Bercus azonnal el is aludt, Áron is csendben kortyolta az esti hammáját, csak Boldi morgott a paplan alól, sérelmezve, hogy VP nem enged az ágyban egy kis számítógépezést:

-Ha majd nem lesz begipszelve Apa lába, és már nem kell ez a sétabot, akkor azt akarom, hogy menjen el ebből a családból.

Mit rajzoltam?

Áronnal délelőtt azt játszottuk, hogy lépésenként rajzoltam neki valamit, és minden kis részlet után tippelhetett, hogy mi lesz belőle. Árcsi tippjei a nyuszi esetében:

1. husi bőrrel
2. kesztyű
3. nyuszkó

Mi jöhet még???

Tegnap este ill. ma reggel Bercus nagyon lázas volt, csúnyán köhögött, nehezen vette a levegőt. Engem ez az egész kísértetiesen kezdett emlékeztetni a tavalyi tüdőgyulladásra. Áron is csúnyán köhög, rekedt a hangja, de neki csak hőemelkedése van. Kihívtam a doktornéninket, aki megvizsgálta a fiúkat, és megállapította, hogy Áron csak vírus-fertőzéssel küzd, viszont Bercinek kétoldali tüdőgyulladása van, sípol, zörög.... Nekem újra tüszős a torkom, de ez csak zárójeles megjegyzés, mert a legkevésbé sem érdekel. Viszont Berci állapota aggaszt, főleg a légzése.

Kezdem elveszteni a humorérzékemet, pedig az baj...

Köszönet Beniéknek, akik ma egész nap menedzselték Boldit, és este egy vigyori kis manót kaptam haza, háromból egy, az is valami...

Pizza

Nagyvadi egyik este 3 pizza-val állított haza. Nem volt idő megteríteni, lecsapott a sáskahad.

Kacsint

Árcsi megtanult kacsintani:

Kupac

Hétfőig a Zöldkőben maradunk, és csak azután bírkózunk meg a 4 emeletnyi lépcsővel, miután VP lábából kiszedték a varratokat és kapott egy körkörös gipszet. Boldi még nem ment a héten óvodába, egész nap együtt molyol a Háromgyerek. Berci és Áron betegek, csúnyán köhögnek, Bercusnak kis láza is volt reggel.

Áron látogatóban

Szombat délelőtt bevittem Boldit VP-hez látogatóba. Előtte elmentünk közértbe, ahol Boldi válogatott egy zacskónyi meglepit, amit irtó édes, vigyori arccal adott oda a kórházban.

Áronom péntek este egy kiadós sírás után hatalmasat hányt, és nagyon nyugtalanul aludt az éjszaka, másnap is nyűgös volt, újabb zűrös éjjel, vasárnap reggel ismét hányás, pedig a gyomrának semmi baja, csak a kimerültség... Egész reggel az apjáról beszélt... Mivel egy cseppet sem keltette a kiegyensúlyozott gyermek benyomását, eredeti elgondolásaimmal ellentétben, vasárnap délelőtt bevittem VP-hez látogatóba.

Árcsi megállt VP ágya előtt:

-Pont ide akartam jönni! Nagyon szeretlek apa!

20 percet csipogtak, majd mikor láttam, hogy Áron kezd "magához térni", és az otthonról hozott játék-kalapáccsal akarta meggyógyítani VP lábát, jobbnak láttam befejezni a vizitet.

Taxival mentünk haza, és 2 másodperccel azután, miután beszálltunk, Áron ülve elaludt. Megnyugodott.

Balesetem története

Csütörtökön a focimeccs 35 percében úgy éreztem, hogy hátulról egyszerre rúgják ki a két lábamat. Seggre huppantam és azonnal éreztem, hogy nagy a baj. Ahol hátul a sarkamnál az ínnak kellett volna feszülnie, ott csak petyhüdt bőrt érezetem.

Első körben leüvöltöttem az ellenfelet az alattomos szabálytalanságért ők meg szegények csak értetlenkedtek mivel egy lélek nem volt a hátam mögött.

A parkolóban hűtöttem a bokámat egy fél órát míg a többiek tartották a 2:0-át, amit korábban az én két gólpasszomból lőtt a Peti. Közben Peticcsel konzultáltam a teendőkről, de a képlet egyszerű volt: János vagy az Uzsoki. Mivel ismeretség egyikben sem volt, ezért maradt a közeli János. Picur elvitt a kocsimmal és beültem a sorba valamikor 9 felé. Röpke másfél óra után kerültem sorra, és viszonylag hamar igazolódott a gyanú: Achilles-szakadás, műtét.

Éjszakára kaptam egy gipszet és bekerültem egy nagy hodály egyik sarkába, a műtéti előkészítő szobába. Addigra már eléggé fájt a lábam, de attól még lehetett volna aludni, de egy bepiált sorstárs fél éjszaka jajgatott és kiabált, tőle viszont nem.

Másnap reggel vért vettek, mert éjszaka elfelejtették és úgy volt hogy reggel elsőnek műtenek, de a vérkép egy eleme nem volt jó, így mégsem vágtak. Új vérvétel, hátha a mérés volt rossz, és tényleg: 57 helyett 62, de a műtéthez 71 kellett volna. Sebaj, azért bevállalták és délután kettőkor betoltak a műtőbe. Kaptam spinális érzéstelenítőt a hátamba (olyan, mint az epidurális, csak kicsit más) és szépen lassan elzsibbadtam deréktől lefelé. Utána 1 óra farigcsálás, amit nem láttam és nem éreztem és aztán mentem az osztályra egy négyágyasba, ahol már ketten voltak: egy vérölennyel műtött jóindulatú és egy villamos előtt megforduló figyelmetlen, némi zúzódásokkal és egy kulcscsonttöréssel.

A szoba rettentően szutyok volt, a nővérek kevesen voltak 50 emberre, így mivel a mi szobánk nem nagyon kért soha semmit, ezért nem is nagyon néztek felénk a kötelező osztásokon kívül. Hogy finoman fogalmazzak a személyi higiénének nem nagyon kedvezett egyikőnk állapota sem és büszkén be kell valljam a bűzárasztásban nem vallottam szégyent, dacára annak, hogy kétszer is sikerült a fél6-tól fél7-ig rendelkezésemre álló lavór és gézdarab segítségével lemosakodnom. (A harmadik napon könnyelműen átaludtam a mosakodási időablakot.)

A műtét utáni éjjel pokoli volt, két fájdalomcsillapító ellenére is alig tudtam aludni, de onnantól kezdve egyenletesen csökkent a fájdalom. Két nap múlva reggel kiszedték a dréncsövet a sebemből, amitől majd összetojtam magam úgy fájt, de ezen felül csak a folyamatos hátonfekvés volt állatira nehéz.

Könyv, rádió, újság, szunyókálás volt a program, és a folyamatos vackolódás, hogy ne fájjon a hátam. Néha sikerült szellőztetni, bár ennek hatékonyságát némileg rontotta, hogy a szemben lévő ajtóra az volt kiírva, hogy ágytálmosó, és ők is gyakran csináltak kereszthuzatot.

De hétfő este végre hazajöttem, sikerült rendesen lezuhanyozni, és azóta kicsit jobb. Most 6-8 hét gipsz vár rám, de szerencsére nem kell végig feküdni.

Köszönöm mindenkinek a jókívánságokat és az érdeklődést, és megígérem, hogy többet nem szakítom el az Achillesemet, mert az nagyon csúnya és haszontalan dolog.

Útban apához

Boldival tegnap bementünk meglátogatni VP-t, s miközben sétáltunk hegynek fel a János Kórház szívet melengető épületei között, Boldit is sokkolta a látvány, mondta is, hogy itt rég volt festés, és hogy nagyon öreg itt minden, és lehetnének vidámabb színűek a padok, falak.....
Mutattam a csecsemő- és gyermekosztályt, és mondtam neki, hogy ha valami nagy betegségük lenne, ide kéne jönnünk, Bercust is ide hoztuk, mikor kruppos lett az ősszel. Erre Bobek:
-Igen anya, ha gyerek-bajom lesz ide kell hoznotok, ha felnőtt-betegségem, akkor apa épületébe.

Főnök és a barátja

Árcsi tegnap este kijött hozzám a konyhába, és szokásos esti rekedt hangján (annyit csipog napközben, hogy estére mindig bereked) közölte:
-Anya! Boldi a főnök, én meg a főnök barátja!

"Nem kell izgulni, apa jól van!"

Hol is kezdjem? Nagyon hosszú volt a tegnapi éjszaka és a mai nap. VP csütörtök esténként focizni jár, tegnap is játszott. A meccs 35-dik percében úgy érezte, hogy valaki beleszállt hátulról a bokájába, ami nagyot reccsent, ő pedig fenékre esett. Kiderült, hogy senki sem volt a közelében, rosszul lépett. Lebicegett a pályáról, kiment a szabadba, és egy széken ülve a hóban jegelte a bal lábfejét, míg a meccs véget nem ért. Aztán kikérdezte a csapattársakat a végeredményről, és büszkeség töltötte el a két adott gólpassz felett. Na, ezután jött el az ideje a szakadt achillessel foglalkozni, ami időközben elkezdett fájni (addig csak zsibbadt a lába). A fiúk bevitték a János Kórházba, ahol röpke 2 és fél órányi várakozás után (mi lehet napközben???) megszületett a már sejtett diagnózis: elszakadt a bal achilles ín, 24 órán belül műteni kell, addig is begipszelték.

Egész éjjel nem aludtunk. VP-t fájó bokája és egy részeg szobatárs szórakoztatta, engem elárasztott az aggodalom, legutoljára az egyetemi szigorlatok előtt éreztem ilyen kavart a fejemben.

Bercust sikerült még idejében lefektetnem aludni, és Boldi is elaludt a rossz hír előtt, viszont Áron félálomban hallotta azt, amit VPvel beszélek, ill. érezte, hogy feszült vagyok, és nem aludt el hajnali 4ig!!!!! Pedig Boldival és Áronnal együtt kuckóztunk az ágyban, de Áron csak mocorgott, ölelgetett, simogatta az arcomat. Becsuktam a szememet, igyekeztem úgy tenni, mint aki alszik, de nem vagyok jó színész. Mikor hajnali kettőkor kimentem inni a konyhába, Áron jött velem, háromkor is..., aztán végre négykor elaludtunk. Bercusom negyed ötkor felsírt, aztán fél 5től 7ig nyugalom volt. Árcsi 7kor felébredt.

VP-től reggel vettek vért, és nem voltak megelégedve a laboreredményekkel, túl alacsony volt a a prothrombin szint, azaz nem alvadt rendesen a vére, így a reggeli műtét elmaradt. Napközben kapott infúziót, majd délben újabb vérvétel, ami már azt mutatta, hogy a prothrombin szint elérte az alsó határértéket. Konzultáció belgyógyásszal, aneszteziológussal, majd megszületett a döntés, nem várnak holnapig, délután megműtik. 2 kor, míg aludtak a kicsik befutottam VP-hez, akit őszintén bevallom , láttam már jobb bőrben is, és a környezet sem illet hozzá. Akkor már csak egy ember várt előtte műtétre.

Ha horrorfilmet kéne forgatnom, biztos a János Kórházban tenném, bár egy háborús film körítésének sem rossz.

Mikor hazaértem, Namu mondta, hogy Áront nehéz volt elaltatni, ráadásul amikor belestem hozzá, a legkisebb neszre felébredt, és megkérdezte:

-Apa hol van?

Nem tudtam visszaaltatni. Árcsival egész délután azt kellett játszanom, hogy "barátkozunk", azaz leülünk egymás mellé, megörülünk egymásnak, elhalmozzuk egymást ajándékokkal, majd átölelve azt mondja nekem:

-Hú, ez az én anyám!
Én pedig:
-Hú, ez az én fiam, akit nagyon szeretek.

Közben persze végig VP járt a fejemben, és mikor nem vette fel a telefonját tudtam, hogy épp műtik. 2 órát volt a műtőben, érzése szerint jól sikerült, bár erről semmilyen tájékoztatást ezidáig nem kapott...

Időközben megérkezett Boldi, akit Luxi és Cili hozott haza (köszönet érte). Boldi rettenetesen kimerültnek tűnt, megállás nélkül rágcsálta a ruháját, körmét, VP-ről beszélt.

6 óra tájban átjöttünk Namuékhoz, és Boldi folytatta a rágcsálást, közben kérdezett:
-Most letört apa lába?

Próbáltam neki elmagyarázni, bólogatott, de láttam, hogy ez nem elég. Ekkor Nagyvadi megfogta Boldit, és becsempészte VP-hez a kórházba, ahol Bobek megnézhette a gipszet, hogy apa lába ott van benne, hogy milyen egy infúzió, hova kell pisilni, mikor nem tud lábra állni az ember...

A látogatás után kicserélve ért haza, és első útja Áronhoz vezetett. Elé állt, és azt mondta:
-Áron, nem kell izgulni, apa jól van!

És Boldinak sikerült, ami nekem nem. Áron megnyugodott. (Ideje volt, mert míg Boldi a kórházban járt VP-nél, Áron picit beverte a fejét, és valószínűleg a fáradtságtól annyira elkezdett sírni, hogy telehányt három törölközőt, s közben remegett a lába.)

Este, mikor csokit evett Boldi és Áron, Boldi megszólalt:
-Nagy kár, hogy apa nincs itt, megkínáltam volna őt is!

VP valószínűleg jövő hét elején jöhet haza, elviekben 6 hét fekvő-, majd 6 hét járógipsz. Kicsit soknak tűnik....

Nagyon köszönjük a sok kedves üzenetet, érdeklődést!

Achilles

VP este kórházba került, focizás közben megsérült, elszakadt a bal achilles-e. Holnap műtik. Nagyon aggódom, nem jó ez így. Vasárnap indult volna sítáborba, 35 gyerekkel...
S.O.S. Esetleg valaki haza tudná hozni holnap Boldit az oviból?

Fenistil cseppek

Hétfőn Bercus a délutáni szunyókálásból 20 perc után sírva ébredt. Kivettem a kiságyból, és szidtam magamban azt a pókot, aki csúnyán megcsípte a homlokát. Mikor tisztába tettem, rájöttem, hogy nem egy pók a ludas, mivel Bercus egész testén tenyérnyi vörös foltos-hólyagos rémségek díszelegtek. Azonnal elvittem orvoshoz, aki megállapította, hogy allergia, valószínűleg egy kocka csoki és a vírusfertőzés szerencsétlen összjátéka nyomán.....

Azóta fenistil cseppezünk, háromszor 10 az adag, és Bercusom nagyon álmatag a szertől, ami minimum 3 órás délutáni alvást jelent, és két napja éjszaka is csak egyszer ébred, 11 órákat alszik. Egyik szemem sír, a másik nevet. Félre a pálinkás kenyérrel, eljött a fenistil csepp ideje!!!!

Csabi és Gabi

Boldi régóta kérte, hogy hívjuk meg Kacsarétre Csabit, az óvodai cimbit, akiről rengeteget szokott mesélni. A szombati zsúron számomra összeállt a kép, hogy a szintén sokat emlegetett Gabi nem más, mint Csabi tesója, így természetesen Gabi sem maradhatott ki a délutáni játékból. Boldi, miután ingatlanközvetítőkkel vetekedő precizitással körbemutogatta a lakásunkat, csocsó-, biliárd, léghoki-bajnokságot szervezett, ahol mi lányok (Gabi és én) nem tudtuk legyőzni az asztal túloldalán álló férfiszakaszt, de azért nem búslakodtunk sokáig. Csabi és Gabi rendes gyerekszájhoz illően megosztottak velünk "ezt-azt", Boldi pedig bemutatót tartott a "meddig tűrik szüleim a szemtelenkedésemet" témakörből. VP Csabi és Gabi felé fordulva várt némi pedagógiai segítséget:

-Ti szoktatok olyat csinálni, hogy felmásztok az apukátok hátára és tépitek a haját?
-Nem!- felelte Csabi, majd hozzátette- Mert az apukám kopasz!

Ha kedd,

akkor Mária dédi! A képen éppen mókust etet, a tigris maskara ne tévesszen meg senkit se!!!!

Dávid zsúrja

Vasárnap délután Dávid zsúrjára voltunk hivatalosak. Rajtunk kívül érkezett még kb. 25 gyerek és a gardedame-jaik, így a szőnyegekből csak apró foltok látszódtak ki.

Meglepetésként egy bohóc szórakoztatta a zsúrosokat, és bizony mi szülők sem lazsálhattunk egy percet sem! Dávidék két kanárija a karnisra menekült, és úgy döntöttek, felülről szemlélik az eseményeket. A halacskáknak nem volt ilyen nagy szerencséjük, hősiesen tűrték a kopogtatást....

A torta Daubneres, és bár úgy éreztem Namu vasárnapi ebédje után egy falatot sem tudok majd leküzdeni, csak lecsusszant egy szelet Eszterházy és kb. fél kiló pogácsa.

Volt wc-papírból múmia-készítő verseny, ahol Boldit Csabi tekerte, ezt követően kb. 20 tekercset téptek szét és dobáltak a fiatalok, de a házigazdákat semmivel sem lehetett kihozni a béketűrésükből....

Nagyon megfogott a lakás hangulata, a falakon apró keretekben lógó képek a jelenről, közel- és régmúltról. Jó volt megismerni Dávid családját, látni, hogy honnan indul minden reggel az oviba.

Ember tervez....

A szombati napunk kicsit másként alakult, mint azt előzetesen elterveztük. Bercus betegsége miatt lefújtuk a délutáni családos összeröffenést, és hogy Boldi és Áron el ne kapja Bercitől a legújabb vírust, Nagyvadiék elvitték őket fél napra. Már-már azon keseregtünk VP-vel, hogy milyen magányosak vagyunk itthon a kis beteg Bercivel, mikor felugrott Gábor és Barnus, majd röviddel utánuk bejelentkezett egy kis délutáni korrepetálásra Ambrus, amiből estig tartó csevej lett, amit menet közben csak Zsuzsiék csengetése és Zsolti villámlátogatása "zavart" meg! Hiába, "társas lény" az ember!

Bar Kochba

Boldi oviscsoportja hetente kétszer megy úszni. Busz jön értük az oviba és azzal mennek le együtt. Hogy a hosszú, mintegy 10 perces úton ne unatkozzanak, kakukktojás játékot szoktak játszani. Bobek már annyira belejött, hogy minket is elszórakoztat feladványokkal:

- Mondok egy nehezet: piros, sárga, fekete, zöld. Na, melyik a kakukktojás?

- Nme tudom, Boldikám.

- Hát a fekete, mert a piros, a sárga és a zöld van a lámpában.

- Ja, tényleg

- Akkor most mondok egy könnyűt: Csabi, Boldi, Beni éééés fa. Na melyik az?...

Spontán buli

Csütörtökön spontán buli alakult ki nálunk. Jött Nelli, előre tervezetten, Panni és Eszti hazafelé jövet ugrottak be Kacsarétre, végül Zsolti sógor is csatlakozott. A gyerekek hancúroztak, a felnőttek teáztak, és olyan jól elvoltunk, hogy Panni maradt fürdeni a fiúkkal, jól bevacsoráltunk és azt beszéltük, hogy milyen jó is ez így.

Pannit végül csak úgy lehetett hazacsábítani, hogy útravalóként egy virslit ragadhatott magához.

Nellivel elemeztük az exosztályt, majd útjára engedtük, mert este 10-kor még bulizni indult.

Ezek a mai fiatalok!