Egy napon

Hosszú szervezés és várakozás után, ma végre találkoztunk Orsival és Borival, akiket Áron születése óta ismer, mivel szobatársak voltunk a kórházban. Egyszer már összeeresztettük a két egykorút az ősszel, és bizony akkor sokkal könnyebb volt fényképezni őket. (A hátukat ill. a fölülnézetből fejüket most sem nehéz.) Bori egy jókedvű, barátságos hölgy lett, és mivel mindez Áronról is elmondható (természetesen nem a hölggyé válás), jól eljátszottak egymás mellett.

Borit úgy elfárasztotta a vendégeskedés, hogy némi ebédet követően kidőlt, és reményeim szerint már Áron is alszik a másik szobában!

Pocaklakó

Sokan tudják már, de vannak akik még nem, hogy augusztus elejére várjuk Boldi és Áron kistesóját, aki az UH képsora szerint minden bizonnyal fiú lesz. Igen-igen, VP legnagyobb örömére, alakul a kispályás focicsapat.

Képmagyarázat: két láb keresztezve, kép jobb felső részén fütyi, mely előtt köldökzsinór.

A várandósság (nem szeretem a "terhesség" szót, bár amióta nagy iramban nő a pocakom néha már ráfanyarodok) elején elhatároztuk, hogy nem írunk róla a blogra, mivel:

• szeretnénk személyesen elújságolni a barátainknak
• jó az ilyen bejelentésekkel megvárni az első 3-4 hónapot, bár szívem szerint körbekürtöltem volna a világnak már a legelején

Azóta minden bejegyzés után hiányérzetem van. Azt hiszem eljött az ideje, hogy az én kis izgő-mozgó pocaklakóm is helyet kapjon blogunk virtuális hasábjain!

Legutóbb 10-én kukkantottunk be hozzá, és úgy tűnik minden a legnagyobb rendben, egy mosolygós, hosszú lábú tündérkét örökített meg a modern technika. Az akkori adatok szerint a 23. hétben lehettünk (=> jelenleg a 26. héten tartunk), 461 grammnak becsülte a gép.
December 24-én derült ki számunkra, hogy úton van az újabb bloghős. Ezt a drága ajándékot tettük egymásnak a fa alá (bár én még a csomagolásról is gondoskodtam). Nem tagadom, kicsit megijedtem, hogy "mi lesz majd????", de mára úgy érzem, ura vagyok/leszek a helyzetnek (bár az esti hisztik és Boldi jelenlegi dackorszaka néha kételyeket ébreszt), és nagyon-nagyon várom/juk mindnyájan (bizony, Boldival az élen!!!!) a legújabb "ördögfiókánkat".

A pocakom sokáig nem nőtt, de a 16. héttől kezdve bepótoltam mindent. A nőgyógyászom azt tanácsolta, hogy hagyjuk abba Áronnal a szopit, mert nem tudni, hogy árt-e a legkisebb babánknak. (Tudtommal ez leginkább az első 3 hónapban rizikó, mivel a szoptatás méhösszehúzódást okozhat, de nekem egyszer sem keményedett-görcsölt a hasam). Én úgy érzem, Áronnak még szüksége van rá, így dacolva az orvosi tanáccsal, és bízva az anyatermészet józanságában (előbb tönkremegy az anya foga, aztán elapad a tej, végül nem jut elegendő tápanyag a pocaklakónak), Áron a mai napig szopizik, és ezt a döntésemet nem bántam meg, bár okozott egy-két álmatlan éjszakát.

A terhesség elején alig volt hányingerem, ami Boldi és Áron után igen meglepett, de csöppet sem bántam. Már a 14. héttől éreztem a pici mozgásait, ez azóta is nagyon jó érzés.

Nevet egyelőre még nem választottunk 100%-osan. Én szívem szerint Zsomborra szavaznék, VP Bernátra, Boldi Sámuelre (és hangsúlyozza, hogy neki Zsombor kistesó nem kell, csak Samu!!!). Szóba jött még a Dénes, Dani, Simon... Nehéz kérdés, azt hiszem meggondolatlan dolog volt Áronnak odaadni második névnek a Bencét. VP-vel megbeszéltük, hogy jegeljük a kérdést, és várjuk, hogy rátaláljunk az igazira. (Azért leginkább Bercizzük....)

Fontos!

El ne felejtsük holnap felköszönteni egy üveg jóféle itallal

PÉTER

nevű kedves ismerőseinket!

Memória

Boldit megtanítottam memorizni. Kicsaptuk a kövér ellenőrt a thomasos feketepéter pakliból, és már ment is a játék. Csak az első menetben kellett magyarázni, akkor 6 párral játszottunk, de azóta már 12-vel küzdünk. Kikapni Bobek itt sem szeret, de itt semmilyen trükkre nincs szükség ahhoz, hogy alulmaradjak. (FP-ben azért ez nem könnyű, mert elég jól lehet olvasni, hogy Boldi hova teszi a kövér ellenőrt.) Boldi tényleg megjegyzi, hogy hol látta már előbb a Tobyt, az én fejemben meg csak az van, hogy ezt láttam már valahol. A díványon melettem ülő szakemberek egyike szerint a gyerekek vizuális memóriája nagyon jól működik, ezért nem ciki, hogy Boldi tízből nyolcszor megver.

6-6-nál az győz, akinél a kisdízeles pár van, vagy a Thomasos, (ez mindig attól függ, hogy éppen hogyan alakult a dolog menetközben.) Ha nagyritkán mégis én nyerek, akkor megegyezünk abban, hogy a szabályok visszamenőlegesen úgy alakulnak, hogy együtt kell megtalálni a párokat, és akkor mi győztünk, mind a ketten.

Azt hiszem nekem mégis inkább a nyuszis-répás társasjáték fekszik jobban... Ott aztán nincs vizuális frincfranc, csak tologatni kell a nyulat előre, meg néha tekerni a répát, amitől időnként megnyílik a föld a nyúl alatt. Akit bővebben érdekel, az írja be a gugliba, hogy lotti karotti.

Köszi Szilvi!

Szilvi még a télen festett Áronnak egy pólót, és mivel rövid ujjú, Áron igen intelligensen tavaszra nőtt bele. Mi meg alig győzzük csodálni a pólót, meg a benne rejlő idomokat.

Újabb szavak

Áron szinte minden nap tanul valami új szót. Ha emlékeim nem csalnak, jóval gyorsabb iramban "robban a szótára" ((a tankönyvek szerint a szótárrobbanás (=nagy iramban bővül a gyerekek szókincse) úgy másfél éves korra tehető)), mint Boldié anno. Legújabbak: alma, kávé=ká, labda, Eszti=Etti. Nem tudom hány szónál járunk szummában, de húszra saccolom. Nagyon élvezem!!!

Három lépés távolság

Áron már eddig is elkápráztatott minket remek mozgásával, gondolok itt elsősorban a szobafestő-mázolók technikáját idéző térden oldalazásra, úgyhogy nem volt váratlan fordulat, hogy megpróbálkozott a hagyományos lábonjárással is. Mindezt anyától apáig a Nagyvadász szobájában abszolválta.

Hogy mi célból, azt nem tudni. Nem volt kaja a láthatáron, nem volt senkin szemüveg, nem akart senkit meglegyintgetni, egyszóval csak a járásért magáért próbálkozott. Mi meg kiabáltunk, tapsoltunk, örültünk, hogy máskor is legyen kedve, de azóta semmi.

Mindez szerdán este történt, és mi azóta csak várunk az élesre fent fényképezőgéppel, hogy majd képpel, meg videóval, meg kis csalással föltesszük, hogy az első lépések, és mi gondoskodó és figyelmes szülők pont felvesszük, hogy dagadjon a kebel, de nem és nem és nem. Áron oldalaz, négykézlábaz, hasravetődik, ha felemeljük a kezénél fogva, akkor direkte a térgyit lógatja legalulra, csak azért, hogy ezt a kis dicsőséget, ami ránk vetülne az ő járásából, azt mi ne szerezhessük meg. Most pedig vége, megtörtünk, bevalljuk, hogy megvolt az első, és mi ugyan ott voltunk, de nem a gépekkel, így aztán bizonyítani sem tudjuk.

Kegyelem árva fejünknek!

Bogdányi beruházás

Mivel tavasztól őszig igen sok időt töltünk Bogdányban, ahol kiélvezzük a kertkapcsolat előnyeit, telepítettünk egy csúszdás-mászófalas-homokozós-hintás-mászókás-tornyos komplexumot. Csütörtökön össze is szerelték a szakértők, és mivel Boldi láza is lement, még aznap birtokba vették a fiúk, közben jókora örömködést színlelve. Áron a hintából profitál, némi homokevéssel fűszerezve, de Boldi már minden porcikájában élvezi saját kis játszóterét.

Hétvégénk így bogdányi körökben telt, nem unatkoztunk egy percet sem. Apa és Boldi saját kis veteményest ültettek (póréhagyma, répa, karalábé, kukorica), füvesítettünk, nyírtuk a meglévőt, Boldival elszórtunk virágmagokat.

Munka után, Édes, a pihenés!

Ja, és közben Áron is lázas volt két napot és egy éjszakát. Szóra sem érdemes. Ő is csak kacarászott, mikor éjjel kapott egy adag Nurofent.

Vibrafon

Áron kifejlesztett egy extravicces rötyögést. Olyan mintha nevetgélés közben macskaköves úton robogna. Olyan ez nála, mint régen Boldinál a guligiligááááá.

Cső

A gyönyörű napsütést kihasználva hétfőn családilag nekivágtunk a Hajógyári szigetnek, hogy meglátogassuk a csúszdaparkot. Egyszer már voltunk itt, de akkor Boldival emlékeim szerint csak a legkisebb csúszdát használtuk. Most viszont, hogy Boldi betöltötte a 4-et, én meg a 35-öt (sőt), feljogosítva éreztük magunkat, hogy meghódítsuk a két hosszú csőcsúszdát, (az egyeneset, meg a kanyargósat), meg a nyitott gyorsat.

Hétköznap lévén alig voltak, ami azért is jó volt, mert a hosszú csúszdát 6 és 12 év között lehet használni, mi meg csak többé (vp) kevésbé (Bobek) fértünk bele a megadott intervallumba.

Boldi rögtön lelkes volt, hogy akkor hajrá csússzUNK a hosszú egyenesen. Persze nekem is mennem kellett. Ahogy fölértünk Boldi egy picit elbizonytalanodott - egy vége nélküli meredek csőbe kellett volna beülni, és az alagút túlvégén csak némi szórt fény derengett, és anya csőhangja hallatszódott- és biztatásért hozzám fordult. Na ezzel akadt egy kis gond: kiskorom óta félek a csúszdán, a hintán, körhintán, vízicsúszdán, hullámvasútra soha nem ültem föl, a vidámparkban a dodzsem a maximum, szóval nem vagyok egy szenzoros élménykereső fajta. Most is összeszorult a gyomrom, a pulzusom 120, a gyerek meg tőlem várja a biztatást.

- Na lecsússzunk?- kérdeztem Boldit bizakodva
- Igen, együtt! – mondta Boldikám,

ezzel az utolsó reményemet is elfújva, miszerint rá hivatkozva vonulhatok vissza, úgyhogy nem volt mese, beleereszkedtünk a csőbe, amibe én persze csak hanyatt fekve fértem be, Boldi a lábam közt keményen hóna alá szorította a combjaimat és elindultunk. Hát mit mondjak, egy élmény volt. A két lábfejemmel igyekeztem fékezni a zuhanást, és nagyon boldog voltam, mikor kicsusszantunk a napfényre. Dóri persze látta rajtunk, hogy be vagyunk szarva mind a ketten, de persze Boldi is állította, hogy jó volt, és én is ezt hazudtam. A lábaim egy picit remegtek, de még néhányszor közösen le kellett csúszni Boldival, mire végre áttért a magányos lecsúszásra.

Az nagyon édes volt, mikor a csőbe lent belefülelve lehetett hallani, hogy nyög, meg fújtat csúszás előtt és alatt, amiből arra lehet következtetni, hogy belőle se nagyon lesz ejtőernyős vagy hivatásos bunjeejumper.

Közben Áront Dóri átvitte a gyerekjátszóra hintázni, amit a kis királyfi nagyon élvezett. Később még a mini csúszdát is kipróbálta, szintén nagy sikerrel. Délben az ebéd alatt már mind a ketten hullafáradtak voltak, így délután nagy közös ágybaájulást rendeztünk, és mondanom sem kell, hogy itt sem hagytam cserben Boldit, együtt horpasztottunk egész délután.

Voltak ott még ismerősök, de lehet hogy inkognitóban, így erről most nem írok.

Késő este meg beütött a 39,4…

Áll a baba áll...

Áron nagyon élvezi a négykézlábazást, valamint kifejlesztett egy egyéni technikát, a térden-járást, ami nagy sikereket arat, mert elég sajátos! Mivel igen hatékony ezekkel az eszközökkel, a kapaszkodás nélküli állás ill. járás még várat magára. Én meg nem erőltetek semmit, majd eljön mindennek az ideje. (Boldi Dunabogdányban kezdett el járni -ill. az első lépéseket Nagyvadásznak tette meg-, amikor a szomszéd telken bulizó fiatal csajok a kerítésen keresztül hívogatták. Mi majdnem leestünk VP-vel a teraszról, amikor láttuk hirtelen totyogóvá avanzsált kisfiúnkat.) Ma reggel énekelgettük Bobekkal az "áll a baba áll" c. remekművet, mire Áron elengette a fotel szélét, és kb. fél percig egyedül ácsorgott, mire mi tapsovációban törtünk ki. Erre Nagyvadász az emeletről:

-Mi történt??? Minek örültök ennyire? Áron elénekelte veletek az "áll a baba állt"?

Majd ennek is eljön az ideje (úgy egy év múlva...).

Boldi-3=Áron

Boldinak mindig nagy gondot jelent a kakilás. Órákig kell győzködni előtte, hogy nyomja már ki, mert rossz nézni a torzult arccal fel-le sétáló, aztán egy sarokban pityergő Bobekot. Amikor végre valahára eljutunk a wc-re, akkor Boldié a döntés, hogy maradjunk vele, vagy hagyjuk egyedül. Általában az utóbbit választja, de ma nagyon fájt már a hasa, így kérte, hogy maradjak. Hoztam a sámlit, és leültem beszélgetni. Elkezdte mondani, hogy ő most négy éves, Áron pedig egy. Amikor 5 lesz, akkor Áron 2. Én mondtam, hogy igen-igen, mivel ő 3 évvel idősebb Árcsinál, és ez mindig így lesz. Elővettük az ujjainkat, és elkezdtünk számolni: amikor 6 éves leszel, akkor Áron 3, amikor 7, akkor Árcsi 4... (mindig becsuktunk 3 ujjat). Eljutottunk a 9-6-ig, majd abbahagytam a számolgatást, de Boldi még megkérdezte:

-Mama! És mi lesz, ha én 10 leszek?
-Áron 7!
-Igen, és akkor én abbahagyom a növésemet!

Felnőttprogram

A hétvégénk a nyaraló téli álmából való ébresztgetésével telt. Ez bizony felnőttprogram, így 4 éve először mindkét gyermekünket magunk mögött hagyva vágtunk bele a pucevának. Két nap alatt megismerkedtünk hazánk pókfajainak jónéhány példájával. Külön dicséret illeti VP-t, aki hihetetlen (látszólagos) lelkesedéssel és kitartással mosta a szekrényeket, söpört, pókhálótalanított, rámolt, felmosott.... Aranyember.... (Ezt a bejegyzést én írom=Dóri, csak lusta voltam kilépni VP neve alól, így nem saját magát frankózta az imént!!!)

Vasárnap már Boldit is kivittük magunkkal, mert úgy tűnt, a szombati pocsék időt felváltotta a gyönyörű tavaszi, és aznap a kert rendbetétele volt soron. Boldin kívül segítségünkre volt még István és Tibi, akik szakszerűen kivágták kertünk legmagasabb fáját, a labdagyilkos akácot. Elég látványos ez a műfaj, de Boldit semmi más nem kötötte le 5 órán kereszül (!!!), mint a legújabb gyurmakészlete. Az egész napos kerti gyurmázás bizonyítéka Boldi piros arcocskája.

Aztán siettünk haza, és elvittük Árcsit is egy nagyobbfajta levegőzésre, majd egész este gyömöszöltük, hogy bepótoljuk a szombat-vasárnapi adagot.

Sajna a fényezőgépet Kacsaréten felejtettük, így mindenki saját fantáziájára bízom a pókokat, fakivágást, Boldi piros arcocskáját...

Ő a Csókkirály!

Áron alapvetően kedves gyermek. Sőt!!! Szeret puszikat adni, nem sajnálja osztogatni ezeket az édes, nyálas cuppanásokat. A képeken a távolból, kéz segítségével, légpostán küldött csókok láthatóak, de hamarosan készítünk testközelibbekről (arcra-kézre-hátra-babára) is egy képcsokrot. A Csókkirály gyakran közelhúzza az arcunkat, a keze közé fogja, és már pukkannak is a nyálbuborékok, szorul a vákum, mi meg élvezzük az édes börtönt.

Az autózás mellett...

Boldi és Áron néha szokott babázni is. Az egy téves képzet, hogy a fiúk veleszületetten csak "fiús" játékokkal szeretnek játszani, és kezdettől fogva ezeket preferálják. Valójában sokszor mi szeretnénk, hogy egy-két-három éves fiacskánk férfias dolgokkal töltse az idejét, és legtöbbször mi adjuk a kezükbe/vesszük meg a boltban az autót, építős játékokat, garázst, focilabdát, vonatot, fegyvereket (na ilyet mi nem!!!), tehát a nemükre leginkább jellemző viselkedési formákat akarva-akaratlanul mi, felnőttek tanítjuk meg nekik. Számos kutatás kimutatta, hogy azok a gyerekek, akik nem merevednek bele a saját nemükre jellemző viselkedési-sémákba, (hanem pl. az ellenkező "nem" játékaival is játszanak), sokkal kreatívabbak és rugalmasabbak. Ezért is örültem, amikor Namuéktól Áron szülinapjára kapott egy babát, amivel egyre ügyesebben játszanak a fiúk. Már Bobek is szeretgeti (bár ez a fénykép kb. olyan, mint amikor lencsevégre kapják a fehér tigrist), sőt ringatja is, igaz ez lábnál fogva, és igen nagy tempóban lendítve történik.

Azért "kutyából nem lesz szalonna", és általában 2 perc után visszatérnek a "jól bevált" autózáshoz. Anya meg megnyugszik, hogy nem neveli túl sztereotipen a gyerekeket...

Áron első szavai

Áron szinte mindent megért, valamint ő is remekül megérteti magát, és bár ebben a vonalban még az Activity elemek diadalmaskodnak, egyre több szót használ.
Első szava volt a "nem", majd "apa", ezt követte az "anya", majd sorra "baba", "vauvau", "hábu=Boldi", "hamu=Namu", "cici", "hamham", "ku"=kukucs...
Ezeken a felvételeken "apa" és "anya" hallható, némi "vauvau" tudománnyal körítve, és a végén még puszit is küld ez a kis szószátyár.

Tűzoltás

Tegnap este, amikor Boldi egyedül pancsolt a kádban, hatalmas loccsanásokra lettem figyelmes. Mire beértem a fürdőszobába, Bobek elárasztotta a terepet, kb. fél vödörnyi vizet öntött ki a kádból. Én némiképp ingerülten nekiszegeztem a kérdést, hogy "látod mennyi vizet öntöttél ki, minden elázott....". Erre ő nyugodtan válaszolta:
-Láttad volna mekkora tüzet oltottam el!

Győztünk!!!

Gáspár bácsi hétfőn megvizsgálta Boldit, és azt mondta, hogy vírusfertőzéssel küzdünk. Nagyon szeretjük Gáspár bácsit, ő szokta helyettesíteni a doktornéninket, aki nagyon elfoglalt, így többet találkozunk a doktor bácsival, akinek mindig van egy-két kedves szava Boldihoz. Boldi mesélte neki, hogy most volt a szülinapja, ő már 4 éves! Erre Gáspár bácsi megkérdezte, hogy hány gyertya volt a tortán? Mire Boldi ötöt mutatott a kezével. Erre az asszisztenciával együttes fejcsóvába kezdtek, mire Boldi ragaszkodott igazához, és elmagyarázta, hogy neki 4, a tesójának pedig 1, az összesen 5!!! Aztán helyesen felelt a doktor bácsi 5+3, 2+2, 2+4 kérdéseire, mire az veszettül dicsérte a gyerek számfogalmát!

Tegnap visszatért Boldi étvágya, így komoly csatákat vívtunk a megkívánt diéta érdekében.
Ma délelőtt pedig megszületett az első nem hasmenéses produktum, amit büszkén telefonáltunk körbe a családnak.
Azt hiszem meggyógyultunk! Jól jöttek a küldözgetett gyógypuszik is!!!

Még minig csikarás

A Bobeket megtámadó vírus (ez a valószínűbb verzió, így Alex fagyijától bocsánat, de a réteses story még játszik) makacs, még a hétvégénk hangulatát is ez határozta meg. Ha eltávolodtunk a lakástól, 10 perc múlva Bobek sírt, hogy fáj a hasa, fáradt, és jött a hasmenés. Alig eszik és iszik, semmi nem marad benne. Egész nap bágyadtan hever, hatalmasakat alszik.
Holnap randizunk egyet a gyerekrovossal.

Origami

Még múlt héten történt az eset, csak elfelejtettem leírni. Boldi a játszótéren hintázott, és büszkén mondta:
-Mama! Látod milyen ügyesen hajtogatom magam?

Az első 4 év

Mellékhatások

Miután Boldi már vagy két napja rongycsomóként hever a lakás különböző pontjain, nem eszik, alig iszik, érthető módon éjszakára közibünk fektetjük. Úgy tűnik javul az állapota, mert most éjszaka, mikor őkelme már rég aludt, egy puszit lehelltem az arcára, amit azon nyomban megtörölt és megtorolt: kézháttal kaptam egy fülest. Ezen aztán úgy meglepődtem, hogy próbaképpen adtam még egy puszit karra, erre is jött a pofon, de ekkor már Dórival az orrunkat szorítva próbáltuk visszatartani a röhögést, változó sikerrel: Boldi minden egyes röhigyanús hangot csukottszemű kézhátassal torolt, ami újból és újból gerjesztette a mi vidámságunkat. Végül kénytelen voltam falnak fordulva alvást színlelni, aztán váltottam és a színlelést tettettem.

Az utolsó gondolatom csak az volt, hogy lehet, hogy Boldi kapott vírust, de a kiütés rajtam jött ki...

Ma napközben viszont megint aggasztó volt az állapota, egészen addig, míg egy kiadós hasmenést nem abszolvált, és ez azt jelenti, hogy a betegség félúton túl van, mert már nem elöl folyik a gyerek, hanem hátul. Ezáltal az általunk használt vírus elnevezés is átkerült a hányósból, a hányós-fosósba. Na megyek vacsizni.

Rötyögős

Építkezés

Délután, amikor Boldi kicsit erőre kapott, nem kis projektbe vágta a fejszéjét, felcsapott építési vállalkozónak. Megépítették nekem álmaim lakását.

A tereprendezésbe úgy elfáradt Bobek, hogy lehevert pihenni egy kicsit. Ekkor Áron odament hozzá, és simogatta, puszilgatta.

Dr Boldi, Áron ügyvédje

Tegnap este, amikor Boldi nagyon rosszul érezte magát, Áront beraktuk a szobájába, hogy mindketten Boldizhassunk egy kicsit. Áron nem hagyta annyiban a dolgot, és köztudott agyrémünkkel, a "konektorozással" csalogatott vissza minket a szobájába. VP mondta neki, hogy ha még egyszer odanyúl, akkor rácsap egyet a kezére. Boldi erre kérte VP-t, hogy ne csapja meg Áron kezét, mert az nagyon fájna neki. Olyan, de olyan jó testvérek!!!!
Áron reggel, amikor mondta Bobek, hogy nagyon fáj a hasa, odament hozzá, és simogatta, puszilgatta.

Még az ilyen beteges napokon is annyira örülnek egymásnak, egyre többet kacagnak együtt.
Mi meg rohanunk a zsepikért VP-vel, mert hát megható dolgok ezek, na!

Vírus vagy fagyi?

A "dolce vita" nap utáni éjszaka elég keserűre sikeredett. Boldi félóránként-óránként hányt, még délelőttre is jutott a jóból. Tegnap egész nap a nappaliban hevert egy leterített paplanon, szinte meg sem mozdult, csak mondogatta, hogy "nagyon fáj a hasam; nem értem, hogy miért vagyok ilyen beteg; nem tudok lábra állni". És tényleg, ma 11 óráig Boldi öltaxizott a lakásban. Nagyon megijedtem, mert minden kijött belőle, egy idő után nem volt hajlandó inni (enni pláne), és 36 órán át nem pisilt. Reggel mondtam VP-nek, hogyha délig nincs változás, irány a kórház. 10 óra tájban rájött Boldira a "levesehetnék", és főzetett magának "tojásos levest" (=kaporleves), ami nem a legdiétásabb, de nekem akkor már mindegy volt, hogy mit eszik-iszik, csak kerüljön már valami abba a pocakba. Fél tányérral megevett, és rögtön erőre kapott. Azóta már túl vagyunk 3 kekszen, fél bögre teán, és minden csak befelé, semmi sem kifelé!!!

Vagy vírus, vagy egy Alex cukrászdai fagyinak köszönhető mindez. Utóbbira azért gyanakszunk, mert hétfőn kedvezni akartam Boldinak, és a zuhogó esőben elvittem "piros fagyizni" (egyébként egész nap ugyanazt ettük mindketten). Azóta rájöttem, hogy az emberek ritkán vágynak április elején ilyen jeges élvezetekre, ami a frissen főzött fagylaltok előfordulási gyakoriságának esélyeit rontja, és ez Alexéknál elképzelhető. (Egyszer, amikor Áronnal a 9. hónapban voltam, bementem, és akartam venni Bobeknak meggyes rétest. Az eladó rámnézett, kihajolt a pultból, és odasúgta, hogy "látom nagy pocakkal és kisgyerekkel van, én a meggyeset nem ajánlom, vigyen inkább túrósat vagy almásat!" Azt hiszem túrósnál maradtunk, akkor utoljára.)

Dolce vita

Ma Boldi a kései ébredésnek, valamint a rengeteg új játéknak köszönhetően itthon maradt, amit cseppet sem bántunk meg, mert igen jól telt a napunk. Áron és Boldi irtó ügyesen játszanak már együtt, amikor meg Árcsi alszik, akkor minden percet kihasználva társasozunk Bolbekkel, ill. olvassuk az új könyveket (Thomas 5., Tesz-vesz város kalapos kalndjai Ólasi úr főszereplésével). Ebéd után kimerészkedtünk sétálni, de nem úsztuk meg szárazon, ráadásul a szakadó esőben a felső kertkapu kilincse csak kormánykerékként üzemelt, így rohanhattunk 2 utcán keresztül az alsó kapuig. (A ruháink azóta is száradnak, de Bobek élvezte a "kalandot".) Namu is velünk volt koradélutánig, majd 5 tájban Mária dédi látogatott meg minket, aki valami hihetetlen fantáziával és lelkesedéssel játszott másfél órát a fiúkkal. Ennek VP is örült, mivel így meleg vacsi várta. Jó kis nap volt ez a mai.

Cinege

Ma délután Boldival - nagyfiús program keretében - koncertre mentünk. Ráadásul dupla koncert volt, első részben az Alma együttessel, a másodikban Szalóki Ágival.

Az Almán már megkezdtük a túlmozgásos ámokfutást, de az elején itt is csak melegítettünk:
(A háttérben egy profi szinkrontolmácsot látunk munka közben, aki a dél-zalai dialektust mutogatja, míg Boldi megpróbálta mandarin nyelvre átültetni a dalt...)

Szülinapi buli

Mivel Áron egy éves jubileumába bekavart valami nyúl, elhatároztuk, hogy külön hétvégét szentelünk a szülinapnak, ami mentes egyéb ünnepektől. Közben Boldi is megközelítette a 4 éves mérföldkövet (ápr.11), így egy kalap alatt két szülinapost is éljenzett a szűkkörű család. Készítettünk egy kis fényképes beszámolót a jeles eseményről, már mutatjuk is:

Áron rámol

Az egyedül játszás továbbfejlesztésének a keretében, Áron egy kis időre ma reggel is saját magát szórakoztatta. Imígyen:
Kipakolta a ruhás komód alsó fiókját,majd felpróbálta a sapkákat,végül megcélozta a második szintet is.

Az ilyen "5 percig egyedül hagyom a szobájában gyakorlatok" után min. fél óra a helyreállítási munkálat.