Kimenő

Szombat délután Vp átvitte Boldit Nagyvadiékhoz, és mi csak vasárnap délben mentünk utána a kicsikkel. 3 hete vagyunk itthon, ezalatt Boldi egyszer mozdult ki, mikor kontrollra mentünk a kórházba. Nagyon nehéz lift nélkül 4 emeletet fel-le mozgatni, és járókerettel sem tud pár méternél többet megtenni fél lábon ugrálva, így marad az otthon édes otthon, no de a doktorbácsink is ezt tanácsolta, és már csak 2 hét a "vertikális rehabilitáció" kezdetéig. A legjobbkor jött Boldinak a levegőváltozás, feltöltődött. Nekem nagyon fura volt nélküle a lakás, 2 gyerekkel olyan nyugis és egyszerű minden, ezt sokszor megjegyeztük VP-vel szombat este.

Hiányzott Boldi, eluraltak azok a gondolatok, melyeket Boldi jelenlétében nem engedhetek és nem is engedtem be a fejembe, elkezdtem aggódni, csak úgy záporoztak a "mi lesz ha....?" kérdések....egyre csak azon járt a fejem, hogy milyen feladatokkal, játékokkal dobhatnám fel Boldi hétköznapjait.... Nem tudtam kikapcsolni, rosszul aludtam, rosszakat álmodtam.

Reggelre ráébredtem arra, hogy azért borulok ki, mert túlzottan betegként kezelem Boldit, aki igen hamar rákapott a teljes kiszolgálás ízére, és mivel kényelmetlen neki a mozgás, ágyon kívül nem hajlandó egy centit sem megtenni könyörgés nélkül, no de minek is erőltetné meg magát, ha minden ágyhoz jön. Újabb ördögi kör. Ennek most vége! Vigyázok rá, de nem kezelem többé mozgásképtelenként, ha szomjas, jöjjön ki a kerettel inni, ha mesét szeretne nézni, ugráljon át a nappaliba, mert többé nem jön ágyhoz a dvd-futár-szolgálat, és társasjátékot is maga fog választani a gyerekszobából. Ez mindkettőnk érdeke. Meg kell erőltetnie magát, máshogy nem megy, és ehhez azzal nyújtom a legnagyobb segítséget, ha megtanulok "nem"-et mondani. A következő két hetet is pihenéssel fogjuk tölteni, leginkább az ágyban, hisz most erre van szüksége, de többször útra kelünk, mozgunk, hogy bebizonyítsuk magunk előtt, nem is vagyunk olyan betegek!!!

Nárcisz

Mindig is szerettem a növényeket a lakásban, leginkább a cserepes virágokat, de amióta Boldi itthon fekszik, és így van, hogy napokig nem jutok ki a levegőre, még jobban vágyom rájuk. 2 napja kinyíltak a nárciszok a fürdőszoba ablakában.

"A nimfa bele is pusztult viszonzatlan érzelmeibe; csontjai sziklákká váltak, és csak a hangja - a visszhang - maradt meg. Aphrodité, a szépség és a szerelem szigorú istenasszonya azzal büntette meg Narcissust, hogy amint a tiszta erdei forrás vize fölé hajolt, és a víztükörben meglátta saját képmását - beleszeretett. Képtelen és reménytelen szerelme a halálát okozta, de holtteste virággá változott. Ezt a virágot róla, nárcisznak nevezték el. Később az önimádatot, az önmaga szépségében, önerényeiben való tetszelgést nevezték el nárcizmusnak.

A nárciszt már a régi görögök is termesztették és kedvelték; nem annyira szép virágjáért, mint inkább a belőle készíthető, bódítóan illatos olajért."

Hiszti

Árcsi az utóbbi egy hónap alatt rettenetesen hisztis lett. Míg Boldi és Berci "erőből hisztiznek", Áron a nyafogós válfajt űzi, bár teljes erejéből, s újabban dobálja közben a játékait, dobbant, futkos. Míg Boldi és Berci üvöltenek, szakad róluk a víz, morognak és dacolnak, addig Árcsi magas hangon sikongat, nyávog, bőg, sértődik. Általában minden napra mindkét hisztiből jut jókora adaggal, ma sem történt ez másként.

Épp Nagyvadiéktól jöttünk hazafelé, és Nagyvadi is segített nekünk leküzdeni a 3 gyerek (ebből a legnehezebbik nem járhat), sok csomag, 4 emelet hadműveletet. VP vitte Boldit, én mentem járókerettel + 3 zacskóval a kezemben, előttem Árcsi, utánunk Nagyvadi és Bercus +csomagok. Zeng tőlünk a lépcsőház, de már nem izgat. Minden gyerek elől szeretne vonulni, szép lassan ballagunk, egy emeletnyi lépcső alatt háromszor megállunk tetvészkedni, közben már zsibbad a kezem a csomagtól, leverek három-négy "vegyéééééélfelhisztit", aztán jön egy sértődés, mert az egyik leelőzte a másikat, közben ránksötétedik a lépcsőház, a 3 csomagot emelgetve tapogatok, lőn újra világosság, gyerekek egyre nyűgösebbek, "egy kicsit halkabban fiúk", na még egy emelet, leszakad a karom, miért pont az Éva néni előtt kell a leghangosabban nyávogni, Árcsi menj már tovább, és ne töröld le a kabátoddal a koszos korlátot......

Árcsinak ma nagyon elfáradtak a lábai, de én hajthatatlan voltam, magam elé engedtem, és Árcsi vezetésével libasorban vonult a család. A másodikon dacosan hátrafordult, és rámkiáltott:

-Anya, ne kövess!!!!!!!

Erre röhögni kezdtem, mert már úgyis mindegy volt, mire Árcsi hozzámvágta a cumiját, ami leröpült az elsőre..... Pedagógiai győzelmem: nem én mentem le érte, de azt hiszem kedves szomszédainknak ma sem volt nyugodt vasárnap estéjük....

http://www.lackfi-janos.hu/index.php?id=52

Áron horrorisztikus álma

"Anya, rosszat álmodtam! Én arról álmodtam, hogy egy rohadt almából bemászik egy hangya a torkomba és megharap."

Sítábor

Véget ért az idei sítábor. Míg én a hasamat süttettem a gerlintzeni sípályákon, addig Dóri, Namu és Nagyvadi álltak helyt az itthoni fronton.

A síelés jól sikerült, a kifelémenet lerobbant busz volt a legrosszabb, de ma már az is csak élmény. Kint az első két napon nagy ködben síeltünk, de a következő háromban szikrázó napsütésben volt részünk. Esténként hatalmas Perudo (blöffölős kockajáték), póker, és Bang(westernes kártyajáték) csatákkal múlattuk az időt. A szállás és a kaja is elsőrendű volt (Familienpension Rasch, Bodensdorf) és a társaságra se lehet panasz.

Sajnos idén is kidobott pénz volt a biztosítás, még egy jó kis röntgenre se futotta, nem hogy valami bennfekvősre.

Az utolsó napon délután DD fényképezett néhányat a terepen, abból itt van egy. A kukásmellény nagyon bejött mindenkinek!

Csúcsforgalom

Boldinak nagyon mozgalmas napja volt csütörtökön, erre mondják azt, hogy arany élet, mindenki házhoz jön, sőt mi több, ágyhoz, és Boldi óhajának megfelelően játszik a kiválasztott céleszközzel. Délelőtt Zsuzsa Capitalyzott (ez a héten kb. a 12. játszma) egy bő három órát Bobekkal, ezalatt én elvittem Bercust levegőzni, amit egy 40 perces gigahisztivel hálált meg. Évi nagymama is tiszteletét tette Boldi ágyánál, doboznyi rántott husit hozott virág helyett, ami nagyon rendben van... Gyors ebédet közbeiktatva máris folytatódott a játék Edit baráttal, aki a szokásos fergeteges formájával a 3 gyereket hat vállra fektette, Boldinak csiszolta az eszét és a nyelvét, Áront nyugtatta, Bercit pedig megpróbálta szóra bírni, egy halovány "kulcs" ki is csusszant a dacosan zárt ajkak közül. Boldi kapott Edit baráttól egy nagyszerű sakkozós feladatos könyvet, amit maga a szerző, Polgár Judit dedikált a kis sérültnek. Jaj Edit, bárcsak én beszélném így a gyerekek nyelvét!

Edit után forró váltásban érkezett Mici és Eszti, akik a Bang nevű hiperbonyolult kártyajátékot hozták magukkal, és próbálták megtanítani nekünk, még szerencse, hogy Boldi megértette, nekem még kell egy pár nap, hogy megemésszem, de ha egyszer megértem, nem fogom abbahagyni, sőt, viszem más családoknak mutogatni, hogy rájuk ijesszek, milyen hülyék :-)!

Mici és Eszti után Nagyvadi zárta a sort, és 11 tájban el is aludtak a gyerekek. Méghogy unalmas az ágyhoz kötöttek élete???!!!

LucaDudu újra bevetésen

Mindenki aggódik, hogy-hogy vészelem át ezt az egy hetet VP nélkül, beteg gyerekekkel. Aggodalomra semmi ok, soha az életben nem volt ilyen jó dolgom, váltott lovakkal érkeznek a segédkezek, van, hogy egyszerre négy is. Dudu és Luca ismét szenzációsan menedzselték a Háromgyereket, szeretném, ha 19 évesen az enyéim is ilyen kedvesek, segítőkészek, vidámak, frissek és üdék... lennének! Köszönöm lányok a laza és mosolygós délutánt!

Mosom kezeim

Boldi, mikor egy hete megkapta a Capitalyt (lényege: pénzért telket, házat vásárolni és berbe adni), az első játszma után kérte a járókeretét, és mondta, hogy megy a fürdőszobába.

-Boldi, most pisiltél, megint kell?
-Nem, csak tudod anya, ha pénzhez nyúlunk, kezet kell mosni!

Today

-Áron, elviheted ma az oviba a csuklósbuszt!
-Anya, most van ma?????

Félidő

Boldi tegnap volt félidős, már ami a fekvést illeti, így 3 hét van mögöttünk, és szintén három vár még ránk. Vasárnap ill. tegnap nagyon el voltam keseredve, nem volt kedvem írni arról, amit látok, amitől félek, ahova eljutottunk, ami még előttünk áll. A többes szám tudatos, mert bár Boldival történt mindez, együtt állunk újra talpra, csapatmunka, amiben a szűk családon kívül rengetegen vesznek részt, még ha csak egy-két szerető szóval is, ami sokszor a legjobbkor talál ránk.

Most, a harmadik hét fekvés után sajnos azt kell mondjam, hogy volt már Boldi jobban is. A kórházból jobb állapotban hoztuk haza, kezdenek kirajzolódni azok a "szövődmények", melyekre akkor nem gondoltunk. Egész nap fekszik, nem eszik, nem is tiltakozik az ágyban lét ellen. Ez utóbbi a legfélelmetesebb, mert egy egészséges gyereknek tiltakoznia kellene. Ő nem teszi. Elfáradt, elfogyott az a kevés tartalék, nem lelkileg, inkább testileg. Vasárnap este már nem tudott magától kimenni pisilni (4 méter járókerettel), összecsuklott, nem tudja megtartani a súlyát, pedig két hete még tartotta. Valójában ördögi kör: nem mozog, így nincs étvágya, nem eszik, így nincs ereje, nincs ereje, így nem mozog..... Tegnap végül 10 szem málnát sikerült beleimádkoznom reggeli gyanánt, ebédre csak egy kis levest, vacsira pár falat pirítóst. Gebe, látványosan sorvadnak az izmai, s mikor tegnap közlekedett a járókerettel, azt vettem észre, hogy a jó lábát is vonszolja, furán befelé kanyarítja a lábfejét.

Teljesen összeomlottam, szorongtam, nem akartam belegondolni, hogy mi lesz így 3 hét múlva, nem szabad ennél jobban legyengülni.

Tudtam, hogy csak úgy állok majd neki megírni ezt a bejegyzést, ha már megtaláltam azt a megoldást, ami Boldinak és nekem is megnyugtató, elfogadható.

Tegnap számos irányban kutakodtam, és végül az oviban akadtam rá a kiútra, Kati személyében. Kati, aki Boldi dadusa, másodállásban nagyon jól képzett és tapasztalt gyógymasszőr (mivel csak pár hónapja van a csoportban Boldi, nekem nem volt erről tudomásom), rögtön értette, hogy miről beszélek, és szerette azt, akiről. (Kell ennél több?) Tegnap este még romokban hevertünk (ráadásul Boldi sírva fájlalta a lábát, amire lassan két hete nem volt példa), ma pedig túl vagyunk az első masszírozáson, Esztiék jóvoltából van egy kölcsön masszázságyunk, és Kati jóvoltából napi kétszer 20 percet használunk még egy mágneses matracot, ami már ma megtette jótékony hatását: Boldi a masszázs és mágneses kezelés után azonnal enni és inni kért, elfogyott 3 túro-rudi és egy répás süti. Ezen a héten remélem Kati többször megmasszírozza még Boldit, jövő héten pedig felveszem a kapcsolatot egy gyógytornásszal is, nincs újabb három hetünk gyengülni!

Boldi nagyon fegyelmezetten viseli ezt az egészet, együttműködő, pozitív. Csodálom. Kezdetben attól is féltem, hogy-hogy fogjuk értelmesen eltölteni az időt ágyhoz láncolva úgy, hogy az aktuális bárányhimlős kötötte le a figyelem legnagyobb részét. Az első héten kinyitottunk Boldi számára kiskapukat, olyanokat, melyeket ezidáig elleneztünk, de akkor nem volt más választásunk, nem várhattuk Tőle, hogy míg mi Áront kenegetjük, egyedül mulattassa magát a hálószobánkban, és bizony előkerültek a dvd-mesék, számítógép, x-box, közben bűntudatot éreztem, és bár értelmes és aranyos meséket nézett, sakkozott a géppel, és az x-boxon is megtanult monopoly-zni, mégis úgy éreztem, "lepasszolom a gyereket". Ma már tudom, hogy minden helyén való volt, amivel örömöt szereztünk neki + egy hét alatt telítődött a "tiltott gyümölcsökkel", ma már újra csak egészséges mennyiségben fogyasztja őket.

Boldinak hétvégén lett egy új kedvenc társasjátéka, a Capitaly. A gyermekkori játékomról töröltük le a port, a dobozból előkerültek kis cetlik, melyeken egy 25 évvel ezelőtti, félbeszakított játszma állása szerepel, amit Nagyvadival játszottam anno.

Túl vagyunk a felén, mégis a nagyja még előttünk áll.

Gergő terápiás jelleggel

Tegnap délután Geri és Márti feledtette velünk a bezártság kellemetlenségeit. Annyira jól eljátszottak a fiúk, egyszer sem kellett koordinálni az ügyüket, összhang, móka, kacagás. Az ágyban vacsi 3 hete alapjárat Kacsaréten, pedig a sérülés előtt ez nem volt ilyen természetes, kivételes alkalmakkor egyszer-egyszer jött a szobaszervíz. Boldinak ez most kényszer, a többiek pedig együttérzőleg és nagy élvezettel csatlakoznak!

Pöttyös Panna

Mostanában mindent együtt csinálunk Pancsurékkal, így alakult, hogy egyszerre lettek bárányhimlősek a gyerekek. Bercin is rengeteg a pötty, de arcban Panni a győztes.

Elapátlanodva

VP tegnap reggel elutazott, egy busznyi gyereket visz síelni. Nem könnyű nélküle, pedig Namu és Nagyvadi rengeteget segít. A fiúknak is hiányzik Apafej, Boldinak ahányszor nyílik a bejárati ajtó, felcsillan a szeme, és megkérdezi, hogy nem apa jött-e haza. Nem. Áron a délutáni alvásából úgy ébredt, hogy azt mondta, jót aludt, apával álmodott. Családegyesítés: szombat reggel.

Bojkacsaréten 3.

Engem mindig elbűvöl Bojka, de talán még nálam is jobban örült Boldi a kedves és gyönyörű látogatójának, akitől mindenki személyre szóló rajzot kapott, szebbnél szebbeket. (Hiába, mocorog a genetika...) Míg Bojka és Boldi remekül mulattak, addig minket, szülőket Árcsi és Berci szórakoztatott, és bevallom, engem sokszor nem a röhögés kerülgetett.... Remélem kipihentetek minket.

0. day

Halló, itt Bosendorf calling!

Jól kezdődött a sítábor. Pont az út felénél lerobbant a busz és 5 órát vártunk a cserére. Ez így rövid sztori, de ott egy örökkévalóság volt. A gyerekek szuperül viselkedtek, egy hangos szó el nem hangzott és mindenki csak mérsékelten, vagy alig morgott.

Cserébe a szállás tuti, van wifi, és közel vagyunk a liftekhez.

Boldikám, holnap este skypolunk!

Mindjárt 2 van, de még dolgoz az ideg, bár kezelem unicummal...

Homeobogyó

Nem zárkózom el a homeopátiától, bár nem várok tőle nagy csodát, elég szkeptikus vagyok. A bárányhimlő alatt a fiúk szedtek/szedik az erre megfelelő mini bogyókat. Tegnap rozmaringos-fokhagymás-olivabogyós csigát sütöttem (jobb, mint a kakaós csiga), és készítettem hozzá kaviárból egy krémet, ami roppant egyszerű: kaviár, tejföl, apróra vágott lilahagyma. Áronnál mindkettő nagy sikert aratott. Miközben kente a csigára a kaviáros cuccot, megkérdezte:
-Anya, ezt azért esszük, hogy ne jöjjön vissza a bárányhimlő?????

Először nem értettem, aztán este eszembe jutott, hogy Árcsi biztos azt hitte, hogy a kis kaviárszemek is homeopátiás bogyók..., így az egész vacsi egy újabb himlő megelőzősőnek a szellemében készült.

Dudu és Luca Boldinézőben

Csütörtökön Boldi délutáni szórakoztatását Dudu és Luca vállalta, mindketten VP osztályába járnak. Szerintem nagyon kedves volt tőlük ez a gesztus, ha jól emlékszem, 18 évesen volt jobb dolgom is, mint ovisokkal játszani, bár bevallásuk szerint ők is élvezték a dobókockás izgalmakat. Boldi minden porcikájában pasiból van, kivirult a nagylányok körében. Kedden folyt.köv., én meg ismételten hálálkodom (már előre is)!

Csomagot kaptunk

Varga Boldizsár részére csomagot hozott a posta. Először Ili nénitől, aki Sándor dédi nővére, és 15 unokával büszkélkedhet. Árpás Jeromos nevű számítógépén írt Boldinak egy nagyon kedves levelet, amit akár "villámpostán" is elküldhetett volna, de kinyomtatva azért mégis igazibb. A levél kikerült a konyhában a falra, a sok-sok gyógyító odafigyelés, üzenet közé, a feladatoskönyveket pedig nézegetjük, töltögetjük, köszönjük szépen Ili néni! Másnap a postás bácsi egy hatalmas, 5 kilós dobozzal vonszolta fel magát a harmadikra, a címzett ez esetben is Boldi volt, a feladó pedig Márta, aki Sándor dédi öccsének a felesége, nem mellesleg szintén sokunokás, aktív nagymama, a család egyik "legeredetibb figurája", imádnivaló. A csomag egyenesen Németországból jött, megnéztük a címzést, térképen a várost, elemezgettük, hogy milyen pecsét mit is jelent, aztán egy szempillantás alatt leszakították a borítást, és Boldi csillogó szemmel osztogatta a tesóknak a tartalmat. Márta és Jóska, köszönet Nektek is, nagyon kedvesek vagytok, hogy gondoltatok Bobekra, a levél szintén szemmagasságban a falon, és csak úgy, mint Ili néniét, olvasgatjuk, s közben nagyon örül a szívem.

Harmad nap is jött a postás, ill. a "VP-futár szolgálat", és meghozta Edit újabb telitalálatos ajándékát, egy UEFA focis-matricás albumot, és ennek hála, minden napra jut fejlesztő feladat:

Boldinak 10 feladatot állítok össze naponta, logikai játékok, soralkotás, másolás, számolás, találós kérdés, mátrixok...., csupa olyan, ami megmozgatja a kezét-agyát (, s közben a lába pihenhet). Minden megoldás után kap egy szívecskét, 10 szívet beválthat egy matricára, melyet az albumba ragaszthat. Élvezi/élvezzük, köszönjük Edit újra és újra.

Aznap kaptunk még egy kedvességet, Lilitől, aki Boldi csoporttársa, és Valentin-nap jegyében alkotott a "legvagányabb srácnak"! Köszönjük Lili Neked is, Boldi örült a szép festménynek!

(UI.: Mindez a bárányhimlősödés előtt történt, ezért a pötty-mentes ábrázatok...)

Az érem két oldala

Lefekvés előtt, mikor Árcsi új frizuráját fotóztam, megkérdeztem Tőle, hogy az oviban hogy szokott az óvónénikre nézni, imígyen:

Következő kérdésem az volt, hogy-hogy szokott a lányokra nézni, azt pedig így teszi:

Áronkám, szerinted az óvónénik nem lányok?????

Fodrásznál jártunk

Ez volt a sok haj alatt:

Pötty hátán is pötty

Ígérem, még 10 nap, és soha többet nem írok a bárányhimlőről, de jelenleg ez a téma Kacsaréten. Áron után nem tudtam elképzelni, hogy Áronénál is több pötty legyen egy ilyen kicsi testen, de Bercusom mindent felülmúlt, és összeszámlálhatatlanul sok pöttyöt növesztett. A homlokán van vagy 25, a hasa is pöttyös, de a pelus alatti területek a leghimlősebbek, viszont ezt nem fotózom, nem mutogatjuk. Viszket neki, pedig kenem, ha hagyja, de egy két és fél éves, dackorszakos manótól nem várhat sok kooperációt az ember.....

Bercusomnak most jó áll a távolság, és megkapta élete első látcsillapítóját is.

Bárányhimlő 3.

Ma reggel Boldin is megjelentek a pöttyök, lázas, rossz a közérzete. Amilyen hősiesen viselte/viseli a csípőficamot, annál kevésbé ezeket a fránya viszketős hólyagokat. Megint kezd hatalmába keríteni az az érzés, hogy ez egy kicsit sok így egyszerre....

Edit

Ha a közeljövőben elkeseredem, erre a délutánra gondolok majd, és önkéntelenül úgy fogok vigyorogni, hogy csak na.

Könnyekig meghatódom azon, hogy mennyi de mennyi szeretetet, odafigyelést kapunk mostanság. Eddig is sokat kaptunk, de ez most extra mennyiség.

Imádom a fiamat, már hét és fél éve (pocaklakóként is szerettem), és mi sem természetesebb annál az érzésnél, hogy szerintem ő a "legzseniálisabbúgytökéletesahogyvan" gyerek a bolygón. Ezzel a hittel/elfogadással élek, ezzel az érzéssel a szívemben nevelem, szeretem őt minden nap. Az is természetes, hogy a családom legközelebbi tagjai osztják e sziklaszilárd meggyőződésemet, és sokszor megbeszéljük egymással, hogy nekünk van a "legzseniálisabbúgytökéletesahogyvan" fiúnk/unokánk/unokatesónk/dédunokánk.... a világon. Családban marad. De most, hogy Boldi beteg, szembesülök csak igazán azzal, hogy a családon kívül mennyien szeretik a lényét, hogy másoknak is fontos, hogy másokkal is van közös múlt, jelen és jövő. Nincs is ennél megnyugtatóbb, szívmelengetőbb érzés kerek e világon! Itt van pl. Edit, aki logopédus/okosjátékmester, és heti rendszerességgel foglalkozik Boldival az óvodában. Fontos neki, ami nekünk is, hogy Boldi egyre tisztábban beszéljen, egyre logikusabban gondolkodjon, ügyesedjen a keze... Edit szívén viseli Boldi fejlődését, és ahogy megismertem, a szíve határtalan. Kedden meglátogatta Boldit, és összefacsarodik a gyomrom, mikor eszembe jut, hogy milyen melegséggel és szeretettel a hangjában szólította meg az ágyban fekvőt, hogy-hogy örültek egymásnak, és én ezt csak harmadikként néztem kívülről. Olyan szép volt a mozi!

Aztán előkerültek az okos játékok a táska mélyéről, és Edit csak játszott és játszott Boldival, igaz menet közben a kicsiket is hajkurászta, hintáztatta, dobálgatta!

Van még mit tanulnom, feltöltődtem, köszönjük!!!

Dúdoló

Boldikám drága ezidáig nem énekelt olyan sokat, de ma igyekszik bepótolni a 6 év lemaradást (csak ne fájna ennyire a fejem...). Reggeltől kezdve énekelget, legtöbbször saját műveit adja elő. Így az iskolaválasztás küszöbén kiderült számomra, hogy nem a Kodályba íratjuk be. Marad a foci és a matek, és azt is csak csendesen.

Bárányhimlő 2.

Tegnap este Bercuson is kezdtek megjelenni a baripöttyök. Nincs ebben semmi meglepő, erre számítottunk, igaz egy-két nap szünet a két bárányhimlő között jól jött volna, egy kis pihenés, Boldira figyelés, levegőzés..... Sebaj, túl leszünk ezen is! Bercus átlagosan kétóránként megkétszerezi a kiütéseit, viszket neki, lázas. Jó eséllyel Panni sem úszta meg, szegénykém, mindig kap valamit az unokatesóktól. Esztikém! Pox hab nagy királyság, amúgy meg úgyis elvakarják, homeos-bogyót ízlés szerint, szerintem nekünk nem lett jobb tőle, igaz rosszabb se, fenistil-csepp nyerő, és most már tudom, hogy a szódabikarbónás fürdő is nyugtat. Boldinak még hány napja lehet?

Kukucs!

C-vitamin

Naponta sok gyümölcsöt eszünk, és szinte minden héten készül gyümölcssaláta, leginkább a nagyok kedvére. Tegnap is elfogyott vagy tíz alma, pucoltam reggel, délben, este. A legnagyobb felvevőpiac Boldi gyomra, 2-3 almát is elrág egyszerre, igaz ő más gyümölccsel nem szívesen kísérletezik (kiéve friss ananász).

Most, hogy lábadozunk, a kedves látogatók rengeteg édességgel halmoznak el minket, s mivel ez nálunk "nem mindennapi betevő", örül is a Háromgyerek, s kicsit többet nassolnak, mint ami anyai szemmel ildomos lenne. Tegnap, mikor Árcsi harmadszorra kért csokit, és mondtam neki, hogy két csoki/nap már bőven több, mint elég, Áron tudományos pofázmánnyal mentette a menthetőt:

-Anya, a csokoládéban is van C-vitamin!!!!!

Rosszallóan csóváltam a fejem, mire Áron hozzátette:

-...csak kevés.

Áron már nem fertőz

Ma, mikor Áron telepisilte a felmosóvödröt, éreztem, hogy újra aktualizálhatnánk az ovit. Felhívtam a doktornéninket, és telefonon konzultáltam vele, hogy meddig is fertőznek Árcsi pöttyei. Lilla néni megnyugtatott minket, hogy a száraz pöttyök már nem fertőznek, és általában az első pötty megjelenése után 10 nappal lecseng a himlő, így 13 naposan és száraz sebekkel már közösségbe léphet. Hurrá!

Boldival a kórházban olyan nehéznek, megterhelőnek gondoltam az elkövetkezendő 6 hetet otthon, kilátástalannak tűnt, de azért mindvégig duruzsolt az optimizmus a fülemben, hogy eltelik majd, és a lehető legjobbat kihozzuk belőle, s amúgy meg milyen alapon pánikolok én, mikor a gyerek fegyelmezett és nyugodt! Aztán jött Áron bárányhimlője, és 3 napig úgy éreztem, kihúzták a lábam alól a talajt. Most, hogy Áron holnaptól ismét oviba megy (bár jövő héten síszünet, és VP is elutazik.....), a korábban nehéznek titulált élethelyzet (Boldi fekvőbeteg, Bercus szimplán dackorszakos) egyszeriben olyan könnyűnek tűnik, szórakoztatni Boldit, és terelgetni Bercust igazán semmiség (úgy látszik teher alatt nő a pálma)! Ha számításaim nem csalnak, Bercuson holnaptól jelenhetnek meg a himlők, de hátha lesz egy-két nyugisabb napunk. Legyen!!!

Gergő látogatóban

Boldi első kiskorú látogatója Gergő volt (aki már korábban találkozott a himlőt osztogató bárányokkal). A jól ismert forgatókönyvet alkalmazták: Gergő megérkezett, illedelmesen köszönt, majd eltűnt Boldi szobájában, s némi evés-szüneteket leszámítva felénk sem nézett a két jóbarát. Szeretem őket így együtt (meg külön-külön is), hétfőn várunk Gergő újra!

ui.: Boldi órák óta építi a lego-hajót, nagyon élvezi!

Andrisék Andris nélkül

Boldit meglátogatták Andrisék, pontosabban Zsuzsa és István Andris nélkül, mivel Andris még nem volt bárányhimlős. Andris írt egy hosszú, gyógyító levelet barátjának, teletűzdelve kis versekkel, aminek Boldi nagyon örült, jókat kacagtunk rajta, köszönjük!

Boldi kapott egy pókemberes logikait, amivel azóta is küzdünk, Dóri meg kapott virág helyett egy epercsokrot, ezt itt ni:

A Háromgyerek soha nem örült még így "virágnak", még az este be is faltuk a bögre kivételével az egészet!

Berci másnap rendszeresen odakapcsolt az epercsokor képére a gépemen, és hangosan visítozva mutogatta hogy "uiááááá!", majd cuppogott egy párat.

Jácint

Nekem ez a virág jelzi, hogy már nincs sok hátra a télből. Szeretem a színét a konyhában, szeretem az illatát a hálószobában, a báját a gyerekszobában. Szeretem nézni ahogy növekszik, ahogy nyílik a csoda, ami sajnos nem tart tovább két hétnél.