Már gyerekként is szerettem...

Ágiéknál vendégeskedni. Próbáltam megfogalmazni magamban, hogy miért is volt olyan jó, de csak elözönlöttek a régi emlékek: teázásról, társasozásról, kisbaba unokatesókról (akik ma már az én kisbabáimat dajkálják...), közös vacsorák, mesék, zongoraszoba, kuckó, Buddha, gyönyörű kilátás és két nagyon kedves felnőtt, akikkel mindig jó volt együtt lenni.

A mai délután is ezt igazolta, finom tea, jó társaság.

A 3 unokatesóm 2,5 órán keresztül szórakoztatta a fiúkat és Pannust. Berci is élvezte a dajkadélutánt, Boldiról nem is beszélve, aki másfél órát molyolt egy golyós játékkal (igazán neki való), majd Barnussal és Bálinttal 2 perc alatt átalakították a nappalit kispályás focivá, és csutakosra izzadtak. Áronom némi aklimatizációt követően, szokásos formájával amortizálta lefele a terülj-terülj asztalkámat, majd rohangászott fel s alá, közben nyomogatva mosogatógépet, sütőt, ráncigálva függönyt, szétrámolva mindent, ami mozdítható.

Külön dicséret illeti Fanni és Bálint szendvicseit! Ennek ellenére Boldi a hazafele úton éhen akart halni! Másfél órát ült és játszott a roskadásig terített asztal mellett (sütik, pogácsa, 6 féle szendvics, saláta...), de ilyenkor annyira belefeledkezik a játékba, hogy elfelejt enni... (ez annyira jellemző!)

Mint nekünk háromszavas....

Mivel a fényképezőgépünk gyengélkedik, Nagyvadászé pedig még tölt, Áron egyre hosszasabb csipogásairól vagyok kénytelen írni, bár igazán nem esik nehezemre. A délelőtti séta közepette Áron bogyós bokorra lelt. Miel a tiszafa is most bogyózik, és abból csak egy is elegendő lenne ahhoz, hogy kórházban kössünk ki (ezzel együtt a játszótér gondosan körbe van ültetve vele...), igen szigorúan veszem a bogyóevést. Árcs ma is próbálkozott vele (vadszőlő bogyójával), mire én mondtam, hogy ez buta és veszélyes dolog, mennyünk tovább. Erre ő:

- Szia, szia szép bogyók, nem bogyózom.

Háromszavas 2.

Elsiettem a reggeli bejegyzést, mert Áron fél nap alatt túlszárnyalta. Ülünk a nappaliban, én az egyik fotelben babázom Bercivel, Áron velem szemben a másik fotelben könyvet olvas és közben zenéz hallgatunk.
-Áron! Ez az zene olyan szép, ugye? Nekem nagyon tetszik.
Bólogat, majd megszólal:
-Nekem is tetszik!

Háromszavas

Áron tényleg mindent mond, vagy azonnal leutánoz, és írtam, hogy 3 szavas mondatok is gyakorta harsannak fel, igaz még távirati stílusban. Az imént viszont olyan "felnőttesen" fejezte ki magát:
-Tűzoltót szeretnék nézni!

Gyakorlat teszi...

A mai délutánom a német nyelvlecke kötelékében zajlott! Nagyvadász svájci barátai látogattak meg minket, akiknek szintén okoz némi nehézséget a német nyelv, mert valami egészen fura, torokköszörülős dialektusban beszélnek, bár a kedvemért ezt most kicsit mellékelték, megadva az esélyt az információ szabadabb áramlásának. Bizony gimi óta eltelt 10 év, és bár akkor (hála Nagyvadász külföldi partnereinek és a velük eltöltött nyaralásoknak) elég jól beszéltem németül, az egyetem alatti angolozás igencsak rátelepedett gyermekkori tudásomra. Boldi elég hamar alkalmazkodott a helyzethez, és activity szerű "most mutasd meg" játékkal értette meg magát. Azért azon nagyon értetlenkedtünk, hogy a svájci kakasok azt mondják, hogy "kükürikűűű", a malacok "graf-graf-fal" röfögnek. Nincs fülük???? Egyedül a tehén internacionális a maga "múúú"-jával.

Eszti is áthozta Pannit, így a 4 vendégre jutott 4 gyerek. Ők mindehhez megpróbáltak jópofát vágni, pedig Áron igencsak elemében volt.... (VP, ha ezt láttad volna??????Másfél órás műsort vágott le, és közben benyomott kb. egy kiló pogácsát, háromnál kevesebb sosem volt a kezében...)

Zsúr!

Bercus ma zsúrba hívta a bölcsőjébe barátait, akikkel nagyon kitartóan eldiskurált, szemezgetett... A vendégei olyan jól érezték magukat, hogy ígéretet tettek, máskor is jönnek!

Izrael

A múlt héten annyira jól sikerült az az egyedülmaradós-beteg gyerekes- ebédfőzős- takarítós délelőtt, hogy gondoltam el is küldöm VP-t 9 napra Izraelbe. Természetesen szó sincs egyedül maradásról! Namuék kipihenten jelentkeztek egy kis unokapesztrára, és így tett még a sok-sok barát, úgyhogy nekem alig marad dolgom! Ma Cili hozta haza Boldit és hatalmas púpját a fején (kb. fél diónyi, és nem emlékszik rá, hogy-hogy keletkezett. Remélem nem eszméletvesztés miatt...), holnap Luxi megy érte az oviba...

A lábaim és én

Ma este úgy alakult, hogy gyalogszerrel ill. duplababakocsival kellett átsétálnunk Kacsarétről a Zöldkőbe. Ok: VP elutazott, nem tudok buszraszállni a babakocsilimuzinnal, ami egy taxiba sem igazán fér be, szóval maradt a kihívás. Bobek lelkesen indult a kalandnak (be kell valljam, hogy volt hozzá kedvcsináló körítés rendesen), és bár a Pasaréti úton én toltam a babakocsiban Áron helyén ülve, a Kappy úton tök egyedül kaptatott fel. Aki járt a környéken, tudja, hogy ez az út kb. egy piros jelzésű sípálya meredekségével büszkélkedik elég hosszas szakaszon. Boldival kezdetben számláltuk a szembejövő kocsikat, 74-nél újrakezdés, majd 36-nál ráunás. Láttam Bobekon, hogy fárad. Megkérdeztem:
-Bírod még bajnokom?
-Én igen, csak a lábaim nem.
Végül 47 perc alatt célbaértünk, és megbeszéltük Boldival, hogy egy kis pihenő után újból nekivágunk a kalandnak!

Yo

Áron mindennél, amit kedvel, verbálisan is kifejezésre juttatja szimpátiáját. Pl. ennijót és innijót kér ebédnél, cicijót este lefekvés előtt, alváshoz cumijó dukál...

Berci nődögél

Napról napra egyre okosabb, aktívabb, figyelmesebb, ducibb, több a haja, egyre jobban folyik a nyála... Alig győzzük csodálni.
Ami a legszebb a történetben: este 9től másnap reggel 8-fél9ig alszik, és van, hogy csak hajnali 4 felé ébred fel szopizni, majd fél7kor. Ha ő lenne az egyedüli kisfiam, én lennék a világ legkialudtabb (de fura ez a szó, így mondjuk??? A "legkialvattabb"-nál azért jobb...) anyukája. Na végre beugrott: "legkipihentebb". A nappalokat viszont gyakorlatilag végigüvölti, annyira fáj a hasa, még mindig...

Inkognitó

Már értem VP-t, miért szeret nyilvánosság előtt Boldival focizni! Délelőtt kimentünk a Vérhalom térre, és míg a 3 nagyfiú a pályán nyüzsgött: egyesek sportoltak, mások tébláboltak-szöktek-estek-keltek, megint mások pedig gondosan ügyeltek, hogy a két csapat egálban legyen, fő a békesség..., én a pálya mellett tologattam Bercust, és kagylóztam. Bizony, a pálya szélén ácsorgó többi-gyerekek-szülei tátott szájjal figyelték Bobek technikáját. Gyorsan fel is tettem a napszemüvegemet, egyfelől, hogy ne lássák a büszkeségtől eleredő könnyeimet, másfelől, hogy inkognítóban maradhassak és folytathassam a fülelést. Bizony egy nagyon szimpatikus apuka (ezek után ki ne lenne az) mutogatta a mellette állónak, hogy "nézd, az a kisfiú, aki néha a saját lábában megbotlik, már megint félpályáról gólt lőtt a 10 éves Dánielnek".... Egy idő után levettem a napszemüvegemet, és melléjük csapódtam, egy perc alatt fény derült arra, hogy Boldi az én Boldim, és innentől kezdve már szemtől szembe hallgattam a dicshimnuszt!!!

Mi tagadás jól esett, és továbbadtam Boldinak. Ja, és este persze tejbegríz sok-sok kakaóval...

Áron olvas

Ranschburgot persze. Naná, majd dr Spock-ot...

Hason

Boldi a baromfiudvarban:

- Apa! A kakas meg a tyúkok olyanok, mint az oviban az óvónéni, meg az ovis gyerekek?

(Leszámítva persze azt, amikor a kakas a tyúk hátára mászik. Egy ovis sosem bírna el egy óvónénit...)

Fogadott dédszülők

24 órás halasztás után ma reggel végre elindult a csipet-csapat Abonyba. Az út viszonylag nyugis volt, leszámítva a gyerekek nyűglődését, meg azt, hogy Áron egy óvatlan pillanatban szétkarmolta Berci fejét, a szemhéjából is kikapva egy darabot. Istenem , nem ő volt a soros a szopiban...

11-felé érkeztünk és rögtön birtokba vettük az ebédet. Joli néni a hét elején esett egy nagyot, úgyhogy a karja még mindig fel volt kötve, és emiatt csak szűkös ebédet rittyentett össze:

• húsleves gazdagon
  
• csirkepörkölt nokedlival
• szezámmagos rántott pulyka
• egybensült csirke
• cordon bleu
• rántott csirke
• franciasaláta
• gombás rizs
• sült krumpli
• házi savanya
• párolt káposzta
  
• almás süti
• kókuszos csokis mártott

Ha az ember egy pillanatnyi szünetet tartott az evésben, akkor rögtön hozott be mindenből még egyet, nehogy baj legyen. Áronkám derekasan belakott előbb az én ölemben levesből, de itt ne valami híg löttyöt képzeljünk oda, hanem egy sűrűn megrakott tányért tésztával, sárga és fehérrépával, krumplival, káposztával, hagymával, úgyhogy lé csak itt-ott fért oda, majd miután nálam végzett, átsírta magát Dórihoz és ott folytatta sült krumplival, rántott hússal, meg persze "uboka-uboka!" kurjongatások közepette a savanyúval.

Dóri saját bevallása szerint legutóbb a szülésnél tágult ennyit, bár nem ugyanott...
Szóval bezabáltunk rendesen.

Joli néni mesélt arról is, hogy gyerekkora óta szeret főzni. Ahogy mesélte tizenegyen voltak testvérek, és viszonylag korán maradtak mama nélkül, úgyhogy Joli néni a papájától tanult tésztát gyúrni meg kenyeret dagasztani. Mikor Joli néni férjhez ment (lassan 62 éve már...), akkor a stafírungja néhány tyúk, egy malac, egy ágy, egy szekrény, meg némi búza volt, ami abban a háborús időben bizony nagy teljesítmény volt a kedves papától. Ma már csak Joli néni él a testvérek közül, vagy ahogyan ő mondta:
- Én vagyok az utolsó mohikán!Áronkám is kézről kézre járt, itt éppen Gabi pesztrálta egy ideig

Boldi kaja után kilátogatott a baromfiudvarba egy szűk három órára, amiből két óra telt el a tyúkok etetésével. A zöld leveleket Boldi vitaminnak titulálta, és addig nem nyugodott, míg az összes delikvens vissza nem vonult a helyére, beleunván a folyamatos kínálgatásba, amit szegények szemkibökési kísérletnek értelmeztek. Menet közben Bobek három tojást is kinyomott a tojókból, amit aztán saját kezűleg szedett ki alóluk. És úgy tűnt maga is kedvet kapott a tojásrakáshoz. Láttunk még fej nélküli tyúkot is!(Emlékszem gyerekkoromban én is állandóan a tyúkokat kergettem, mikor Abonyban voltunk. Az is hihetetlen élmény, hogy egy ilyen háztartásban tök normális dolog, hogy azt mondja Pista bácsi:
- Jolikám! Úgy ennék egy kis húslevest ebédre!
- Jól, van fiam - mondja Joli néni, kiballag az udvarba, elkapja valamelyik tyúkot, itt a gyengébb idegzetűek kedvéért ugrok egyet, és negyed óra múlva fő a tyúkhúsleves, mondhatni frissen. A zöldség a kertből jön, a tészta meg csak mostanság bolti, régebben Joli néni gyúrta azt is.)

A fennmaradó egy órát a két malackánál töltöttük (leendő novemberi és decemberi áldozatok, de pszt!), akikkel hosszasan beszélgettünk, majd Boldi számolni is tanította az okosabbnak kinézőt.

Indulásnál vendéglátóink próbára tették az autó teherbíró-képességét, annyit csomagoltak. Csak jelzem, hogy Bloody Maryt az utsó 15 évben csak Joli néni-féle háziparadicsomléből ittam, és ezt a jó szokásomat még 120 évig szeretném fenntartani!

Marcsi nagymama és Laci nagypapa is végig velünk voltak, de főképpen szolgálatot teljesítettek Lilike mellett, aki a nagy ártatlan kék szemei dacára egy igazi kis hadvezér: ha ő akar valamit, akkor aztán eléri, az biztos!
Szóval megint jól éreztük magunkat és köszönünk mindent!

Álom, álom

- Miről fogsz álmodni Boldikám? - kérdezte este Namu
- Honnan tudjam!- csattant fel Boldi - még nem telt el az egész nap!

Reggeli folytatás:

- Na miről álmodtál Boldikám?
- Katicabogárról, a többit meg nem ismerem...

Függőség

Délelőtt átsétáltunk Mária és Sándor dédihez, mivel Boldinak este már csak hőemelkedése volt, reggelre már az sem, valamint Áron is csak este hányt... Az 5 perces gyalogutat Áron és Bobek kézenfogva tették meg. Mindenki megcsodálta Boldi egyedi stílusát, mely köszönhető annak, hogy reggel némi szülői odahorkantás hatására egyedül öltözött föl. Végeredmény: pulcsira ráhúzva a póló, ráadásul fordítva, hátán a mintával + nadrág slicce is csak kakiláskor könnyítette meg ma Boldi dolgát..., no de mit számít az, lényeg az önállóság!!!!

Dédiéknél 3 napja nincs Internet, és mivel Kacsarét függők, teljes lelki traumaként élték ezt meg. (Még a számítástechnika tanáruk sem tudott segíteni Rajtuk!)Látogatásunk alatt két legyet ütöttünk egy csapásra: egyfelől láthatták a dédunokákat, másrészről pedig VP megszerelte a hálózatot (remélem este már olvassátok is!!!), hogy a hibiszkusz fotózásról ne is beszéljünk!

Azért különleges ez a növény, mert fának nevelték, és egyszerre 5 virág is kinyílt rajta, valamint rengeteg bimbó látszik, én húsznál elakadtam a számolással.