csütörtök, május 31

A jó ajándék titka

Néhány kedves kolléga felköszöntött a születésnapom alkalmából. Kaptam 8 üveg sört. (palack.) De ha figyelmesebben megnézzük a címkéket, rögtön kiderül, hogy ezek nem akármilyen sörök.


Komolyan mondom, hogy örültem neki. Még most is. Szerintem az én kollégáim elég kreatívak.

A csütörtöki baba-mama csúcs

A mai délelőttöt Ágiéknál töltöttük a kertjükben. Ági vállalkozott arra, hogy heti rendszerességgel befogadja a játszótéri jóbarátokat. A Cseppkő utcai játszótér nagy barátkozási felületet biztosít, de mint játszótér nem a leglegleg... Van sivatagnyi homok és középen egy amorf mászóka, ami nem nyújt sikerélményt a 10 év alatti játékos kedvű kis lurkóknak. A fiúk kedvence a nagy betonplacc, két focikapuval. Itt szoktak összegyűlni a 3 ill. 4 kerekű motorosok, és nyomják a köröket. A probléma, hogy a játszótér egyetlen fája kidőlt az augusztus 20-i viharban, úgyhogy jaj nektek homokozó kisgyerekek, ha tűz a nap....
Ágiéknál ezzel szemben nagyon jó kis árnyékot ad a két cseresznyefa, a mászóka sem lehetetlen vállalkozás a kicsiknek, van hinta, csúszda és egy belátható méretű homokozó. Persze a gyerekeknek ez sem volt elég, így némi buborékfujással is szórakoztattuk őket és magunkat.
Levente baba keze összetalálkozott Bálint lábával, és az előbbi volt alul.....

Boldi a kertezés után félájultan kanalazta kedvencét, a tojásos levest, amit igazából kaporlevesnek neveznek (nagyon helytelenül):

kedd, május 29

Testkontroll


Boldizsárunk szobatiszta. Olyannyira, hogy pelenkát már éjjel sem használ. Igazság szerint hamarabb lett éjjel szobatiszta, mint nappal.

Sokáig tartott az a fázis, mikor Boldi a kakiláshoz még pelenkát rendelt, majd kigúvadó szemekkel kapaszkodott az ajtófélfába, miközben minden közeljövőnek azt nyögte

- Mennyé innen!

Az áttörést talán azt hozta, hogy kétszer egymás után a hagyományos fecske típusú alsógatya helyett boxeralsót adtunk rá, és a játék hevben nem volt idő pelenkát ölteni, és hát bizony a produktum kigurult a lába szára mellett. Dóri szerint zavarta, hogy a játékok közé esett, és azóta kakihoz is bilit rendel.

A wc ügyek pszichés megtámogatása volt az egész család részéről, hogy minden sikeres bilizés után jól megtapsoltuk. Erre aztán úgy rászokott a fiú, hogy egész kis tapsrendet állított össze, ahol mi vagyunk a tapszenekar, ő meg a karmester:


A legújabb, hogy nagypapa kedvéért még a felnőtt wc-re is felmerészkedünk.

Nézőpontok

Tesómmal sokszor beszélgettünk arról, hogy milyen muris lenne a kisbabák fejére szerelni egy kamerát, ami rögzíti a föléjük hajoló világ szereplőinek megnyilvánulásait.

Áron reggelente amíg beágyazok és Boldinak reggelit készítek, általában a kiságyában fekszik, és egy forgó mobillal szórakoztatja magát.

Mi ebből ezt látjuk:




















Ő pedig ezen rötyög:

Délben fű, este alkohol

Vasárnap reggel jó korán keltünk, hogy előkészítsük az esti sütögetést, mielőtt Bogdányban kertészkedünk egy kiadósat. 10 körül le is parkoltunk egy dunabogdányi telkünknek látszó dzsungel előtt, és az első sokk után VP behergelte a fűnyírót. Olyan büszke vagyok a VP-re. Szerintem még a kaszás emberek is sikítva menekültek volna a helyszínről, míg Ő egy kis benzines fűnyíróval nekiesett a "gyepnek", és röpke 5 óra alatt csatát nyert. Míg Ő kint növesztette a vízhólyagjait, én bent Áronnal pók- és portalanítottam a terepet. Aztán visszatértünk Kacsarétre. Nagyon vártuk az estét! Cilivel és a fiúkkal felavattuk ezt a vadiúj valamit:
Így látszattra ebből még bármi kisülhet, pl.: orvosi táska, cilinder-tartó, mobil koporsó...
De mi a legjobbat hoztuk ki belőle:

Kezdetben lányok bent, fiúk kint játékot játszottunk, majd egyesítettük erőinket a 7,5 nm-es teraszunkon. VP finom husokat sütött, és ő készítette a paradicsomsalátát is, mely nem csak ízre, hanem küllemre is igen tetszetősnek bizonyult. (Ezt bizonyítja az is, hogy még a fénykép elkészülte előtt elfogyott.) Aztán egy kis pezsgő, sangria és sör társoságában éjfélig társalogtunk a teraszon (ami nem egyenlő az erkéllyel).

Régen látottak

Szerintem VP még sosem töltötte a szülinapját ennyi idegen emberrel. Szombat délután kilátogattunk Csepelre, hogy ott egy hangulatos kis téren találkozzak az általános iskolai sorstársaimmal. Óbudára jártam suliba, a "Mókusba", ami egy ének-zene tagozatos panel-kocka, a Klarissza kolostor romjaival a kertjében (elég eklektikus). Csepelről másfél óra szervezés után el is indultunk a Szigetizé felé, ahol Zoli látta vendégül az osztályt. Az este az ilyenkor jellemző forgatókönyv szerint zajlott: eszegetés, iszogatás, sztorik (Bánlaki László igazgató bácsiról, aki zuhogó eső dacára is megtartotta a beszédét, majd amikor a legvégén felnézett az égre, a kopasz fején lévő kis mélyedésből kifolyt a víz; vagy Kéringer Laci bácsi egy-két- illetve három ujjas pofonjairól; Szigeti Dávid feneke és a körző; a szadista Szöginéről vagy Margó néni hátulja és a fingópárna randijáról, mely utóbbiban én játszottam a főszerepet (azóta sem értem hogy lehettem ilyen bátor, hisz Margó nénitől mindenki rettegett)).
Szendrői Feri, Hidasi Györgyi, Szigeti Dávid, Isépy Zsuzsi, Dobrovits Zoli, Bertalan Lilla, Kovács Lídia, Schlanger Tamás, Héja Bence, Somogyi Attila, Szulágyi Zsófi, Böbe, Szemző Dávid, Murgács Oreszt, Frühwald Levente, Fritz Anikó... Jó volt látni őket, nem éreztem az azóta eltelt 14 év radirjának nyomát. VP a háttérből figyelte az eseményeket, de neki is tetszett a buli, főleg Györgyi, aki úgy mutatkozott be, hogy "meglepő módon én is egy osztálytárs vagyok". Sokan lettek zenészek, énektanárok; van aki Mexikóban él, van aki Franciaországban (és ökoházakat tervez). Nagyon jó kis osztály volt a miénk. (Ebben sokat segített közös hobbink, a zene. Mindenki játszott valamilyen hangszeren, és a legtöbb délutánt együtt töltöttük az énekkarban.) Elhatároztam, hogy nyáron szervezek én is egy találkozót Bogdányba. Fényképezőgépet vittem, csak az elemek..... Így képeket majd szerzek valakitől....talán egyszer...
A lényeg majdnem lemaradt: Áron mindenkit lenyűgözött!!! Legkitartóbb csodálója Böbe volt, aki 3 éves kisfiának köszönhetően már tapasztalt ringatógép.

szombat, május 26

Bizony már 35

Ma 35 éve születtem meg. (gyér taps) Ennek örömére megleptük magunkat, főleg engem, egy vállról indítható hordozható ún cilindergrillel, amit holnap ki is fogunk próbálni a teraszon.

Délután -és ez tényleg igazi ajándék volt - Áront megfürdettük a nagykádban, és nagyon élvezte, ahogy ott lebegett kettőnk közt. Végig vigyorgott, meg rúgkapált. Időközben az oltásából kifejlődött furunkulus is kifakadt, apró gennypatakcsíkot lebegtetve maga után, amihez képest még egy pubertáskori elmérgesedett agyonnyomkodott miteszer is csak ministráns lehetett volna. Az erről készült felvételeket a velünk született páratlan jóízlés amúgy is letiltatta volna velünk, így nem kár, hogy nem volt kéznél videó. Az ínyenceknek meg amúgy is elég a leírás

Este elmentünk Dóri általános iskolai osztálytalálkozójára, de erről bővebbet majd tőle.
Most konyakot iszunk (én), meg unicumot(Dóri), így ünnepelünk. Ja és a képen látható, hogy ezt a blogbejegyzést írom. Tiszta Gödel-tétel.



Egyébként meg a 25. (másnéven utoljára nyilvántartott) születésnapomon meg egész nap a kísérleti fizika laborban végeztem a pótméréseket, hogy meglegyen a laborjegyem. És meg is lett, igaz, ehhez az is kellett, hogy az egésznapos szöszölés után a laborgépen megtaláljam a Nagyati méréseinek jegyzőkönyvét. Reméljük az eset azóta már elévült.

péntek, május 25

kontroll


Ma voltunk kontrollon a Barossban Colánál, akinél Boldi és Áron született. Megköszöntük Colának a szíves közreműködést, ő meg nagyon kedveseket mondott.
Utána Eckhardt Iliéknél tettünk villámlátogatást. Délután teszteltük, hogy mennyire vízálló a lakás, ugyanis a bukóra hagyott erkélyajtókon bejött némi víz. Most várjuk, hogy púposodik-e.
Holnap meg elviszik Boldit a nagyszülők :-((

Szeretlek is meg nem is, tudod így van ez...

A tegnapi maratoni nap és némi altatás után a lakás legkisebb szobájában aludtunk mind a négyen. Áron nagyon rendes alvókával kápráztat minket mostanában. Ez annyit jelent, hogy 9-10 között elalszik, és 3-4ig nem hallat magáról. Ekkor szuszogásokkal, kis nyekergéssel jelzi, hogy jöhet a jól megérdemelt (első) reggeli. Aztán könnyedén visszalszik és 6-fél7 felé kéri a repetát, ami után kötetlen beszélgetéseket folytatunk, pl. mit álmodtál ma?, milyen volt a reggeli?, melyik játszótérre menjünk?, hozzunk-e Apának kávét? témekörökben. Ma reggel Boldi Áron baba kedves gügyögésére ébredt, amit nem igazán vett jó néven. És teljesen kómás fejjel, kicsit morgós hangon rákezdett a "nem kell több kistesó, Áron az utolsó" című már-már slágernek számító nótájára.

csütörtök, május 24

szerenád, vonat

Szóval szerenád. Bár Kodály és Bartók országában élünk, ennek dacára amit kis osztályom éneklés címén művelt az erkély alatt, az jobban hasonlított a végveszélybe kerülő vombat vészkiáltásaira, mint előre megírt dallamok együttes megszólaltatására, így gyorsan beengedtem őket. Boldinak hoztak 25 felfújt lufit, amitől ő extázisba esett és egész este szórakoztatta az egybegyűlteket egészen fél12-ig.

Koccintottunk, bekajáltunk, dumáltunk, aztán hazament mindenki, a legkönnyebben mi.

Tegnap reggel aztán Boldi a szokásos időben ébrsztett minket. A délelőttöt Dóri a gyerekekkel a játszótéren töltötte, míg én ügyeket intéztem. Amikor fél2 tájban a lakásban már 27 fok uralkodott, akkor döntöttünk úgy, hogy elmegyünk kisvasutazni.

Az elején majdnem el sem indultunk, mert Boldi úgy viselkedett, mint akibe az ördög bújt, feltörölte a vonat padlóját, majd szopogatta a kosztól fekete ujjait, és mindenre nemet üvöltött. Aztán elindultunk és innentől már jobb volt a helyzet. Pechünkre a két hozzánk beosztott kalauz közül az egyik kisfiú kissé molett volt, mire Boldi üvöltötte, hogy
- Felszállt a kövér ellenőr! Ott a kövér ellenőr!

Mi meg csak renménykedni tudtunk, hogy ők is ismerik a Thomas c rajzfilmet, ahol az egyetlen ember szereplő a kövér ellenőr, és valljuk meg tényleg pont ugyanúgy nézett ki ez a kisfiú...
Hűvösvölgyből indultunk és Boldi viszonylag hamar bealudt Dóri ölében. Előbb persze kiélvezte a hosszú alagutat. Mivel a hat éven aluliaknak ingyenes a vonatjegy ezért nem tartottuk ébren egyik fiút sem erővel. Az odaút így viszonylag nyugiban telt el, ráadásul olyan 20 fok volt végig, néha szinte fáztunk.


A Széchenyi hegy végállomásnál Boldi feébredt, úgyhogy a visszaúton ébren volt, de ez a kis alvás mintha kicserélte volna: szót fogadott, aranyos volt és integetett a kövér ellenőrnek.

Este felugrottunk a Gáboráronba, ahol ott volt Csengus is, aki hóna alá csapta Boldit és kimentek a kertbe cserkózni.

Itthon újabb meglepetés: Namu és Pitör már itt várt minket. Boldit segítettek lefüröszteni, ittunk egy kis pezsegét, ami a szerenádról megmaradt, aztán hazamentek, mi meg beájultunk az ágyba.

Apa nem fotóz

szerda, május 23

Ficam

A mai napot Áron egészségének szenteltük. Elvittük a dokinénihez, hogy oltást kapjon, de mivel kicsit piros volt a torka, ezért kaptunk egy hét halasztást. Délben 1-re volt időpontunk a csípőficamszűrésre. Mivel itt kb. 1 hónapra előre kell időpontot foglalni, ezért igyekeztünk pontosan érkezni. Kicsit gyanús volt, hogy a váróban kb. még egy tucat Áron-korú gyerek volt, de mi csak fölényesen legyintettünk, hiszen mi vagyunk az egy órások. A váróban egyébként nagyon helyesen tesztelték a kicsik immunrendszerét. Ezt úgy kell csinálni, hogy a kinti 30 fokból be kell menni a well-légkondicioned terembe, ahol állandó 20 fok, és erős cúg uralkodik, úgyhogy előkaptuk Áron bundasapkáját és összebújtunk alatta hárman. Eddigre új értelmet nyert az "egy órások" kifejezés is.
Maga a szűrés kétfázisú, azaz először elvégeznek egy kétperces kézi lábfeszegetést 10 gyereknél egymás után, majd ezt követi a szintén kétperces ultrahang. És jól is van ez így, hiszen úgy igazságos, hogy a két fázis között mindenki végigvárja 9 másik gyerek vizsgálatát.
Negyed három, a mélypont. Én akkor már hosszú percek óta morogtam félhangosan, és szidtam a kórházat, mint a bokrot, Dóri meg csillapított, hol engem, hol az addigra megéhező Áront. És ekkor fölbukkant a semmiből két jóledvű, pirosorrú bohocdoktor.
- Ha valamelyik megszólít viccesen, akkor kiütöm- hörögtem, de szerencséjük volt.
Fél háromkor kerültünk sorra, de addigra én már gondolatban sós kútba és kerék alá tettem a Budai Gyerekkorházaz, és a helyét sóval hintettem be vastagon.
Áront párhuzamosan vizsgálták Szonjával.
- Vetkőztessék le a gyerekeket alulról félmeztelenre.- szólt a doktornő. Megtettük.
- Melyikük a Szonja?- kérdezte a dokinéni, megállva a gyerekek fölött. Megmutattuk, hogy a fütyitlen az.
Utána sorrakerült Áron is, aki éppen éhséglázadást tartott.
- Miért vagy ilyen nyűgös?- kérdezte kedvesen a doktornéni
- Mert biztosan éhes, mivel másfél órája várunk - válaszoltam kedvesen.
- Nem, hiszem, mert az egy órásokat már mind behívtuk- kedveskedett tovább a doktornéni.
- Üsd ki- szólalt meg egy hang belülről, de szerencsére megelőztem
- Pedig nekünk is egyre volt időpontunk, és nem voltunk még bent.- kedveskedtem tovább.
- Mi is egyre jöttünk... - kotyogott közbe Szonja mamája kedvesen.
- Túl van öltöztetve a gyerek, azért van beizzadva a nyaka- mondta végül a dokinéni, de erre már semmi kedveset nem mondtunk neki.
Dóri még megkérdezte, hogy mennyit kell várni az ultrahangra, hogy addig megetethetjük-e Áront.
- Már csak maguk ketten vannak - mondta a doktornő, de mi mondtuk is, hogy ez csak akkor igaz állítás, ha az értelmezési tartományból kizárjuk a másik három kint lévő babát.
Végül végeztünk háromnegyed háromra. Amit mára terveztünk, annak egy részét áttettük holnapra, és áldjuk ezt a blogolást, hogy a frusztrációnkat itt kiírhatjuk magunkból.
Ma este jön az osztályom szerenádozni, kíváncsi leszek, hogy kell-e utána sürgősen költöznünk...

hétfő, május 21

Térkép e táj


Boldi épp a Körvasút sor részletes rendezési tervén dolgozik.
IV. fej. Tájrehabilitáció.
A Hundertwasser-stílusú ipari nyersecet-finomító környékének fásítása.
Gondoltátok volna?
Gondolta a nyavalya.

Szombatról vasárnapra

virradó éjszaka Áron végig köhögött, emiatt Dóri szinte semmit nem aludt, úgy aggódott. Én is aggódtam, csak annyi különbséggel, hogy összegyűjtöttem az éjszakai aggódást és reggel egyben aggódtam le. Szerencsére napközben javult a helyzet, így nem volt akadálya, hogy átmenjünk a Gáboráronba. A felfele út gyalog az a priori 10-15 percről posteriori 25-re változott, igaz kikerültük a forgalmas részeket. Ebéd után Boldi szó nélkül indult Luca és Csenge után aludni. Csenge kb. 1 órán keresztül olvasott Boldinak mesét, angyali türelemmel, aztán feladták mind a ketten.

Délután jött Bea és Bálint,
akik a Kacsa utcai exszomszédaink. Bea holnap vizsgázik, de azért bevállalta a mai vendégséget. Beáék mostani szomszédait is hívtuk, de ők is holnap vizsgáznak, és nem voltak annyira bevállalósak. A Kacsában egyébként a helyzet változatlan, a szomszéd udvarban befejeződött az ásatás, de a Nagy Építkezés még nem kezdődött el. Pedig emiatt alkudozott mindenki az eredeti árból. Ezeket a híreket különösen Dóri hallgatta nagy figyelemel, mert ő pszichoszociális okokból az eladás óta nem járt arrafelé. Bálint egy darabig udvariasan hallgatta a nagyok beszélgetését, aztán játszott Boldival vonatosat.
Bea mesélt egy–két érdekeset a kórházreformról testközelből, aztán elmentek a Kacsarétről a Kacsa utcába. Mentek mendegéltek, és még most is mennek, ha oda nem értek...

Szabad szombat

- Na, mit csináltunk tegnap????-tettem fel a kérdést Vp-nek.
- Tegnap? Semmit, de az nagyon jó volt.- hangzott fülig érő szájjal a válasz.
Sok ideje ez volt az első olyan hétvégénk, amit itthon töltöttünk, négyesben. Megebédeltünk a teraszon,
(ez a kilátás)
és megfigyeltünk mindenféle madarakat, pl szarkát vagy mi ez:
Ebéd után Apa Boldival aludt egy kiadósat (3 óra).

A szombati nap legnagyobb része azzal telt, hogy vártunk a festőkre, abban reménykedve (legalábbis részemről), hogy korán érkeznek, és utána ki tudunk velük ugrani Bogdányba, ahol szintén akadna munkájuk. Hát nem így lévén. Négykor útra keltünk, mert bár imádjuk a lakást, néha azért szükség van egy kis tágabb szociális ingerlésre is. Na ezt meg is kaptuk, amikor a közeli játszótéren három ördögi figurába bújt kisfiú világháborúsat játszott némi tobozzal, lapáttal, kővel és nem utolsó sorban olyan szókinccsel, mellyel reményeink szerint Boldi még sokáig nem rendelkezik. Ezek a kis terrorlegények el is küldték a körhintáról. Mire mi odaértünk, ott üldögélt egy farönkön, mint egy mintakisfiú, és azt hajtogatta, hogy
- A fiúk azt mondták, hogy én nem játszhatok.

Hiába győzködte Apa Boldit, hogy biztos félreértett valamit, Boldi csak nem ment. Ekkor jött a vezércsel: Apa beállt a három rossz gyerek közé körhintázni, mire azok 5 másodpercen belül inkább csúszdázni mentek. (Pedig még kérdeztem is tőlük, hogy beállhatok-e. vp). Így aztán mégiscsak lett körhintázás, aztán egy kis csúszda.
Este virslivacsora volt az aprónépnek, mi meg rakott palacsintát ettünk, Lóri féle ásványvizet ittunk és behűtöttünk egy Hubát, de ezt már a fárasztó nap miatt eltettük vasárnapra. Tényleg ritka jó nap volt.