Rizskoch, málnaszörp, Balu kapitány kalandjai...

... a szükséges kellékek ahhoz, hogy 4 skac egy fényképre kerülhessen, igaz legközelebb a számítógép mögül kéne lesifotóznom. 

Csicsi zsúrja

Artúr zsúrja után Csicsihez mentünk ünnepelni, igazi családias hangulatú buliba csöppentünk, színházzal, kézműveskedéssel, segítő nagypapával, házi sütésű tortával. Hogy öregszenek ezek a kis szitakötők?!

Artúr zsúrja

Hétvégén 3 zsúrba is hivatalosak voltunk. Mivel Ben pénteken nálunk aludt, 4 kispasival a fedélzeten indultunk el Artúr hatodik szülinapi zsúrjára. Helyszín az évek óta jól bevált Európa park a Várban, ami egy szabad, játszóteres, zöld placc. Áron és Artúr harmadik éve legeslegjobb barátok, elválaszthatatlan a duó és a ragaszkodás, pedig úgy néznek ki egymás mellett, mint Stan és Pan. 

Hibiszkusz és kála

Mária dédi nevelt nekem egy gyönyörű hibiszkusz fácskát. Jelentem, virágzik. Zsuzsitól pedig kaptam egy cserepes kálát a virágpiacon. Még sosem láttam ilyen cserepes változatot. Köszönet értük.  

Kutyagolás

Az elmúlt héten többször kirándultam Ottival és Kerével. Vasárnap Árcsi és Bercus is velünk kutyagoltak.Otti hősiesen tűrte a kiképzést, a fiúk szeretetmaceráit. 

Rorschach

Bercusék rengeteget kézműveskednek az oviban, szinte minden nap születik egy újabb remekmű, változatos eszközökkel, különféle témákban. Jelen alkotás címe (mi is lehetne más???!!!): "Az alatvaló" (Bercus még azt is hozzátette, hogy a művének jobb felső sarkában látható 3 vonal egy üldözéses jelenetet örökít meg, a középső "jó" vonalat üldözi a két szélső "gonosz" vonal, és valószínűleg a képen kívül csatázni is fognak egymással.) . 

Margitsziget

Szeretem az őszt. Szeretem a színeit, illatát, lágyságát. Elhatároztam, hogy idén, míg kitart az őszbe hajló nyárvég, igyekszem a lehető legtöbbször sétálni erdőben, parkokban, a halasztható itthoni teendőket meghagyom a télnek. 

Duna-part

Nyáron a Duna-part csak a strandot jelentette, múlt hétvégén viszont biciklikkel és egy rollerrel felvértezve tágult a kör, és rájöttünk, hogy bár életünk egy jókora szeletét a Dunakanyarban töltjük, a legjobb részeket eddig még nem láttuk. Még egy-két év, és családilag belehasíthatunk az igazi aktív pihenésbe.

Hajnali kérdés

Vasárnap hajnali fél 6kor Árcsi aktuális álmából ébredve:
-Mama-mama-mama, kérdezhetek valamit?
- Áron, nagyon korán van és vasárnap, aludjunk még egy kiscsit....
-De mamamamamamamama, csak egyet, egy valamit kérdezheteeeeeek?
-Jó Áron,de utána próbálj még aludni egy kicsit!
-Mama, te befogadnál egy medvét?
-Nem. - ((fél 6kor ne várjon senki körmondatos magyarázatokkal tűzdelt választ...))
-És egy nyugisat???????? - faggatózott tovább Árcsi.

A kerítésen kívül és belül

Múlt hétvégén Bogdányban voltunk, megnéztük a pilisi vénasszonyok nyarát, ami varázsával lepipálta a nyári napokat. Bár még nem esett elég eső a gombászáshoz, a szederbokrok termései pedig már leszáradtak, remekül éreztük magunkat a kökörcsinek között a réten. A Mócsai-tanyára épp állatkarbantartás közben érkeztünk, így amilyen mázalink volt, a szamarat  és a kecskéket a kerítésen belülről is szemügyre vehettük, sőt a szamarat kis is porolták a fiúk, aztán meg én őket.   

Felnőttprogram

Már 2 hete elmondhatom, hogy mindhárom kacsaréti gyermek intézményes nevelésben is részesül, mellyel szoros összefüggésben igencsak felszaporodott a szabad(abb) óráim száma. Az első pár nap nagyon élveztem a dolgot, előre megfontolt szándékkal telezsúfoltam magam programokkal, igyekeztem élvezni a 18 éven felüliek társaságát (meg Liziét és Sztike pocakját). Ez könnyedén ment, a nap sütött, a barátnők csicseregtek. Délután mosolygós, kipihent anyukaként mentem a Háromgyerekért, akik addigra már nagyon-nagyon hiányoztak. Aztán egy 3 napos betegség következett, majd 2 nap iskolai/óvodai szünet, és azóta nem találom a helyem. Annyira vágytam a csendre, rendre, nyugalomra, most meg taszít az áhított magány.    

Áron és a nők

Múlt héten meglátogatott minket Dudu és Luca. S bár a lányok leginkább VP-vel (exof) szerettek volna beszélgetni, Áron igyekezett magára irányítani a figyelmet, bevetette a "kincsesládás-trükköt":

-Lányok, nézzétek csak, adok nektek ékszert, és választhattok majd pénzt is! - mondta az ifjú sármőr. 

Miután Áronom osztott egy kört a kincsesládájából, behívta Dudut a szobájába, és magukra csukta az ajtót....

Mi lesz itt még???????

Szüret

A virágok és fűszernövények mellett idén is próbálkoztam a teraszon némi zöldségtermesztéssel. Még tavasszal vettem két paradicsompalántát, amit "koktélparadicsomnak" árultak, bár a dolog már júliusban kezdett gyanussá válni, mikor meghaladta a másfél méteres magasságot.... Egész nyáron locsolgattam, kötözgettem, óvtam a széltől, bogaraktól. Nőtt is termés, a két palántán 8-10 darab összesen, így az idei befőzés elmaradt, de apa azért szüretelhetett. Vigyázat, 18 éven aluliaknak a képek csak nagykorú felügyelete mellett ajánlottak, vagy még akkor sem.

Jó, ha van

-Az anyukának miért kell gyerek? Hogy tudjon valaki játszani vele? - kérdezte elalvás előtt Arcsi.

Halászlé

A váraszói turné egyik fénypontja vagy pontyja volt a frissen főzött halászlé, amit ott helyben prezentált Laci. Mivel a neje bajai, ezért értelemszerűen az ottani metódus szerinti hallét főzte. A recept: a ponty sózott fejét farkát, keszeget és törpeharcsát lobogó forró vízben főzzük egy órán át az apróra vágott hagymával, majd a végén utánaküldjük a paprikát a halszelettel és aztán megesszük. Célszerű a halat előtte versenyben megpuceválni, és a végén odébblökdösni a gyerekeket, hogy nekik ez nem való.

A váraszói terítékből egyébként Éva nagymama is főzött egy halászlevet, ami szintén isteni volt. Kicsit sűrűbb, mert ő minimálpaszírozással készíti, és kicsit csípős, mert beleesett egy zöldpaprika is, és tényleg nagyon jó volt. Biztos annak is köszönhető, hogy a váraszói ponty se nem iszapízű, se nem kövér, ellenben halízű. Nyamm-nyamm.

Testvérem, barátom

Tegnap délután, átöltözés közben megkérdeztem Bercustól az oviban, hogy ki a barátja, ill. van-e már barátja.

-Persze, hát az Áron. - válaszolta.
-Melyik Áron? - s már tekert is az agyam, hogy a kiscsoportban ki is lehet az a bizonyos Áron-barát.
-Hát, amelyik a pocakodban volt.- felelt Bercus.

A nagy fogás

Már hetek óta terveztük, hogy lemegyünk nagycsaládilag Váraszóra horgászni. Eljött végre a nagy nap, pontosabban két nap, mert ottalvós horgászatot terveztünk: Nagyvadi, Boldi és apa a köménymag az éjszakát a lakókocsiban a tóparton, míg Namu, Dóri és az "ikrek" Pétervásárán az Aranykakas fogadóban töltötték.

Szombat reggel indultunk, de már előtte való este beütött a krach: Vadi telefonált, hogy a Gulyáslaci lent van csütörtök déltől, és megállás nélkül kapkodja ki a kétkilós potykákat a vízből, most tart 10 darabnál.

Na ettől rögtön ránkjött a mehetnék, de végül türtőztettük másnapig.

Reggel elindultunk és 10 felé már a parton ültünk. És ahogy kell ott ültünk másfél napig, gyakorlatilag 0 kapással. Az idő gyönyörű volt, a levegő hibátlan, minden tökéletes volt, csak a kapás hiányzott.

Aztán vasárnap kora délután egy öngyilkos ponty akasztotta fel magát az úszósra, utána még egy kárász a fenekezőre. Mivel mind a két esemény az én botomon történt, ezért Boldi bedobdta a durcát, és csak az segített rajta, hogy miután a család többi része hazaindult, beindultak a halak és Bobek 2 óra alatt fogott vagy 25 törpeharcsát.

Így aztán végül heppienddel zárult a hétvége.