Az össznépi vigasságok után egy nappal elérkezett Berci valódi születésnapja, (ami hála Zsolti sógor különféle testes, és igen gyorsan egymás után felszolgált, éhgyomorra kóstolgatott borainak, egybeesett némi másnapossággal is). A kacsarétiek, kiegészülve Esztivel és Pannival egész nap éltették az ünnepeltet, akinek ez egyáltalán nem volt ellenére. Este a Duna-parton felvágtuk Berci aznapi tortáját, egy fél méter átmérőjű szalonnás lepényszerűséget.
Régebben minden szülinapon, sőt még a feledikeken is írtam egy kis összefoglalót, hogy mi és hogyan alakult, hol tartunk és hova tovább...., aztán kettőből Háromgyerek lett, a 24 óra pedig maradt 24, nem igazán futja belőle átgondolni, rendszerezni, és tálalni. Úgyhogy jöjjön egy kis turmix:
Bercus az elmúlt fél évben felnőtt a tesókhoz, sokszor egy szinten játszik Áronnal. Nagyon ügyesen mozog, gyorsan szalad, kétlábon ugrál, a finommotorikája is kiváló, ügyesen bütyköl, fog, tesz-vesz. Fantasztikusan gyorsan felismeri a dolgok funkcióját, átlátja az összefüggéseket, hogy mi mire való, hogy működik. Akár egy órát is képes eljátszani magában, autókat rakosgat, vonatokat tologat, gyöngyöt fűz, puzzle-t rak ki (12 darabosat!!!), vagy lerámol mindent a polcról, és lubickol a kiborított társasok tengerében.... Nagyon jó étvágya van, kis vasgyúró, "van benne anyag"... Rengeteget szopizik, napi hatszor biztosan, bár ez egyre kellemetlenebb nekem, mert nehéz "diszkréten kivitelezni", ill. közben túrja-fúrja a köldökömet, legújabban tologatja az autókat a hasamon.... Olyan kedvesek a szemei, mint Boldinak, nagyon sokat hízelkedik, bújós, rengeteg puszit kapok tőle. Mikor hisztizés közben kiborul nálam is a bili, és kiabálok, sokszor könnyes szemmel odahúzza az arcomat, és hüppögve elkezd puszilgatni, és olyankor annyira szégyenlem magam.
Viszont! Egy büdös szót nem szól, na jó két szava van, ami óránként elhangzik: "nem","jajajajajjjj". Ezeken kívül három-négy szótaggal navigálja (kitűnő hatékonysággal) a világot. Az ember néha könyörögve ránéz, és kéri, hogy "szólalj már végre meg", de erre Bercus bájosan mosolyogva csak annyit mond, "ka". Talán pont a nem beszéléstől nekem annyira kisbabás még, emlékszem, Áron ennyi idősen már "kisfiú" volt, Berci még "totyogós", de ezt egy percig sem bánom, sőt élvezem.
Bár nem mindig könnyű Háromgyerekkel, helyesebben fogalmazva általában nehéz, minden este, elalvás előtt elgondolkodom azon, hogy mivel érdemeltem ki három ilyen tökéletes lurkót. Büszke vagyok a családomra, szeretném nagyon odafigyelve, alázattal felnevelni a fiúkat, belőlük kiindulva, velük együtt lépegetni előre. Az elmúlt év döbbentett csak igazán rá arra, hogy mennyi mindent kell még megtanulnom tőlük/általuk. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése