Hazatérés

Vége van a nyárnak. Hazajöttünk. 3 napig átmeneti szállásunkról, Namuéktól jártam haza romelhárítani, kicsomagolni a bőröndöket, kitakarítani  a lakást, rendszerezni az itthoni gondolatainkat. Szerettem volna, ha a gyerekek az ősrobbanás helyett a jól megszokottba érkeznének haza. 9 hétig voltunk távol, s közben Bercus és Áron többször kérdezték, hogy mikor megyünk már haza az otthonunkba. Hiányzott nekik, pedig azt hittem, hogy a családi házas, kertes, pancsolós nyárnak a nyakunkba szakadt szabadsággal nincs vetélytársa. Pedig van: kicsit melegebb, kicsit szűkösebb és zsúfoltabb, sok a lépcső..., de az otthonunk, és nagyon szeretjük. 

Exofő

Amikor megismertem Cilit, az ő Bencéje és Mátéja voltak annyi idősek, mint most Áron és Berci. Már akkor, 14 éves fejjel is nagyon szerettem azt a  légkört, amit Cili maga körül létrehozott. Jó látni, hogy vannak családok, melyekben folyamatos az összetartás és a harmónia, és hogy vannak nők, akik sokszínűek, energikusak, szórakoztatók és leginkább családcentrikusak. Örök nők, minden porcikájukban. 

Cilikém, bár a történelemben nem tagadom, akadnak sötét foltok a fejemben (nem a Te hibád), sok mindenre megtanítottál, és még sokat fogok Tőled tanulni ezután is! 

Zsákmányállat

 Augusztus végén Boldi, Namu és Nagyvadi lementek Váraszóra egy horgászós, lakókocsis hétvégére. Két napig csak törpeharcsákat fogtak ("azt meg csak a róka szereti"), de végül Boldi 5 perccel az indulás előtt megakasztott egy keszeget. Zsákmányállat. Lett is belőle pazar lakoma.

Berci háza

Nem vagyok híve az ajándék-dömpingnek, szeretem, ha a gyerekek fel tudják sorolni, hogy miket kaptak a szülinapjukra, és pusztán annak is örülnek, hogy együtt a család, mind a 4 generáció. Bercus, mikor megkérdeztük tőle, hogy mit szeretne szülinapjára, csak egy újabb kisautóra vágyott, meg egy zacskó gumicukorra (tiltott gyümölcs). Az ünneplő családot is megkértem, hogy csak valami apróságot hozzanak, nem szeretném elrontani Berci szerénységét, "könnyed boldogságát". Mária dédi egy dobozból készített Bercinek egy házat, amit a tesók dekorálhattak ki. Erre biztos fognak majd emlékezni, de még mi is! Köszönet érte!    

Boldog negyedik szülinapot Berci!

Augusztus 14-én Bercus 4 éves lett. Aznap is csaptunk némi ünneplést, és a szülinapos forgatókönyve szerint    cselekedtünk, így jutottunk el újra a labirintusos játszótérre, a Dunapartra, egy fagyizóba, ugráltunk trambulinon, ettünk gumicukrot, meg csokit és még egy kis gumicukrot. 

4 éves nagyfiú, nekünk mégis a legkisebb, a "töki", igaz akaraterőből (meg fizikaiból is) világbajnok, korát megelőzve manipulálja a közvetlen környezetét, leginkább anyafronton. A Háromgyerek közül számomra Berci első négy éve jelentette a legnagyobb kihívást, általa formálódtam, csiszolódtam a legtöbbet. Negyedik életévének legnagyobb fejleménye, hogy elkezdett beszélni, és ezáltal vagy emelett igazi "társas lénnyé" cseperedett. Választékosan fejezi ki magát, igaz a szinkrontolmácsolás még elkél a szakavatatlan füleknek, de ezen majd dolgozunk még az ötödik szülinapig (s talán azon túl). Olyan nehezen indult a változás, olyan sok volt egy éve az elutasítás, a kérdés és kétely. Aztán télen átbillent a kapcsoló, és a rengeteg munka, figyelem, törődés és szeretet találkozott a Berciben lakozó tartalmakkal, és a felszínen is megindult valami, hihetetlen új energiákat adva az anya-gyerek kapcsolatnak. Szárnyaltunk, felhőtlen boldogság volt az együttlét, egyre többet tudtunk egymásnak adni, egymásból építeni, s ez a jelenre is igaz. Berci képes már egy kortárs-közösség részeként viselkedni, egy lenni a sok közül, megérett (megértünk) arra, hogy már ne csak én fogjam a kezét, ne akarja mindig a kezemet fogni. Sokat jelentett ez a szülinap. 

Bercus a család bohóca, elképesztő humorérzéke van, kifinomult mimikája, az egész testével kommunikál (ez az egyik előnye annak, ha valaki 3,5 évig nem szólal meg). Gyönyörűen játszik, már több mint egy éve látok nála "mintha-játékokat" , hihetetlen mögöttes fantáziával, átéléssel, elmélyüléssel. Szeret kirakózni, és mindamellett, hogy egy impulzív szélvész, tiszteletreméltó türelemmel ül le a a 40-60 darabos puzzle mellé, nem adja fel. Imád autózni és vonatozni, de megtanult UNO-zni is, elkezdtünk ismerkedni a társasjátékokkal. A mozgása nagyon érett, ügyesen fut, ugrál, egyensúlyoz, hajtja magát a hintán, biztonsággal és bátran közlekedik a nyakig érő vízben. Gurgulázva nevet, de nem riad vissza a 30 perces hisztiktől sem. Szeret enni,  ebédet leginkább, azon belül brokkolikrémlevest, bár a krumplileves is nyerő, meg a főtt kukorica. Áronnal teljesen össeznőttek, idén nyáron többször ikreknek nézték őket, elválaszthatatlan páros, az ezzel együttjáró csörtékkel együtt.

Hétvégén Bercus tiszteletére összegyűlt a család Bogdányban, és elénekeltük a "boldog-boldog-boldog...." c. idevágó dallamot.         

Szilvás süti

A legújabb kedvenc. A receptet a bogdányi szomszédtól, Judittól kaptuk, ill. kértük el, miután megkóstoltuk az általa sütött szilvás csodát. A dolog rendkívül egyszerű, semmi hókuszpókusz: 2 egész tojást kikeverünk 15 dkg porcukorral, egy zacskó vaníliáscukorral, ízlés szerinti fahéjjal. Ehhez hozzákeverünk 25 dkg lisztet, egy zacskó sütőport, 2 dl tejfölt és egy csipet sót. Kivajazott+ kilisztezett tepsibe öntjük a tésztát, és negyedelt/felezett szilvákat teszünk a tetejére, kicsit belenyomjuk a gyümölcsöket a masszába. Ha a család nem allergiás, dióval is megszórhatjuk. (Szilva helyett bármilyen idénygyümölcs megteszi, alma, körte, barack, meggy.....) 175 fokos sütőben kb. 35 perc.   

Reptéri randi

Vasárnap délelőtt Bojkáékkal csavarogtunk a Hidegkúti reptéren. Az idő szuper volt, de a vitorlázórepülők nem jöttek el. Volt viszont a Bojka-család két kutyája, Emma és Janka, akik a fiúkat megszégyenítő módon szófogadóak voltak. Dóri hajnali háromkor még összerittyentett egy szilvás sütit, meg egy padlizsánkrémet, vágott répát, szeletelt almát, vett pogácsát és kipihenten érkezett a kirándulásra. 

Először ettünk, aztán volt sziklamászás, ezalatt mi Lacival a pokrócot őriztük, és aggódtunk néha a gyerekek miatt, akik gatyafékkel csúsztak a meredek, murvás domboldalon, és aggódtunk a kutyák miatt, akik teljesen összevissza ugráltak a sziklákon.

Miután mindenki épen leért, kihasználtuk, hogy a térségben nem volt reptevékenység és átvágtunk keresztben a füves placcon, és nagy kerülővel értünk vissza, amit Berci mintegy 35 perces visítása tett a kelleténél kevésbé élvezetessé.

Menet közben Laca valami telefonnal matatott, és ilyen képeket csinált, miközben engem esz a sárga irigység... 

Kusziék

Mivel a bogdányi 4 hetes telkezésből 3 hét csatornatörésünk javításával telt (erről majd később, elég "szar" a téma), úgy döntöttünk, hogy adunk magunknak még egy hetet, és amíg nem kezdődik el az ovi/suli + 40 fokot mutat a hőmérő, maradunk. Bár VP 21-dikétől már dolgozott, és a Dunabogdány-Budapest közti ingázás hajnali fél7es startot jelentett, cserében viszont 5kor már a Dunában fürdőzött a család.
Mivel Kusziék is igyekeztek kihasználni a nyár sarkait, és mindezt nagyon közel hozzánk, Visegrádon, s ráadásul mind a gyerekek mind a nagykorúak igen jól kijönnek egymással, csaptunk egy görbe estébe nyúló délutánt.
Míg a gyerekek ugrálóztak, legóztak, fociztak, addig a női szakasz intenzív információcserével, míg a férfiszakasz a különböző helyi specialitások (alma- és ribizlipálinka) hatásainak felmérésével volt elfoglalva.
Volt még bográcsban főtt kukorica és padlizsánkrém is, meg egy jó kis este.

3:4

 Múlt héten meglátogatott minket Judit néni és Kata, és a segítségükkel pár óra erejéig majdnem helyrebillent a nemek aránya. Bár Kata kezdetben nem igazán hitt abban, hogy 3 kisfiúval is eltelik a délelőtt, némi párhuzamos dunaparti homokozást követően egész jól emolyoltak egy 6 nm-es szobában egy vödör lego fölött. VP a bográcsot szugerálva kikeverte 2012 legjobb gulyáslevesét, de a daubneres málnás túrótorta sem ütközött nagyobb ellenállásba.

A Dunánál

Bogdányban eddig Visegrád közelségét, a pilisi erdőt, forrásokat, erdei tavakat, réteket, a kertkapcsolatot élveztük a leginkább, de idén rájöttünk (jobb később, mint soha), hogy a legnagyobb buli (minden előítéletet félretéve) mégiscsak a Dunapart, a hatalmas homokos szabadstrandjával, kiváló minőségű (bevizsgálták ezt a szakaszt), hűs vizével. Bár a sodrás nagy, és nagyon gyorsan mélyül a folyó, az órákig tartó dagonyának nem akadt vetélytársa a forró nyári délutánokon. 

DávidBoldi

Dávid egy nyári reggelen szomorúan ébredt, hiányolta az iskolát, leginkább azért, mert ott végre találkozhatna a cimborákkal. Mivel az iskola még jó két hétnyi nyaralásra volt tőlünk, egy bogdányi kétnapos összeröffenéssel áthidaltuk az áthidalhatatlannak tűnő távolságot, és csak reménykedünk, hogy a fiúk elég muníciót szereztek egymásból a hátralévő 10 napra. Sütögettünk, labirintusoztunk, volt foci a kertben és nagyon-nagyon meleg.