Ma reggel már 8 előtt ott virítottam a János ambulanciáján, hogy végre valahára hat és fél hét után leszedjék a gipszet és megvakarhassam a sípcsontomat teljes egészében. Én voltam az első lap a doki paksamétáján, és ez különös örömmel töltött el, hiszen szinte láttam magam, ahogy a 9-ig tartó orvosi megbeszélés után lejön a traumára, elvisz a gipszelőbe és már kész is vagyok.
Ehhez képest lejött 9-kor, elvitt egy protkóst, majd elment műteni, visszatért 3/4 11-kor vitt egy másik később érkezőt, aztán még egyet, aztán még egyet. Egyig bírtam cérnával, de akkor aztán odamentem a lapelvevő nővérhez és megérdeklődtem udvariasan, hogy nem veszett-e el véletlenül a lapom, mert hogy 8 óra óta várok, és már mindenki sorra került, aki utánam jött.
Mondta is a nővér, hogy nem veszett el, ott van a tetején, ő sem érti a dolgot, de megkérdezi. Erre 15 másodperc múlva kijött a doki és elhívott a gipszelőbe, én meg röstellkedhetem, hogy türelmetlen vagyok. (Esetleg kevés volt a 20-as a borítékban múltkor, vagy túl régen adtam és már elfelejtette és nem írta rá a kórlapomra...)
Na mindegy, lényeg a lényeg, levették a gipszet. A lábam úgy néz ki hogy ihaj. Ki van száradva a bőr, olyan vagyok, mint egy varánusz (azt hiszem, de lehet, hogy csak hangfestő szóként értelmezve).
Még azon melegében lebicegtem a gyógytornászhoz, akivel időpontot egyeztettem. A bokámmal tudok körözni, de a lépésnél még nem nagyon megy az "átgördülés", ezt kell majd begyakorolni.
Itthon Dórinak megmutattam a sebemnek a felső ún. SZÉP részét, ettől ő azon nyomban elalélt és dobott volna egy hátast, ha nem ült volna épp a földön. Étekezések előtt közvetlenül magam sem szívesen nézegetem, bár lehet, hogy a 90napos diéta víznapján segíteni fog erősnek maradni...
Most viszont megyek a kádban lábat moszni (jól mondom? how do you say it in Hungarian?). Dóri már jelezte, hogy az elkövetkező időkben a fürdési sorrendben az utolsó rajtszám az enyém.
Na megyek csobbanni a végtagommal együtt.
update1:
Egyrészt még sokkal gusztustalanabb együtt fürdeni egy ilyen "láb*"-jellegűvel, és akkor itt eltekintenék a részletekről, hogy mik és hogyan és honnan; másrészt viszont a sok dörzsölgetés hatására a műtéti heg már tényleg csak egy vékony csík, amit ha kenyegetek majd Zsíros körömvirág kenőccsel - köszönet és hála Mária dédinek, aki felhozta a harmadikra! -, akkor jó eséllyel még ez el fog halványulni. Ja és a legfontosabb: látom ahogy a feszül az achillesem a bal sarkamon!
*Lábjegyzet (ééééted!??)
Egyszer találgattam
Milyen is a lábam.
Aztán megnéztem:
majdnem eltaláltam
írta Laár András verse
A láb
Esztiék hálószobájában fellelhető némi 
Az egész délelőtt hisztizéssel, zsörtölődéssel, nyafogással telt, de közben néha azért örültünk is a szülinapnak, 
Aztán 
mi pedig egy rövid levegőzést leszámítva a gyerekszobában töltöttük a napot, a már említett hisztik közepette.
A 3 órás délutáni szunyókálást követően 
Elmentünk az 
Én azt gondoltam magamnak, hogy ez a gyerek (is) cuki!
