kedd, augusztus 31

Happy

Boldi és Áron együtt tologatják a vonatokat a földön, mikor Árcsi a cumi mögül megszólal:

-Boldi, én olyan boldog vagyok veled!

Empatikus

Míg Bercust szoptattam a gyerekszobában, Boldi és Áron számítógépeztek az ebédlőasztalon, s közben az iPod-omról szólt mindenféle zene. Egyszer csak felcsendült József Attila: Tiszta szívvel c. verse ("Nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám......") , a Kex együttes feldolgozásában (http://www.youtube.com/watch?v=bikCVRw5wfE&feature=player_embedded). Hallom, ahogy Boldi mondja Áronnak:
- Nagyon szegény lehet ez a bácsi. Nincsen Istene, se csillaga, akitől kívánhatna valamit, mondjuk egy anyát, apát vagy egy feleséget.

"Technikás"

Boldi tegnap délelőtt vonatpályát épített a kicsiknek. Mondtam, hogy a legjobban egy egyszerű, kör alakú pályát ajánlanék, erre Bobek:

-Annál szebbet, technikásabbat fogok építeni!

Dávidékkal kirándultunk

Az eredeti tervek szerint Dávidék kilátogattak volna hozzánk Bogdányba, de a már említett "le-nem-folyó" ügy keresztbe húzta a számításainkat, mi is 10 nappal korábban jöttünk haza emiatt, és átadtuk a terepet szippantóséknak. (Azóta már rendeződött ez a sz..ügy.)
A Pilis helyett kikirándultunk a Hármashatárhegyi Reptérre, augusztus 20dikán egy lélek nem volt az erdőben, pedig tömegekre számítottam.
A 2. kerületben, a 11es busz végállomásánál van egy nagyon meredek út lefelé az erdőbe, a végén jobb kézre a "macis játszó", ami már 30 éve ott áll, gyerekként rengeteget kirándultunk erre, az idén felújították, szerintem szép lett, bár leginkább 4 év fölött élvezhető, és a jó öreg maci rekonstrukciójára sajnos már nem futotta. A játszótér mellett lehet leparkolni, és 20 perces kényelmes sétával meg is érkezünk a reptérre, ahol megtudtuk, hogy nem a rétet forgatják, hanem a széliránytól függően van egyik végében a csörlő, másikban a repcsi ill. fordítva. Dávidékkal csaptunk egy villámpikniket, de remélem, hogy mihamarabb pótoljuk Bogdányt.





péntek, augusztus 27

Hepcia

Szeptember elsejétől már két óvodás kisfiam lesz, és csak Bercussal leszek itthon. El sem hiszem..... Holnap délelőtt amolyan kölcsönös pofavizitre vagyunk hivatalosak a Lauder oviba, először és utoljára együtt Áronnal. Olyan szerencsések vagyunk, hogy Áron Boldi óvónénieit kapja meg, Sylviát és Sacit, akiknél szuperebbeket nem remélhettem volna. Az érem másik oldala, hogy Boldi (aki ismét nagycsoportos lesz, nem akartuk siettetni a sulit, bőven ráér majd akkor, ha betölti a 7. életévét, minden szempontból ez az ideális, ezt mint anyuka és mint szakember is állítom!) új csoportba kerül, igaz még hatan maradtak az övéből, de akkor sem lesz könnyű neki.

Summa summarum, holnap Áron debütál, és Boldit is beviszem magammal, hisz az ovi már egy hónapja üzemel, csak Boldit itthon tartjuk szeptemberig, élvezzük a nyarat.

-Boldi, holnap megyünk oviba, jó? - kérdem.

-Nem annyira. Te ott maradsz velem? - válaszolta Boldi.

-Igen, visszük Árcsit is, és én is ott leszek veletek egész délelőtt, aztán jövünk haza.

-Ok. Meg szeretnéd nézni, hogy Árcsi ne legyen hepciás, hogy jól mutatkozzon be?

Berci szülinapi bulija

Bercus (fodrász utáni munkanevén Szergej) két éves lett. Rettenetes előkészületekkel csődítettük ki a rokonságot Bogdányba. Valami különlegeset akartunk főzni, így aztán ment a körtelefon, hogy vajon a birkapörköltet mindenki megeszi-e, mert ha igen, akkor belevágunk. Namu volt az egyetlen, aki kerek-perec kijelentette, hogy ő bizony egy falatot se, hiába volt az ígérgetés, hogy semmi faggyú, Namu nem engedett.
Aztán ahogy jött a nagy nap, egyre másra jöttek az infók, hogy hát lehet, hogy mégse Namu az egyetlen, aki ódzkodik a birkától, így aztán rugalmasan változtattunk: főzünk egy gulyást is a pörkölt mellé.
A birka az abonyiaknak volt köszönhető, a gulyásba a húst a helyi Bordában vettem. Mikor előhozta a hentes hátulról az ötkilós marhafartőt, akkor a mögöttem lévő hölgy spontán felsóhajtott:
- Jaj de gyönyörű!
Ebben egyetértettünk, de a felét azért otthagytam.
Boldival gyakorlatilag délelőtt 10-től délután 5-ig főztünk. Először a gulyást, aztán a birkát. Mivel ez volt az első birkapörköltem, pláne bográcsban, ezért előtte napokig csak recepteket olvastam, amiből aztán annyi derült ki, hogy ez is csak pörkölt. Egy érdekes adat azért volt. Van aki a végletekig leszedegeti a faggyút, a hártyát, hogy ne legyen faggyúízű a hús, míg a Dunántúlan azt vallják, hogy az az igazi birkapörkölt, amiben a faggyú is érződik. Pláne az igazi ínyencek, akik a faggyús pörköltet forrón megeszik, aztán pincehideg bort isznak rá, és arra gerjednek, hogy a szájpadlásukon hirtelen kidermed a faggyú...
Na mi inkább az előbbi változatot főztük.
Tettünk bele mindent, amit kell, gazdagon, a hús fődögélt, eresztette a levet és a végén jól megpuhult és szinte mártásszerű szaftot terített maga köré.
Summa summárum, végül Namun kívül mindenki megkóstolta a leves után a birkát is, és ha lehet hinni a beszámolóknak, akkor legközelebb már a gulyás sem kell, pláne hogy Namu beéri egy jó zsíroskenyérrel is.
Inni Zsolti sógor hozott jobbnál jobb borokat, úgyhogy akár faggyút is csapathattunk volna, ha akarunk.
Na de vissza Bercushoz: a szülinapos jókedélyűen végigvigyorogta a vendégséget, és cukin eljátszott mindenkivel. Kicsit megszeppent a tűzijátéktól, de aztán a tortaevés közben feloldódott. A tortacsodát Namu szállította, a tetején eperdíszítéssel, bár a fiúk szerint inkább eper volt némi torta alátéttel.
Berci az ajándékba kapott autó-utánfutó-motorcsónak szettel konkrétan öt napig folyamatosan játszott, és visított, ha Áron csak hozzáért. De a legnagyobb ajándék mindenképpen az volt, hogy mind a három dédi egészségesen és jókedvűen bulizta végig a délutánt.
És most lássuk a képeket:













Dobozok

Bogdányban új foteleket vettünk a nappaliba, így végre kényelmesen el lehet nyújtózni egy kiadós fűnyírás után. Négy évet vártunk erre az érzésre. VP logisztikai bravúrt hajtott végre, mikor az IKEA parkolójában egy háromszemélyes és két egyszemélyes fotelt beszuszakolt az autóba. Este a gyerekek is segítettek a szerelésben, a legjobban a 3 hatalmas doboznak örültek. Belemásztak, benne ettek, ittak, játszottak... Nem is értem, hogy annak idején miért kaptak visítófrászt a járókától???
Másnap kivittük a dobozokat a kertbe, és házikókat vagdostunk belőlük. Két napig semmi mással nem játszottak, aztán egyik éjjel hirtelen jött egy óriási felhőszakadás, és mivel a házak szigetelése nem volt az igazi, összerogytak a falak, és vihettük őket a szelektív temetőbe...

csütörtök, augusztus 26

Látogatás Abonyban

Nyár végén végre lementünk Abonyba Joli nénihez és Pista bácsihoz. A három fiú egy cseppet sem volt megilletődve. Bekukkantottak a malacokhoz, szedtek a tyúkokból némi tojást és mindenhol ott voltak, ha kellett, ha nem.
Joli néni szokás szerint terülj-terülj asztalkámat csinált, amitől Dóri előre rettegett, mert mi van ha a fiúk nekiállnak nem enni? Ehhez képest Áron bevágott egy egész levesben főtt csirkecombot, alsó-fölsőt egyben, és aztán már csak az én tányéromból ette ki a falatokat, Berci kicsit előbb kezdte az ebédet, mint én és csak egy kicsit folytatta tovább. Ha Dóri nem pakolt elég gyorsan a szájába, akkor a szomszédok tányérjából szedegette ki a falatokat.
Boldi meg a papírforma "csak a tésztát eszem meg a levesből" helyett megette a levest is, és aztán a sült krumpli-rántott csirke kombóból is szépen termelt.
Áron ebéd közben lesmárolta Joli nénit, hogy milyen finomat főzött, majd megállapította, hogy "összecsókolóztunk"!

Szerencsére Joli néni és Pista bácsi is jó egészségnek örvend, ami 63 év házasság után nem piskóta, de azért gondolom lepihentek utánunk egy kicsit.


Valaki tudja, hogy milyen virág van a képen? Kb. másfélszer akkora, mint egy felnőtt ember tenyere.

Mi legyen az ebéd?

Tegnap, míg Áron és Berci délutáni pihenésüknek tettek eleget, Boldival megpróbáltuk együtt kitalálni, hogy mi legyen a másnapi ebéd. Egyáltalán nem olyan könnyű feladat ez, Boldi elég válogatós, és Árcsi legújabb heppje, hogy ő egy zöld labda, és csak zöld színű ételeket hajlandó megenni. Főztem neki spenótot, borsót, ettünk uborkát......, de mára kifogytam az ötletekből, esetleg egy kis tejbegríz zöld ételfestékkel????
Boldinak felsoroltam vagy húsz ebédlehetőséget, de Bobek egyre rázta a fejét. Erre kicsit elkeseredve kérdeztem tőle:

-Jaj Boldi, milyen kaját szeretsz még????

-Szeretem a csokit, szeretem a mézet, a lekvárt.....

"Csapjunk a lovak közé!!!"

Bogdányban egy nagy pakolás közepén kezembe akadt egy tavalyi cetli, amire még akkor feljegyeztem egy "gyerekszáj" beköpést. Múlt nyáron valamire azt mondtam a gyerekeknek, hogy "csapjunk a lovak közé!". Erre ők bámultak rám, mint borjú az újkapura. Megkérdeztem Boldit, hogy szerinte mit jelent ez a mondás. Akkor ezt a választ adta:
-Megmutatjuk a lovaknak, hogy mi is olyan futamosak vagyunk, mint ők!
Idén is feltettem a kérdést, újabb magyarázat született:
-A lovak mondjuk valami rosszat tettek, és akkor közéjük csapunk, s akkor megnyugszanak.

Bogdányi hétköznapok

Bogdányban is egész jó kis napirendünk volt. Felkelés és reggeli után bevágódtunk a kocsiba, és ebédig irány a...
és itt aztán volt sokféle lehetőség:

ha nagyon-nagyon tré volt az idő, akkor elmentünk az Aldiba vásárolgatni. Na ez azért nem mindig volt fáklyásmenet, lévén hogy két kocsit voltunk képesek csak tolni, a gyerekek létszáma viszont három. Jó esetben Boldi nem akart percenként valami gonoszságot művelni a másik kettő, de főleg Árcsi ellen, rossz esetben meg tőlünk zengett az egész Aldi.
Enyhébb időben átmentünk Visegrádra sétálgatni, többször fölmentünk a Visegrádi várba, de csak a Salamon-toronyig, ott aztán Árcsi rituálisan lepisilte a fenyőfát, majd a fiúk - olykor Panni segítségével - elkezdték lebontani a várfalat. Ez tartott egy darabig, aztán hazamentünk. www.visegrad.hu/fellegvar-3 , www.visegrad.hu/salamon-torony-3
Máskor Bogdányban maradtunk, sétálgattunk a Duna-parton, haverkodtunk a helyi horgászokkal, vagy megmásztuk a Kálvária-dombot.
Jobb napokon átmentünk az Áprily-völgy túloldalára, és ott töltöttük a délelőttöt. www.parkerdo.hu/mogyoro_hegy Próbáltunk sárkányt eregetni, de ez szél híján nehéz volt. Aztán rákaptunk a gombászásra. A fiúk nagyon élvezték, persze csak a csiperkét mertük bevállalni és a közeli erdei művházban azt is bevizsgáltattuk (az épületet, mint itt a hegyen majdnem mindegyiket Makovecz Imre tervezte, két oldalról növi be a moha, fű, gizgaz, elképesztően jól néz ki), így kiderült, hogy a gombák fele sárguló csiperke, ami nem mérgező, de jó fogyókúrás kaja, mert evés után rögtön lehet menni a wc-re. A maradékból viszont isteni gombalevest főzött Namu.

Ha meg nagyon meleg volt, akkor inkább maradtunk otthon, és 10 percenként tusoltunk a kerti zuhanynál, dagonyáztunk a felfújhatós medencében, és este elmentünk szedret szedni a Kutya-hegyen.
Időjárástól függetlenül minden nap ellátogattunk a helyi non-stop nyitva tartó pékségbe, ahol a sütés minden fázisát meg lehet nézni, és bizony nem tudtunk ellenállni a langyos diós patkóknak, kakaós csigáknak, pogiknak. Ennek köszönhetően megkezdtem életem első fogyókúráját, no nem a drasztikus fajtából, hisz Bercus még szopizik, de igyekszem mellőzni a szénhidrátot.)
(Képeket még töltök, de most valamiért nem olvassa a gép a kártyát....)

szerda, augusztus 25

Almádi és Bogdány között félúton

Július 31-dikén véget ért a balatoni nyár, és augusztus 20-dikáig visszamentünk Bogdányba, de a kettő között még beugrottunk a Hajógyári-sziget csúszda-parkjába, magunkkal vittük Pannit is, akit Boldi elképesztő lovagiasan kísért fel s le, minden csúszásnál gondosan maga mögé ültette, fogta a kezét a lépcsőn.... Azért Panni sem tartozik a beszari kétévesek közé.....

Duálunio

Árcsi mostanában úgy szeret délután elaludni, hogy odabújok mellé, és ő pedig ölelgeti a nyakamat. Jó ez mindkettőnknek. Ma félálomban közölte:
- Ajajjjj, mi nem létezünk össze, mi kettőnk vagyunk!

Sok jó ember kis helyen is....



kedd, augusztus 24

Borús napok

A balatoni nyaralás 12 napja alatt csak ötször jutottunk ki a strandra, nem voltak hozzánk túl kegyesek az Égiek. Ennek ellenére egy percig sem bánkódtunk, pulcsikkal, esőkabátokkal felszerelkezve sétáltunk a mólón, lepkehálóval próbáltunk snecit fogni, dagadtra etettük a vadkacsákat, hattyúkat, ellátogattunk a Veszprémi Állatkertbe (http://www.veszpzoo.hu/main.php), amit mindenkinek ajánlok, gyönyörű környezet, és az új játszóház valami elképesztően profi! Bár az időjárás előrejelzés ránk hozta a frászt, de így utólag állíthatom, hogy a Balatont a borús napokon is lehet élvezni!






hétfő, augusztus 23

Boldog 80. születésnapot Éva dédi!

Mária dédi jó példáján felbuzdúlva, Éva dédi is betöltötte a nyolcvanat, amit a legélvezetesebb kiskorúak társaságában ünnepelni, akik boldogan segítenek elpusztítani a tortát, hogy ne kelljen sokáig nézegetni azt a fránya számgyertyát a tetején! Nagyon büszkék vagyunk Rád Éva dédi, sokan tanulhatnának Tőled, hogy-hogy lehet ilyen fegyelmezetten és derűvel végigélni egy hosszú hullámvölgyet, ami szerencsére már a múlté, hisz most is Balatonon nyaralsz, mint a régi szép időkben! Isten éltessen sokáig!

Nyári állatok

Ezen a nyáron a Balatonon egészen sok és érdekes állatos kalandunk volt.
Láttunk siklót, szájában snecivel, miközben a hattyúkat etettük, köztük a pelyhes szürke újszülötteket.


Nekem a legnagyobb élményem egy vihar másnapján volt. A víz elég hideg volt, de azért kimentünk strandolni, néztük a Balatont. A parttól nem messze észrevettem egy kb 70 centis nagy döglött halat, amit valószínűleg a vihar nekidobott a partnak és ott sodródott a vízben. Áron persze meg akarta nézni, így aztán a nyakamba vettem, hogy megszemléljük a dögöt. Nem voltunk tőle fél méternyire, mikor kiderült, hogy nemhogy nem dög, de ráadásul semmi baja sincs. Ott volt egy bazi nagy hal, és szinte meg lehetett simogatni a hátát. Ilyenkor persze inkább borzad meg fél az ember, csak nem veszett a hal????
Lényeg az, hogy a hal a strandon úszkált, kifejezetten lassan, időnként lebukott, néhány métert ment a víz alatt, aztán megint feljött. Végül egy srác "mögélopózott", és kiemelte a vízből, de az kicsusszant a kezéből és valószínűleg végleg vérig sértődve eltűnt.
Mondtam is neki, hogy hiba volt így elszúrni az első ember-hal kapcsolatfelvételt. Ebben maradtunk és aztán rendeltünk a büfében egy hekket...

A másik vicces sztori a veszprémi állatkerthez kapcsolódik, ahol láttunk egy vízidisznót, ami a leírás szerint annyira csak növényeket eszik, hogy nem is tekintik a húsát húsnak, így ebben az értelemben akár kósernek is tekinthető. Szóval nem tréfa a kósertés!