szerda, szeptember 8

Áron a kis szitakötő

Árcsi megkezdte óvodai pályafutását. Az egész egy ismerkedős délelőttel indult, ahol Áronom "bemutatkozott". Az óvónénik egy kis bábelőadással készültek a szitakötőknek, amit Árcsi megállás nélkül kommentált, és mikor az előadást megszakítva kérlelték, hogy maradjon már egy kicsit csöndben, csak rázta a fejét. Boldi is velünk volt, ő idén már nem zebracsikó, hanem szamóca, de az előzetes aggodalmak ellenére eddig élvezi a csoportváltást, igaz a legjobb barátja, Beni is vele váltott. Mielőtt hazaindultunk volna, Boldi 5 másodpercre lekötötte a figyelmemet, mialatt Áron kereket oldott. Kicsit pánikba estem, kirohantam a parkolóba, hogy nehogy az autók között bóklásszon a kis szökevény, Bolditól pedig azt kértem, hogy nézzen szét az oviban. 2 perc alatt megtaláltuk Áront, az óvoda vezetőjének ült az irodájában, és piszkálta a számítógépét. Mikor megkérdeztük tőle, hogy mi a fenét keres itt, teljes nyugalomban csak annyit mondott:
-Elküldöm a postáimat.

18an vannak a csoportban, Áron az egyik legfiatalabbak, a gyerekek zöme már betöltötte a négyet. Árcsi a cseresznye jelet választotta magának, hogy miért, azt nem tudom.

Egy héttel az ismerkedés után elérkezett az első teljes nap. Áron Boldi óvónénieit örökölte, nagyon-nagy örömünkre. Ebben az oviban nem szokás a hosszas beszoktatás. Első nap reggel nyolckor könnyes búcsú, majd 3kor vigyori viszontlátás. Kérték, hogy az a szülő vigye oviba a kicsit, akitől könnyebben elválik. No, nálunk ez a szülő éppen Csehországot járta, úgyhogy nekem jutott ez a hálátlan feladat. Bár treníroztam magam az elválásra, még így is nagyon nehéz volt, mindkettőnknek. Első nap Áron tartotta magát, de könnyes volt a szeme, második nap viszont szinte le kellett rólam hámozni. Hazafelé sírásgombóc volt a torkomban, és amire 2 éve vágytam, nevezetesen, hogy egy kicsit egyedül legyek (vagyis csak egy gyerekkel), az most elviselhetetlen tehernek tűnt. Alig vártam, hogy fél 3 legyen, repülőrajt, a kamaszkori randik előtti szívdobogással rohantam az ovi felé. Áron is várt már, sírva ébredt a déluáni pihenőből. Ez bizony mélyvíz mindkettőnknek, mivel ezidáig alig voltunk külön egymástól. Boldi tündérien pesztrálja az kisöcsit az oviban, állandóan átmegy Árcsihoz, vigasztalja, terelgeti.


Nincsenek megjegyzések: