hétfő, július 30

Nem érjük utol magunkat...

Már 3. napja itthon vagyunk, de még mindig a nyaralásról regélek, pedig azóta is történt egy s más. Pl. voltunk a Gergő és az Évi esküvőjén. Erről képet majd később teszünk fel, mert a fényképezőgépben csak annyi erő volt, hogy kitolja az optikát. Évi gyönyörű volt, bár ő alapjáraton is ilyen. Boldi nem tudott mit kezdeni a hatalmas, csendben álló-ülő tömeggel, és a polgári szertartás közepén bemosott egyet a mellette álló nőnek. Elég kínos volt a szituáció, és megfogadtuk, hogy az ebédre valamint az azt követő bulira nem is visszük magunkkal, pihenjen egy kicsit otthon.
Nade visszatérve a nyaraláshoz, íme néhány unokacsokor a nagy-dédszülőknek:







Bella és István

Bella és István az ikrek szülei, nekem nagynénim és nagybácsim. Lehozták a gyerekeket, aztán másnap már mentek is haza csinosítgatni a pápai házukat.

Mazsola-fogú


Szieszta


Egy kis romantika

Egyik este farkas éhesen vágtunk neki éttermet keresni. Omis belvárosa kilőve, mivel itt minden étterem az utcán van, és nehéz 3 gyerek után rohangálni egy negyedikkel az ember kezében. Apa ötletéből kifolyólag elindultunk az un. "öreg város" felé, ami egy hegy tetején van. Arra gondoltunk, hogy a csodálatos panoráma mellett biztos lesznek kevésbé nyüzsis, "zárt" éttermek. A "kevésbé nyüzsi" bejött, mivel ez a város teljesen kihalt!!! Én már akkor sejtettem, hogy veszélyben a vacsi, amikor 20 perce kanyarogtunk felfelé a sziklás hegyen, és az 5. hajtűkanyaron voltunk túl, és (szerencsére) egy autó sem jött lefelé velünk szemben. Mivel a gyerekek apa ülését rágták hátul az éhségtől, nem tudtunk kiszállni jobban körülnézni, pedig izgalmas vállalkozásnak igérkezett volna. Hatalmas elhagyatott épületek, templomok.
Amikor hazaértünk, Namu elárulta, hogy látott egy fekete ruhás férfit, és úgy tűnt neki, mintha fegyver lett volna a kezében. Így még izgalmasabb!!!

vasárnap, július 29

Gasztronómiai kitérő


Jó tengerparti látogatóként végigkóstoltuk a helyi nevezetességeket. Az egész család nagyon halpárti, de az un. "fekete rizottó" kiverte a hasi biztosítékot. Igazából ez nem más, mint a szépia hal tintájának és a rizsnek a násza, de amikor megláttam s spláne tudatosult bennem, hogy ez az én guszta vacsim, elkezdtem drukkolni, hogy Boldi ne falja be az egész sültkrumliját.

Nagy vadász és kis vadász








A nagy meglepi

Dédi nem tudta, hogy meglepetésből az ikrek is eljönnek nyaralni, igaz csak egy hétre. Könyvet lehetne írni abból, hogy az első egy hét alatt ki és hogyan szólta el magát. Egyedül VP bírta ki. Boldi az utolsó nap a tengerbe kérdezgetett minket és Dédit, hogy mikor jön a Dani és a Szidi? Szerencsére a titokra nem derült fény. Én már 2 nappal előtte csak arra tudtam gondolni, hogy mit fog szólni a Dédi? Bírja-e majd a szive? Bírta, és nagyon örült. Épp a parton szárítkoztunk, amikor ott termett a két unoka meg a szüleik.


A bácsi nem viccel

Egyik este grill-étterembe mentünk. A helyi vendéglős bácsi nagyüzemileg izzította a parazsat (disznópörzsölővel).

Apafej

Rákészülés:

és jöhet a fotó:

szombat, július 28

Anya fürdőruhájának fogságának




Egyszer fent, máskor lent





Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az utolsó képen Napapa nem Boldit küldte le a víz alá, hanem:

Nem találok szavakat....

Áron egy földre szállt angyalka. Nemcsak a 8 és fél órás utat tűrte hősiesen, hanem az ezt követő 2 hetet is végigmosolyogta. Szó szerint végig!!! 38 fok- mosoly, este 10kor vendéglő-mosoly, Boldi ráugrik-mosoly, reggel ébredés éhesen-mosoly, bárki föléhajol-mosoly....

Egy kis ízelítő:



Délutáni szunya:
Fürdés bokáig a tengerben (a nyaralásnak ezt a részét nem igazán kedvelte):

A parton az árnyékban Áron társalkodónőivel beszélgetett.
Túl tökéletes ez a gyerek!!!!!

Csere-bere

Boldi nagy örömére naponta találtunk a lakás különböző pontjain imádkozó sáskát. A legnagyobb pédány Boldi székének a lábán lapult. Pitör halált megvető bátorsággal megfogta, és kivitte a teraszra, ahol Boldi megijesztette a maga módján, majd ledoták a kertbe. Boldi az akció után többször megkérdezte:

-A székemen volt egy túrós-táska?


Virág helyett

Már 18-dikán este mondta Apu, hogy holnap délelőtt kapok tőlük egy ajándékot. Kezdetét vette a barkobázás. Eszembe jutott a 18-dik szülinapom, amit egy indián rezervátumban töltöttük USA-ban, ahol az autóból sem volt ajánlatos kiszállni, mert mindig akadt egy aktuális fenevad, ami az életünkre törhetett volna. Az akkori virágcsokrom egy airboat-os krokodil hajkurászás volt. Soha a büdös életben nem rettegtem annyit, mint a féllábú idegenvezető előtt ülve, és farkasszemet nézve a sokfogúval. De apa élvezte. Ez a lényeg.

Az emlékektől átjárva fel voltam készülve egy brutális raftingra, esetleg egy ejtőernyős ugrásra, vagy valami ilyesmi. De ennél light-osabb volt a "csokor". Szülinapomra virág helyett Apu elvitt jetski-zni. Bár a gondolattól paráztam fél napot, a végén nagyon élveztem, ahogy 86-tal hasítottuk a hullámokat. Ez amolyan Apu-féle ajándék, hogy aztán értékeljem a hátralévőt... Annyira megtetszett a dolog, hogy a következő vizimotorozáson már Apu ült hátul, és kiabált, hogy lassíts!!!
A szülinapi puszim:



Újra itt van a nagy csapat...

Szombat hajnalban hazaértünk. Sajnos a nyaralás alatt nem volt lehetőségünk blogolni, de most pótoljuk az elmúlt két hét esszenciáját.
Omis gyönyörű kis városka, bár kulturbunkók lévén mi 2 hétig a tengerparton fetrengtünk a homokban, lubickoltunk a vízben, és a belvárosba csak egyszer sikerült bejutni.

Többször megfogadtuk, hogy utazási irodával sosem... Csak hát erős a pszichés nyomás, ha az ember 2 gyerekkel vág az útnak. Igaz a szállás azt tudta, amit ígértek (4 háló meg a nappali, meg a két fürdő és a tengerre látás), de mindezt kiragadták a vágyott árnyas környezetből, és belehelyezték egy tetőtéri beton falak által övezett miliőbe. Ennek eredményeként, amikor a hajnali órákban 30 fokosra hűlt az addig 38 fokokat ontó apartman, az ember szervezete felkiáltott, hogy igen, milyen fincsi hűs a hajnal. A tengerre néző panorámát és közelséget pusztán egy kétsávos autóút (gyakorlatilag ez növi ki magát autópályává) szelte keresztbe, ahol akkora forgalom volt éjjel-nappal, hogy az én tősgyökeres margit-körúti Nagymamám az első éjszakákon nem tudott aludni a zajtól. A gyerekekkel pedig igen szórakoztató volt az átkelés, ami leginkább egy számítógépes játékhoz hasonlított, pláné hogy a helyiek, ha látják, hogy 3 gumimatracos négygyerekes nyugágyosnapernyős család próbál átvergődni a túlpartra, gyorsítanak, és kedvesen dudálnak az emberre, hogy ne tegye, menjen vissza a 40 fokos lakásába, miért is vágyik fürdeni?????
Úgy belejöttem a püffögésbe, hogy megemlítek még egy dolgot (tényleg ez lesz az utolsó negatív, és már most sem tudom, hogy ezek után hogy fogom majd hitelesen leírni, hogy ez volt életünk egyik legszupibb nyaralása!!!): A telhetetlen turisták homokos, esetleg apró kavicsos strandot céloznak meg, hogy a gyermek kedvére túrjon. Na ezek a strandok hatalmas hamutálaknak feleltethetők meg. Mindenki cigizik, és a csikket lazán belenyomják a homokba, aztán játszatok a száraz nikotin-koktéllal gyerekek!!!!
Abbahagytam!!! Csupa pozitív gondolat és élmény következik: A tenger gyönyörű és tiszta, hűs és kevésbé sós, mint másutt. Ez a partja:Omis egy kis gyöngyszem. A környező hegyekből egy folyó torkollik itt a tengerbe. A folyó kristálytiszta, pizstrángok úszkálnak benne, tele van raftingolóval.
Kedvenc vendéglőnk egy, a hegy derekában, a folyó partján található régi malomépület kertjében volt. Szenzációs a faszénen sült pisztráng és a parázsban sült kenyerük.

A napi program: reggeli, fürdés, ebéd, alvás, fürdés, vacsora, alvás.

szombat, július 14

Hurrá, nyaralunk

Holnaptól, 2 hétig. Nagyszülőkkel, Dédivel, unokatesókkal. Meglátjuk, hogy Omis mennyire van behálózva, és ettől függően blogolunk. Ha minden kötél szakad, 2 hét múlva pótolunk...

péntek, július 13