Reggelente

VP hihetetlen lassan bootol be reggelente. A gyerekek negyed hat - háromnegyed hat között szoktak ébredni, s általában én "pattanok ki az ágyból" hozzájuk, mert VP ilyenkor még azt sem tudja merre induljon, ha a gyerekeszobába szeretne menni, pedig nem olyan nagy a lakásunk. Ébredés után kakaót osztok, és a kellő pillanatban belibbentek VP-nek is egy kávét. Megissza, résnyire kinyílik a szeme, már lehet vele beszélgetni, de csak óvatosan, mert úgysem emlékszik majd a felére sem. Szólok ötször, hogy fel kéne kelnie, mert elkésik, és egy kicsit segíthetne a gyerekek körül is, mert időre kell elkészülni. Még mindig ágymeleg...., ilyenkor szoktam a gyerekeket beterelni VP mellé, és beadom a ruháikat, amit Boldi és Áron legtöbbször VP segítségével vesz fel, Bercus marad nekem, de vele általában nem sietünk sehova. Hurrá-hurrá, 40 perc elteltével VP feltűnik a hálószobaajtóban, de még mindig nagyon kómás, jön a második kávé, és egy újabb fohász, hogy induljanak már el.... Fürdőszoba, majd téblábolás a szekrény előtt (de legalább már megtalálja, hogy melyik az övé), kérlelő tekintetek, hogy adjak neki is ruhát. Ilyenkor általában már nagy fordulatszámon pörög a Háromgyerek, a lakás romokban, pedig még csak reggel, próbálom összeszedni a gondolataimat, növeszteni még egy pár kezet....
Tegnap már kellően ideges voltam, mikor eljutottunk VP ingválasztásához, amit egy felső szekrényből kell levadászni, az elviekben lehajtható ingtárolóból, ami úgy tele van zsúfolva (leginkább az én ruháimmal), hogy ha lehajtanánk, a fejünkre szakadna az egész, az meg kinek hiányzik kora reggel, így marad a pipiskedés egy szék tetejéről. Végre lehorgásztam egyet, szerintem nagyon jó választás. VP kimondja az első reggeli mondatát:
-Ez kicsi, Szívem!
Szúrós tekintettel nézek rá, mire helyesbít:
-Akarom mondani, Kicsi Szívem, ez pont jó lesz!
Na azért....

Bojka

Hétvégén hivatalosak voltunk Bojláékhoz ebédre (felnőttek) és nagy játékra (gyerekek). Rosszul indult a dolog, mert odafelémenet az előttem beforduló Mercis úgy gondolta, hogy inkább mégsem arra, és aztán csukott szemmel tolatni kezdett, én meg hiába feküdtem a dudán, oda se bagózott, csak az állította meg és késztette körülnézésre, mikor észrevette, hogy hiába maximális a tolóerő, csak egyhelyben áll. A kötelező rövid káromkodás után egyórás Baleseti jelentő (kék-sárga) kajtatás kezdődött, de szerencsére Laca lejött a családért. Egy óra múltán én is csatlakoztam.

Trixi fajitast csinált, aminek köszönhetően azóta minden közértben kötelező házi feladatom a római kömény keresése, ebből is kikövetkeztethető, hogy sikeresen fogyasztottunk. A legjobb a buliban az volt, hogy mi lent teljes nyugalomban tudtunk beszélgetni, míg fönt Bojka és a fiúk rendőröset játszottak.

Sajnos Bojka újabban az oviban a Varga fiúkon kívül mással is szóba áll, de innen üzenem, hogy most már Áront is csatasorba állítottuk. :-)

Aki meg igazán SZÉP játékokat akar látni és venni, az kattanjon ide: www.marbushka.com

Nagyon köszönjük ezt a remek vasárnapot!!!!!!!

Állatkert

Kicsi a világ. Boldi egyik óvónénijének a férje, Endre, aki felettem járt a Móriczba és a kosárcsapat oszlopos tagja volt bedobó poszton, mostanság az állatkert főállatorvosa. Az ő jóvoltából - Gyuri zoológus szakértő vezetésével - jutottunk el hétvégén az állatkertbe, sőt nem csak hogy eljutottunk, de megnyílt előttünk néhány ketrec is (konkrétan egy, de az az óriáskígyóé volt), és ennek köszönhetően rendhagyó felvételekkel, valamint egy kacifántos körmondattal gazdagodik a blogunk. Immáron.

Volt fókasó és pelikánetetés is, de legnagyobb bánatunkra a fiúk teljesen kinyiffantak délre, így hazamenekítettük őket. Áron még a kocsiban beájult, de aztán sorban követte őt a család minden tagja. Jó kis nap volt. Ja, és senki ne keressen minket, szülőket a kígyó alatt..

Újabb telefonzűr

Ez az én keresztem..... Kb. félévente történik valami a telefonommal, és évente legalább egyszer minden adatom odavész..... Aki ismer, most biztos fogja a fejét és röhög, de esküszöm nem direkt.......

Lényeg: szombaton elvesztettem a telefonomat. Az állatkertben voltunk, és utána vettem észre, hogy a hátizsákom zsebe nyitva, így lehet, hogy nem is elveszett, hanem lába kélt, de valószínűbbnek tartom, hogy itthon kallódott el valahogy..... Még reménykedem, aztán jövő héten újabb kártyacsere (egy hónapja volt a legutolsó). Tavaly Bogdányban pihent 3 hetet a telefonom az ágy alatt, 2 éve pedig a gyerekek autós dobozának mélyéről került elő, természetesen lemerülve. Mi lesz idén?

Így akit nem hívtam vissza/fel az elmúlt napokban, az légyszíves ne vegye a szívére, hanem keressen VP számán (06-30-6488452).

(+ a kedvenc késem is elveszett, és olyan de olyan rossz érzésem van emiatt, remélem gyümölcspucolás közben véletlenül kidobtam, és nem a gyerekek keze van a dologban...., na ettől most is kirázott a hideg!)

Pomáz 2011.

Sok gyerek, nagy kert, állat hangulat, bogrács, na mi az???????? Hát a szokásos kora nyári baráti összeröffenés Pomázon, Eszter és Joe jóvoltából. A gyerek:felnőtt arány szerencsére évről évre a gyerekek javára tolódik, és ahogy elnéztem a pocakfelhozatalt (nem az apukákéra gondolok), ez jövőre sem alakul másként! 2 köbméter friss homoknak hála sikerült 18 év felettiekkel is beszélgetnünk, a skacok pedig csak ástak, dagasztottak, saraztak. A gyerekek közül egyedül Árcsikám kért magának ebéd (marhapöri á la Joe) után egy párnát és takarót, majd horpasztott vagy másfél órát. Bercus aksija nem merült, és Boldi is végifocizta a napot.

Minek is írjak többet, mikor végigfényképeztük a napot??????

Lélek

Áron minden idők legnagyobb hisztirekordját döntögette ma délután, amit a kihagyott ebéd utáni pihinek tudtunk be. Próbáltunk társasozni Boldival és Áronnal, de Árcsi lépten nyomon megsértődött valamin, folyton elvonult pityeregni.
Boldi Áron után ment, és én csak ezt hallottam:
-Áron, mondd el, mi a bánatod?!

Boldikám, annyira rendben vagy!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Jó lesz?

-Jó lesz répás süti vacsorára fiúk????? - kérdeztem Boldit és Áront.
-Hát tőlem????..... De valami rendeset is kéne ennünk szerintem!!!!! - felelte Boldi.

Szt János

Boldival elmentünk csütörtökön este az alcsúti arborétumba szentjánosbogarakat nézi. Este fél 9-kor már összegyűlt 400 ember, akire jutott mintegy 50 kg idegenvezető, név szerint Zsuzsi, aki három helyen szólt összesen 10 percet a néphez.

Az arborétum helyén 200 éve birkalegelő volt és József főherceg hobbikertjéből nőtte ki magát. Meghallgattuk a park közepén álló kastély történetét és megnéztük a maradékot, és végül de nem utolsó sorban megnéztük a szentjánosbogarak táncát, miközben azt is megtudtuk, hogy csak fiúk repülnek, a lányok nem, világítani meg a luciferintől világítínak, ami oxigénnel érintkezve fotont bocsájt ki. Boldi erre nem mind fog emlékezni, de arra biztosan, hogy nyargalászott az egyik bokortól a másikig és közben kiabált, hogy diszkóznak a szentjánosbogarak.

Végül este 11 körül értünk haza.

Jövőre többen megyünk, gyertek ti is!

Áron újabb bókjai

Tegnap Árcsi megállt előttem, elővette a "leveszlek a lábadról" arcát, és elkezdett bókolni:

-Anya, te egy szép állat vagy! A betörők pedig vadállatok!!!!!

Egy kicsit darwinista, és az első randin tuti nem indítanék ezzel, de nekem jólesett.....

Nekünk jó

Vannak azok a bizonyos pillantok..., semmi különös, kellemes, könnyed, mégis meghitt, tarthatna örökké. Lacus kapott lencsevégre Pomázon egy ilyent, alvás utáni, pokrócon heverős, fagyizós, nevetős, szeretgetős.

Áronnak köszönet a pillanatért, Lacusnak pedig a képekért!

Esemény sok, idő kevés

Az utóbbi napokban rengeteg dolog történt velünk, de hála VP év végi iskolai hajrájának, semmi időm sincs a gép elé ülni, pedig ott sorakoznak a gondolatok, bejegyzéscsírák a fejemben, kikívánkozik sok öröm és szeretnék írni egy témáról, ami mostanában nagyon aggaszt.

Ma sem várható VP korán haza (örülök, ha éjfélre hazatalál....), de remélem holnap elkezdhetem pótolni a lemaradást.

Addig is egy kis mai teknősözés Bercussal: