Pizsibuli

Az igazi ünnep számomra nem a fa alatti pompa, hanem inkább a másnapi pizsibuli, mikor együtt ébred a család (mindenki Nagyvadiéknál alszik). Idén még az ebédhez is pizsamába ültünk le, és egész délelőtt együtt játszottunk, értelmet adtunk minden újnak a fa alatt.
Szeretet ünnepe, ezt tanítom a gyerekeknek.

Áron és az új, sárkányos satyak egyvelege

Boldog karácsonyt!

24-dikére már nem maradt semmi feladat, szerettem volna, ha ez a nap mindenféle kapkodás nélkül az ünnepről szólhatna. Reggel kicsinosítottuk magunkat, a gyerekek felvették a szerintük legszebb, legünnepibb ruhájukat (ez Árcsikám esetében egy bugyikék tréninggatyó volt, igaz inggel, egyszerűen nem lehetett lebeszélni róla), és délelőtt átmentünk a GáborÁronba, ahol Éva nagymama, Sanyi nagypapa és Sanyi gyönyörű karácsonyi asztallal, feldíszített lakással, fenséges ebéddel vártak minket. Nagyon jól éreztük magunkat, nem is indulhatott volna szebben az ünnep. Rengeteg fényképet készítettem, de sajnos ezek is a véletlen törlés áldozatai lettek. A legjobban azt sajnálom, melyen Sanyi nagypapa szerelt Bercivel ill. mikor Sanyi segített beüzemelni a távirányításos autót Bercusnak, nagyon kedves mosolygósan molyolós képek voltak...., a gyönyörű asztalt sem tudom megmutatni, sem a gyerekek vigyorgó pofiját...

Délután a Zöldkőben folytattuk a családi együttlétet, NamuvalNagyvadivalEsztivelZsoltivalPannivalMáriaSándorÉvadédivel.

Erről már képek is születtek, helyesebben, megmaradtak... (A többit majd holnap töltöm fel.)

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Koma

Árcsi félálomban felült mellettem az ágyban, és megkérdezte:
-Anya, haverok vagyunk?

Környezettudatos ünnepek

Ünnepek címszó alatt az emberek egy sor olyan dolgot cselekszenek, amit egyébként nem tennének, mert az nem fér bele a normális, hétköznapi ügymenetbe, értékrendbe, életszemléletbe. Igaz, az ünnepeknek pont a "nem normalitás" és "nem hétköznapiság" az egyik eszenciájuk, de bizonyos határokat nem kéne átlépni. Pl. mindig elgondolkodom azon, hogyha egyszer nyáron zúdítanának minket nyakon ennyi dísszel, giccsel, porcukorral, amit karácsony jeligével beengedünk az életünkben, visítva menekülnénk, habár egy-egy szép tárgy, családi ereklye, visszafogott csillogás nálunk is helyet kap.

VP kezdeményezésére már évek óta nem állítunk otthon fát, nevelje csak tovább a természet, a szeretet ünnepét ne fakitermeléssel kezdjük, a fenyő ne csak télen pompázzon, legyen szép ősszel, tavasszal és nyáron is. Ha saját kertünk lenne és nem "közös", biztos a gyökeres, kiültethető fenyőre szavaznék. Műfenyőt nem szerettem volna, light-os dolgokat sem eszem-iszom, akkor inkább marad a semmi... Viszont mint mindig, az éremnek két oldala van: emlékszem, hogy gyerekként hogyan tornyosult fölöttem a feldíszített karácsonyfa, milyen mesebeli volt ezáltal az ünnep, mennyire szerettem és szeretem a fenyő illatát...

Beszéltünk a gyerekekkel és megtaláltuk az arany középutat, ami már 5 éve működik és nagyon szeretjük. Kacsaréten hatalmas fenyőgallycsokrot díszítünk, amit a fenyőárusok nyesedékeiből mazsolázunk össze, lemossuk róluk a sarat, és szerintem vázánk tartalmának szépsége vetekszik egy fáéval, s ráadásul ez csak "melléktermék". (Itt most lenne kép az ideiről, de ez is "delete"....)

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Nagyszülőknél a gyerekeket fa várja, így ne aggódjon senki, a Háromgyerek is érezheti, hogy milyen a fa alatt törpének lenni.

Más: Egész évben szelektíven gyűjtjük a szemetet, papírt még véletlenül sem dobok a kukába, ha elkerülhető, nem vásárolunk műanyag palackos dolgokat, ha mégis, akkor azt is szelektíven dobjuk ki..... Azt hiszem ez a legtöbb embernek ma már természetes, legalábbis nagyon remélem. Aztán jön a karácsony, és nekiállunk csomagolni. Veszünk húsz tekercs drága papírt, két nap és két éjszaka alatt beburkoljuk az összes ajándékot, amit aztán tíz másodperc alatt tép szét az ajándékozott, s mi csak tömjük a szakadt, gyűrött papírt a zacskókba, és sprintelünk a lépcsőházban, hogy a halom papírunk beleférjen a kukába...., amit a szomszédok jó eséllyel már teleraktak. Idén elhatároztam, hogy amit csak lehet, azt nem csomagolom be. Akadtak kivételek, de a felnőtteknek szánt ajándékok legtöbbje díszzacsiba került, a gyerekeknek pedig becsomagoltam, feldíszítettem egy nagyobb dobozt úgy, hogy kinyitható legyen a dekoráció tönkretétele nélkül, és így el tudjam rakni jövőre. Annyi ajándékot adtunk hármuknak, ami belefért ebbe, az amúgy nem túl nagy dobozba, és ez is egy örök tanulság, hogy a "kevesebb néha több". Tavaly elhatároztuk VP-vel, hogy a játékokat "játszásra-kész" állapotban helyezzük a fa alá, amit lehet előre összeszerelünk, elemeket bekészítjük.... A dobozt azért találtam ki, mert ezáltal megmarad a dolog "titok" jellege, de mégsem ismétlődött meg az, ami már évek óta, hogy a második-harmadik kicsomagolásánál lankad a kezdeti lelkesedés, s a végén VP-vel ülünk a fa alatt, és bontogatjuk a gyerekek ajándékait, azokat a csomagokat, melyeket az előző éjszaka oly gondosan (és hulla fáradtan) csomagoltunk, miközben ők meg nyávognak, hogy "apaaaa, segíts, ezzel hogy kell játszani......" .

Ezt a bejegyzést nem ünneprontásnak szántam, csak nekem olyan jól esett, hogy az idei karácsonyunk egész "környezettudatosra" sikeredett, bár azt hiszem ezt az ünnepi jelzőt még kevesen aggatták rá....

Delete

Karácsony este sikerült letörölni az elmúlt 4 hónap képeit, videóit, egy nyomásra minden delete....

Vérzik a szívem....., ráadásul így nem fog megszületni az az 5 bejegyzés sem, amely már a fejemben és a sd kártyán is megfogant....

Ehhez a bejegyzéshez, most nem csatolnék képet, kegyeleti okokból.....

Vágyak

-Áron, mit szeretnél karácsonyra?

-Gyorsvonatot.

Középfül

Tavaly télen blogunkat kórházi-teleregényhez hasonlítottam, sajnos nem alaptalanul, s ez idén sem lenne másképp, ha minden aktuális nyavalyáról beszámolnék. 3. hete vannak itthon a gyerekek, én 13 napja nem voltam levegőn, ahogy a kicsik sem, mert folyamatosan betegek, most éppen középfülgyulladás van terítéken, a többit mindenkinek a fantáziájára bízom....

7 üveg Rhinathiol és Ambroxol köptető után kicsit elkeseredve kérdeztem a doktornéninket, hogy hogyan tovább. S ekkor került reflektorfénybe a csodaszer: Izlandi zuzmó szirup. Lehet, hogy csak placebó-hatás, de eddig bevált.

Álmában beszél egy kicsit...

Nem is kicsit, hanem rengeteget, érthetően, sokszor veszekedve, rúgkapálva...., jaj annak, aki mellette alszik. Áron tegnap délutáni alvása alatt valószínűleg meseolvasásról álmodott, pont a konyhát raktam rendbe, mikor az ágyából ezt hallottam:
-Hol is tartottam? Jaj, hol is tartottam???..... Igen, már tudom: És addig mentek, míg meg nem haltak! - s ezzel Árcsikám a másik oldalára fordult és aludt is tovább.

Csak egy nő...

Árcsi nagyon látványosakat tud esni, gyakorlatilag mindig, mindenről, mindenhol, mindenben megbotolva.... Hétvégén is dobott egy ilyen műugrás-jellegű, látványpékség esést Nagyvadiék hálószobájában egy fotel tetejéről. Mivel az esetek 99%-ban nem üti meg magát, és ez most is így volt, nevettem, mert ezt bizony senki sem csinálná esetlenebbül....

Áron teljesen felháborodott, hogy kinevettem, mérgesbogyó fejjel járkált az est hátralévő részében, és többször a tudtomra adta, hogy most biza kiestem a pixisből, pl. imígyen:

-Nagyvadi, képzeld el, mi ketten vitéz-lovag-barátok lehetünk! Csak mi ketten! - ölelte át Árcsi Nagyvadit.
-És anya?- kérdezte Nagyvadi a sértődött Árontól.
-Anya????? Anya meg...... anya meg..... anya meg csak egy nő!!!

Pimasz

Boldi tegnap még nem ment oviba, pedig már nem volt túlzottan beteg. Mikor bementem a szobájukba, pont azt láttam, hogy ráüt Bercire, mert Bercusom rossz helyen volt, rossz időben..., rákiabáltam:
-Boldizsár, biztos vagy benne, hogy ez a legjobb megoldás?
-Anya, te meg biztos vagy abban, hogy egy beteggel lehet kiabálni????

Hú, ez már kiskamasz?

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

Szerda este viszonylag korán sikerült ágybatenni a Háromgyereket, fáradt voltam, ültem a gép előtt, olvasgattam a híreket, aztán senki ne kérdezze, hogy hogyan, de átkavartam Szabó Lőrinchez, eszembe jutott, hogy gimiben mennyire szerettem ezt a verset:

http://web.zone.ee/aurin/vers/SZLszunvukunglazadasa.html , aztán még egy-két-há kattintás, és rátaláltam egy másik Szabó Lőrinc versre, amit nem ismertem ezidáig, elolvastam egyszer-kétszer-háromszor.

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket, csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és halott anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom.
De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek!

Tüzesen süt le a nyári nap sugára

Tegnap délután levetítettem Boldinak a János Vitézt, és ő az elejétől a végéig csöndben hallgatta, több mint 40 percet, pedig a nyelvezete szokatlan, nem könnyű, a diafilm sötét volt, Bercus is matatott körülöttünk, de Boldi csendben figyelt, csodálkozott, szomorkodott, drukkolt, néha kérdezett, és minden fejezet után bíztatott, hogy ne hagyjam abba. Nagyon büszke vagyok rá!

Fekete-fehér-igen-nem

Áron egyik ovistársának a papája nigériai. Tegnap Áron az öltözőben eléállt, rácsodálkozott és azt mondta neki!

- Fekete! Te fekete apa vagy! Egy barna apa!

- Igen. - nyugtázta Csicsi papája és angolul biztatta lányát az öltözésre, mire Áron:

- Te, angolul beszélsz? Akkor te nem is vagy igazi apa!

Azért tisztáztuk a dolgot, hogy a fekete, angolul beszélő apák is igaziak, így aztán Csicsi is, Áron

is megnyugodva távozott a saját megszokott színű apájával.

Méhviaszlapból

...készül a legszebb karácsonyi díszünk.

Az ötletet és kivitelezést tavaly tanultuk el Misu mamájától.

Kell hozzá méhviaszlap (vigyázat, hidegben törik, így óvatosan kell hazaszállítani, nagy melegben ragad, szobahőmérsékleten viszont nagyon jól lehet vele dolgozni), szalag, gyöngyök és mézeskalácsformák. Először a méhviaszlapból kiszúrunk két egyforma figurát, jelen esetben szívet.

A szalagot keresztezve az egyikbe belenyomogatjuk,

majd ráillesztjük a másik szívet,

gyönggyel díszítjük.

Julcsitól

Mikor az oviban Julcsi, Boldi egyik óvónénije értesült arról, hogy Bobek lebetegedett, küldött neki egy hatalmas körtét. Nagyon jólesett ez nekünk, és nem csak az íze miatt.

Köhögős

Hétfőn reggel, mikor ébresztgettük Boldit, ő csak nézett ránk, és megállás nélkül ugatott, rekedten, fájón. Újból krupp. Minden hajnalban, és napközben is köhögés-köhögés-köhögés. Lemondtunk az oviról erre a hétre, én meg lemondtam a karácsonyi előkészületekről, mert így nehéz, ráadásul ma hajnalban Bercus is kruppos lett, szorítja a torkát, és sírva jelzi felém, hogy ez bizony fáj. Most írjak arról, hogy mennyi mindent kéne tennem, hogy minden 100%-os legyen jövő hét végére? Nem írok, mert nem számít, a 60 % is szép teljesítmény, messze még a jövő hét vége, és nem érdekel, ha nem lesz becsomagolva, nem érdekel, ha nem érkezik meg időben, nem érdekel, ha nem a legfinomabb... Tegnap díszeket készítettünk, fuvoláztam a gyerekeknek, karácsonyi dalokat hallgattunk, próbáltuk túlélni a napot, a bezártságot, és szívből készülni az ünnepre, másra most nem futja, de azt hiszem ez is bőségesen elég. Köszönet Mária dédinek a remek társaságért!

Judobuli

Bandi bácsi idén is megrendezte a nagyszabású judobuliját, amire természetesen mi is hivatalosak voltunk. Tavaly ugye hosszas bőgésbe torkollt a dolog, mert Bodi csak harmadik lett a négyfős csoportjában a botbirkózás nevű játékban, de azóta szerencsére az ellenszenves túlkoros hát-ez-mé-nem-ment-iskolába ovisok most nem jöttek, így Boldi volt az egyik szimpatikus túlkoros ovis.

Így aztán mindenkinek kitépte a kezéből a botot és végre kupát nyert. (A kupa, pontosabban kisplasztika feje már másnap letört, köszönhetően Bercinek, de Boldinak ne áruljátok el, mert visszaragasztottam. Mire ezt el tudja olvasni, addigra meg csak nem lesz mérges...)

A buli kísérőeseményeként elvittük Áront is, aki bejátszotta a teret, még a Bandi bácsi is bemondta a mikrofonba, hogy

- Vigye már el innen valaki ezt a cumist!

Mi akkor jöttünk el maratoni-buliból, mikor a 300 fős tömegre valaki ráoltotta a villanyt, és mivel ez spéci tornatermi halogén, kb. fél óra míg lehűl és csak akkor lehet visszakapcsolni. Én röpke 3 perc alatt megtaláltam Áront a sötétben és aztán azzal a lendülettel hazamentünk.

Boldi boldog volt, jövőre viszont Dórival sorsot húzunk, hogy ki viszi el az aktuális gyereket a buliba.

Botbirkózás:


Eredményhírdetés a csapaton belül:


Kupaátadás a nagyközönség előtt:

Hármasban

VP péntek-szombat Abonyban segédkezett, Boldit Nagyvadiék átvitték magukhoz, fülig ért a szája, mikor megtudta, hogy csak ő megy, így egyedül tartottam a frontot itthon a kicsikkel, és itt a front szó szerint értendő, mert a széltől, hidegtől Bercus és Árcsi nem éppen a legkönyebben kezelhető formájukat hozták. Szombat reggel pizsamában nekiláttunk karácsonyi ajándékokat készíteni (egészen addig, míg adventi lelkülettel és egy tubus ragasztóval a kezükben verekedni nem kezdtek). Színeztünk, vágtunk, ragasztottunk, fűztünk... Kész is vagyunk kettővel a húszból.....

Délelőtt fél órát élveztük csak a szakadó havat a kertben, mert Áron dobott egy anorákos bepisilést, de délután pótoltunk, és másfél órát havaztunk a tök sötétben, aztán egy órát olvadtunk egy kád forró vízben.

Majdnem

Ma Bercusnak sikerült majdnem kivernie Boldi szemét egy műanyag, érdesebb szélű játékkal, de úgy látszik egy őrangyal a közelben szállt.... Mindezt azalatt, amíg VP-vel és Áronnal elugrottunk a kedvenc játékboltunkba, s a két szélsőre Nagyvadiék vigyáztak, akik szegények teljes lelkibetegek lettek, pedig csak majdnem..... Boldinak csinos monoklija lett, bár a vaku gyógyító-hatásából kifolyólag ez a képen nem igazán látszik.

Ciliék

Ma a délutáni szunyókálás után Ciliékhez voltunk meghívva, ahol Luxi, Ágiék és Katáék is ott voltak. A Háromgyerek persze lefoglalt mindenkit, de azért beszélgetni is lehetett. Illően korán távoztunk.

Boldi a nagyfiúkkal bandázott, csak kétszer jött ki kekszért, Áron Cilizett, és nem járt rosszul, hiszen együtt csipegették ki a legjobb falatokat a tepsik aljából, Berci Katát fogta kézen, és mindenkinek lelkesen és gondosan osztott az asztalról, ha kért, ha nem kért. Csak egy kávét lötyköltünk ki a szőnyegre, nem is olya rossz egyenleg. Jöhetünk máskor is?

Tropicarium

Hideg szélviharra ébredtünk, nagyon utálom, mintha lerepülne a tető a fejünk fölül, a feldíszített teraszomnak is annyi...., így jobbnak láttam elmenekülni otthonról. Esztivel és Pannival megnéztük a Tropicariumot, ahol a 30 fokos párás, meleg klíma feledtette a kinti zimankót. Órákig lestem volna a halakat, majmokat, madarakat, aligátorokat...., de Bercust az állatoknál is jobban izgatta a vízeséssel tarkított emelkedős-lejtős ösvény, ahol kb. 10 km-t futott ide-oda, én meg csak lobogtam a nyomában, s egy-két sóvárgó, kósza pillantást vetettem csak az itt lakókra....

Volt egy kb. 15 m hosszú, a legnagyobb akváriumot keresztülszelő üvegcső, ahol az ember, ha szerencséje van, alulról is szemrevételezhette a cápákat. Nekünk szerencsénk volt, az első felpillantást örökítettem meg:

Bercusnak a legjobban egy kicsi, gyerekeknek készült üvegkalicka tetszett, ahonnan leshette a rájákat, nagyon élvezte, hogy közben felülről integetek neki, s néha egy-egy, köztünk áthaladó rája zavarta csak meg az adást.

Aki nem tud olvasni, az persze bátor (a hülye anyja meg hagyja...):

A muréna kb. 2 méteres volt, és ember vastagságú, brrrrr:

Apafej, itt azt hiszem hangosan visítoztál volna:

És az időnk 90%-ában:

Büszke vagyok!

És most kivételesen nem a gyerekeimről fogok írni, hanem a férjemről, aki lefogyta a 10. kilót!!!! 2 hónap kemény odafigyelése van emögött. A 90 napos diétát "eszi" éppen végig, ami viszonylag egyszerű: délig minden nap csak gyümölcs, aztán első nap fehérje, második nap keményítő, harmadikon szénhidrát, negyediken délután is gyümölcs, és ez így megy 90 napon át, a fanatikusok még léböjt napokat is beiktatnak, de szerencsére VPnél nem ilyen nagy a probléma. Általában a gyümölcsnapok délutánjait leszámítva nagyon jól bírja, aztán a gyümölcsnapot követő fehérjenapon újra magáratalál!

Az év eleji gipszben fekvés + utána elhúzódó nem mozgás + természetesen a bősz lakmározás (de ha egyszer ilyen jól főzök....:-)) okán röppent fel jópár kiló, amit egy idő után kényelmetlen cipelni. VP saját magától határozta el, hogy fogyni fog, és én annyira örülök ennek, mert a "csak az egészség meglegyen" óhaj ellen hat a pocakosodás, márpedig egy háromgyerekes apánál meg pláné fontos, hogy meglegyen. Imádom nézni az egyre sudárabb alakját, már-már szép! Apafej, csúcs vagy, és én nagyon-nagyon büszke vagyok rád!!!!!!!! Hajrá!!!!

Adventi naptár

Idén, a tavalyiakból okulva jó előre megterveztük az adventi naptárunk (helyes) használatát. Múlt karácsony előtt gyakori kép volt lakásunkban: ajtófélfán lógó, finomságokkal teli adventi naptár alatt hisztiző, kezüket a magasba tartó és kalimpáló gyerekek, akiknek egy sosem volt elég. Minden évben megvívom az ilyenkor szokásos csoki-dömping elleni küzdelmemet, ami nem jelent teljes csokitilalmat, csak a kb. napi két táblát tartom kicsit túlzásnak 24 napon át.

Az ünnepeken kívül nem igazán csokizunk itthon, helyesebben fogalmazva én éjszaka járok nassolni a spejzba, de ezt a káros szenvedélyemet nem feltétlen szeretném átörökíteni a srácokra (más olvasatban: nem osztozkodom a csokimon!) Ha nagyon kérnek, azért kapnak, de múlt héten tűnődtem el azon, hogy kb. három hónapja nem kértek itthon csokit. (Túrórudi és kinderpingui szép számban fogy, de emellé naponta 2 kiló gyümölcsöt bepuszilnak!!!.) Természetesen a nagyszülőknél esznek csocsit, ahogy megérkeznek, rohannak a lelőhelyre, és nyálcsorgatva, kunyeráló tekintettel várják a kindert.

Visszatérve az adventi naptárunkhoz: az a remek ötletünk támadt, hogy nem tesszük előre ki a 24 jól megtömött kiszsákot, hanem naponta aggatjuk a helyére az aktuálisat. A gyerekek reggeltől estig lesik, hogy mikor fog belopózni a Mikulás vagy egy angyalka, és mikor érkezik az újabb csomag. Amilyen mázlink van, eddig mindig megérkezett, szuperügyes láthatatlan angyalkáink vannak. A kis zsákokba igyekszem nem édességet rakni, hanem pl. diafilmet, matricát, találós kérdést, mazsolát... Vikiéktől hallottunk egy nagyon jó ötletet: 24 darabos puzzle darabonként naponta adagolva. Nem is olyan nehéz 24 felé vágni egy karácsonyi képeslapot!

Másik adventi naptárunkat is beüzemeltük: 24 kis könyvecskét tartalmaz egy-egy rövid mesével, amit vacsora után olvasunk el.

Így működnek a mi "hányat kell még aludni karácsonyig?" naptáraink.

Logikus, nem????

Általában elég hamar telítődöm az aktuális ünnep külcsínjeivel. Egész jól állunk a karácsonyi ajándékozási mizériával (erről majd születik egy post, rengeteg kérdőjel van a fejemben az ünnep közeledtével), a taktikánk: mindent egy helyről, gyűjtögetni év közben, keress jól az interneten! Tegnap kaptunk 3 óra kimenőt Namutól, és megcéloztuk a Kikát. A Kikában kb. 200 nm-en csak karácsonyi kütyüket és díszeket lehet vásárolni, de engem egyáltalán nem ejt rabul a sok csillogás, sőt...... Képtelen lennék egy csillogó-villogó arany-ezüst-lila-piros gömböt/szaloncukort/füzért..... feltenni a kis faágaimra (erről is írok, majd, hogy miért nem egy egész fa), mert szerintem nem szép, giccs. Bocsánat, nem akarok ünneprontó lenni, szeretem a karácsonyt, hogy együtt van a család, szeretem az illatait, várakozását, szeretek a gyerekekkel együtt készülni az ünnepre, szeretem az izgalmát és meghittségét, de hamar telítődöm a "kellékeivel", főleg, hogy már október végén karácsony-hangulatban díszeleg a legtöbb tisztességes bevásárlóközpont (októberben én még gyászolom a nyarat és élvezem az őszt!).

Visszatérve a Kikához: 10 perc elég volt ahhoz, hogy "ne kapjak levegőt", így végül gyorsan vettem magamnak 3 húsvéti-figurás tepsit, milyen jó lesz az majd tavasszal, és most volt leárazva. Logikus, nem????? Esetleg nyúl-alakú torta karácsonyra?

Messzelátó

-Anya, nekem távcsövet hozott a Mikulás bácsi!

Mikulás

A Miki idén is Zsoltiékál érte az aprónépet. Itt egy vágott verzió, de az ördög tudja miért ugrál a kép itt-ott.

Csúúúúúszik

Tegnap és ma délelőtt is szánkózni voltunk. Tegnap Namuék mellett, a kutya-szaratós dombon csúszkáltak a fiúk, Boldi a dombnak azt a legmeredekebb részét érezte a legizgalmasabbnak, ahol már szombaton sem volt hó, vasárnapra pedig már csak sár, ami szintén csúszik, de nem így képzeltem el az új anorák felavatását (ami némi száradás után megállt a saját lábán.....).
Ma a Vérhalom tér fölé mentünk Pannival és Esztivel, az Áfonya utca végén található kilátó mellé. Fantasztikus a hely, gyönyörű kilátással, és a hó itt is remekül csúszott, főleg, ha az igavonó barmok (anyukák) elég gyorsan húzták a szánkót.

Hóember (2010-es prototípus)

Alapvetően nyárkedvelő vagyok, de ha már úgyis hideg van, akkor szeretem, ha fehér minden. Miután 2 napot szakadt a hó, pénteken kézenfekvő programnak bizonyult az első idei hóember megformázása. Berci nagyon élvezte, még Namu is sziporkázott a rózsa-szemekkel, levél-orrar, fenyő-hajjal. Úgy építettük, hogy a teraszunkról este meg tudjuk mutatni Boldinak és Áronnak, de egy kedves szomszédnak és lapátjának hála hóemberünk nem élte meg az estét. Mit vétett szegényke??? Úgy látszik nem csak ő jégszívű....

Dédis nap

Délelőtt Bercivel meglátogattuk Éva dédit, villamosoztunk egy kiadósat ebben a barátságosnak nem mondható időben, de megérte, mert Éva dédi örült nekünk. Délután Mária dédi látogatott meg minket, élvezhette a "teltház" zaját, minden "előnyét"... Boldi durcás volt, Áron bőgve jött haza az oviból, és egy órán keresztül lehetetlenség volt a kedvére tenni, Berci is bömbölve ébredt, nála is kellett vagy fél óra, míg előkerült a szociálisabb ábrázata.... van ez így......

Advent

Minden nap próbálom elcsípni azokat a pillanatokat, melyeket apró kedvességek szülnek, mégis az ilyenektől boldog leginkább az ember. A tegnapi: