Áron az a gyerek, akivel lehetetlenség egy ágyban aludni, helyesebben mondva lehetséges, csak az ember reggelre nagyon belefárad. Egész éjjel mocorog, pöröl, szomjas, nem szereti a takarót, rengeteget beszél álmában.
Este családilag megnéztük a Mary Poppins-t, a 60 évek beli első verziót. Mostanában 50es-60as években készült meséket gyűjtünk, sokkal szebbek, lassabbak, bájosabbak a régi klasszikusok, mint mai öcsikéik, melyek között szintén akad egy-egy gyöngyszem (pl.SzörnyRt), de ezek inkább a felnőtt agyak tempójában tálalnak. Hiába, a mai rajzfilmek legtöbbje nem a gyerekeknek készül... De egy 54es Pán Péter, vagy egy első verziós Csipkerózsika a kisebbek számára is fogyasztható. Nem tagadom, hogy bár a TV csatornákat nem endegjük be Kacsarétre, a fiúk nézik a mai slágereket (dvd-n), úgy mint MrBean, Csodabogarak, Thomas, Dora, Hupikék törpikék, Napsugárrét, Kisvakond, Tesz-vesz város, Pom-pom, Ho-ho-ho horgász, Beatrix Potter: Nyúl Péter és barátai, Hunor major, Magyar népmesék nem horrorisztikus darabjai....
Hú, hol is tartottam? Visszatérve: Mary Poppinson beájult a család, így a fiúk az ágyunkban ragadtak. Egy idő után kínomban, alvás helyett fotóztam, ahogy Áron feje Boldi hasán, lába VP-én, keresztben az ágyban, nyitott szájjal, és nekem a fal melletti 10 cm-es csíkon kéne kipihennem magam, a fehér élére állított párna az én vánkosom. 
Ilyenkor VP átmegy az emeletes ágy aljába, és jót alszik.
2 megjegyzés:
Azért ez írtó izgi mese lehetett :-D
Ez a gyerek még álmában is nagyon szép, bármennyire is ficánkol!
Megjegyzés küldése