Lovászat

András jóvoltából (ezúton is köszönet érte!) vasárnap eljutottunk egy igazi lovastornára. Hogy a történet még szebb legyen, nem kellett messze mennünk az élményért, csak az út túloldalára. Kíváncsi lennék, hogy hányan tudják a környéken lakók közül, hogy egy buszmegállóra tőlünk egy hatalmas lovarda található (pedig az este terjengő lósz..szag sejtet valamit), ami mindig nyitva áll egy kis pacinézésre. A fiúk tátott szájjal figyeltek több mint egy órát, és Boldi azóta is mindent "meglovagol", keresztbe ráfekszik a székekre, mérleghintára, balettmozdulatokkal veti magát a szabad, felpolcolt lábakra, és aztán tapsolni kell, ha vége a gyakorlatnak.

Gondoltad volna?

Vasárnap volt VP-vel a hatodik házassági évfordulónk. Ezt megünnepelvén szombat este Nagyvadászéknál flekkeneztünk egyet a teraszon. A szomszédban zajló, és szintén a kertet használó 40 fős vendégség jóvoltából teljes volt az esküvői nosztalgia élmény, bár anno a vacsin voltunk vagy 130-an, a polgárin pedig 200-an.

Vasárnap óránként hangzott el az alábbi mondat, miközben gyönyörködtünk a gyermekeinkben:
-Gondoltad volna hat évvel ezelőtt?

Játszó

A gyerekeknek sokszor nem is kell jobb program a játszóterezésnél. Hét közben maradunk a közeli lehetőségeknél, pl. Torockó téri, ami nagyon jól fekszik Áronnak és a korosztályának, de szerintem Boldinak már nem pálya. A Fenyves téri Boldinak való, míg Áron kicsi a feladathoz, igaz a mászóka egy méter magasra helyezett első foka Boldinak is nagy kihívást jelent. Namuék melletti Cseppkő utcai "kis játszón" jól lehet focizni, csak úgy, mint a Vérhalom térin. A "kis játszó" varázsát pont a tűző nap árnyékolja be, lévén csupán egy nyeszlett kis fa volt a gigantikus méretű homokozó mellett, és az is kidőlt 2 éve az augusztus huszadikai viharban. A Vérhalom téri játszó árnyékos és minden korosztály igényét kielégíti, csak amikor a "mindenkorosztály" együtt hemzseg rajta, az kaotikus és zsúfolt... Nem is olyan könnyű rátalálni az "igazira". Pedig akadnak ilyenek is a városban, csak gyalog nem fér bele a dolgos hétköznapok menetrendjébe. Az ilyen autó után rikkantó tereket hétvégén viziteljük, pl. csúszdapark a Hajógyári szigeten, vagy a margitszigeti gyerekfárasztó, és többek közt itt van a legújabb felfedezésünk, a Fogaskerekű ill. Gyermekvasút Széchenyi-hegy végállomásánál lévő játszótér, pontosabban 3 különböző játszó egymás mellett: egy drótkötélpályás, egy furamászókás a nagyobbaknak és egy árnyékos, kuckósabb a kicsiknek. Maga a játszótér itt sem 100 %os, mivel nincs babahinta (igaz amolyan hintaágy jellegű kötélből szőtt izé lengedezik, leginkább kamaszokkal a fedélzetén), sem víz, és ha jól emlékszem kifejezett homokozó sem volt. Mégis jó helyen van, és abszolút megfelel a célnak egy Fogasozás után vagy a Kisvasútra várva.

Nem elégedetlenkedek többet!!! Ha belegondolok mi milyen játszótereken nőttünk fel??? Egyre biztonságosabbak és szebbek az újak, színesek, van rajtuk kavics, galamb, pad, mi kell még??? Nagyon örülök a Torockó térinek ((csak azt nem értem, hogy miért ültették körbe Tiszafával, ami köztudottan az egyik legmérgezőbb növény....)).

(A legutolsó képen Áronon erényöv, vagy óriási pelus van?)

Hátsó gondolatok

Áron reggel megállt Namu háta mögött, és megszólalt:

-Popsikirály!

-Áron, ezt azért mondtad, mert nagy a fenekem?- kérdezte az illetékes.

-Sajnos igen.- felelte a kedves unoka.

(A bejegyzéshez az érintettek engedélyüket adták, s innen üzenném, hogy nyugi Mama, Árcsi túloz!!!)

Áron fenyeget

Tegnap, miközben pelenkáztam Árcsit, jó szokásához híven nyakig turkált a popsikrémben... Rászóltam, mire ő morcosan nézve megszólalt:

-Anya, te gézengúz vagy! Istenesen elporollak!!!

Indulhatott volna ennél szebben?

Reggel Boldi és VP oviba indultak. Áron sírva szaladt az ajtóhoz, hogy szeretne még egy puszit adni nekik. VP és Bobek visszasétált a pusziért, és mikor Áron cuppantott egyet Boldinak, hozzátette:
-Jó ovit Boldi, nagyon szeretlek.

Marci és Cervi

Marci hasonlít Boldihoz, mivel Ő is egy kb. 17es listáról dolgozik, már ami az étkezést illeti. Legközelebb rántott husi lesz csokifagyival, és reggelire méz. Marci! Ghánában csak kuszkuszt kapsz majd, készülj fel!

A kuszkusz észak-afrikai specialitás, egyenlő mennyiségű búzadarát és lisztet gyúrnak össze kevés sós vízzel addig, amíg a dara átmérője a kétszeresére nem nő és teljesen gömbölyűvé nem válik. Ekkor kevés olajjal locsolják meg, majd szétterítik száradni. A kuszkuszt főételként eszik, a hozzá felhasznált alapanyagok nagyon változatosak (paradicsom, hal, hús, sáfrány...). Tálaláskor egy nagy tál közepére halmozzák a darát, arra a húsokat, zöldségeket, és kézzel vagy kenyérhéjjal mártogatva eszik. (Magyarul: rizseshús...) Édességet már számtalanszor készítettem belőle, de sósan még sosem próbáltam.
Leírom, amit már Stahl Judit is leírt, én pedig évek óta előszerettel alkalmazom. A végeredmény egy fűszeres desszert, ami leginkább tejberizshez hasonlatos.

Felforralok kb. 3 dl tejet elvileg egy egész vaníliarúddal, gyakorlatilag csak egy féllel. Mikor "rottyan" egyet a tej, beleöntök 15 dkg kuszkuszt, keverem kb. 2 percig kicsi lángon, majd lehúzom a tűzről, és beleteszek 15-20 dkg apróra vágott aszalt sárgabarackot, ízlés szerint kb. 5-10 dkg porcukrot, fahéjat (ne sajnáljuk!), belereszelem egy nagy narancs héját (tilos kihagyni, szerintem ez a lelke!), kikaparom a vaníliarúd belsejét, majd lefedem kb. 20 percre, ami alatt megpuhulnak a kuszkuszszemek, és langyossá hűl. (Fantasztikus az illata!!!) Eközben 2,5 dl tejszínt habbá verek (Anyukám tanácsára mindig jól lehűtöm előtte, így könnyebb felverni), és a végén óvatosan hozzákeverem a tejszínt a kuszkuszhoz, majd elsimítom a tetejét, és felkarikázott naranccsal díszítem.

Érdemes egy nappal a "tálalás" előtt elkészíteni, mert úgy vettük észre, hogy így még puhább lesz és jobban összeérnek az ízek.

Nagyon gyorsan kész van, a legtöbb idő a barack vagdosásával szokott elmenni, de ez előre is megoldható.
Marcinak és Cervinek innen üzenjük, hogy a szemben lévő lakás még mindig eladó, a bébi-drótpostára esküszöm beneveznénk, ráadásul taxira sem kéne annyit költenetek!

Cumi

Áron a délutáni szunyókálásból ébredve, veszetten kereste a cumiját:
-Hol a szöszben van a cumim???

Szülinapi buli az oviban

Tanyasi ráadás

Esztiék most küldték át az "állati jó géppel" készített fotóikat, így töltök párat:

Még mindig annyit emlegetjük, Boldi az oviban is beszámolt az élményekről...

Növénytan

Áron nem csak az állattanban jeleskedik! Délután az erkélyen tanítgattam neki az új növényeink neveit (levendula, rozmaring, babér, majoránna... és tuja). A tuja nevét egyszerűen nem volt hajlandó kimondani, csak állt a dézsa előtt, ez komoly pofával méregette, láttam rajta, hogy valami nem tetszik neki. Egyszer csak megszólalt:

-Anya, ez nem tuja, hanem tojásfa!

Anyakoca

Áron szemügyre vette fröccsöntött disznaját, melyet felülnézetből a "mi ez?" kérdésre helyesen beazonosított egy "malac" válasszal.

Aztán hátára fordította a röfit, és a kedves malac rögvest "szopi-királlyá" változott!

Vackor

Míg VP Pogány Judit Pom-Pom-jától jön lázba, addig nálam Kormos István "apró, boglyos, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackója" veri ki a biztosítékot, főleg mikor Hernádi Judit nyafka hangon 20 perc alatt kb. hatvanszor említi a fenti jelzős szerkezetet, melyet hamarosan a "Hóha hó, fára mászni vóna jó!" sor követ.

VP-vel ilyenkor gyakran bokszolunk titkon a levegőbe, vagy fojtok bele mosogatás közben egy poharat a lébe....

Boldiék odáig vannak a gyönyörtől. Ez a lényeg!

Hangoskönyv

Három napja hallgatom a kocsiban a Pom-Pom 3-at, és megőrülök Pogány Judit hangjától. Szip-szip-hüpp-hüpp és a Hangutánzó Macskanyávogó. Brrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr

Tanyasi vasárnap

Még mindig a hétvége hatása alatt vagyunk!

Eszterék meghívtak minket vasárnapra a tanyára. Tanya alatt persze sokmindenre gondolhat az ember, de erre azért mégse gondoltunk.

Távol mindentől, a puszta közepén van egy tanyakomplexum, de abból az egyetlen magyarországi ötcsillagos, a Varga tanya, és ettől 3 percre gyalog van Eszterék hétvégi háza. Kerítés sehol, meszes gödör, mély kút, kiálló szögvas nyista, autók egy se, néha egy szekér, de házigazdáink szerint ennél egy kicsit gyakrabban vetődik arra egy-egy elkóborolt szürkemarha, amit aztán a helyi kovboj hazaterelget.

A gyerekeket reggel kitettük a kocsiból és aztán nem kellett folyton a nyomukba járni, mert nem tudtak elveszni. Mi nagyok meg végre pletyózhattunk.

A környék tényleg szép, főleg a távolba nézést lehet gyakorolni, szóval van egy hangulata.

Ebéd előtt még elugrottunk megnézni az Echte Tchikosh-Gulash Kunstgabent.

Volt itt minden, ostorpattogtatás lóháton állva, csacsifogat, lovasverseny, és a pusztatízes (nóóóóórmális?), tehát minden olyan műkutya jellegű betyárromantika, amitől az ember alapértelmezésben ódzkodik, de legnagyobb meglepetésre 1,5 m távolságról működik a dolog és nem csak 6 év alatt...

Miután Pannus és Boldi is ment egy kört a főbetyár előtt ülve, visszamentünk flekkenezni. Eszter jól pácol, Attila jól süt. Erre több szót nem is érdemes vesztegetni. Na jó, vesztegetek. (Én is finomat sütök, először ezt rögzítsük.) A pácolás jól átjárta mind a csirke, mind a tarjaszeleteket. A sütés során Atti remekül kihasználta a rostély adottságait: míg a hús kívülről szép színt kapott, addig a belseje puha volt és jól rágható, ráadásul a zamatos szaftot a külső réteg magába zárta, így az ízek remekül tudtak érvényesülni.

Délután a törpök alvás helyett másfél órát etették a pónikat, majd megkóstoltuk a helyi tanyasi sült pudingot(??) baracklekvárral és döbbenten vettük észre, hogy este 6 óra van, ami az egyórás autóutat számolva jelentős kicsúszást jelent a szoros napirendtől, de a fene bánta.

Rég éreztük már ilyen jól magunkat, köszönjük! (Dóri szerint életünk egyik legjobb napja volt, de ez azért túlzás, hiszen ott van a megismerkedésünk napja, aztán annak a másnapja, aztán az a hét, amikor megkértem a kezét, aztán amikor mégis igent mondott, meg az első közös pacalra nézésünk, szóval ne túlozzunk!)

ui: most szólt Dóri, hogy ne felejtsek el írni a tanyasi csattogóról, íme és a helyi úszómesterről, aki a tanya nagymedencéjénél dolgozik, és tavaly tanult meg úszni...

és itt a bónuszfilm:

3+2

Pár napot velünk töltött Szidi és Dani, sajnos egy nagyon szomorú okból kifolyólag, de erről most még nem tudok írni. VP beszerelte a kocsiba a + 2 ülést, és 5 gyerekkel a fedélzeten mozogtunk ide-oda. 5 gyerkőccel szerintem nem macerásabb, mint hárommal, kivéve, mikor szabad terepen vannak, és szemmel kell őket tartani. Először csak a lakásban gyakoroltunk este, de ez nem okozott különösebb nehézséget, mindig megtaláltuk az ötöt, főleg, hogy ötből három két órát egymás mellett feküdt. Másnap belevetettük magunkat a mély vízbe, és kimentünk a Hajógyári-sziget hatalmas és fantasztikus játszóterére, ahol kb. 5 mp alatt vesztettünk szem elől ötből hármat. A szigetre kijött velünk Panni, Franci és Eszter is. Panni természetesen hamar átlendült a "lemerjek-e csúszni?" kérdésen, és hihetetlen tempóban nyomta a köröket, a végén freestyle csúszásokat láthattunk, pl. vérfagyasztó csúszdán kölesgolyós dobozzal a kézben. Panni már csak Panni marad. Áron és Franci a büfékocsinál pletyóztak.

Otthon aztán a kertben rendeztünk pizza-ebédet, de volt, aki az egészet átaludta a pokrócon.

Parking

Mikor a lakást vettük, a teremgarázsban éppen szabad préda volt a feljáróhoz legközelebbi beálló, amire aztán rögtön le is csaptam. Mikor hetekkel később kocsival próbáltam beállni, rögtön megvilágosodott, hogy miért nincs nagy tülekedés: a szellőzőgépház pont itt türemkedik ki teljesen leszűkítve ezzel a beálláshoz szükséges teret. Orral beállni lehetetlen, míg a betolatást szépen lassan begyakoroltam. Mikor a Skodát Alhambrára cseréltük, a biznisz előtt gyorsan elkértem kölcsönbe egy Sharant (ami pont uaz, mint az Alhambra), és bepróbáltam a garázsba.

Most már megy a beállás elég flottul, de azért mindig elkél a segítség, amit általában Bobek egyedül ad elő, heves integetéssel, és komoly pofával mutogatva, hogy még mennyi van a falig, de most az ikrek is beszálltak.