Árnyak

Az elmúlt hetünk bizony nem sikeredett valami túl jól. Hétfő este leégett a mosógépünk, nem kis riadalmat okozva, de ezt nem is részletezem, mert még most is görcsbe rándul tőle a gyomrom.... Aztán újra beüzemeltük a Seat-unkat, ami négy hónapig állt VP munkahelyén a parkolóban, mivel VP sérülése után Nagyvaditól kaptunk kölcsön egy automata kocsit, amit fél lábbal is vezethetett. A kényszerszünet alatt egy kis állatka szétrágta a turbócsövet, ráadásul mikor gumicserére vittük az autót, kiderült, hogy a nyári gumiknak annyi, beruházhattunk egy új szériára. Ezen kívül egy hét alatt négy tányér tört el, és a kedvenc mécsestartóm, ahogy az kell, ripityomra.
És ezek még csak a kisebb bajok, "csak az egészség meglegyen", szokták mondani... Na, nekünk most ez sem sikeredett. Az elmúlt időszakban rengeteget voltam egyedül esténként a gyerekekkel, VP sokáig dolgozott, korán kezdett, ráadásul betegek voltak a fiúk, 3 hete küzdünk a kötőhártya-gyulladással, és felső légúti nyavalyákkal.

Múlt csütörtök este is apátlanok voltunk, éppen vacsiztunk (miután felsöpörtem egy összetört tányért, s közben kiszedtem egy kullancsot Bercusból), mikor elkezdett dagadni Boldi szája és az arca. Kifaggattam, hogy mit evett az oviban, és hamar rájöttünk, hogy a pisztácia tortát nem kellett volna. Adtam neki Areus cseppeket és ampullás kalciumot, szerencsére negyed óra alatt lement a duzzanat, csak a bőrpír maradt. (Utóbb a gyerekorvos azt tanácsolta, hogy ha egy arc allergiás okokból dagad, nem árt a mentő vagy egy közeli kórház sem...) Mire lelohadt Boldi arca, Bercus jött ki a szobából dagadt szemekkel, kötőhártyagyuszi, két hét alatt másodszor. (Tobrex szemcsepp)

Péntek este ismét egyedül voltam a gyerekekkel, és Bercus nagyon súlyos krupp-rohamot kapott, erről majd később írok részletesebben, még most is ezzel küzdünk, nagyon kimerítő testileg-lelkileg, ötödik napja fullad és köhög, nem merek elaludni, annyira féltem őt.

Most térjünk inkább vissza a mosógéphez. Miután végighallgattunk sok jótanácsot, és az interneten kiválasztottuk a tuti gépet, elmentünk, és vettünk valami teljesen mást. Döntésünket nagy mértékben befolyásolta, hogy sokkal olcsóbb volt, mint a "tuti gép" (40 ezret "spóroltunk"), és hosszabb ideig adtak rá garanciát (egy helyett négy év). Egy Whirlpool 6. érzék mosódobozzal tértünk haza, vékony kivitelben. Igaz, hogy nem csillog -villog (mint pl. egy LG vagy Samsung), és a most menő 16 helyett csak kb. 12 program van rajta (lemondtam a vágyott AEG-ről) , arra tökéletes, hogy a jól bevált 40 fokon ruhákat, 60 fokon törcsit programokat használjam, és ami a legjobb, elöltöltős! Ez akkora élmény! Áron azóta a mosógép elé kéri az uzsiját, és csodálja ahogy forog, mondja, hogy most jobbra, most meg balra. Én a kád szélén ülve szoktam transzba esni.

Utánpótlás

Szerintem kb. 15 év múlva mi is kijutunk a világbajnokságra, mivel Boldit követve, Bercinek sem rossz a labdaérzéke... Ja, és gumicsizmásban nyomja a szerencsétlenje....

Csak így tovább Pancsur!

Mária dédi ünneplése után Pannié következett. Múlt vasárnap Namuéknál gyűltünk össze, hogy boldog másodikat kívánjunk a mi elbűvölően lepcses szájú, gyönyörű kis tündérünknek. Panni ajándéktengerben lubickolt, no meg a család, barátok szeretetében, hogy valami szentimentális képpel zárjam a bejegyzésem....
Jó egy ilyen rózsaszín unokatesó a családban....., hogy Áron idézzem "tök jó ez a Pancsur!".

"Jó reggelt", Áron módra

Tegnap reggel a földön ülve szoptattam Bercit, mikor Áron felébredt, odajött hozzánk, és lekevert szegény Bercuskának egy jókora nyaklevest.

-Áron, ez meg mi volt???????? - ripakodtam rá.
-ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ, csak nem láttam, hogy ott van a feje.- válaszolta szendén.

Csudálatos Mária

Mária dédi 80 lett. Nehéz ezt elhinni, ha az ember hazajön a munkából, felvonszolja magát a harmadikra, de a gyerekszobába nem tud bemenni, mert a padlón keresztben ott fekszik egy igazi dédi, aki a változatos korú fiaimmal egyenként megtalálja a hangot, és elvarázsolja őket.

Mikor Berci pici volt, akkor Mária percekig mutogatta neki a kezét, mozgatta az ujjait és közben folyamatosan duruzsolt megnyugtatóan.

Aztán Áronnal játszott főzőset és egymás után ette meg a borsóleveseket, amit Áron adott kanalanként neki, miközben a világ nagy tengerein hajóztak papírcsákóval a fejükön.

És akkor sem jött zavarba, ha Boldival kellett a garázsból autókat leeregetni, mert ott is tudta a típusokat, és azt is, hogy ha a mosóba beállnak, akkor spriccelős hangot kell kiadni, és a legújabb társasok sem jelentenek akadályt.

Ilyenkor elszégyelli magát az ember, hogy öt perc után fészkelődik a parkettán társasozás közben, mert az kényelmetlen és fárasztó.

Később Mária is kijön egy kicsit a konyhába, beszél Dórival a legújabb pszichológiai cikkekről, amit valahol az interneten olvasott, és aztán velem is megtárgyalja, hogy hol lehet jó kenyeret venni, ja és hogy már az emaileket el tudja küldeni az interneten keresztül, nem úgy, mint öt éve, mikor megírta kinyomtatta és borítékban feladta. Hétről hétre ügyesebb, hiszen számítástechnika-tanár jár hozzájuk, lépést kell tartani a modern világgal.

Máriával jó kiállításra menni, igaz kicsit lassan haladunk, mert minden képről tud valami érdekeset, de nem tudálékosan, hanem lehet, hogy csak úgy, hogy ez pont olyan itt, mint amikor Balázskám a vödörrel annak idején...

Mária vezetni is tud, igaz néha Sándor dédivel Pöszölön beborulnak az út menti árokba, mert annyira felázik az út, de szerencsére az ismerős traktoros kihúzza a kocsit. Viszont Pesten úgy tolat be a két centi jobbra, két centi balra garázsba, hogy bárki megirigyelhetné.

A 80. szülinapi bulin a legfontosabb dolga az volt, hogy szervezze a következő hétre a felnőtt unokáknak a palacsintapartit.

Múlt héten Sarlóspusztán (http://www.sarlospuszta.hu/) ünnepeltük a mi csudálatos Máriánkat, összegyűlt a család, köszönjük Balázsnak a meghívást, szervezést!

Mária dédi, gyönyörű vagy, az Isten éltessen sokáig, és áruld el a titkot!

Szabadnap

Bolditól vacsi előtt kértem valami apróságot, talán azt, hogy az asztalról vigyen vissza egy autót a szobájukba, vagy valami ilyesmit. Erre ő kifakadt:
- Végre szeretnék egy szabadnapot, hogy azt csináljam, amit akarok!

Lógok a szeren

Bobek másfél hétig nem járt oviba, és azalatt többször kilátogattunk a Fenyves utcai nagyfiús játszótérre. "Nagyfiús"-nak hívják a gyerekek, mivel a mászóka még nekem is kihívást jelent, főleg most, mikor már mindhárom kölök feljut a tetejére, más-más technikával, de a végeredmény ugyanaz, 3 méter magasság, katapult végű csúszdával. A mászóka csimpaszkodós részét ezidáig csak vágyakozva nézte Bobek, de múlt héten, mikor "jó formában volt", elszánta magát, és bizony elsőre sikerült végigkapaszkodnia, melyet újabb és újabb csimpaszkodás követett. Az arra kószáló apukák elismerően bámulták Boldi teljesítményét, még szóvá is tették, hogy ez nem semmi. Szó mi szó, büszke voltam, és örültem Boldi sikerélményének. Azért hintáztunk is egy picit!

Polite

Boldira mostanában sokszor rácsodálkozom, hogy mennyire nagyfiú. Gyakran segít be magától a kicsikkel kapcsolatos feladatokba. Ha egyszerre ketten bőgnek, akkor Boldi máris megy, és felvidítja Bercit. Segít rendet rakni, lefürdik egyedül és a tesók szappanozását is segíti a szakértelmével. Szóval egy igazi kis lovag itthon.

A napokban indulásnál -ami a szokásos módon öt perces ajtó előtti játékba torkollt - Árcsi kisautója leesett a 3.-ról és eggyel leljebb állt meg. Boldi rögtön indult, hogy felhozza, de még mielőtt odaért volna, már hozta a folyosón a 6-7 év körüli új lakó:

- Szia, tiéd az autó? - kérdezte a kisfiú.

- Nem, a testvéremé. Köszönöm, hogy felvetted, kedves tőled!- mondta Bobek, én meg eggyel feljebbről leesett állal hallgattam, hogy Boldi akkor is udvarias, mikor mi nem is vagyunk ott..

Együtt

A kötőhártya-gyulladásnak és egy másik vírusfertőzésnek köszönhetően egész héten együtt voltunk, Bobek nem ment oviba. Az a nehéz ezekben a beteges napokban, hogy hiába van jól egy-kettő gyerek a háromból, ha lázas valaki vagy fáj a szeme, az a másik kettőnek is benti programot jelent, mert osztódni nem tudok! Csütörtökön kijutottunk e levegőre, egészen addig, míg Áron be nem lázasodott. A héten voltak nehezebb pillanatok, nyafka délelőttök, de összességében olyan jó volt együtt.

Kriszti, a világjáró

Szegény Kriszti idén is továbbképződni kényszerült, így megjárta Londont, Párizst, és Liszabont, s közben még az itthoniakra is gondolt. Mindenki kapott valami személyre szabott meglepit, Boldi satyakot, Berci buszt, Áron sípot, Vp pálinkás poharat, én pedig a kedvenc teámat (Twinings: Lady Grey, narancs és citrom virággal). Tündér vagy Kriszti, de ezt már írtam egy párszor....

Krisztinek próbára tettük a türelmét, mikor elővettük a legújabb kalózos társast, ami már vagy egy éve várta a szekrény mélyén a megfelelő alkalmat. Várhatott volna még egy évet, mert nemcsak uncsi, de hosszú is...., ráadásul Boldinak tetszik, pedig tényleg elég szimpla és bugyuta játék, de így játszani kell, már ma is túlvagyok a napi adagon.

Kriszti, nagyon várunk újra, addig pedig vigyorogva tessék élvezni a gyönyörű új lakást!!!!!!

Piros gyümölcsök

A fiúk rengeteg gyümölcsöt esznek, nem ritka, hogy két kiló alma elfogy egy nap alatt. A kedvenc gyümölcsöknek piros színűk van, eper, málna, ribizli, cseresznye... A legnagyobb sláger jelenleg a cseresznye, Nóriék korai szürete hozta meg a gusztust, és azóta minden nap ennének, és esznek is, ha Namu a piacon jár.

Torpedó

Boldival mostanában rengeteget torpedózunk. Nagyon élvezi, ügyesen rejti el a hajóit, kitartóan keresi az enyémeket. Szereti az egyszerű, kockás papíros játékot, amiben leginkább a pálya lerajzolásával szórakozik el, hogy ő alakít mindent, próbálja fölé írni a betűket, számokat, mégha sokszor nem sikerül belepréselni őket abba a parányi négyzetbe.

A kedvence mégis egy olyan továbbfejlesztett torpedó, ahol a találatok után a hajókat ténylegesen el kell süllyeszteni, méghozzá egy golyó kilövésével. Remélem a képből kitalálható, hogy pontosan hogy is működik ez a szerkentyű.....

Áron nagy segítség ebben a játékban, mikor jártában-keltében betesz ill. elvesz egy-két fehér pöcköt......

Meggyes túrókrém

Nem szoktam főzős újságokat vásárolni, de mikor Namuéknál vagyunk, és ott hever az asztalon az aktuális gasztrokalauz, nem tudok ellenállni a csábításnak, és belelapozok. Azonnal megjelölök vagy tíz receptet, hogy majd alkalom adtán kipróbálom, nyelek hármat, és általában ennyiben marad a dolog. A Nők Lapja Konyha c. újságában most nagyon sok jó és egyszerű receptet találtam, és az egyiket ki is próbáltam tegnap, osztatlan sikert aratva.

Fél kg magozott meggyet felteszek főni kb másfél dl vízbe, ízlés szerint cukrozom, és mikor már rotyog, besűrítem ételkeményítővel, vagy vaníliás pudingporral (kb. egy evőkanál, először egy kis vízzel simára keverve), s mikor levettem a tűzről, reszelek bele narancshéjat (ez a lelke). A túrókrém még ennél is egyszerűbb: fél kg túróba belekeverek ízlés szerint cukrot és citromlevet, majd két dl tejszínt habbá verve. A túrós és meggyes rétegeket váltakozva egymásra kanalazom (mikor a meggyes már teljesen kihűlt), pár órára a fridzsibe teszem, tálaláskor még egy adag tejszínhab kerül a tetejére. Az egészet Áronnal készítettük, nem volt több negyed óránál, és nagyon-nagyon finom.

Eszti-buli

A múlt szombati napunk igen sűrűre sikeredett. Pomázról egyenesen Eszti bulijába mentünk, ahonnan VP-t továbbküldtük még egy esküvői vacsira, amit mi már nem mertünk bevállalni a gyerekekkel....., csak a békesség kedvéért!

Esztiéknél szolidan mulattunk, én leginkább a srácokat hajkurásztam. Miután a négy kiskorú "bemelegedett", eszünkbe jutott a "közös fürdés" felmentő-ötlete, és ez a kád-börtön, amit a kis maflák jutalomnak gondoltak, egész jó bébicsősz, nedves járóka. ŐriDóri pástétomának és Mirko sajtkrémének a receptjét szeretném megkapni!!!!!

Távozóban Pannit is a hónunk alá csaptuk, így Esztiék belevethették magukat a budapesti éjszakába, egészen hajnali négyig...

Nagyon jó kis összeröffenés volt!